2013. 03. 29.

Festések a garázsból! – 2. rész: Nohabozzunk!

Az első, bevezető részben írtam, hogy is kerültem kapcsolatba a modellezéssel, mi szükséges egy átfestéshez és mire érdemes odafigyelni. A sorozat második részében már szeretnék belemélyedni a részletekbe. Mostani írásom témája két Nohab-mozdony, amelyek az első munkáim között szerepeltek.





Az alap modell


A sokféle Nohab-modell között kedvünkre válogathatunk, milyet kívánunk átfestésünk alapjául választani. Persze, egyik több, másik kevesebb átalakítást igényelne, így azt hiszem, nem mindegy, milyet választunk. A legegyszerűbb mindenképpen a MÁV-os Nohab átfestése lenne, amely lényegesen egyszerűbb munkát eredményezne. De a sors nem így hozta, hanem egy dán H0-ás  Nohab érkezett a műhelyembe a Roco cég kiadásában. A DSB-s modell hibátlan, sérülésmentes, csak alakításra szorul, hogy minél magyarosabbnak nézzen ki.

A H0-ás alap modell, itt már cserélt pályakotróval és forgóvázimitációval
(fotó: Sipos Gergely)

A kaszni levéve a futóműről. A piros orron jól látszik a sok kis fekete kapaszkodó, amire nem lesz szükségünk


Különbségek


Mint általában, az azonos típusú, különböző országokban üzemelő, vagy már nyugdíjba vonult gépeken is felfedezhetünk némi különbséget, hol többet, hol kevesebbet. Rögtön feltűnik a modellen is a sok apró és nagyobb eltérés a magyar és dán variáció között. Szembeötlő a pályakotró és a forgóvázmaszk eltérése mellett a mozdony orra is. Rendkívül sok kapaszkodó díszíti a mozdony orrát és ezek között megbújik egy ajtó. Mivel a magyar járműveken nincs az orron ajtó, világos lett számomra, hogy el kell tüntetni, mint a kapaszkodóknak a helyeit is.

Minden kiegészítés eltávolítva. A fényszórók között jól kivehetők az ajtó körvonalai. Később még dolgom volt vele

Alakítások


Legegyszerűbb átalakítás a pályakotró cseréje volt. Mivel már ettől a gyártótól tanyázott itthon egy példány, azonnal előkerestem a dobozát és kihalásztam belőle a két pályakotrót, majd fel is helyeztem a mozdonyra. A kotró világos színe eltért az eredeti modell fekete színétől, de ez egy cseppet sem zavart, mert tudtam, hogy az átalakítás alatt egységes színt fognak kapni.

A kiegészítések eltávolítása után a modellt fékolajba mártottam. A festék oldódik

A következő alakítás a forgóvázmaszkok cseréje volt. Ehhez rendelnem kellett négy darabot. Amint megérkeztek, el is foglalták helyüket. A többi alakítást már csak a festés előtt szerettem volna elvégezni, így hát belevágtam.
Első lépésként a kasznit levettem a futóműről, amit félretettem, mert egy ideig nem lesz rá szükségem. Maradt csak a kaszni. Rengeteg sok kis kiegészítőt eltávolítottam a modellről. Kiszedtem a vezérállást, a szélvédőket, az oldalablakokat, a sok kapaszkodót, a fellépőket is. Gondosan elraktam ezeket, mert a következő lépésnél csak a kasznira fogok figyelni, de ezekre az alkatrészekre is szükség lesz még.

Itt már egész jól látszódik, mennyire lekopott a piros és a fekete szín

A következő lépésben el kellett távolítanom a festékréteget. Ehhez fékolajat használtam, melyhez segítségként egy fogkefét fogtam, amivel a feloldott festéket leszedem. Egy tálba öntöttem egy kevés fékolajat, majd belehelyeztem a modellt. Alaposan megmártogattam benne, oldja csak körbe a festéket, majd finoman dörzsölni kezdtem a kasznit. Kis idő elteltével a festék elkezdett lefolyni és további dörzsölés eredményeképp a festék lejött. Langyos, mosószeres vízben lemostam a kasznit és hagytam megszáradni. Száradás után jöhetett az ajtók és kapaszkodók lyukainak eltüntetése. Ehhez mestertapaszt használtam, amit a lyukakba és az ajtóra kentem és hagytam megkötni.

