2018. 12. 27.

Gabonavonattal a város közepén

Zürich, Svájc. A csillogó világváros közepén nap mint nap tolatnak az utcán egy szép hosszú gabonavonattal már majd' 100 éve. Csak közben a város alakult át alaposan, így ma már ez a jelenség inkább egy letűnt kor maradványának érződik, mint a város szerves részének.



Svájc legnagyobb városának már egy évszázada is szüksége volt élelmiszerre, így ahogy bármely nagyobb településen tették volna, a város szélén az akkori ipari övezetben felépült egy élelmiszergyár. Ez, a mai nevén Swissmill a mai napig az eredeti helyén áll és látja el svájc gazdasági központját kenyérrel és egyéb péktermékekkel. Az egyetlen probléma csak annyi, hogy az elmúlt évtizedek alatt a város óriási ütemben nőtt és ami egykor a település széle volt, mára szinte a közepe, egy élő, lüktető belvárosi negyed, a múltja miatt Industriequartier-nek is nevezett ötödik kerület. Idő közben az élelmiszergyár mellé egy új, felhőkarcoló méretű silót is felépítettek, ami már Swissmill towerként, vagy egyszerűen csak Kornhausként híres és hírhedt a helyiek között. Ezt a gyárat a kezdetektől fogva egy, a Hardbrückénél kiágazó iparvágány látta és látja el ma is gabonával, ami eredetileg nem volt annyira izgalmas, mára viszont, a környék egyik utolsó működő gyárának kiszolgálása igencsak látványos elemmé vált.

A Hardstrassén a járda és a közúti sávok között érkezik a tehervonat. Itt a balra látható villamosmegálló és az út túloldala között nagy a gyalogosforgalom, amire ilyenkor a lépésben haladó vonat személyzetének is figyelni kell

A szép hosszú, 10-15 kocsis gabonavonatok még ma is naponta kétszer szelik keresztül a Hardbrückétől a Sihlquai-en található gyárig a várost. Igaz, nem nagy távolság ez, mindössze néhány száz méter, de ha a vonat csak lépésben haladhat és az autós- és gyalogosforgalmon kívül még a villamosokat is feltartja, akkor már érezhetjük jelentőségét. Az apokaliptikus hangulatot tovább növeli, hogy a Hardbrücke közúti híd folytatása itt a Hardstrasse felett magasvezetésben halad, így a vonatnak ezalatt is át kell bújnia.

A Hardbrücke alatt, a villamosvágányokat keresztezve halad a szerelvény a Zahradstrasse és a nagyvasúti kapcsolat felé, mindenki másnak várnia kell

A vonatot az SBB Cargo továbbítja egy távvezérelhető Am843-as típusú dízelmozdonnyal, aminek vezetőállásában ezáltal közvetlenül személyzet nem is szokott tartózkodni, hiszen onnan a közúti forgalomból és főleg a gyalogosokból szinte semmit sem lehetne látni. A szerelvény a Hardbrückétől tolva halad be a Sihlquai-ig, ahol ürítés után ugyanezen az útvonalon húzza ki az Am843-as az üres vagonokat. A tolatásvezető, mielőtt a Schiffbau-nál található kereszteződésbe behaladna a vonat, egy kulccsal bejelentkezik a közúti forgalmat irányító renszerbe, amivel néhány másodpercen belül szabadot is kap, minden keresztező forgalom leállítása után. Ilyenkor nem csak az autósok, de a gyalogosok, sőt a villamosok is türelemmel várják a vonat elhaladtát.

Ezek a közúti lámpák ilyenkor a vonatszemélyzet ismételt jelzéséig pirosak maradnak, ami jónéhány percbe is telhet, de mindenki türelmesen vár, a helyiek hozzá vannak szokva, aki meg még nem láttott ilyet az tátott szájjal bámul vagy épp fotókat készít


Berky Dénes

1 megjegyzés:

Figyelem!

Oldalunkon általában előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését jogát fenntartjuk. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.