Volt egyszer egy Székely Gyors – 2009

A 2008-as vonatozás után már megannyi tapasztalattal felvértezve, mondhatni profin vágtunk neki a Székely Gyors 2009 pünkösdi utazásának. A helyzet fokozódott, több kocsi, új kollégák és ennek megfelelően új helyzet várt bennünket. Igaz, a tapasztalatok azt is mutatták, hogy már tudtuk, hol lesz kapacitásunk fényképezni. Íme, a 2009-es fotós emlékezésünk.

2008-ban viszonylag korán, május 9-12. között ünnepeltük pünkösdöt. Ez egy évvel később megváltozott: május végén, egészen pontosan május 29. és június 1. között kelt útra a csíksomlyói zarándokvonat. Az időjárás azonban továbbra is maradt az ismert: esős és napsütéses időszakok váltották egymást.

De ezen a vonaton is volt valami új: ezúttal zenei kíséretet is kaptak a hazafelé utazók – először a Székely Gyors történetében. És még valami megváltozott: Romániában a vonat mozdonya, a Nohab egyetlen lépést sem tehetett önállóan. Illetve mégis tett, hiszen a körüljárásoknál még önerőből állt át a szerelvény másik végére a svéd gyártású mozdony. Általában egy, de Gyimesbükk felé két CFR-gép segítette a szerelvényt a haladásban, ami immáron tizenegy ülőhelyes (két első- és kilenc másodosztályú) kocsiból állt a megszokott két étkező mellett.

Madéfalva, végállomás. 674 kilométernyi vonatozás áll az utasok mögött, aminek megtételéhez közel tizennégy óra szükségeltetett. Az ASEA Kolozsvár óta előfogatolja a vonatot, addig egy Jimmy (remotorizált és felújított Sulzer) volt a kísérő masina
(fotó: Magyarics Zoltán)

A csíksomlyói búcsú idején, szombaton, valahogy mindig szomorkásabb az idő. A keresztaljak gyalog vágnak neki a misére vezető útnak. Egy ilyenhez szegődött fotósunk, Magyarics Zoltán, amikor megörökítette a hajnali, erdélyi tájat

Ahogy egy évvel korábban, úgy idén is nagy feltűnést keltett a magyar mozdony az erdélyi síneken. Itt épp a Székely Gyors egyik fordulóállomásán, Csíkszentdomokoson jár körbe a gép – mögötte a madéfalvi fűtőházból delegált ASEA, immáron ismerős személyzettel

Immáron a helyi viszonyok ismeretével felvértezve a vonatkísérők is szakítottak időt a nem mindennapi látványosságok megörökítésére

Ugyancsak Csíkszendomokoson járunk: a meglehetősen szűkös személyvonati kínálatba bőséggel belefért a Székely Gyors is. A képen egy Csíkszereda felé tartó vonattal érkezett a CFR ASEÁ-ja az állomásra, amely a távolabbi település, Izvoru Oltului nevét viseli manapság

2009-ben vonat élén nem, de körüljáráskor még parádézhatott a román síneken a magyar dízelgép. Itt épp Csíkszereda állomásán áll át a szerelvény másik végére a két vonatgép: előbb a Nohab, majd mögötte a CFR ASEÁ-ja

A pünkösdi eső nem engedett délutánra sem. Ilyen körülmények között érkezik Csíkszereda felől Madéfalva állomására a Székely Gyors, hogy rövidesen tovább is indulhasson a fordulóállomásra, Csíkszentdomokosra
(fotó: Magyarics Zoltán)

A mozdonyok személyzete készülődik a körüljáráshoz Csíkszentdomokoson. A Székely Gyors bal oldalán egy Csíkszereda felé tartó gyorsvonat
(fotó: Magyarics Zoltán)

A keresztező szerelvény után jött még egy vonat: ez immáron Kolozsvár felé tart egy hattengelyes ASEA segédletével
(fotó: Magyarics Zoltán)

Ritka páros
(fotó: Magyarics Zoltán)

A mozdonyok sorrendjét is meg kell cserélni a körüljáráskor, a Nohab nem lehet elől az előírások szerint
(fotó: Magyarics Zoltán)

Pünkösdvasárnap érkezik a Székely Gyors a madéfalvi állomásra Csíkszentdomokos felől
(fotó: Magyarics Zoltán)

Itt nem cserélgettek, kivételesen a Nohab lehetett elől Csíkszentdomokos és Madéfalva között – a fotósok legnagyobb örömére
(fotó: Magyarics Zoltán)

Az impozáns vonatra bizony elkélt az előfogat-ASEA is
(fotó: Magyarics Zoltán)

A csíksomlyói búcsú után, pünkösdvasárnap szokás szerint irány Gyimesbükk! Itt még egy ASEA került a vonat élére, amint felkaptatott a szerelvény a lóvészi alagúthoz, majd onnan leereszkedett a csodaszép erdélyi tájban az egykori határállomásra

