2016. 12. 26.

Szakmai modellvasút: az SBB oktatóközpontjában jártunk

Az SBB fő képzési központja Löwenbergben található. Itt lelhető fel egy oktatási célokra épült modellvasúti terepasztal, mely inkább funkcióival, mint külcsínjével kápráztatja el az ide látogatókat. 





A svájci Fribourg kantonban található Murten település mellett 1983-ban nyitotta meg kapuit az SBB, azaz a Svájci Szövetségi Vasutak központi oktatóközpontja. A több épületből álló komplexum részét képezi a nevét is adó Löwenberg kastély, ahol néha szintén zajlanak képzések. Található itt többek között sok oktatóterem, szimulátorok, fény- és alakjelzők és egy méretes H0 méretarányú terepasztal.

Itt is jól látszik, hogy elég nehéz követni, melyik vonat épp merre tart, hiszen jópár kört megtesznek a szerelvények két állomás között.

Összesen majdnem 1000 méter vágányt fektettek le nagyrészt hidakra, hogy a teljes terepasztal könnyen átjárható legyen hiba esetén. Díszítések szinte egyáltalán nincsenek, de ez nem is volt cél, ugyanis ez egy oktatási célú létesítmény, minden állomásnak más biztosítóberendezése van, melyek mind fellelhetőek (vagyis fellelhetőek voltak az 1983-as megnyitáskor) az SBB-nél. A legöregebb mechanikus Buchsal J típusú berendezéstől, az elektromechanikus Integrán át a Magyarországon is ismert Domino 55 és 67-es nyomógombos biztberekig minden van. 

Jó az öreg a háznál. Ha az SBB-nél már pontosan ilyen biztosítóberendezés nem is üzemel sehol, a kezelési folyamatok megértésében sokat segít egy ilyen eszköz is.

Az elektromechanikus Integra biztberrel Gerau állomását lehet kezelni. Ebből a típusból, ha már nem is sok, de még található Svájcban néhány.

A Domino D55-öt hazánkban is jól ismerjük, a nyomógombos biztberek egyik legelső tagjaként nagy fejlődést jelentett különböző mechanikus berendezések után. Löwenbergben Dachsburg állomását lehet egy ilyen eszközzel vezérelni.

Blonay állomás francia nyelvű, vonatszámkijelzéssel is rendelkező Domino D67-ese, egy vágányúttárolós nyomógombos, mely a jobb felső sarokban két térközt is vezérel Dachsburg felé.

A terepasztal legnagyobb állomása, a fej-, rendező- és tárolópályaudvar szerepét is betöltő Altkirch. Ezt az állomást szintén egy D67-essel lehet vezérelni.

Fusio olasz nyelvű állomása egy D69-essel, ahonnan még a szomszédos Dachsburg is távvezérelhető.

További érdekesség még a svájci körülményekhez igazodván az, hogy van két teljesen francia és egy olasz nyelvű állomás is, míg a többi német feliratokkal rendelkezik. Egy igazi oktatás során az ezeket kezelő forgalmi szolgálattevőknek az adott nyelven is kell beszélniük, hogy kezelni tudják a berendezéseket, illetve hogy a többnyelvű kommunikációt is megszokják.

Az biztosítóberendezésekhez tartozó minden szükséges felszerelés teljes egészében jelen van az épületben, a pincében vannak a relészobák, a mechanikus Buchsal J típushoz külön súlyok vannak, hogy a kezelőszervek pontosan ugyan azt az érzést adják vissza, mintha egy valódi állomást vezérelnénk rajtuk.

A majd' 1000 méternyi vágány jól fel van tekerve a teremben, így az állomások közötti távolságok is aránylag nagyok.

A teljes terepasztal úgy van felépítve, hogy a vonatok az állomások között nagyjából 2-3 percet haladjanak rendes sebességgel. Ennek eredményeképpen pedig valódi menetrendeket is lehet szimulálni itt, amelyekben közlekedhetnek bármilyen típusú és megállási rendű vonatok. A fő vezérlőpultról tölthetőek be ezek a menetrendek, továbbá itt még az idő sebességét is be lehet állítani, vagy akár egy elemzésre szükséges szituáció esetén akár meg is lehet állítani. Ezen vezérlőállomásból továbbá bármelyik jelzőt, kitérőt, tengelyszámlálót, áramellátási szakaszt vagy akár teljes állomást is le lehet kapcsolni, mintha valamilyen meghibásodás lépne fel. Ennek segítségével lehet oktatni a problémamegoldást is, nagyjából akármilyen kialakuló helyzetben.

Előtérben a fő vezérlőpult. Innen bármilyen funkcióba bele lehet nyúlni illetve a digitális vezérlésnek köszönhetően bármelyik mozdonyt lehet távvezérelni is.

A teljes terepasztalon telepítve van a felsővezeték, melynek szerepe is van, ugyanis ezzel együtt zárul az áramkör, ami a vonatok pontos helyének érzékeléséhez szükséges. Ennek köszönhetően egy esetleges felsővezeték-szakadás valódi gondokat okozhat.

A Svájcban megtalálható nagyjából összes járműtípus megtalálható a terepasztalon, mely szintén hozzájárul a valósághűséghez.

Sokféle menetrendet dolgoztak ki az asztalhoz, melyek hossza és vonatsűrűsége is igen változó, továbbá bármelyikbe bele lehet avatkozni az említett hibalehetőségek akármelyikével, aminek köszönhetően a lehetőségek száma a végtelenhez közelít.


