Ha szeptember és Bécs, akkor Tramwaytag. Idén ugyan a Spetterbrücke buszgarázs volt a helyszín, azonban a villamosbarátok sem maradtak járművek nélkül - minden eddiginél komolyabb ráhordójáratot szerveztek a piros járgányokkal. Kattintsanak képriportunkért!
A Wiener Linien idén is megrendezte ősszel szokásos nyílt napját, a Tramwaytag-ot. A minden évben más helyszínen tartott rendezvénynek általában villamos kocsiszínek adnak otthont, de a számos kivétel erősíti az szabályt, például így szerepelt tavaly a bécsi villamosmúzeum vendéglátóként. Idén ismét rendhagyó volt a helyszín, ugyanis villamosok helyett a gumikerekűek otthonába várta a közönséget a bécsi tömegközlekedési vállalat – a Spetterbrücke buszgarázs volt soron. Buszgarázsban egyébként utoljára 2007-ben járt a rendezvény, akkor az éppen új leopoldaui garázs volt a vendéglátó.
A villamosünnepek kettős szerepet töltenek be: egyrészt a komoly érdeklődők kiszolgálására is törekszenek, másrészt – és az a látványosabb profil – igazi családi programot jelentenek. Ennek megfelelően jól megfér a kiszolgált megálló- és viszonylatjelző táblákat és egyéb apróságokat kínáló bolhapiac a terepasztallal és a színpadról hallatszó popzenével. A kocsiszín előtt pedig folymatosan jöttek-mentek a ráhordó járatként szolgáló veterán és kortárs buszok. Járművek szempontjából a nagy attrakció a belvárosi viszonylatokon hamarosan üzembe álló új elektromos busz volt, sajnos (vélhetően korlátozott befogadóképessége miatt) csak statikus bemutató erejéig. Hiába voltak a főszereplők a gumikerekűek, azért a villamosok szerelmesei ezúttal sem maradtak kedvenceik nélkül. Tekintsék meg képes riportunkat!
A Spetterbrücke garázs még a kapunyitás előtti készülődés során. Az élet a garázsban nem állt meg, ugyanis tizenhárom viszonylat kiadását végzi a telephely, köztük a bécsi viszonylatban az egyik legforgalmasabbnak számító 48A-t is innen adják ki
Az egyik ráhordóbusz a Gräf & Stift OGW-120 típusú kocsija volt, az Österreichische Omnibusmuseum kötelékéből. Az 1959-1962 között gyártott buszokon 22 ülőhely van, ami a mai napon szűkös kapacitásnak bizonyult a járművel szemben megnyilvánuló kereslet fényében
A ráhordóbuszok az ottakringi metróvégállomáson is tiszteletüket tették minden kör során, itt rendszeres volt az utaslemaradás a nosztalgiabuszokról, mivel álló utasokat nem szállítottak
A fenti darab kortársa a lényegesen nagyobb befogadóképességű (37 üléses) Saurer 5GF-U kocsi, mely az osztrák postabuszhálózatot szolgálta 1978-ig. A mai napon a másik nosztalgiajármű volt a ráhordóbuszok között, a kereslet nagysága itt sem mindig a szűkös beltérre volt szabva
A két igazi veterán és a Gräf & Stift U7-OSU 155/46 mellett két mai kocsit is befogtak ráhordójáratnak, ám ezek a nap nagy részében üresen pendliztek. Pedig ez a kép is kuriózum, ugyanis a 10-es villamos Kendlerstrasse megállójában egyébként nem fordul meg utasokat is szállító busz
A programot 9:30-kor szokás szerint a Wiener Linien fúvószenekara nyitotta meg
A nap szenzációjának a Rampini elektromos buszát szánták, de sajnos csak statikus bemutatóra futotta
A nagylátószögű objektív jóvoltából sikerül visszaadni a belső tér helykínálatát – ez itt a teljes második ajtó mögötti traktus. Az egész buszon 18 ülőhely található, az állóhelyek pedig legfeljebb lapra szerelhető utasokra számolhatóak ki
Meglehetősen viccesen hat a félpantográf áramszedő egy buszon, de a rövidke végállomási felsővezeték alatti tartózkodási idő maximális kihasználására kétségtelenül jó megoldás
A múzeuális buszoknak is helyet adó bécsi villamosmúzeumból is áthoztak néhány gumikerekű járművet, köztük ezt a szebb sorsra érdemes Steyr CityBus-t is