Végre megszabadultam a festékrétegektől. A képen láthatók ennek a folyamatnak a kellékei: tálca, fogkefe, fékolaj és a mozdony

Száradás után 800-1000-es csiszolópapírral lecsiszoltam. Tapasztalatlanságomnak és kapkodásomnak köszönhetően ez nem sikerült szépen. Utolsó lépésként a mozdony orrán látható távcsatlást készítettem el. Mégpedig oly módon, hogy a gyári modell azonos darabjához mértem. Tollbetétet ragasztottam telefonkártyára majd méretre igazítottam a két csatlást. A betét belsejébe mestertapaszt kentem, ezzel tömítve el a lyukat. Ez nem egy szép megoldás, messze nincs olyan szép, mint a gyári, de kompromisszumos megoldásként kiváló. Az átalakítás több lépésével elkészültem, jöhetett a festés.

Megszáradt a kaszni, ami elég érdekesnek hat rózsaszínben. Jöhetett tehát az alakítás további fázisa, az ajtó és környékének alakítása. Sajnos erről a folyamatról nem készült kép

A festés rejtelmei


Az átalakítani kívánt részeket befejeztem, így a következő lépés a festés volt. A korszakhoz illő modell még pontosabb kialakítás érdekében a mozdony orrán meg kellett volna csinálnom a fellépőket és a szélvédők fölötti kapaszkodót, de kezdő modellezőként és megfelelő szerszámok hiányában ezt inkább elhagytam.

A két sárga réteget már meg is kapta a Nohab, valamint a távvezérlési csatlást a lámpái között. A futómű még festésre szorul
(fotó: Sipos Gergely)

Tehát a festés. A kasznihoz három színt használtam, narancssárgát, citromsárgát és szürkét. A narancssárgával kezdtem, amelynek a gyári színe túl élénknek tűnt és így egy pici fehérrel világosítottam rajta és pont olyan lett, amilyennek szerettem volna. A kasznival együtt fújtam narancsosra a visszapillantó tükröket is. Száradás után maszkoltam a modellt, és lefújtam a citromsárgát is. Párhuzamosan vele a kapaszkodókat és fellépőt is. Ezzel a Nohab kasznija félig-meddig elkészült, és ekkor elővettem a korábban félretett alvázat. A pályakotrókat, maszkokat, üzemanyagtartályt leszedtem a futóműről és szürkére festettem a kaszni oldalán található akkumulátorláda ajtókkal együtt. Ezután hagytam megszáradni őket. Száradás után a lezáró lakk következett. Ezzel a szórópisztollyal történő munkálatok befejeződtek.

A festés elkészült, a modell már majdnem teljesen össze lett rakva

A Nohab már majdnem kész


Az átalakítás jelentős részén túl voltam, de az átalakítás legpepecselősebb része még csak most következett. Össze kellett rakni a modellt. További problémát jelentett a pályaszám hiánya, amit vizesmatricából szerettem volna a modellre helyezni, de sajnos nem volt kéznél. Így maradt a száraz matrica, amit korábban kaptam és a fénymásolópapírra nyomtatott pályaszám. A modell feliratait elhelyeztem a kasznin majd összeraktam. Felhelyezés előtt festettem a tömlőket, valamint a kürtöket. A vezetőállást ismételten ki kellett szednem, és zöldre festettem. Így el is készült várt Nohab, egy apró kivétellel.

Már a kürtöket, ablaktörlőt is megkapta a modell és a tömlők és a vezetőállás is ki lett festve

Végleges állapotba lép a mozdony


Egyértelmű volt, hogy ez a pályaszám nem maradhat így. Szükségszerű volt a cserélése. Több hónap után meg is érkezett az óhajtott matrica. Újra műhelybe került a modell. Az ideiglenes matricát eltávolítottam. Az elejéről könnyen ment az eltávolítás, csak pár pici pötty ragasztó tartotta. A szárazmatrica eltávolítása már nehezebb feladatnak bizonyult, ugyanis vigyáznom kellett, meg ne sértsem a festést. Sajnos nem jött le nyomtalanul, amit sajnálok és sajnálna mindenki a saját, féltett modellén. Kivágtam a matricákat és csipesszel vízbe mártogatva leáztattam a papírlapot és a matrica mehetett is a helyére. Fültisztítóval kipréseltem a vizet és légbuborékokat. Emlékeim szerint ekkor nem lakkoztam, ami súlyos hiba!

