A budapesti Keleti pályaudvaron lassan egy éve működik az új vizuális és hangos utastájékoztató rendszer. Ám ezt a MÁV-csoportnak az elmúlt közel egy év alatt sem sikerült értelmesen kihasználnia, csak a MÁV Nosztalgia hirdetései mennek némely kijelzőn, de ahol hasznos információ lenne, ott sem képes rendes tájékoztatásra a vasúttársaság.
A budapesti Keleti pályaudvaron jó ideje működnek már azok a monitorok, amelyeket valamilyen menetrendtől eltérő helyzetben tájékoztatás adására tud használni a MÁV-csoport. Ám az eddigi tapasztalatok alapján az egyébként a munkákat rendkívül egyszerűvé tevő eszközöket sem sikerült még igazán használatba venni; de ha mégis, akkor az olyan, hogy meglátja az ember és megjegyzi: inkább ne tették volna.
Nézzünk néhány példát! A Kerepesi úti bejáratnál lévő csarnokban a monitorok elhelyezése is érdekes, de az különösen furcsa, hogy számos vágányzári információ fut rajtuk. Ez persze önmagában nem baj, de itt jön az a „bár ne tették volna” érzésünk.
Balra zárt információhalmaz, mintha felsorolás lenne, pedig... Arial és Calibri betűtípusok, picivel távolabbról már alig olvasható, összehányt szöveg
Felpillantunk a kijelzőre, amit jó esetben talán el is tudunk olvasni, mert rásüt a nap egy bizonyos időszakban. Ha már látjuk az információt, próbáljuk elolvasni. Bár nem tartjuk magunkat „nyelvtannácinak”, ám a „Vágányzári Információ!” (sic!) címnél vagy a „Tájékoztatjuk Tisztelt Utasainkat” (sic!) formulánál bizony ökölbe szorul a betűvetéssel foglalkozó ember keze. De olvassuk tovább: sűrű, nehezen emészthető, zavaros hírek között tallózhatunk. Vonatszámok, vonatnevek, indulási idők „5 óra 50 perc” vagy éppen „13:10” formában, teljesen véletlenszerűen alkalmazva... Sokszor sűrűn teleírt képernyő, helytelenül leírt szavak és számos hiba tarkítja a képet.
Itt éppen középre lett zárva az információhalmaz, ezúttal mindenütt Calibri betűtípussal. Vajon mondjuk a Keleti pályaudvaron kit érdekel, hogy hol áll meg Tabdiban a vonatpótló busz? Ha rajta lesz az utas, kiderül. Persze, ha ezek alapján az információk alapján megtalálja...
Ha ezen is átrágtuk magunkat, akkor jöhet az arculat. Igen, az olyannyira tisztelt MÁV-csoport külső kommunikációja ezen a felületen láthatóan megrekedt a szövegszerkesztők alapbeállításánál: 12 pontos Times New Roman vagy éppen újabban 11 pontos Calibri. Slussz. Hiába, ez a MÁV-csoport mai arculata: a kor eszközeit nem használó, a fejlődésre többnyire képtelen szervezet, ahol az utas inkább csak ellenség, ellenfél, semmint megélhetési forrás. Arról már ne is szóljunk, hogy a menetrendi változásokról szóló információk az ország legnagyobb nemzetközi forgalmat bonyolító pályaudvarán csak magyarul jelennek meg a képernyőkön. Hiába, ha valaki Magyarországra jön, az csak magyarul tájékozódjon! (Miközben tranzitország voltunk és vagyunk, és itt nem csak a menekülthullámra kell gondolni.)
A betűméret már-már jó lenne, de az összkép még így is silány. A szövegben pedig így is van felesleges helyfoglaló, ráadásul mondjuk a távolsági forgalom változása nem csak a magyar ajkú utasokat érdekelheti...