Nem csak a Karakó-híd a szemet gyönyörködtető látvány a vonalon. A Kárpátokon átvezető vasútvonal megannyi viaduktja emlékezetet a vasutat építő mérnökök munkájára
(fotó: Magyarics Zoltán)

Útközben megannyi integető helybeli és turista várta a magyar szerelvényt

A fogadtatás ismét ünnepi volt, azonban már áthatva az egy év múlva esedékes magyarországi választások szelével. Az eseményen megtűrték a magyar politikai pártok jelenlétét is. Ebben az évben már szigorú alkoholtilalmat vezetett be a csendőrség, amit betartatni azonban aligha tudtak

 A Székely Gyors érkezésekor még a mellékvágányon pihent a megszokott emeletes szerelvény. A Kárpátokon túlról, Buzauból jött és Marasestibe tart az NDK-ban épített, négy részes egységből álló személyvonat
(fotó: Magyarics Zoltán)

A Székely Gyors két ASEA-gépe már lejárt a vonatról, szabad utat engedve a Nohabnak
(fotó: Magyarics Zoltán)

Idővel betolt az első vágányra a már látott személyvonat

Az immáron szokásos, ASEÁ-s kép Gyimesbükkről. A hosszú szerelvény energiaellátásáról gondoskodott a két ASEA. Szükség is volt rá, hiszen a járművek műszaki állapota híven tükrözte a magyar átlagot

Magyar kocsik hosszú sora az egykori határállomáson

Időközben befutott egy Marasesti felől érkező személyvonat is. A szerelvényt a CFR 43-as sorozatszámmal jelzett, négytengelyes ASEA-licensz gép továbbítja. A típust nem a craiovai Electroputere, hanem a ma már horvát, egykor jugoszláv Končar építette a svéd ASEA licensze alapján. Ilyen gépek dolgoznak az egykori JŽ utódvasutainál és Törökországban is. Romániába 40 darab került 1973-ban

A Nohab felkapaszkodott a történelmi határra, a MÁV egykoron volt legkeletibb őrházához. Itt hatalmas tömeg ünnepelte a magyar mozdonyt – immáron második alkalommal
(fotó: Magyarics Zoltán)

Eközben felment a történelmi határhoz, majd visszatért onnan a 17-es Nohab. Akkor már sejtettük: ez lesz az utolsó ilyen szereplése

Portré a magyar svéd gépről

Az előbb látott ASEÁ-k eltávoztak, hogy helyet adjanak a Nohabnak

Kisvártatva pedig rá is zártak a szerelvényre a román gépek

Indul a Székely Gyors Gyimesbükkről. Az úticél ekkor még csak Csíkszentdomokos, a vonat másnap tért vissza Budapestre
(fotó: Magyarics Zoltán)

Gyimesközéplok állomáson keresztre vár a Madéfalva felé tartó Székely gyors. A gép mellett a madéi mozdonyszemélyzet és a vonatkísérők egy csoportja beszélget

Románia legnagyobb vasúti kőhídja, a Karakó híd – az imént ezen tekergett át a Székely Gyors szerelvénye

Megérkezett a vonat Madéfalvára. Itt még körüljárás várt a szerelvényre, hogy utasait a felcsíki falvakban letegye, majd utána tért vissza a vonat éjjeli pihenőhelyére, Madéfalvára

A Székely Gyors a madéfalvi körüljárás után már Csíkrákos határában robog Csíkszentdomokos felé. A felvétel a 13408 számú, a CFR-nél „mentesítő gyorsvonatként” szereplő vonatról Székel Gyors mögött „blokkra” haladó, Suceava–Brassó–Nagyszeben viszonylatú, A 1752 számú vonat ablakából készült
(fotó: Magyarics Zoltán)

Az előző évi tapasztalatok és a főszervezők ügyetlensége nyomán a vonatszemélyzet egy része úgy döntött: 2008 után 2009-ben is a vonaton alszik. Erre kiválóan megfelelt az első osztályú kocsi, amelyet a kollégák később elmésen – utalva a gyártóra – Hotel Bautzennek kereszteltek el. Bár május végét írjuk, a meglehetősen hűvös éjszakák miatt elkél a hálózsák!

Ebben az évben alapozódtak meg az idén dugába dőlni látszó zenei hagyományok is. A vonaton a Bécsi Banda frontembere, prímása, civilben az ÖBB munkatársa, Pap Péter szolgáltatta a talpalávalót – óriási közönségsikert alkotva. Pedig eredetileg csak kis szívességnek indult a dolog, hiszen kollégánk, barátunk nem tudott volna másképpen hazatérni idejében, így helyet szorított neki a vonatkísérő személyzet (a magát főszervezőnek tituláló egyén előzetes ellenérzései ellenére) a vonaton

Hazafelé. A vonat a Maros völgyében kanyarog és kemény harmincas tempóval csattog a nem éppen remek állapotú pályán. A táj azonban mindenért kárpótol
(a másképpen nem jelölt képek a szerző felvételei)

Végezetül pedig a vonatok szolgálati menetrendjei

---

Halász Péter