2012. 04. 26.

Vasút alul, védett személyek felül – ingatlanfejlesztési zsákutca?

A vasúti területek befedése az ingatlanfejlesztés kedvelt módszere az utóbbi időben. Előnyei nyilvánvalóak, de az is előfordulhat, hogy később az épület szempontjai miatt a vasútüzem szenved hátrányt – egy ilyen esetet mutatunk be az alábbiakban.



Több évtizedes trend a nagyvárosokban a feleslegessé vált vasúti területek beépítése, illetve a pályaudvarok területének befedése és az így keletkezett tér beépítése. Hazai viszonylatban a Westend bevásárlóközponton kívül igazán komoly projekt ebben a kategóriában még nem volt. Az Egyesült Államokban legsűrűbben beépített városaiban viszont az utóbbi már szinte alapértelmezett megoldás, de Európában is szép számmal előfordul. Néha az is előfordul, hogy a két megoldás kombinációját valósítják meg: a felesleges sínpárokat felszedik, a minimálisan szükséges vágányokat pedig a mélybe viszik vagy egyszerűen ráépítenek. Az USA „vasúti fővárosában”, Chicagoban éppen ez történt az egykori Illinois Central (IC) vasúttársaság Central Station pályaudvarával, illetve annak kapcsolódó létesítményeivel (áruraktárak, kocsitároló és előkészítő vágányok). A felszabadult területre a Central Station névre hallgató lakónegyed épült, míg a megmaradó vágányok felett egy rendezvényközpont épült. A vasútüzemet mindez elvileg nem zavarná, csakhogy most borulni látszik a „status quo”...

A szóban forgó épület ugyanis az Egyesült Államok legnagyobb rendezvényközpontja, a McCormick Place, melynek négy épületből álló komplexuma 250 ezer négyzetméteren várja a különféle konferenciák és vásárok résztvevőit. Mérete folytán többezres konferenciák lebonyolítására ideális helyszín – talán ezért is esett rá a választás az idén májusban esedékes NATO-csúcstalálkozó szervezőinek választása. A résztvevők, azon belül is a diplomaták és politikai vezetők nagy száma miatt biztonsági szempontból különleges kihívást jelent a rendezvény. Fontos állami vezetők fent, ellenőrizetlen vonatok lent – ez valószínűleg nem a biztonsági szolgálatok álma.

Az Amtrak „City of New Orleans” járata a McCormick Place alól előbújva az egykori Central Station területén épült lakónegyeden vág keresztül a St. Charles Air Line-on, útban végcélja, a Union Station felé

A McCormick Place alatt futó vasút ráadásul a Metra elővárosi hálózat jelentős forgalmat lebonyolító „Electric Division” vonala, melyet a Northern Indiana Commuter Transportation District (NICTD), avagy közismertebb nevén a South Shore Line vonatai is használnak. Előbbi munkanapokon 170 körüli járattal 36000 ingázót mozgat, melyhez utóbbi is hozzátesz napi hétezer utast. Van itt persze tehervasúti vonal is, méghozzá a Canadian National Chicago-n átvezető St. Charles Air Line nevű vonala, mely a Canadian National (CN) többségi tulajdonába került az IC megvásárlásával. Ez mindösszesen 6 vágányt jelent fizikai valójában, a hab a tortán pedig az Amtrak napi hat járata a CN-vágányokon: a Chicago–New Orleans „City of New Orleans” járatpár, és a Chicago–Carbondale „Saluki” és „Illini” vonatpárok. Ezeket ugyan lehetne kissé elvetemült útvonalakon terelni a chicagoi vasúti spagettiben, de ez komoly szervezést igényelne. A NATO-csúcs biztonságáért felelős szervek részéről első ötletként felmerülő teljes vágányzár mindenesetre komoly kellemetlenségekkel járna, ezért az érintett vasutak kíváncsian várják a titkosszolgálatok javaslatait a biztonság és a vonatközlekedés egyidejű fenntartására. Természetesen a téma kényes volta miatt szinte senki sem akart többet elárulni...

A Metra Electric Division 18. utcai megállója mögött felsejlik a McCormick lapos, ám annál nagyobb tömbje, melynek középső épületrésze alatt haladnak a vágányok (a szerző felvételei)

A McCormick Place esetében előállt helyzet érdekes kérdéseket vet fel az ilyen, felülről beépített vasútvonalak számára. Érdemes olyan épületet húzni a vasút fölé, ahol felmerülhet a biztonsági okokból történő „területi kontroll” igénye? Például hogyan is lett volna ez a budapesti Nyugati pályaudvar mellé/fölé megálmodott kormányzati negyeddel? A 2001 szeptemberi események fényében az is felmerül, hogy mekkora kockázatot jelent egy épület számára az alatta húzódó vasútvonal - korábban ez mintha kevésbé lett volna szempont, a beépíthető felület jelentette anyagi előnyök legalábbis komolyabbak voltak. A McCormick Place egyfajta görbe tükröt tart: védett személyek valószínűtlenül nagy koncentrációja egy teherszállításra is használt aktív vasútvonal felett. Ki nyer majd?

Magyarics Zoltán

2 megjegyzés:

  1. Brüsszelben 2001 után 3 évvel épült át a Brüsszel-Luxemburg névre hallgató állomás, (Gare de Bruxelles-Luxembourg) és nem hallottam, hogy gond lenne vele, pedig konkrétan az Európai Parlament "Antall József" épületének földszintjéről van az egyik bejárata.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Általában a McCormick Place esetében sincs probléma, csak ebben az esetben emelt szintű biztonsági intézkedések lépnek életbe, és azzal a jelek szerint nem biztos, hogy kompatibilis a vasútközlekedés a pincében. Itt ráadásul tehervonatokról is szó van - az USA-ban legalábbis általában a belvárosi személypályaudvarokat űzték a föld alá.

      Hirtelen végiggondolva az európai példákat, nekem inkább csak belvárosi vagy repülőtér alatti, kizárólag vagy főleg személyszállításra használt vonalak "föld alatti" állomásai jutnak eszembe. Teherforgalmat is bonyolító vonalak kevésbé, pedig azok talán veszélyesebbek.

      Törlés

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.