Vorarlberg tartomány Ausztria nyugati csücskében található, az Arlberg hegységen túl, a svájci, liechtensteini és német határok által övezve. A tartomány legmagasabb pontja a svájci határon található Piz Buin, 3312 méterrel a tenger szintje felett, míg a legalacsonyabban Bregenz városa fekszik a Bodensee partján 395 méteres magasságban.
A vasúti összeköttetés az Arlbergen át Tirollal már az 1840-es években szerepelt a tervekben, ám ekkor a hegységen való átvezetést még lehetetlennek gondolták. A Semmeringbahn 1854-es megnyitása után azonban bizonyítékot nyert, hogy a hegyivasút lehetséges, így a tervezés ismét beindult. Évtizedes politikai és anyagi huzavona után a vasút Innsbruckból Landecken és St.Anton am Arlbergen át elérte Bludenzet. A legnagyobb műtárgy az Arlberg-alagút a maga 10 kilométeres hosszával a kor egyik legnagyobb vasútépítési teljesítménye volt. Az alagút mellett a vonal leglátványosabb eleme a Trisannabrücke, a 120 méteres nyílással és 86 méteres magasságával impozáns látványt nyújt önmagában is.
A Wiesberg kastély mellett található Trisannabrücke eredeti formájában a vasútvonal megnyitásának idején
(forrás: Wikipedia)
(forrás: Wikipedia)
Az első vonat végül 1884-ben haladt át a teljes vonalon, ezzel egy nagyon fontos kapcsolatot teremtve Tirol és az addig elszigetelt Vorarlberg között.
A vonal legnagyobb meredeksége a nyugati rámpán található, több mint 30 ezrelékkel, ami bőven meghaladja a Semmeringbahn 24 ezrelékes értékét. A keleti oldalon a legkisebb ívsugár 300, míg nyugaton 250 méter. A vonalat 1925-re villamosították.
Az Arlbergbahn ma Ausztria egyik legfontosabb vasútvonalának számít, az egyetlen kapcsolat az ország keleti része és Svájc között, itt közlekednek a Bécsből vagy Grazból induló, Innsbruckon át Zürichbe tartó távolsági vonatok és megszámlálhatatlan tehervonat is.
Két 1144-es mozdony által továbbított tehervonat indul neki a meredek nyugati rámpának a felkelő nap első fényeiben.
Nagy tél- és hómániásként és természetesen vasútrajongóként mindig is vágytam igazi téli fotókra a témában, ehhez pedig Ausztria legnyugatibb tartománya, Vorarlberg ezúttal tökéletes körülményeket kínált. Utamat St. Pöltenből indítottam a 466-os EuroNight fedélzetén, mellyel reggel 6:20-ra értem Bludenzbe, majd éppen napfelkeltére a helyközi busszal Braz-ba, ahol a vasútfotósok egyik Mekkája, a Brazer Bogen, azaz a braz-i ív található – sajnos Braz nem csak a szép fotókról, hanem egy komoly balesetről is híres. Ebben a szép, fáktól mentes ívben közlekedő vonatok délelőtt tökéletes fényviszonyok között fotózhatók, ráadásul a háttér is csodás, pláne így télen, a havas hegyekkel.
A Fashion Train, azaz a 48-as Railjet garnitúra tart Zürichből Bécsbe a braz-i ívben napfelkeltekor.
Fél órával később már pompás napsütésben olvad bele a környezetébe a Ski-Austria Railjet úton Bregenzbe.
De nem csak matricázott Railjetek járnak erre, van hagyományos vörös is.
Szerencsére ez az autószállító nem jutott arra a sorsra, mint néhány éve egyik szerencsétlenebb társa ugyanitt.
A két 1116-osra a hosszú vonat miatt van szükség a Bregenzből Bécsbe tartó IC 865 élén. A kilenckocsis hagyományos IC vonat igazán elegánsan feszül az ívben.
