2014. 12. 20.

Újabb szakaszába érkezett London Bridge állomás felújítása

A Wembley Stadion pályájánál nagyobb közös tér, megújuló peronok és vasúti infrastruktúra, irányonként és óránként 70-ről 88 vonatra növekvő kapacitás, 2 új bejárat - ezek a fő jellemzői az egyik legforgalmasabb londoni pályaudvar átépítésének.



A brit kormány által finanszírozott, 6,5 milliárd fontot kóstáló Thameslink Program részeként újul meg London egyik legforgalmasabb pályaudvara. London Bridge állomást jelenleg évente 54 millió utas használja, de az átépítést követően akár 90 millióval is elbír majd. Az állomás fej és átmenő pályaudvar egyben, az eredeti vágánykiosztás szerint 9 csonka és 6 átmenővágánya volt, de 2018-ra megfordulnak az arányok, 6 csonka marad és 9 átmenő lesz. A tervezés 2011-ben, az építkezés 2013-ban kezdődött. Eddig egy úgynevezett felső előtér készült el London legmagasabb épületének a lábánál; ennek építési költségeit a Shard beruházói állták, akárcsak a szomszédos új buszpályaudvarét. Jelenleg ez szolgál az állomás főbejárataként, de az átmeneti állapotokat sejteti a külön épületben elhelyezett jegypénztár és az épületen kívül álló jegyautomaták. Az igazi közös tér a vágányok alatt kap helyet, új kereskedelmi és vendéglátóipari egységekkel - kiépítése jelenleg is folyamatban van. Átadásával egy-egy új, utcaszinten lévő bejárattal gazdagodik majd az állomás a Tooley Street és a St. Thomas Street felől. Ezzel a pályaudvar szerepe átértékelődik a környéken élők és dolgozók szemében: immár nem egy megkerülendő akadály lesz, hanem belesimul a városközpont forgatagába, egyúttal minden irányba jobb eljutási lehetőségeket biztosítva az állomásra érkezők vagy az onnan indulók számára. Bár az új tér a vágányok alatt kap helyet, szó sincs föld alatti neonfényes odúról, mivel itt a vasúti pálya magas vezetésben halad az új építmény a felszín felett lesz és a tervek szerint rengeteg természetes fény fog bejutni. Az új építmény első ízben egyesíti a pályaudvart, eddig a csonka vágányokat és az átmenőket tartalmazó peroncsoportok elkülönűltek egymástól és csak egy felüljáró kötötte össze az állomás „két oldalát”.

A peronszinten a csonka vágányok és a hozzájuk tartozó peronok átépítése folyik, a 12-15. vágányok már elkészültek a 10-11. megnyitása januárban esedékes. Ezzel a fejpályaudvari rész átépítése véget is ér, hiszen a jelenleg csonkaként üzemelő 8-9. vágányokat átmenővé építik majd át, akárcsak a már elbontott 7.-et. Ez a munka januárban kezdődik, ezt követi majd a hat jelenlegi átmenő vágány és a peronok átépítése. A hamarosan kezdődő munkálatok a váltókörzeteket is érintik, ezért a pályaudvart használó járatok forgalmi rendjében komoly változások várhatóak.

December 20. és janauár 4. között a Southern és a Thameslink vonatai nem érintik a London Bridge-t. A Southern az állomás fejpályaudvri részét használja, de a váltókörzet átépítése miatt 16 napig a vonatok nem tudnak be- illetve kijárni. A járatok egy része London Victoriára megy, egy kisebb részük South Bermondsey-ben végállomásozik majd. A Thameslink vonatok továbbra is futnak Brighton és Bedford között átszelve a fővárost, de East Croydon és London Blackfriars között terelt útvonalon közlekednek, kikerülve az építkezést. Január 4.-étől a Southern vonatok visszatérnek London Bridge-re, de a váltókörzet csökkentett kapacitása miatt módosított menetrenddel. Január 12.-én kezdődik az átmenő vágányok átépítése, ez a Southeastern menetrendjében hoz változásokat. A Charing Cross-ra tartó és onnan érkező vonatok nem állnak meg London Bridge-nél, illetve sok elővárosi vonat végállomását áthelyezik Cannon Street-re. Ez az állapot várhatóan 2016. augusztusáig tart majd, akkor fordul a vágányzár, a Charing Cross vonatok újra megállnak itt, a Cannon Streeten végállomásozók viszont nem. A Thameslink vonatai viszont 3 éven át terelőúton közlekednek, így Luton repülőtérről egyáltalán nem lehet majd közvetlen vonattal eljutni London Bridge-re. Gatwickről a 16 napos év végi vágányzár után lesz néhány közvetlen vonat, de a jelenleginél lényegesen kisebb járatsűrűségre kell felkészülni.

