Közép-Európa egyik igazán fáradhatatlan vasúti járműparádéja a pozsonyi vasúti múzeumban évente, idén már 26. alkalommal megrendezett RENDEZ. A hajdani pozsonyi rendező(pályaudvar) után elnevezett fesztivál második napján ezúttal nyolc gőzmozdony vett részt felfűtve a szokásos járműfelvonuláson, illetve közülük több különvonatot is továbított Pozsony környékén az elmúlt hétvégén. Magyarországról ezúttal a 424 247-es gőzös érkezett, némileg szokatlan módon egyedül. Képgalériánk a hajtás után.
Pozsonyban minden évben, jellemzően júniusban, megtartásra kerül a RENDEZ fantázianveű vasúti járműparádé, melynek a Pozsonyi Vasúti Múzeum vágányai adnak otthont. Emellett bőséggel jut a szlovák főváros körüli vasútvonalakra is (többnyire gőzvontatású) különvonat, a főpályaudvar és a rendezvény helyszíne között óránként pendliző ráhordójáratot is különféle nosztalgia-motorkocsik adják. A nagyszabású eseményről beszámoltunk már 2014-ben, 2017-ben és 2023-ban is, így a visszatérő show-elemekért (például a leltári tárgynak számító veterán katonai és tűzoltósági Tátra-teherautók) érdemes korábbi cikkeinket is fellapozni. A RENDEZ fő vonzereje, hogy minden évben jelentős számú gőzmozdony kerül felfűtésre és látható mozgásban is. A környező országok hasonló rendezvényeinek elsivatagosodásával ellentétben Pozsony még tartja magát és korábbi jegyzeteinkre visszatekintve elmondható, hogy legalább 5-6 működő gőzös 3 országból mindig összejön, de 2023-ban tíz is jutott, idén pedig 8 működő gőzmozdony vonult fel a vasárnapi (második) napon. Ezek mellé mindig jut legalább 4-5 izgalmas dízelmozdony is, mint például a 2017-ben szerepelt és eredetileg is extrém ritka járműnek számító T499.0002-es (a prototípusnak minősülő járműből kettő darab készült), vgay akár a sajátos formavilágú Bardotkák és Búvárok. Kevesebb szerep jut a villanygépeknek, mivel ezek a múzeum területén nem is tudnak önerőből mozogni - ebben a kategóriában csak kiállított mozdony van jellemzően, de a tiszta és rendezett megjelenésű Laminátka például eleve szakirodalmi ritkaság, tehát ennek is van sportértéke, ahogy mondjuk idén a makulátlan állapotban kiállított 362-es Ásznak is. Ami kicsit hiányosra sikeredett, az a környező országok (leszámítva a „közelkülföldnek” számító Csehországot) képviselete - a MÁV Railtours még csak-csak képviselte magát a 424 247-es gőzössel (korábban jellemzően egy NoHAB-al együtt jött a gőzös), de az osztrákok teljesen elfogytak: sem az ÖSEK, sem pedig a strasshofi múzeum állománya nem képviselte a szomszédot (pedig korábban néha még gőzös + villany párost is hoztak).
Az idei parádét a kétnapos rendezvény második napján, vasárnap kerestük fel - ezúttal mindkét nap déltájban volt mozdonyfelvonulás a fordítókorongon, mi pedig ebben az időszakban vettük szemügyre az egy helyre gyűlt mozdonysereget. Nézőszámra idén sem volt panasz, a vasárnapi nap is jó házzal ment, a szervezők pedig idén is profi lebonyolítást biztosítottak. Még az időjárás is viszonylag kegyes volt a látogatóhoz, hiszen a júniusi pozsonyi járműparádék egyik rákfenéjét jelentő rekkenő hőség helyett most szinte késő tavaszi hőmérséklet és némi árnyékot adó átvonuló felhőzet volt jellemző.
A vasárnapi felvonulás nyitánya - az első gép a fordítókorongon a cseh 331.059-es volt szertartályos gőzös volt, melyet a felvonulás előtt és után a nagyközönség (némi sorbanállás után) egy rövid szakaszon vezetőálláson utazva is kipróbálhatott
A 331 037-es szertartályos gőzös a múzeum statikus lakója, ezúttal is csak a mozdonykerítésben kapott helyet
Az 555 3008-as „Kriegslok”, azaz német háborús mozdony (Magyarországon 520-as sorozatként, míg Ausztriában 52-esként ismert) komoly méretei ellenére is kedvelt nosztalgiás járműalany, ez a példány is állandó felfűtött résztvevője a RENDEZ-parádéknak, lévén „helyi lakos”. A konkrét példány 1943-ban épült, 52 6665 számon a Škoda gyárában, majd 1963-ban építették át mai formájára és 1973-ban selejtezték. Felújítása után 2011 óta a nosztalgiaflotta megbecsült darabja.
