Októberben a Deutsche Bahn AG bejelentette, hogy 2016. november 30-án megszűnik Németország legszélesebb körben használható elektronikus viteldíjfizetési rendszere. Az okok változatosak és rámutatnak néhány érdekességre is.A Touch&Travel története egészen 2007-ig nyúlik vissza, amikor a rendszert az akkor újnak számító Near Field Communication (manapság a bankkártyák jelentős része is ezt használja) szabványon alapuló állomáson elhelyezett fix pontokon történő be- és kijelentkezéssel képzelték el. A távolsági vonatok esetében ez megfelelő módszer a viteldíj beszedésére, de városi-elővárosi utazásoknál – ami jellemzően egy tarifa- vagy közlekedési szövetség területén történik – már érdekesebb a viteldíj megállapítása. A VDV-KA szabványon alapuló rendszer elméletileg minden olyan közösségi közlekedési szolgáltatással kompatibilis, ami ezt az adatstruktúrát és -formátumot használja. A 2011-ig futó tesztfázisban még csak korlátozott számú felhasználó vett részt, de az iOS és Android rendszerekre publikált verziókkal már meg lehetett szólítani az utasokat. Bár 2008-ban már sorozatban készültek NFC-képes mobil- és okostelefonok, az elterjedtségük még bőven nem volt tömegszerű. Viszont egyre több mobilkommunikációs eszköz tartalmazott GPS-modult, így a koordináta alapú be- és kijelentkezés is létező opció volt. A fix jelentkezési pontokat Aztec-kóddal is ellátták, így a program egy ilyen 2D-s vonalkódból is meg tudta állapítani az utazás kezdő- illetve végpontját. Érdekes megjegyezni, hogy a program 2012-ben elérhetővé vált Symbian rendszerre is (feltehetően a tesztben is ezt használták), de az iOS és Android térnyerésével és a Symbian megszüntetésével párhuzamosan el is halt, Windows Phone rendszerre már nem készült el.
Németország teljes vasúti hálózatán és néhány kiválasztott külföldi útvonalon is lehetett papír alapú jegy nélkül utazni. Bologna Centrale és Aarhus valamint Bruxelles-Midi és Frankfurt (Oder) voltak az egymástól legtávolabbi pontok. Különböző tarifa- és közlekedési szövetségek csatlakoztak a rendszerhez, így például a Verkehrsverbund Berlin-Brandenburg, a Rhein-Main Verkehrsverbund (Frankfurt am Main környéke) vagy a Verkehrsverbund Rhein-Neckar (Mannheim környéke) is az elfogadók között volt. 2014. november végén a Waldshuter Tarifverbund 16. és egyben utolsó területként fogadta el jegyként a telefont. Ezeken a területeken a rendszer automatikusan határozta meg a legolcsóbb díjterméket, így részletes tarifaismeret sem kellett a használathoz. Távolsági utazáskor a DB Flexpreis (normál ár) volt az alapértelmezett tarifa, de BahnCard is megadható volt, szövetségi területen egyúti és napijegy között választott a rendszer.
Városi környezetben jellemzően megállóhelyi oszlopra ragasztott NFC-s matricákat találhattunk a menetrendek környékén, melyek jól viselték a városi létet és az időjárást. A kép 2016. november 13-án reggel készült Worms, Domplatz megállóhelyen, mely a VRN területén található
(fotó: Adorján Péter)
(fotó: Adorján Péter)
2013 végén 50.000 ügyfelet tartottak nyilván. A használathoz betöltött 18 éves kor, német telefonszám, német bankszámla és egy megfelelő telefon kellett. Bár hivatalosan megszűnt a regisztráció, a program még elérhető az Apple és a Google szoftveráruházaiban.
A rendszer vesztét a tarifa- és közlekedési szövetségek saját programjai és az utasok utazási szokásai együttesen okozták. Nagyon kevesen utazgatnak rendszeresen több szövetségi területen és a távolsági közlekedésben sem túl jellemző a nem tervezett utazás. Időközben a DB Navigator a menetrendkeresés mellett magába integrálta a jegyvásárlási funkciókat is, így fölöslegessé vált két azonos célú rendszer fenntartása. A regisztrált felhasználók november 30. és február 28. között még hozzáférnek a profiljukhoz, így kifizethetik az utazásaikat, de utána nyomtalanul eltűnik egy a maga korában és nemében innovatív díjfizetési rendszer.
Adorján Péter