Az átépítés egyik célja megszüntetni a torlódásokat London Bridge déli váltókörzetében, ahol a bejövő vonatoknak sokszor kell a nyílt pályán percekig várniuk egy-egy üres vágányra. Egyúttal a Thameslink vonatok frekvenciáját 2 vonat per óráról 18 vonat per órára növelik és az állomás minden vágánya képes lesz 12 kocsis vonatok fogadására is. Ez utóbbi paraméter kritikus fontosságú, ugyanis a Thameslink-program járműkoncepciójának lényege, hogy az új vonatok beszerzésével egyidejűleg a kapacitást is emelik a vonatok hosszának növelésével (az új szerelvények egyikét szeptemberben az InnoTrans-on mutatták be).

Thameslink vonat halad át London Bridge-n; ezek a szerelvények hamarosan 3 évre búcsúznak az állomástól

Az átépítésre váró átmenő vágányok

A jelenlegi főbejárat, előtte külön épületben a jegypénztár az automaták pedig a szabad ég alatt, sejteni lehet, hogy ez nem a végleges megoldás

Bejárat az ármenő vágányokhoz

Az építkezés, és a vele kapcsolatos forgalmi változások hírdetménye

A Shard beruházói által finanszírozott felső előtér

A még átépítésre váró 9. vágány

A már átépült 12-15. vágányok

Az új szolgáltató színterve alapján festett Thameslink vonat érkezik East Croydonba. Itt még London Bridge felől, de hamarosan kezdődik a terelés
(a cikkben szereplő felvételek a szerző munkái)

London (egyik) Kőbánya-Kispestje
A bő nyolcmillió lakosú London vasúthálózata egy nagyságrenddel összettettebb, mint Budapest vagy Bécs vágányhálózata, ám funkcióját tekintve London Bridge állomás lényegében Kőbánya-Kispest és Kelenföld egyfajta kombinációja. Az átmenő forgalom jelentős része a Charing Cross és Cannon Street fejpályaudvarok felől érkezik (ezek a Southeastern Railway járatai), a maradék pedig Blackfriars állomáson át a Temze északi oldaláról jön, a Thameslink-vonalon. Emellett a Southern vasúttársaság végállomásként használja a pályaudvart. A fentiek összesen 44 vonatpárt adnak ki egy óra alatt, egy átlagos hátköznapon - a csúcsidő még erre tesz rá egy lapáttal. A nyüzsgés nem véletlen, a Londontól délkeletre fekvő területek meglehetősen összetett vasúthálózatának közös nevezője és origója a London Bridge állomás. Fontos hálózati szerepét jelzi, hogy ez Nagy-Britannia negyedik legforgalmasabb vasútállomása, egyben tagja a legfontosabb állomások tizenkilenc fős elitklubjának, melyet közvetlenül a Network Rail, azaz a brit pályavasút kezel. És ha még nem mondtuk volna: London Bridge 1836 óta szolgálja az utazókat, így a világ egyik legrégebben működő vasútállomásáról van szó. Az állomás nyüzsgő élete még John Davidson angol költőt is megihlette, aki a 20. század hajnalán elavult és kaotikus, feladatára alkalmatlan létesítményként írta le a pályaudvart. London Bridge viszont azóta is köszöni, jól van, és a most folyó munkák segítségével talán elkerülheti, hogy a 21. században ismét negatív kicsengésű vers főhőse legyen...
London délkeleti vidékeit ábrázoló részlet a hálózati térképről - az átépítés miatt a Charing Cross-ról induló vonalon nem is jelölik az állomást, de békeidőben ez a vonal is átfut a fontos csomóponton
Magyarics Zoltán



Keresztury Ferenc (szerk. Magyarics Zoltán)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.