Egy alap menetrend a terepasztalhoz. Ezen is látszik, hogy a szimuláció teljesen valódi, a vonatoknak van rendes fordulóidejük is, ahol egy gyors kezelés esetén még akár késést is be lehet hozni. Egy ilyen menetrend valós időben játszódik, így már ezzel a kezdő szinttel is két órát el lehet tölteni, de unatkozásra nincs idő.

A megfelelő működtetéshez minden állomásra kell legalább egy ember, aki ismeri a berendezések kezelését, de még így sem garantált a késésmentes menetrendi közlekedés, ugyanis mindig feltűnnek váratlan problémák, akár szándékosan a fő vezérlőből, de sajnos időnként a terepasztal korából adódó hibák is felléphetnek. Habár ezek néha meglehetősen kényelmetlenek, ilyen hibák a valódi vasúton is előfordulhatnak, így csak növelik a szimuláció valósághűségét.

Végezetül álljon itt néhány kép a meglehetősen látványos terepasztalról:

A fordítókorong is működőképes, a típuskavalkád pedig magáért beszél.

Mint a spagetti, kanyarognak a hidakon a vágányok az egész teremben.

A zürichi S-Bahn igáslovainak, az Re450-eseknek sem hiányozhat a kicsinyített mása.

Egy Re 4/4 I állítja be első generációs Einheitswagenjeiből álló vonatát a tárolóra.

A Svájcban jól ismert ICE 1-es is megtalálható.

Itt jól látszik, hogy minden jelző, még a Zwergsignalként ismert tolatásjelzők is teljesen üzemképesek.

Az egyik legelterjedtebb svájci távolsági vonatos szerelvény, egy IC 2000, melyet hozzáillően egy Lok 2000, azaz Re 460-as húz.

A kétes népszerűséggel rendelkező ETR610, avagy svájci nevén RABe 503 a terepasztalon is gyorsvonatot játszik általában.

Egy Re 4/4 I állítja be első generációs Einheitswagenjeiből álló vonatát a tárolóra. Itt aztán van minden, ICN (azaz RABDe 500), EWIV, SBB EC-kocsi, Re 450, felújított színterves EWI és persze egy Flirt.

Az áramszedők elég furcsán hatnak ezeken a szerelvényeken, de mint már említettük, ezeknek itt fontos szerepe van, ezért kellett lecserélni a modell eredeti berendezéseit.

Az SBB első generációs forgóvázas mozdonya, az Re 4/4 I egy nagy klasszikus szerepét tölti be még itt kicsiben, a terepasztalon is.


Berky Dénes

3 megjegyzés:

  1. Szerintem nem létezik elektromechanikus Elektra (utána már helyesen, Integrának van írva) és az állomásfőnökök nem vesznek részt a forgalomszabályozásban, így biztosítóberendezést sem kezelnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Csaba!
      Köszönöm észrevételeidet, javítottam az említett hibákat!

      Törlés
  2. Kimaradt a cikkből, hogy régen nekünk is volt oktatási célú terepasztalunk. Természetesen kisebb volt, mint a svájci, de építésekor ('82-ben) így is az ország legnagyobb... modellvasútjának számított.

    Az "asztal" Győrben, a SZIF-en üzemelt, a svájcihoz képest kb. fele méretű (400m-nyi vágány), és egyszerűbb vonalvezetéssel. Gyakorlatilag egy kétvágányú fővonalat alakítottak ki dupla spirálban, amelyre állomásokat fűztek fel, ezzel párhuzamosan volt egy mellékvonali kiágazás. Minden állomáson más bizber volt (viccesen mutattak az asztal szélére szerelt kulcsos váltózárak). A kör alakú asztal közepén foglaltak helyet a szolgálattevők, fölöttük emelvényen az oktatók figyelték a történéseket.

    Maga az asztal az akkori kor lehetőségeihez képest korszerű volt: Pilz sínekből rakták össze, Gützold mozdonyok zörögtek rajtuk. Az üzembiztonság növelése érdekében a mozdonyok 24V-os váltóáramú motorokat kaptak, az irányváltás a mozdonyokra szerelt kapcsolókkal történt. A mozdonyokban áttételt is cseréltek, a sebességük 1:400-as lett (azaz gyakorlatilag vánszorogtak).

    Én 2001 körül láthattam az asztalt, akkor már a zuhanyhíradó leközölte, hogy fel fogják számolni. A vendéglátónk mondta, hogy a diákok nagyon szerették, sokan órán kívül is lementek a pincébe "játszani" az asztallal. Jópofa volt, hogy a helyiségnek külön csengője volt, ami a MÁV-szignált játszotta. Látszott, hogy az egész berendezést vasútkedvelő emberek tartották karban és gondozták. Mondta is a vendéglátónk, hogy bár sosem érkezett semmiféle megkeresés a környező vasútmodell-kluboktól, mégis, amikor hivatalossá vált, hogy felszámolják az asztalt, sorra bejelentkeztek, hogy kellene nekik a vágányanyag...

    Az asztalról relatíve kevés infót találtam:
    http://rs1.sze.hu/KO/pages/labor/labor1.html

    ...illetve Becsky András is készített egy nagyon király, "hiánypótló" felvételt egy HÉV-es gyakorlatról, ez nemrégiben került fel a netre a szerző többi értékes kordokumentuma közé:
    https://www.youtube.com/watch?v=7Ah43kg_kiM

    VálaszTörlés

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.