2002 húsvétja, végre-valahára átépül Nyíregyháza szégyenfoltja, a sztálinista betonkocka. Dunaújváros mellett talán ez a nyíregyházi objektum vinné a képzeletbeli „szégyendobogó” két legfelső fokát. Aki emlékszik rá, valószínűleg nem jó szívvel - a szovjet lapozós kijelző még érdekes is volt a maga módján, de a váróterem már inkább balkáni volt. Pfaff Ferenc és az egykori vasútépítészek forogtak a sírjukban...
Legalább valami szép is volt a nyíregyházi állomáson: a kiállított 375-ös gőzös egy csipetnyi klasszikus stílust vitt a betonvilágba. Az idők során ez is jócskán lepusztult persze... akárcsak mai kortársai!
Mint például az egykor daliás és IC-fordás 1086-os Szili. Ekkor 2002 táján jó ideig „Vmax=80” jeligére tehervonatokkal tengette hétköznapjait. Itt éppen Debrecenben pózol kicsit jobb bőrben lévő társa mellett. Pedig nem is olyan régen még...
...IC-fordában „égette” a MÁV-ot. Sőt, a Kossuth Lajos ICRapid élén! A kasszasikernek nem nevezhető, napközbeni holtidőszakban közlekedő második ICRapid-járat láttán egy magára és cégére adó marketinges sikítva elmenkült volna. Jellemző, hogy a vasútbarát közösség rezignáltan csak a „nem a festék húzza a vonatot” szállóigét termelte ki magából erre a helyzetre. Pedig a mozdony sajnos jobbára a vonat elején van, és az utas ezt látja először – majd elgondolkodik, hogy csak festékre nem jut, vagy a fék karbantartásán is spórolnak?
Persze voltak daliásabb pillanatok is. Itt például a Kossuth ICR a 029-es Giganttal porol át a lepukkant csapókerti megállóban. A megálló elvileg halálra van ítélve a fejlesztési tervekben, de mint tudjuk, az Úr malmai felénk különösen lassan tudnak őrölni. Ekkortájt kezdtek ferde szemmel nézni az illetékesek a Gigant vontatta 4-5 kocsis IC-vonatokra. Valóban nem gazdaságos, de míg vasútbarát szemmel még vicces is egy váltókörzetben pattogó Szilit nézni, a személyfordás vezérek gerince valószínűleg a Gigantra voksolt volna.
Apropó, Gigantok... A 023-as akkor még elég jó bőrben volt, püspökladányi személyzet „lovagolta”. A forda stabil maratoni elemi közé tartozott a tekintélyes hosszúságú Partium nemzetközi gyors mellett a Budapest-Nyugati–Záhony személyvonat, poggyászkocsival és expresszárú-szállítással. Ma már talán nem is annyira a gép érdekes, mint a mögötte lévő poggyászkocsi – az expresszárú-szállítás a múlté, a szerencsésebb D kocsik kerékpárszállítók lettek.
A vontatójármű-állomány elég változatos képet mutatott ekkoriban. Már kirepültek az első remot-Bobo „fecskék”, a frissen épült debreceni kombinált ciklusú erőmű közelében azonban még a klasszikus 106-os Bobo dolgozgat. Szomorú apropója a képnek, hogy nem sokkal később a gép egyik hajtókarja „kikönyökölt” a motorblokkból, így a 106-os a dögsor végének fix eleme lett...
... ahol ilyen illsuztris társaságba került. A debreceni személyzet a laikus számára is láthatóan utálta a román vasakat. Akármennyi is szerepelt a debreceni állaglistában, Debrecenben nem fordultak elő, hanem „kiszervezték őket vidékre”. Hajdúszoboszló első vágánya is egy fix feltalálási pont volt, de a dögsorra is jutott belőlük bőven.
Szerencsésebb társaik bekerültek a kor varázsigéjét jelentő remot-programba. Közkedvelt és egyáltalán nem egyszerű találós kérdés volt vasútbarát berkekben, hogy melyik sorozatból nem készült remot - talán az MDmot volt az egyetlen ilyen kategóriába eső aktív sorozat, az akkor már eltűnőfélben lévő Zetorok és Gokartok mellett. Viszont kisdácsia-remot készült, az első példányok pedig Nyíregyházán kaptak nemes feladatot: IC-szerelvények mozgatása a mosó és a személyforgalmi vágányok között. Vasútbarát szemmel ez maga volt a katasztrófa: az egyik utolsó stabil Gokart-munkakör szűnt meg.
Ez nemrég még Gokart volt... A nyíregyházi „repülőhídról” a fűtőház felé tekintve gyakran lehetett ilyen tolatást fényképezni.
Vissza Debrecenbe, ahol igen lepukkant Szergejek laktak ezidőtájt – a remot Szerjoe errefelé még csak hírből volt ismert. A 095-ös volt a helyi rozsdatemető, de a nyírábrányi tehervonata élén várakozó 240-es sem volt éppen makulátlan darab.
A Bz-k viszont a sors kegyeltjei voltak, ekkoriban még dúlt az Interpici-láz is. Olyannyira, hogy Debrecenből Tiszalökre még az egyáltalán nem frekventált kora délutáni órákban is indult IP. A 404-es itt éppen az első vágányról jár ki, az ezekben az években "felhagyott" postacsonka kiágazása mellett.
Végezetül egy „akciófotó”! Akár MÁV-reklámfotó is lehetne a Nagyállomásról ívben kigyorsító záhonyi roncsderbi, „télen is pontosan és kényelmesen célba juttatják sebesen száguldó gyorsvonataink” jeligére. Csak néhány apróság rondít bele a képbe: az évi első két hópihe már akkor is káoszt okozott, igaz a kezdeti sokk után már három hópihére volt szükség. A lepukkant Szili után Bhv jön, ami se nem a komfort, se nem a gyorsaság szimbóluma. A kocsik teteje persze rozsdás, ez felénk a helyi folklór része. Ez a gyorsvonat is olyan, mint az egész korszak: „kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk”.
Folytatása következik...
