Kalandos Corail-sztori

Romániában, a paşcani Electroputere VFU francia eredetű Corail-kocsikat árul. A debreceni vagongyárat is magáénak tudó Grampet cégcsoport égisze alatt működő vagongyár három millió eurót kért a húsz személykocsiért. Végül csak sikerült túladni rajtuk némi montenegrói kerülővel.

A moldvai Pascani városában üzemelő, egykori nevén REMAR Paşcani vagongyár több sikeres üzletet is tudhat a háta mögött. Többek közt ők gyártották Románia második generációs IC kocsijait az 1990-es évek végén, amelyek a 19-54, 20-54, 19-55 és 20-55 középszámokat viselik, de ők készítették el az NDK-ból származó emeletes szerelvények ráncfelvarrott változatát is. A CFR bautzeni kocsijaiból is kihozták a maximumot az átépítések során. Emellett néhány alkalommal Európán kívüli országokba is szállítottak, 2011-ben a CFR levedlett 21-47 középszámú elővárosi kocsijai kezdtek új életet a kongói vasutaknál a járműjavító-vagongyár közreműködésével.

2013-ban az üzem a Grampet cégcsoporthoz való csatlakozásban látta a jövőt, így a Gruia Stoica által vezetett vállalat irányítása alá került. Később ide, Paşcaniba csoportosították át a krajovai Electroputere felszerelését – az egykori craiovai gyár helyén jelenleg bevásárlóközpont áll –, így tovább folytatva a romániai vasúti járműgyártást.

Termes elsőosztályú Corail-kocsi 2009. december 18-án Párizsban, a Gare d'Est-en
(fotó: Magyarics Zoltán)

Az Electroputere VFU (Vehicule Feroviare si Urbane) a hírek szerint 2006 körül szerezte be az SNCF-től a most áruba bocsátott Corail-kocsikat, szám szerint húszat, amelyek sorsát egészen a közelmúltig homály fedte. A járművek felújítását láthatóan saját kockázatára végezte el a román tulajdonos és utána próbált túladni rajtuk, ám nem túl nagy sikerrel – egészen 2014 végéig. Ráadásul 2013-ban a vagongyár az Alfa Banktól 1,5 milliárd eurós hitelt vett fel, amelynek fedezetét többek között a Corail kocsik jelentették. A felvett hitel alól 2014 nyarán sikerült a kocsikat kiváltani, a jobb sorsra érdemes és jutányos árú kocsik azóta vevőjüket várják.

Eladósorban lévő személykocsik az Electroputere telephelyén
(fotó: Florin Vornicu)

A húsz személykocsi alapjában véve egységes konstrukció, 1975 és 1989 között készültek a SNCF igényei szerint, idővel a nemzetközi vonatok igáslovaivá váltak. Magyarországon is megfordultak a járműcsalád tagjai a szépemlékű Orient Expressz szerelvényében, ahol a Budapest-Keleti és Paris Gare d'Est között közlekedő kocsicsoportban jellemzően két termes és egy fülkés másodosztályú, kocsi közlekedett. A motorvonatok előretörésével és a hagyományos nemzetközi vonatok megszűntével azonban főleg a távolsági-regionális forgalomban, a TER-járatokban találta meg a helyét a járműsorozat. Ám itt is lassan előretörnek a motorvonatok, így egyre több hagyományos – és kényelmes – személykocsi kopik ki a napi forgalomból.

Az elsőosztályú, fülkés kivitelű kocsik eredeti belső tere
(fotó: P.L.Guillemin, via Railfaneurope)

A most áruba bocsátott kocsik között első- és másodosztályú, fülkés és termes kocsik is vannak. A VTU típusú járművek a termesek, a VU-k és a VSE-k a fülkések. A járművek általában 160 km/h-val közlekedhetnek, míg a VSE típusú járművek 200 km/h-val is utazhatnak. A járművek megfelelnek a RIC előírásainak is.

A kocsik persze nem álltak mindig tétlenül a romániai gyárudvaron: 2009 és 2012 között Montenegróban voltak, miután a Željeznica Crne Gore (ŽCG) lízingelte őket. Az állami vasúttársaság ötlete az volt, hogy a Budapest–Belgrád–Bar útvonalon közlekednek majd a járművek, ám ebből végül nem lett semmi, mivel a ŽCG nem volt képes megfizetni a kocsik lízingdíját. Érdekesség, hogy a kocsik a montenegrói kaland okán sem kaptak sem ottani, sem pedig romániai pályaszámot, továbbra is a francia azonosítókkal közlekedtek (volna). Így a járművek végül visszakerültek Romániába és az Electroputere VFU új gazdát keresett a kocsiknak. Így született meg az egyezség köztük és az Office National des Chemins de Fer du Maroc (ONCF) között. A marokkói vasútnak van tapasztalata a járművekkel, hiszen a francia kötődések okán számos kocsit szereztek be korábban a típusból. A járműveket végül 2014 végén hajón szállították Marokkóba.

Az Electroputere tulajdonában volt, végül Marokkó számára eladott kocsik listája:

• Corail VSE A9u 61 87 19-70 951-0
• Corail VSE A9u 61 87 19-70 970-0
• Corail VSE A9u 61 87 19-72 902-1
• Corail VSE A9u 61 87 19-72 925-2
• Corail VSE A9u 61 87 19-72 935-1
• Corail VSE A9u 61 87 19-72 937-7
• Corail VSE A9u 61 87 19-72 965-8
• Corail VSE A9u 61 87 19-72 986-4
• Corail VSE A9u 61 87 19-72 999-7
• Corail VSE B9u 61 87 29-70 914-6
• Corail VSE B9u 61 87 29-70 916-1
• Corail VSE B9u 61 87 29-70 919-5
• Corail VU75 A9u 50 87 19-92 168-8
• Corail VU75 A4B6u 61 87 30-70 043-1
• Corail VU75 A4B6u 61 87 30-72 047-0
• Corail VU80 B11u 50 87 21-92 176-7
• Corail VTU84 A5B5tu 50 87 30-77 003-1
• Corail VTU84 A5B5tu 50 87 30-77 004-9
• Corail VTU75 B10tu 50 87 20-82 256-0
• Corail VTU75 B11tu 50 87 21-77 284-8

---

Biszak Ábel, Halász Péter