A DB AG 103 245-ösöe után egy újabb mozdony vehet – talán csak átmeneti – búcsút a német sínpároktól. A masina a Mittelweserbahn 1020 041-ese, az egyik utolsó „Vasdinszó” avagy „Német Krokodil”, amelyik nem nosztalgiaüzemben dolgozik.
Néhány évvel ezelőtt néhány egykori E94-es ismét visszakerült a német sínekre. Eredetileg a Deutsche Reichsbahn 1940-ben állított forgalomba megannyi E94-est, többek között a birodalomhoz csatolt Ausztriában is. A II. Világháború végén 44 ilyen mozdony maradt nyugati szomszédunknál. Az ÖBB 1954-ben 1020-asra változtatta a sorozatjelzésüket. Emellett még 1952-ben további három mozdonyt rendelt a típusból, amit többek között az osztrák mozdonygyárak is építettek.
Az E94-eseket egyébként a német vezetés hadimozdonyoknak minősítette és támogatta gyártásukat. Lényegében valamennyi, villamosmozdonyok építésében jártas német mozdonygyár építette a típust, így az osztrák gyártóknak is volt tapasztalatuk.
A nehéz tehervonati és hegyipályás tolószolgálatban serénykedő mozdonyok a nemzetközi forgalomban is helytálltak: eljutottak Münchenbe, Tarvisioba és a ma szlovén, egykor jugoszláv Jesenice állmoására is.
A típust az ÖBB 1967-től újította fel. Jellemzője lett a megújult gépeknek az új, korszerűbb szellőzőrács és a német három ablakos kiviteltől eltérő két nagy szélvédő a vezetőállásokon. Emellett új pályavilágítót is kaptak és zöldről vérnarancsra változott a színtervük. Az idők folyamán ráadásul volt olyan gép, ami az 1990-es évek elején divatos Valousek-féle színterv szerint is lefényeztek.
A típust 1995-ig állította le az ÖBB – a DB-nél 1988-ban, míg az NDK államvasútjánál, a DR-nél 1991-ben búcsúztak a menetrend szerinti szolgálattól a sorozat képviselői.
Az ezredforduló környékén több magánvasút is szemet vetett a jó állapotú osztrák gépek némelyikére. Így került a 1020 041-es a Mittelweserbahnhoz. A társaság a Spessartrampe-n vetette be a gépet, ahol tolószolgálatot látott el Laufach és Heigenbrücke között. A gép Laufachban állomásozott egy műhelykocsi társaságában egészen a közelmúltig.
A szóban forgó masina egyébként 1943-ban 5728-as gyári számon készült az AEG-nél. A jelenlegi üzemeltetőnél 2004. május 27-én kezdte meg szolgálatát. A mozdony nem mellesleg a 2010-es InnoTranson is bemutatkozott, hiszen ebben az évben volt száz esztendeje, hogy a Berlin melletti Hennigsdorfban, ami ma a Bombardier egyik üzemegysége, megkezdődött a mozdonygyártás.
A mozdony a 2010-es InnoTranson képviselte az akkor száz esztendős hennigsdorfi mozdonygyártást
(fotók: Magyarics Zoltán)
(fotók: Magyarics Zoltán)
A „teljes nevén” 97 80 8 194 103-8 D-MWB pályaszámú mozdony nyolc éves fővizsgája 2012. május 27-én jár le. Az MWB a gépet átállomásította Észak-Németországba és március közepétől várhatóan május 25-éig Bréma és Bremenhaven között továbbít tehervonatokat. A fordulója a hírek szerint a következő:
- Bremerhaven Kaiserhafen 05:01 – DGS 69084 – 06:10 Bremen Grolland
- Bremen Grolland 09:11 – DGS 69087 – 10:59 Bremerhaven Kaiserhafen
- Bremerhaven Kaiserhafen 14:23 – DGS 69086 – 16:00 Bremen Grolland
- Bremen Grolland 18:18 – DGS 69085 – 19:28 Bremerhaven Kaiserhafen
A gép további sorsáról egyelőre nincs hír, de a kultikus, kék mozdonyt, a „Crocodilica Germanica” egyik utolsó képviselőjét nem szabad veszni hagyni. Megjegyezzük: az MWB rendelkezik még egy hasonló géppel, az egykori ÖBB 1020 034-3-assal. Ezt a mozdonyt azonban csak alkatrészbányaként szolgál az üzemelő példányhoz.
A mozdony fontosabb műszaki adatai a következők:
- Ütközők közötti hossz: 18600 mm
- Forgócsaptáv: 10.000 mm
- Szolgálati tömeg: 118,7 t
- Engedélyezett legnagyobb sebesség: 90 km/h
- Motorok órás teljesítménye: 3000 kW
- Indító vonóerő: 363 kN
- Kerékátmérő (újonnan): 1250 mm
Halász Péter
