2013. 02. 09.

Vasúti fékezés XX. – A fékezőszelep-családok

Korábban már tisztáztuk, hogy egy elméleti fékezőszelep milyen alkotórészekből állhat, valamint hogy kezelése során milyen jellegzetes állásokkal találkozhatunk. Nyilvánvaló hogy nincs olyan fékezőszelep, melyben ezek közül mindegyik megvan, azonban mégis sokféle igénynek megfelelő fékezőszelep „válogatható össze” belőlük.

Egy dolog viszont az így létrejött szelepekben is közös lesz: vagy nyomástartóak, vagy sem. Mivel az, hogy a fékezőszelep nyomástartó-e (illetve hogy minden állásában nyomástartó-e), kifejezetten karakterisztikus tulajdonság, így logikusnak tűnik ez alapján két fékezőszelep-család megkülönböztetése.

Hogy nyomástartó-e a fékezőszelep, az azt jelenti (illetve attól függ), hogy a fékezőszelep képes-e az általa táplált fővezeték (vagy fékvezeték) légveszteségeinek utántáplálására. Hogy ez miért fontos? Mert az utántáplálás hiánya miatt leromló tömörség ront a fék kezelhetőségén, érzékenységén és kimeríthetőségén is.

Ez alapján megkülönböztetünk félig és teljesen nyomástartó fékezőszelepeket.

A félig nyomástartó fékezőszelep csak egyetlen állásában képes a fővezeték (fékvezeték) légveszteségeit utántáplálni, mégpedig a hozzá tartozó nyomásszabályzó segítségével. Az ilyen fékezőszelepek esetében annál nagyobb lesz a kialakuló fékhatás, minél tovább van a fékezőszelep karja fékező állásban (időfüggő használat). Oldáskor természetesen ezzel ellentétes értelmű folyamat játszódik le.

A félig nyomástartó fékezőszelepeknek vannak bizonyos jellegzetes alkatrészei: forgótolattyú, tolattyútükör, nyomásszabályozó, nyomáskiegyenlítő berendezés (ez utóbbi az egyszerűbb kialakítású, rövid motorkocsikon alkalmazott szelepeknél elmaradhat). Félig nyomástartó fékezőszelepek beépítésére ma már gyakorlatilag csak pótlás céljából kerül sor, illetve ezek jobbára csak régebbi eredetű vontatójárműveken találhatók meg.

Példa a félig nyomástartó fékezőszelepre: Knorr háromállású fékezőszelep a kiegészítő mozdonyfékhez

A nyomástartó fékezőszelep – a hozzá tartozó állandó működésű nyomásszabályozó segítségével – minden állásban nyomástartó, kivéve értelemszerűen azokat, amelyeket üzemszerűen is arra találtak ki, hogy a fékezőszeleppel létrehozható levegős kapcsolatokat teljesen megszakítsa. Fékezéskor a kialakuló fékhatás mértéke attól függ, hogy a fékezőszelep karját a menetálláshoz képest mekkora szögben fordítjuk el (pozíciófüggő használat). Oldáskor a kar visszafelé mozdításával a fentiekkel ellentétes értelmű folyamat játszódik le.

A nyomástartó fékezőszelepek is rendelkeznek jellegzetes alkatrészekkel: ilyen az állandó működésű nyomásszabályozó, a gyorstöltő szerv, a bütykös vezérlésű szelep, a nyomásigazító és az áramlásjelző. Ezek kombinációja elsősorban attól függ, hogy önműködő, vagy nem önműködő fék vezérlésére szolgálnak-e.

Nyomástartó Knorr D-jelű fékezőszelep (D2) az átmenő fékhez
(a felvételeket a szerző készítette)

Természetesen léteznek olyan, teljesen nyomástartó fékezőszelepek is, melyek időfüggő működtetésűek, így tehát nem lehet kijelenteni azt, hogy az időfüggő szelepek félig nyomástartóak, a pozíciófüggők pedig teljesen. A fent leírt megkülönböztetés logikai és működésbeli különbségeket takar, nem pedig külalaki és működtetésbeli különbségeket.

Nánási Zoltán

Sorozatunk további részei ide kattintva olvashatók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.