Végül a matrica is felkerült a mozdonyra, ezzel véglegesen elkészült a Nohab
(fotó: Sipos Gergely)

Hibák és azok elkerülése


Most talán furcsálkodva olvassák, hogy miért írom ezt a részt le, miért hívom fel erre a figyelmet. A válasz egyszerű: én ma már biztos máshogy csinálnám az ilyen átalakítást, figyelembe véve, amit megtanultam. És azzal, hogy leírom, talán olvasóinkon is tudok segíteni, hogy ne kövessék el ezeket a hibákat.
Korábban már említettem, hogy a mozdony orrán volt egy ajtó és körülötte sok pici lyuk, melyeket szerettem volna eltüntetni. Erre használtam mestertapaszt és csiszolópapírt. De nem csiszoltam le eléggé és fénytörésben észrevehető a hiba. Amikor úgy gondoltam, végeztem a csiszolással, egy alapozó réteg felvitelével meg kellett volna győződnöm arról, hogy a csiszolás jól sikerült. Sajnos ez elmaradt és énnek következtében a mozdony orra kicsit csúnya lett.
Másik hiba a festésben látható. Sajnos a kevésbé jártasságom megbosszulta magát. A nem megfelelő maszkolószalag használata eredménye lett, hogy a citromsárga nem lett a legszebben a mozdonyra fújva.
Még egy hiányosság, amire szeretném felhívni a figyelmet, az a lakk használata. A legszebb hatás elérése érdekében ajánlom minden festésréteg utáni lakkozást, hogy ne sértsük meg a már felvitt réteget, főleg a kezdőknek. Ezt a matrica felhelyezése után is ismételjük meg. És a matricákhoz fontos megemlítenem, hogy mielőtt felhelyeznénk a matricákat, a matricák helyeit fényes lakkal érdemes lefújni, hogy ne csillogjon a matrica lapja a kasznin. Így nagyszerű eredményt kaphatunk a matricák felhelyezése után.

Egy kis csöppség


Épp a képeket gyűjtögettem a cikkhez, mikor ráakadtam egy majdnem elfelejtett modellre. Nem sokkal a 019-es Nohab elkészülte után keresett meg egy ismerősöm, hogy volna egy kis N-es Nohabja, amit szeretne magyar színekben látni. Az eredetihez képest 160-adra kicsinyített modell  darabokban érkezett hozzám. A kaszni két részben volt. Ezt össze kellett ragasztanom és kijavítani a hibákat. A modell nem tartalmazott motort, csak vitrinmodellnek készült, a pályakotrón a kapcsolószerkezetnek hagyott kivágást pótoltam, így egésszé téve azt. A mestertapaszt csiszolópapírral igazítottam ki.

A még kisebb Turcsiorrú. Jól látszik a ragasztás helye. Még a kaszni színei is különböznek, de már nem sokáig

A pályakotró javítás közben

És a másik végén a sérült orr

Szerencsére a nagy mozdony festéséből maradt ki egy kis festék, ami pont elegendő lett az N-es modell festésére. Így az elkészülte után pont olyan színekben pompázott, mint kétszer akkora társa.

El is készült a Kisgömböc

Végeredmény


Nagy köszönettel tartozok apukámnak, aki nélkül az M61 019 nem születhetett volna meg! Azt hiszem, sokat tanultam a modellek készítése alatt, és vannak dolgok, amiket talán ma már máshogy csinálnék. Nagyon ügyelve, hogy a hibákból ne kövessek el egyet sem. A hibák ellenére, ítéljék meg olvasóink, mennyire sikerült eltalálnom a Nohab-feelinget

Együtt a nagy és a kicsi
(a másképpen nem jelzett képek a szerző, Sipos Milán Gergely felvételei)

Halász Péter

4 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. U.i.: Még a cikk utolsó mondatára reagálva: a csíkos kocsikkal készült képen mintha fiatalkorom Göcsej-Expresszének tökéletes mását látnám viszont! Nagyon ügyes! :)

      Törlés
  2. Köszönöm szépen mindenkinek!

    VálaszTörlés

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.