A Wiener Lokalbahn sem hiányozhatott a villamosnapról, és vágányok hiányában csak a buszüzletág képviselőit hozhatták – egy standokkal fotózhatatlanul „körbeépített” MAN Lion's Regio kocsit és a képen látható, a bécsi buszüzem eladása után a fővárosban fő profilként megmaradt mozgássérültek szállítására alkalmas Mercedes mikrobuszt
A Wiener Linien központi forgalomirányító és utastájékoztató rendszerét is megismerhették a látogatók
A vagyonvédelmi és riasztórendszert is bemutatta a cég, és ezúttal a indokolatlan használat miatti büntetés nélkül lehetett próbálgatni a segélyhívó rendszert is
Az érdeklődők megtekinthettek egy kinyitott váltóhajtóművet is, sőt, üzem közben is lehetett tanulmányozni a szerkezetet
Nem maradhatott el a klasszikus bolhapiac sem – a viszonylattáblák mindig sok gyűjtőt vonzanak, de szép számmal fogynak a metrókon található hálózati térképek kiszolgált példányai is
A buszos mellett kötött pályás ráhordójárat is volt, a komoly hosszúságú útvonalat bejáró viszonylatra hat nosztalgiaszerelvénnyel álltak ki a résztvevő szervezetek. Az U6-os metró Josefstaedter Strasse megállóját Ottakringen keresztül Hietzing metróállomással kötötték össze a 15 perces ütemben közlekedő nosztalgiavillamosok, két helyen biztosítva átszállási lehetőséget a ráhordóbuszokra. Útjuk során a 2-es és 10-es villamosok vonalát érintették, és a távolabbi megállókban komoly meglepetést váltottak ki az utasok között. A rajongók szerencséjére a már-már megszokott M-sorozat mellett ritkább darabok is előkerültek...
Az egyik érdekesség a Verband der Eisenbahnfreunde 408-as pályaszámú T1-es kocsija volt. Az 1906-os évjáratú jármű egész nap szorgalmasan rótta a köröket a nála 23 évvel fiatalabb 5376-os pályaszámú m3-as pótkocsival. A részletekre is figyeltek: az iránytábla nem egyszerűen különjáratot jelez, hanem készítettek (vagy előástak) az alkalomhoz illő táblákat is
A T1-es Hietzingben tölti rövidke pihenőidejét. A korlátozott számú hurokvágány miatt a nosztalgiajáratok a 10-es villamosok végállomását használták a déli végállomáson
A másik érdekesség az 1963-as évjáratú, 711-es pályaszámú F típus volt. Ez a jármű a mi házi csuklós ("Bengáli") típusunk kortársa, ám annál jóval finomabb szerkezet. Menetrend szerinti forgalomban 1996-ig vett részt, így a kellően régies küllemű M-típussal szemben magánrendezvényekre ezt szinte sosem bérlik ki. A kép Ottakring metróállomás közelében készült, itt igazán ritkán tűnik fel a 711-es
A 711-es fedélzetén még helyén van a kalauzülés, mely ezen a napon a rendezvényhez kapcsolódva osztott ingyenes napijegyek kiadására szolgált
A bécsi villamosmúzeum 1912-es évjáratú 2319-es pályaszámú K típusú kocsija is dolgozott, itt éppen a Gutraterplatz megállóban fordul be a 10-es vonalán. A K-Wagen viszonylag rendszeresen kimerészkedik a bécsi villamosvonalakra, de szintén nem mindennapos látvány
Generációk találkozása – kilátás egy m3-as mellékkocsi hátsó ablakából a 10-es vonalon közlekedő ULF-re Hietzing állomáson
A család kisebb tagjai sem maradtak szórakozás nélkül, a jedlersdorfi főműhely nyílt napján és a pratersterni „állomásnapon” már látott megoldáshoz hasonlóan itt is egy járművet mintázó ugrálóvárat vehettek birtokba
Nem hiányozhatott a terepasztal sem, ebből a műfajból ezúttal egy LGB-asztal volt a fő attrakció. A nagyméretű szerelvények körül egész nap tolongott a fiatalabb generáció
A terepasztalon köröző egyik villamos stílszerűen a közelben haladó 10-es villamost mintázta
(fotók: a szerző)
(fotók: a szerző)
Magyarics Zoltán
