2013. 02. 12.

A Ruhr-vidékre jönnek a britek

Részben brit tulajdonban álló konzorcium nyerte el a Ruhr-vidéki RE7-es és RB48-as viszonylatok üzemeltetését. A DB Regio 2015 decemberében búcsúzik, ekkor veszi át a National Express és az IntEgro Verkehr párosa a szolgáltatást a két vonalon.


Az érintett közlekedési szövetségek február 6-án jelentették be, hogy a tíz napos türelmi időt követően aláírják a közszolgáltatási szerződést a National Express Rail GmbH és az Integro Verkehr konzorciumával. A két cég közös operátora 2015. december 13-ától veszi át az üzemet két viszonylaton. A két érintett járat a következő:
  • RE7: Rheine–Münster (Westfalen)–Hamm–Hagen–Wuppertal–Solingen–Köln–Krefeld
  • RB48: Wuppertal-Oberbarmen–Solingen–Köln–Bonn-Mehlem
A két viszonylatot jelenleg a DB Regio üzemelteti, évente átlagosan 18 millió utast szállítanak a két vonalon. Előbbin jellemzően 112.1-es sorozatú gépek és az 1990-es évek végén beszerzett emeletes kocsik, utóbbin pedig jellemzően csatolt 425-ös motorvonatok szállítják az utasokat.
A most megkötendő kontraktus 15 évre szól és 1,6 milliárd euró (472 milliárd forint) bevételre számít az új operátor.

A DB Regio üzemeltetésében 2015 decemberéig marad a Wuppertal és Bonn között közlekedő RB48-as viszonylat. A képen két 425-ösből csatolt szerelvény érkezik Köln főpályaudvarára
(fotó: Halász Péter)

Az új szolgáltató összesen 36 új villamos motorvonatot vásárol majd, amelyet eladnak majd a két érintett közlekedési szövetségnek, a VRR és az NWL számára, majd onnan lízingeli a vasúttársaság. E modell szerint működik majd az RB47-es viszonylaton (Wuppertal–Remscheid–Solingen) az Abellio Rail szolgáltatása is.
Az új motorvonatok alacsonypadlós szerelvények lesznek és a kötelező két mellékhelyiségből legalább egynek teljes körűen akadálymentesnek kell lennie. A vonatok engedélyezett legnagyobb sebessége 160 km/h kell legyen.

A DB Regio 112.1-es sorozatú gépeivel továbbított emeletes ingavonatok is búcsúznak. Vajon a National Express vonatai jobbak lesznek? A képen a Rheine felé tartó vonat készül az indulásra Krefeld szebb napokat látott pályaudvarán
(fotó: Halász Péter)

Érdekesség, hogy a hírek szerint már két perc késés esetében kötbérezésre nyílik lehetőség. Kérdés, hogy vajon ezt továbbhárítja-e az operátor a sokszor komolyan ludas pályavasútra? 2015 decemberében meglátjuk.

National Express – busztól a vonatig, majd vissza a buszokhoz
A még állami kézben lévő National Bus Company 1972-ben egyesítette buszos érdekeltségeit National, majd 1974-től National Express márkanév alatt. A birminghami székhelyű céget a nyolcvanas évek privatizációs hullámában a menedzsment vásárolta ki 1988-ban, majd a portfolió diverzifikálásába kezdtek. Az első magánosított éveket pénzügyi nehézségek szegélyezték, mígnem 1991-ben a befektetők bizalmának visszaszerzése (és további forrásbevonás) érdekében új vezetés került a cég élére, melyet végül 1992-ben tőzsdére is vittek. A kilencvenes években további buszos cégekkel bővült a csoport, többek között a Scottish Citylink is a National Express csoport tagja lett. Az ezredfordulót komoly ausztrál és észak-amerikai érdekeltségekkel élte meg a cégcsoport, továbbra is buszos vonalon – ezek közül mára az ausztrál piacról kivonultak, míg a hagyományos piacokon, az Egyesült Királyságban és Észak-Amerikában továbbra is intenzíven jelen van a cég.
Ami a vasúti vonalat illeti, az első vasúti üzemeltetési jogokat 1996-ban a Gatwick Express és a Midland Mainline (London–Leeds/Nottingham/Sheffield) vonalcsoportokon nyerte el a cég. A kilencvenes évek végén igazi sikersztori volt a cégcsoport számára a vasút, sorra vették át a szigetországban a különböző vonalcsoportokat: 1997-ben a ScotRail-t, 2000-ben a londoni elővárosi c2c-t, a Wessex Trains-t, a Wales & Borders-t, és egyéb nyugati vonalakat is. Viszont ami könnyen jött, az sajnos könnyen is ment, az évezred első évtizede a vasúti üzletág számára az aranykor végét is elhozta: 2003 és 2007 között egymás után veszítették el a fent említett üzemeltetési jogokat. 2003-ban búcsúzott a Wales & Borders (azóta is az Arriva érdekeltsége), 2004-ben a ScotRail (a First Group nyerte meg), a Wessex Trains (First Group), majd 2007-ben a nyugat-angliai és London környéki kisebb érdekeltségek. Az elsőként megszerzett Gatwick Express-t végül 2008-ban a Southern kapta, míg a Midland Mainline 2007-től East Midlands Trains néven fut tovább, már a rivális Stagecoach csoport égisze alatt. Az igazán zajos buktát azonban az East Coast Mainline hozta el a cégnek. Akár a csoport zászlóshajója is lehetett volna a 2007-ben, tehát már a csúcson túl elnyert üzemeltetési szerződés a szigetország egyik legkomolyabb vonalcsoportjára, ám a National Express 2009-ben szégyenszemre bejelentette, hogy a vállalt fejlesztéseket nem tudja végrehajtani, és kivonul az üzletből. (A vonalcsoport üzemeltetését sebtében az állami felügyelet alatt működő East Coast társaság vette át.) Hogy mi maradt? Semmi más, mint a nyúlfarknyi c2c Londontól keletre – sovány vigasz lehet, de ez az izolált vonalcsoport az angol menetrendszerűségi lista stabil első helyezettje. A fentiek fényében talán érthető, hogy vasútüzemeltetéssel most már inkább a kontinensen próbálkoznak.
Magyarics Zoltán

Halász Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.