2012. 07. 27.

Stahnsdorf: nem lesz gyorsvasút

Úgy tűnik, nem teljesülhet a Berlin újraegyesítésekor megfogalmazott cél, miszerint a fal felhúzása előtti valamennyi gyorsvasúti vonalat helyreállítanák. Az államvasút nem szeretné ugyanis visszaépíteni az 1961-ben felhagyott Friedhofsbahnt.





A Berlin melletti Stahnsdorfban elterülő Südwestfriedhof működtetője, az evangélikus egyház jelezte: még 1909-ben a porosz állami vasúttársaságnak ingatlanokat engedett át vasútfejlesztési célra. Ennek nyomán épülhetett meg a Wannseeből kiágazó, mintegy 4,2 kilométer hosszú Friedhofsbahn. A vonalat 1928. július 10. óta használták az 1930-tól S-Bahn névvel illetett hálózat szerelvényei. Az M („Martha”) vonatcsoporton egy szerelvény elég volt: a menetidő 6 perc volt Wannseetől Dreilindenen át Stahnsdorfig; a vonatok harminc percenként indultak. A II. Világháború után, 1948. május 27-ig csak Dreilindenig jártak a vonatok, mert a Teltowkanal feletti hidat felrobbantották a háborúban. 1952-től kezdődően a nyugat-berliniek csak különleges engedélyek birtokában látogathatták szeretteik itteni nyughelyét. Ekkortól kezdve megszűntek a halottszállító szerelvények is. Nem sokkal később, 1953. január 11-ével lezárták a vonalat, pályaépítési munkákra hivatkozva, s majd másfél év után, 1954. szeptember 11-én indult meg újra a forgalom – látható jele a munkavégzésnek nem volt. A vonatok ekkortól ismét fél óránként jártak, 1955-től pedig 20 percenként.
A vonal sorsát a berlini fal 1961-es felhúzása pecsételte meg. 1961. augusztus 13-ára virradó éjjel megszűnt a forgalom, a szektorhatárokat lezárták. A vágányokat felszedték, az infrastruktúra egy része azonban megmaradt: a megállók peronjai, a Teltowkanal feletti híd is megcsodálható a mai napig. Sőt, a szektorhatár egykori „nyugati” oldalán, az erdőben még a síneket is megtaláljuk mind a mai napig.
A stahnsdorfi végállomás hűlt helye. A RegionalBahn korábban már foglalkozott az „elveszett végállomással”, további képek ide kattintva láthatók
(fotó: Halász Péter)

A város újraegyesítésekor fogalmazták meg azt a célt, miszerint Berlin nyugati felén az 1961 óta felhagyott gyorsvasúti szakaszokat helyre kell állítani. Ez azonban más okok miatt sem teljesülhet: többek között a Staaken és Albrechtshof felé vezető vonalakat a Berlin–Hannover és a Berlin–Hamburg nagysebességű pálya megépülte miatt nem lehet eredeti formájában helyreállítani. De ezek és a Friedhofsbahn mellett további vonalak is várják, hogy eldőljön, mi lesz velük: az egyik a Zehlendorf–Düppel szakasz, az egykori Berlin–Potsdam közötti Stammbahn maradéka; a másik a Siemens által finanszírozott mellékvonal, a Siemensbahn a Ringbahn Jungfernheide állomása és Gartenstadt között.
A már említett evangélikus egyház 2004-ben jelezte a bíróság felé: jogi úton szeretnék rászorítani a DB-t arra, hogy vagy építse vissza a vasútvonalat vagy pedig fizessen egymillió euró kártérítést az 1961 óta tartó kényszerű üzemszünet miatt. A bíróság azonban végül arra a megállapításra jutott, hogy az egyháznak már nincs beleszólása az egykori szerződés alakulásába, hiszen a vasútvonal megépült és működött.

Halász Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.