2017-02-14

A BLS távolsági forgalomban?

Az SBB ma a svájci távolsági forgalomban szinte monopol helyzetet élvez, ám elképzelhető, hogy ez már nem marad így sokáig. A jelenleg csak regionális vonatokat üzemeltető BLS nagyobb távolságokban is kezd gondolkozni, átvennének néhány viszonylatot az szövetségi vasúttól,  amivel még az árak csökkenését is ígérik.




A svájci Tages-Anzeiger vasárnapi számában közöltek híreket arra vonatkozóan, hogy a Bern-Simplon-Lötschberg vasúttársaság (BLS) a következő kiírással 2019-től átvenne néhány távolsági viszonylatot a Svájci Szövetségi Vasúttól (SBB). Utóbbi immár jó 15 éve szinte kizárólagos üzemeltetője a helvét távolsági vonatoknak, ám ez 2019-től ezek szerint akár változhat is. A BLS magasabb színvonalat, új összeköttetéseket és mindezek mellett alacsonyabb költségeket ígér, ami ha igaz, jó esélye van arra, hogy ténylegesen elnyerjen egy-két viszonylatot az SBB elől.

A BLS egyik sikertörténete volt a Lötschberger márkanevű vonatok bevezetése a Bern-Spiez-Kandersteg-Brig tengelyen. A vasúttársaságnál valószínűleg valami hasonló sikerben reménykednek ez alkalommal is.
(fotók: Berky Dénes)

Kiszivárgott információk szerint a BLS első körben három vonalat kíván átvenni az SBB-től. Elsőként a Basel–Olten–Bern–Spiez–Interlaken útvonalon, jelenleg fél óránként közlekedő IC-vonatok üzemeltetésére pályázik a berni társaság. A Zürichből Bernen át Interlakenbe közlekedő vonatok útvonalán még fejlesztenének is, ezek keleti végállomása a BLS elképzelése szerint a zürichi reptérre kerülne, ezzel fontos közvetlen kapcsolatot biztosítva az ország legfontosabb légi kikötője és a Berni-felvidék között.

Zürich és Interlaken között az SBB jelenleg a képen látható, illetve emeletes IC-szerelvényekkel közlekedtet fél óránként vonatokat. Ezzel szeretné felvenni a lépést a BLS.

A harmadik a Bernből Neuchâtelen át a Jura-vidék felé irányuló vonal lenne, melyen már ma is a BLS közlekedteti vonatait, egészen La Chaux-de-Fonds városáig. Ezt még egy kicsivel meg is hosszabbítanák a francia határon fekvő Le Locle-ig.

A BLS egyik, a Swiss Express EWIII-asaiból átalakított ingavonata La Chaux-de-Fonds-ban. Jelenleg ezek a vonatok itt mindössze 5 perc alatt fordulnak, Le Locle már nem fér bele a kanyarba, de a BLS ezek szerint dolgozik a probléma megoldásán.
A BLS már a 2016-os menetrendváltással átvett az SBB-től néhány vonatot a Brig–Domodossola vonalon, ahol a zöld-ezüst társaság a Bern–Brig között közlekedő Lötschberger vonatokat meghosszabbítva szolgáltat. Itt ez is komoly színvonal-emelkedést jelentett. Az SBB kiöregedő, habár igen szerethető EW II-es kocsijai helyett alacsonypadlós, légkondicionált szerelvények érkeztek a BLS Lötschbergerek képében. 
A BLS az új és átvett kapcsolatokkal együtt azt ígéri, hogy a távolsági és regionális forgalom még jobb összeszervezésével a költségeket is csökkenteni tudja. Ez persze nem a jegyárakon fog látszódni,  azonban ezzel több maradhat a kantonok pénztárcájában, amit további fejlesztésekre fordíthatnak, de legalábbis csökkenthetik a regionális vonalak okozta veszteséget.

Mindezeken felül a BAV (Bundesamt für Verkehr, azaz a közlekedési hatóság) reménykedik abban, hogy a távolsági forgalomnak jót is tehet a piaci verseny, főleg a szolgáltatások terén. Így merült fel, hogy a BLS az SBB-vel ellentétben szeretné megtartani és továbbfejleszteni a fedélzeti gasztronómiát, azaz az étkezőkocsikat, illetve például ingyenes vezeték nélküli internetet is biztosítana a távolsági forgalomban utazóknak. Ez utóbbi eleddig egy fájóan hiányzó pont a svájci vasúti közlekedésben. Rengetegen ingáznak nap mint nap a távolsági járatokkal is, ők tudnák hasznosabban, vagy éppen szórakoztatóbban eltölteni utazásukat, ha lenne internetelérés a vonatokon.

Az SBB egyik Intercity vonata indul Spiez állomásáról Bern felé. Lehet, hogy két év múlva ez a szerelvény már a BLS színeit fogja viselni?

Az ellenállás pedig természetesen az SBB-től jön, amely társaság semmiképpen nem szeretne megválni a távolsági járatai egy részétől sem. Érvként hozzák fel, hogy a távolsági forgalom széttagolása extra költségeket okozna például a karbantartás terén, illetve hogy a hiányzó gördülőállomány miatt amúgy sem tudná a BLS olyan hamar átvenni a forgalmat. Ez persze csak részben igaz, hiszen az SBB köteles lenne az üzemeltetés jogával együtt a járműveket is átadni a BLS-nek, amivel a berni társaságnak legalább a mai SBB-vonalakra lenne elég szerelvénye. Mindezektől eltekintve az iparág a BLS szándékainak megismerése óta igencsak valószínűnek tarja, hogy az SBB monopóliuma rövidesen meg fog törni a Bern környéki vonalakon.

A BLS csak visszatér

A Bern-Lötschberg-Simplon Bahn, azaz a BLS nem egészen új szereplő lenne a távolsági vasúti közlekedés piacán. Ahogy fentebb említettük, az SBB mintegy másfél évtizede élvez monopóliumot e téren – korábban ugyanis a BLS a saját vonalain saját maga üzemeltette a távolsági vonatokat. A 1985 és 1991 között összesen 32 EW IV-es kocsit – ezek közül 12 elsőosztályú és 20 másodosztályú változat – is vásároltak az InterCity-vonatokhoz, amelyeket az SBB-vel kooperációban üzemeltettek. A BLS azonban az 1990-es években úgy döntött, hogy elsősorban a regionális közlekedésre és a teherszállításra koncentrált, így az IC-közlekedés koncesszióját és a járműparkot is, cserében viszont az SBB átadta a BLS-nek a berni S-Bahn-vonalak üzemeltetését, valamint a Bern és Luzern közötti RegioExpress járatokat.
A BLS mellett a Bodensee-Toggenburg Bahn (BT) és a Südostbahn (SOB) is rendelkezett az IC-forgalomra alkalmas EW IV-es kocsikkal, bár ők a távolsági közlekedést nem saját maguk intézték, a BT és a SOB hálózatán érdemi távolsági forgalom nem volt soha sem, csak a közvetlen kocsicsoportokhoz kellett a BT nyolc (2 A és 6 B) és a SOB négy (1 A és 3 B) EW IV-es IC-kocsija. A járművek közül 1999-ben ötöt a BLS-nek adott el a BT, a többi kocsit a SOB-járművekkel együtt pedig közvetlenül az SBB-nek adták át.
Halász Péter

Berky Dénes

Írásaink kommentálására a RegionalBahn Facebook-oldalán van lehetőség.