Innen szintén a Klosertalban Bludenz és Stuben am Arlberg között közlekedő helyközi busszal utaztam tovább Dalaas-ig, ahol egy kisebb kaptató után lehet elérni a falu felhagyott állomását, ahol azonban az Arlbergbahn távolsági- és tehervonatai a mai napig gyakran kereszteznek. De nem ez teszi jó fotóhellyé az állomás felett átvezető gyalogos átkelőt, hanem a kijárati jelzők után völgyirányban található kőviadukt, melyre szinte tökéletes kilátás nyílik. A fényviszonyok miatt itt is délelőtt érdemes fotózni, ám mire ideértem, a nap már a felhők mögött rejtőzött.
Az IC 118 Innsbruckból Bregenzen át Münsterbe közlekedik. Itt éppen Dalaas állomáson vár az EC 163-al való keresztre.
A Zürichből Grazba tartó EC 163 „Transalpin” egy hagyományos piros és a Vegatrans-t reklámozó 1116-ossal az élén érkezik Dalaas állomásra a Schmiedtobelbrückén. Ezen vonat egyik első osztályú kocsija a képen is látható panorámakocsi, melyet az SBB ad az egyébként 100%-ban ÖBB-s kocsikból kiállított szerelvénybe.
Ismét egy Zürichbe tartó Railjet, ezúttal Dalaas állomását elhagyván sikerült lencsevégre kapni az ÖBB zászlóshajóját.
A két 1144-es által húzott InnoFreight tehervonat az emelkedő felén már túl van, Dalaas állomás nagyjából félúton található Bludenz és Langen am Arlberg között.
Dalaas-ból tovább folytattam utamat felfelé a völgyben Langen am Arlberg vasútállomásáig, ahol rövid átszállás után a Zürich felé tartó Railjettel a svájci St.Gallen kantonban található Buchs határállomásig utaztam. Az állomás fő forgalmát a Wil és Chur között közlekedő RE és a St. Gallen–Buchs SG–Sargans–Wattwil–Herisau–St. Gallen (és vissza) kört járó S4-es S-Bahn vonatai adják, melyek félóránként kereszteznek itt. Az állomástól kis sétára található egy vasút felett átvezető híd, mely egyben jó fotóhely is, pláne ha nem süt annyira a nap, ilyenkor ugyanis nem csak észak felé tudunk fotózni.
Langen am Arlberg vasútállomásán lehet átszállni a távolsági vonatok és a helyközi buszok között a legkényelmesebben. Innen a buszok a síelni vágyókat egyenesen a pályák aljába viszik.
Lent a völgyben már sajnos nem maradt hó, de a háttérben a hegyeken azért még így is dekoratív. Egy DB BR185-ös által továbbított tehervonat érkezik Sargans felől Buchs-ba.
A Svájci Államvasút (SBB) egyik hatrészes Stadler KISS motorvonata indul Buchs állomásáról Sargans-on és Bad Ragaz-on át Graubünden fővárosa, Chur felé.
A Südostbahn (SOB) négyrészes Stadler Flirtjei járnak az S4-es kör-S-Bahnon. A képen épp egy ilyen hagyja el Buchs állomást a jellegzetes gabonatároló mellett elhaladva.
Ismét egy KISS, ezúttal az ellenkező irányban, Chur felől érkezik az RE, hogy Buchs után továbbhaladjon Wil felé.
Lent a völgyben már sajnos nem maradt hó, de a háttérben a hegyeken azért még így is dekoratív. Egy DB BR185-ös által továbbított tehervonat érkezik Sargans felől Buchs-ba.
A Südostbahn (SOB) négyrészes Stadler Flirtjei járnak az S4-es kör-S-Bahnon. A képen épp egy ilyen hagyja el Buchs állomást a jellegzetes gabonatároló mellett elhaladva.
Ismét egy KISS, ezúttal az ellenkező irányban, Chur felől érkezik az RE, hogy Buchs után továbbhaladjon Wil felé.
Végül a Zürichből Bécsbe tartó Railjet kényelmét élvezvén alig több mint hat óra alatt érkeztem vissza kiinduló állomásomra, St.Pöltenbe egy csodás nap után, a fent látható adag fotóval.
Berky Dénes