A 331 037-es előtt parkolt a pozsonyi múzeum szintén statikus lakója, a 310 097-es kisgőzös. Az 1878 és 1911 között gyártott KkStB 97-es sorozat szinte mindenhol ismert a régióban, a cseheknél (illetve a Csehszlovák Vasútnál) 310-es sorozatként futott.
Az 555 036-os tehervonati gőzös 1952-ben, azaz a gőzöskorszak alkonyán épült 5 kapcsolt kerékpárral rendelkező (1'E tengelyelrendezésű) tehervonati mozdonyként a Csehszlovák Államvasút számára a Škoda plzeňi gyárában. Rendszeresen előfordul a RENDEZ-járműparádékon, mint a jellemzően legnagyobb résztvevő gőzös
A 486@nbsp;007-es „Zöld Anton” szintén állandó vendég Pozsonyban - a szépen felújított gép Ruttkán lakik. A 486-os sorozat 1933-1938 között a Škoda és a ČKD gyáraiban kifejezetten az egykori Kassa-Oderbergi Vasút vonalára készült és mára ez az egyetlen üzemképes példány maradt - enélkül is értékes lenne, hiszen eredetileg is csak 9 példány épült az elegáns masinából.
A 331.059-es közelebbről. A korábbi felvételeket böngészve szembetűnő, hogy számunkra ez a gép eddig nem esett be a RENDEZ-parádék során a szórásba, ami mutatja, hogy szerencsére még van miből válogatni csehszlovák / cseh + szlovák gőzösvonalon
A Budapestről érkezett MÁV 424 247-es készül a fordítókorongos fellépésre. A több mint 500 példányban épült és számos okból ikonikussá vált 424-es sorozat utolsó két működőképes tagja közül a 247-es pakuratüztelésűre átalakítva és a késői 424-es jellegzetes jegyeit (pl. füstterelő lemezek) viseli magán. A RENDEZ-re jellemzően felváltva járnak a sorozat korai kivitelét képviselő, széntüzelésű 424 009-essel.
Fix sztár Pozsonyban a Papagáj, vagyis a poprádi illetőségű 477@nbsp;013-as pályaszámú nosztalgiaflottás gőzös. A 477-es a Csehszlovák Vasút egyik utolsó, 1950-1955 között készült gőzmozdonysorozata volt. A gőzöskorszak alkonyán készült gépek érdekessége a sajátos „szerkocsi-szertartály” - műszakilag szertartályos mozdonyról van szó, ám megjelenésében inkább a szerkocsis gépekre hajaz a vezérállás mögé helyezett, futókereken nyugvó hatalmas szertartály.
A 431-es sorozat sem szerepelt korábbi beszámolóinkban, legalábbis felfűtve nem szerepelt. Pedig a 431 032-es kalandos életúttal rendelkező gép: 1927-ben állt szolgálatba az Osztrák Államvasútnál BBÖ 378.60-es pályaszámon, majd 1977-ben a svájci Eurovapor magánvállalathoz került, ahol 1982-1986 között szolgált, viszont 1987-ben leállították a kazán rossz állapota miatt. Hosszabb állás majd egy rövid német kitérő után 2016-ban került Csehországba, ahol talpra állították és 2018 óta ismét üzemképes.
Ez a 434-es sorozatú szertartályos gőzös is helyi lakos és csak hidegen állta a látogatók rohamát a szélső vágányon. 2023-ban még szerepelt egy jelentősen átépített sorozattársa felfűtve is.
A csehszlovák ipari formatervezés számos csúcspontot tudhat magáénak, ízléstől függően - de egy Búvár - Laminátka - Búvár trió így együtt minden bizonnyal erősen reprezentatív. A legértékesebb darab a középen trónoló S499-0001-es, azaz prototípus Lamó. Az eredeti színterv egy dolog, de ilyen patika állapotban Laminátka valószínűleg a gyárkapun túl soha nem is létezett.
