2013. 10. 19.

Terepasztal deluxe: Miniatur Wunderland – 2. rész

A hamburgi Miniatur Wunderlandot bemutató cikkünk első részében az európai témákat mintázó részekkel ismerkedtünk meg. Terepasztalra kisvasutat építeni persze más is tud, azonban a hamburgiak ennél is nagyobbat gondoltak: repülőteret modelleztek. Ma tehát repülőre szállunk Knuffingen repülőterén, és az amerikai vasutak világában is kalandozunk.



Vasutat modellezni szokványos hobbi, repülőteret építeni a terepasztalra viszont már elég meredek ötletnek tűnik. Természetesen ez a MiWuLa profi és elszánt csapatát inkább inspirálta, mint visszariasztotta, így hat évnyi munkával 2011 júniusára megszületett Knuffingen repülőtere. Az egyik fő műszaki kihívás a repülők fel- és leszállásának modellezése volt, amit a gépeket alulról emelő fémpálcák segítségével oldottak meg. A másik nehézség a gépeknek a földön történő manőverezése és a kiszolgáló járművek mozgatása volt, melyet a Carsystem néven ismert, közúti járművek modellezésére fejlesztett rendszer tökéletesítével valósítottak meg. A befektetett 150000 munkaóra eredménye egy 45 repülőgépet kezelő, 500 földi kiszolgálást végző járművet felvonultató 150 négyzetméteres repülőtér-modul, melybe 3 és fél millió eurot fektettek. A közúti járművek irányításáért 900 méternyi vezetőkábel felel, a 3000 járművet tartalmazó parkolóházak legnagyobbikának megépítése pedig önmagában ugyanennyi munkaórát igényelt. A látvány magáért beszél, pedig a képek nem is adják vissza a valósághű hanghatást...

Knuffingen repülőtere éjszakai fényekkel látványos igazán – ha nem látszanának a látogatók, akár azt hihetnénk, hogy igazi repülőteret látunk madártávlatból

Éjszaki felszállás – a Lufthansa itt is otthon van, mint a valóságban Hamburg repülőterén. Figyelmet érdemelnek gurulóutak és pályák valósághű fényei
(fotó: Miniatur Wunderland)

A repülőtér közelében álló hatalmas üzemanyagtartályok éjszaka igen mutatósak, kidolgozottságuk pedig példás

Knuffingen légikikőtője öt kontinensre indít járatokat – itt éppen a japán All Nippon Airlines (ANA) gépe tart a gurulóúton a kifutópálya felé

A hatalmas terminál komoly nemzetközi repülőteret sejtet – főleg, hogy a jelenlegi legnagyobb személyszállító géptípus, az Airbus A380-800-as (itt éppen a Thai Airways színeiben) fogadására is felkészült

Knuffingen Airport nappal – jól látszik a repülőtér modellezésének egyik további kihívása, a helyszükséglet

Akárcsak egy valódi nemzetközi repülőtéren, itt is számos közeli és távoli célponttal találkozhatunk. Knuffingen esetében a vertikum Lagostól Moszkváig, Tokiótól Sao Pauloig terjed

Az orosz S7 társaság repülőgépének kiszolgálását végzi Knuffingen Airport „ground handling” csapata
(fotó: Miniatur Wunderland)

A repülőgépek karbantartását végző Lufthansa Technik hatalmas hangárja is helyet kapott a knuffingeni repülőtéren. A mintául szolgáló eredetit éppen Hamburg repülőterén láthatják a légi utasok

A német charter légitársaság, a Condor gépe száll fel Knuffingenből, fedélzetén a modellváros vélhetően jól megérdemelt vakációjukra induló lakosaival. A gép alatt látható fémpálcák emelik a repülőt, mely a falba vágott lyukban tűnik el a felszállást követően
(fotó: Miniatur Wunderland)

Utazásunkat egy Knuffingen repülőterén kezdett kiadós traszatlanti repülőút után az Egyesült Államokban folytatjuk. A 2003-ban épült, 100 négyzetméteres, 1400 méternyi sínpárt felvonultató amerikai modul három fő részből épül fel. A városias környezetért Las Vegas modellje felel, a tengerparti pálmafás hangulatot űrállomással a floridai részleg hozza, míg a vadnyugati életérzést az arizonai kanyonokat és a Sziklás-hegységet mintázó rész biztosítja. Nehéz ilyen kis helyre ennyi jellegzetességet beszorítani egy ekkora országból, ám ami a terepet és az épületeket illeti, ez kiválóan sikerült. A járműveket illetően a modul gyengéje a viszonylag kis méret, ugyanis a szerelvények óhatatlanul számukra idegen környezetbe tévednek – például a nyugati vasutak vonatai a floridai modul közelében, vagy a Rock Island elővárosi vonata a vadnyugati falvakban. Ezen túl viszont igazán dicséretes, hogy a vonatok hossza (az amerikai modulon ez akár 14 méter körüli is lehet!) és összeállítása maximálisan törekszik az élethűségre. További erőssége a modulnak a vasúttörténeti szál: a ma gyakori színtervek és cégnevek helyett javarészt az 1960-1980 közötti időszak sokkal színesebb világa elevenedik meg a szerelvényekben. Számos „fallen flag”, azaz megszűnt vagy felvásárolt vasúttársaság színei tűnnek fel a mozdonyokon és kocsikon. Főleg hajdanvolt középnyugati és nyugati vasutakkal találkozhatunk, de a Pennsylvania Railroad jellegzetes ALCO PA-sorozatú dízelei is feltűnnek az asztalon.