Bár mondhatjuk, hogy legalább a hangos beszél angolul, de mondjuk egy elkapott bemondás kapcsán ismét az az érzésünk: bár ne tették volna. Vajon egy angol anyanyelvű hallgató mit gondol, amikor azt hallja, hogy „Hargita train InterCity is arriving...”? Ott vannak még a nyelvi finomságok, bár itt már tényleg túl nagyok az igényeink, először le kéne mosni a vonatokat kívülről. Az angol bemondásban rendszeresen előkerülnek klasszikus „Hunglish” kifejezések, azaz amikor magyarok lefordítják a magyar szavakat angolra – például a vonatok megállóira a „this train is scheduled to stop at...” helyett a „this train is calling at...” rövidebb és angolosabb is. És azért jó példáért nem kell messzire menni. Sokan persze nem szeretik a Budapesti Közlekedési Központ angol nyelvű hangját, ám azt el kell ismerni: a szövegek pontosak, nyelvtanilag és kiejtésileg is megfelelők angolul is – innentől kezdve a beszélő személyének hangja már csak másodlagos. Vajon miért nem képes erre a MÁV-csoport? Mint oly sokszor, itt is egy kis törődést hiányolunk, vagy ahogy az idevágó angol kifejezés mondja, „going the extra mile”.
Az igénytelenség csúcsa: írásunk nyitóképét kinagyítva már látszik, hogy mi a gond, ami nem a másolás-beillesztés lenne, hanem az utána következő fázisban a javításé: még a névelő sem passzol a vonat nevéhez...
És ha már itt tartunk: lehet ezt jobban csinálni! Sőt, volt is már rá példa, igaz, akkor sem a MÁV-csoport sajátja volt az ötlet. Az M4-es metró tavaszi hatósági próbája idején a BKK infografikája segítette az utasokat.
A MÁV-csoport erre képtelen, de hát ne csodálkozzunk, ahol az egész működés arról szól, hogy mindent csoportosítunk, összevonunk – éppen ellentétesen az átlátható működés európai irányelveivel. Hiába, ahol a kommunikációért olyan munkatársak felelnek, akik többsége még bizony az írógép korszakában rekedt meg és egy okostelefon is csak státuszszimbólum számukra, ne várjunk csodát.
A MÁV-csoport erre képtelen, de hát ne csodálkozzunk, ahol az egész működés arról szól, hogy mindent csoportosítunk, összevonunk – éppen ellentétesen az átlátható működés európai irányelveivel. Hiába, ahol a kommunikációért olyan munkatársak felelnek, akik többsége még bizony az írógép korszakában rekedt meg és egy okostelefon is csak státuszszimbólum számukra, ne várjunk csodát.
Egy kép a FIScommun ajánlásai közül: ott a vonatokon lévő kijelzőkre javasolják ezt a formátumot, de ebből lehetne valami hasznosat alkotni a MÁV-nál a havária monitorok számára is
Joggal kérdezhetné az olvasó: lehet ezt másképpen is csinálni? Azt mondjuk: lehet. Bár Svájc „bezzegország”, tudjuk, azonban mégis megoldható az egységes, megfelelő arculatú tájékoztatás. Sőt, Svájcban éppen a számos közlekedési társaság miatt fogadtak el egy egységes irányelvet és a FIScommun szabályait kötelezőnek fogadják el a résztvevő cégek. Az utas pedig tudja, hogy mit és hol keressen. De tudhatjuk: a svájciak nem érthetnek ehhez (sem), csak a MÁV-csoport.
De ennél is továbbmegyünk: ha a MÁV-csoportnál hipermodern technika került fel a falra, a galambok ülőhelyeként, akkor miért csak egy mezei, Wordben megírt szöveg kerül ki a kijelzőre? A grafikák, videók megjelenése vajon miért idegen a MÁV-csoport arculatától, miért nélkülözi a szabványos arculati elemeket? Az utastájékoztatás fejlesztése végső soron nem áll meg ott, hogy dupla áron közbeszerzett szabványos elektronikai eszközöket a preferált vállalkozó felhelyez a falra, a munka jelentős része csak eztán indulna - nem lehet a három soros információkazal után hátradőlni, hogy igen, remekül kommunikáltuk ezt is. Tisztelettel javasoljuk: igazoljanak le pár embert, aki ért a modern utastájékoztatáshoz, de hagyják is őket érvényesülni! A BKK-nál bevált.
Halász Péter