Ha már csehszlovák ipari formatervezés: ezen a pályán a Bardotka (T478 2011) és a Búvár (753 109) igazi ikertornyok. Előbbinél picit látszik a muzeális csalás - a parányi vörös csillag alatt áttűnik a modern ČD-logó helye
Magyar vonatkozású érdekesség a Kassa-Oderbergi Vasút (Oderberg egyébként a mai Bohumint takarja) zárt teherkocsija. A KsOD fővonalának megnyitása az 1870-es évek elején komoly fejlődést hozott a tátraalji régióba, lényegében ennek köszönhető a különféle magyar tátrai turistaegyesületek megalakulása is
Ha már magyar vonatkozású érdekességek, a Pozsony-Országhatárszéli HÉV (POHÉV) egykori Eg 6-os, a Ganz-gyárban 1913-ban készült villamosmozdonya idén is kiállításra került. A kalandos utat bejárt, főleg Ausztriában dolgozó gép 2012-es hazatéréséről korábban itt írtunk - bár ennél a mozdonynál a honos ország kérdése különösen komplikált, de maradjunk annyiban, hogy a város stimmel.
A PoHÉV-mozdony restaurálása mintaszerű, a feliratokat is beleértve
Idén nem volt erős a villamosmozdonyos felhozatal, a szinte festékszagú 362 011-es Ászt is valósággal eldugták a vasárnapi közönség elől, de mi megtaláltuk!
A 210 007-es Vasaló csak statikus kiállítási tárgyként parkolt az egyik félreeső sarokban, de a csehszlovák ipari formatervezés varázslatos világa iránt érdeklődőknek érdemes volt őt is felkeresni. A markáns megjelenésű tolatómozdonyokat 1973-tól gyártották, és minden bizonnyal a Ganz V46-os sorozatához is komoly inspirációt adtak.
240 081, azaz egy közepesen szakadt ZSSK-Laminátka, szintén hidegen és félreeső helyen kiállítva. Figyelmet érdemel a főkeret környékén terjengő rozsda (a Laminátka csak alul tud ilyen látványosan rohadni, mivel nevéhez híven felül kvázi műanyag...) és a csehszlovák vasúti folklór kötelező elemét jelentő khakiszínű függöny - enélkül valószínűleg nem is üzemképesek ezek a gépek.
Ugyanez pepitában a 240 145-ös illusztrálásával: eredeti csehszlovák érás színterv, rozsda nélkül, de a kötelező ormótlan függönnyel.
Szergejből jutott a Csehszlovák Vasútnak is, ha kellett - ha nem. A RENDEZ-re ezúttal a T679&nbap;1312-es érkezett képviselni a szovjet nagydízeleket.
A modernebb dízelmozdonyok közül a 742-es sorozat egy-egy tagja rendeszeresen parkol a RENDEZ ideje alatt a múzeumi vágányokon, de érthető módon nem sok érdeklődést tanúsít értük a közönség
A középméretű dízel-tolatómozdonyok csehszlovák palettájáról visszatérő vendég (például 2017-ben is találkoztunk vele) a hibátlan megjelenésű T334 001 pályaszámú gép. A súlycsoportját tekintve a MÁV M32-es sorozat (Gokart) helyi megfelelőjének számító gépeket 1962-1973 között szállították a csehszlovák gyártók (ČKD, SMZ Dubnica, TS Martin), hazai pályán kívül az NDK-ba és Magyarországra is jutott belőlük néhány példány.
A Narancs becenevű T678-as sorozat is állandó szereplő és nagy közönségkedvenc Pozsonyban, ezúttal is a 0012-es példány szerepelt beüzemelve. A markáns traktorhangot hallató masina igazi kötelező darab a csehszlovák korai vonali nagydízelek témájában.
A korábbi években kimaradt képgalériás szórásunkból, pedig nem szokatlan vendég a parádén az M131-es „Bzmot-előd” motorkocsikból és mellékkocsijaiból álló szerelvény. Ezúttal nem a főpályaudvar és a múzeum közötti ingavonatba fogták be, hanem egy-egy hosszabb kört teljesített a Hurvínek a környékbeli vonalakon.
A csehszlovák járműipar legkisebb dízel tolatómozdonya a 211-es sorozat és rokonsága. A szinte kétéltű traktor kategóriájában induló kismozdony mindig fix résztvevő a RENDEZ-en, hiszen a nagyobb, hidegen bemutatott villamosmozdonyokat fel tudja tolni a fordítókorongra akár úgy is, hogy azokkal együtt fent marad a korongon egy körre.
Kedves megoldásként a fordítókorong mellé három Res-kocsit is beállítottak, így magasabbról lehetett szemlélni a felvonuló mozdonyokat
Magyarics Zoltán