Egy irdatlan méretű Canadian Pacific dízelmozdonyt fényfüzérekkel felaggatni és kis fenyőfával díszíteni már-már a jó ízlés határát súrolja, ám mindenképpen eredeti és látványos ötlet. Természetesen nem a MiWuLa munkatársainak agyszüleménye, hanem valóban létezik a CP karácsonyi dekorációs gépe

Vízisí, pálmafák és híd a mocsárvidék szélén – ez bizony Florida

A floridai végállomásra fut be a csupa fekete ALCO S-2 sorozatú dízel egy rövidke tolatós teherrel

Az amerikai részleg egyik ötletes dobása a floridai tájból útnak induló űrsikló, amely a valóságban ma már történelem

Arizonában kanyarog az Amtrak vonata; figyelmet érdemel a gépek után kötött teherkocsi, mely jellegzetes tartozéka volt a személyszállító vonatoknak abban az időszakban, amikor az Amtrak expresszárú-szállításba vágta fejszéjét

Las Vegas, avagy giccsparádé a sivatag közepén – Eiffel-torony utánérzés, Szfinx-másolat, és persze felhőkarcolók

Akárcsak a valóságban, Las Vegas terepasztalon is sokkal látványosabb éjszaka, mint nappal

Las Vegas személypályaudvara már közelebb áll a MiWuLa tervezőinek fantáziájához, mint a tényekhez; a valóságban nem csak a német modulról idetévedt ICE számít tájidegennek, de ilyen hatalmas épülettel sem rendelkezett az Amtrak a városban. Sőt, a Desert Wind 1993-as megszüntetése óta a kaszinóiról híres várost egyetlen személyszállító vonat sem érinti. (Egyébként az 1990-es évek elején, amikor az amerikai Amtrak nagysebességű vonatok vásárlásában gondolkodott, valóban járt kint az USÁ-ban egy rövidített ICE 1-es szerelvény bemutatóúton, melyet a nem villamosított vonalakon az Amtrak ICE-színtervű dízele húzott.)

Arizoniai kisvároson halad át a Chicago, Rock Island & Pacific tehervonata F-családba tartozó EMD-dízelekkel

Múltidézés a kanyonban: a vonatok csupa megszűnt vasúttársaság emlékét őrzik – a Rutland, a Reading, a Monon Railroad, a Western Pacific és a Rock Island már mind történelem

A Santa Fe „Warbonnet” színtervét hordozó F-sorozatú EMD-dízelek továbbítják a társaság California Zephyr névre hallgató expresszvonatát a Grand Canyon egyik jellegzetesen vadnyugati fahídján keresztül nyugat felé
(fotó: Miniatur Wunderland)

Késői Rock Island színtervet hordozó SD-dízelgépek kanyarognak az arizonai kanyon felé

Kalauzkocsiból (caboose) az USA-ban alkalmazott két fő megvalósítási formát, az oldalablakos (bay window) és a kupolás építési módot is felvonultatja ez a tehervonat. Figyelmet érdemel az utolsóként besorozott teherkocsi is, ugyanis a Cotton Belt (polgári nevén St. Loius Southwestern Railroad) szintén „fallen flag”, azaz megszűnt vasút, a társaságot a Union Pacific vásárolta fel

A Union Pacific gázturbinás mozdonyokkal is kísérletezett, ennek a viszonylag rövid időszaknak pedig a MiWuLa is emléket állít

Horgásztanya és üdülőközpont a Sziklás-hegység egyik kanyonjában

A képen látható baleset nem a műsor része, hanem igazi nem várt esemény. A Burlington Northern végeláthatatlan gabonavonatából pár kocsi a szemünk előtt siklott ki. A kárelhárításhoz a terepasztalba különféle helyeken vágott nyílások és fából készült, kívülről betolható állványok nyújtanak segítséget

Amerikai kisváros karácsonyi kivilágításban – igazán látványos elem

Éjszaka az irdatlanul széles amerikai „freeway”-en – az élethűen kivilágított járművek ismét hibátlanul visszaadják a hangulatot

Falusi felvonulás valahol az amerikai nyugaton

A Rock Island Chicago-i emeletes elővárosi vonata kicsit eltévedt, de jól mutat a vadnyugati tájban is


Magyarics Zoltán

Írásaink kommentálására a RegionalBahn Facebook-oldalán van lehetőség.