2016. 03. 12.

Egy nap az Arlbergen túl, ahol még bőven a tél az úr

Ausztria nyugati végeiben az elmúlt héten ismét esett egy nagy adag hó, így feltehetőleg az idei utolsó lehetőséget kihasználva felkerekedtem, hogy néhány havas vasútfotót készítsek Vorarlbergben. Útibeszámoló tavasz és tél között a „Dreiländereckből”.


Vorarlberg tartomány Ausztria nyugati csücskében található, az Arlberg hegységen túl, a svájci, liechtensteini és német határok által övezve. A tartomány legmagasabb pontja a svájci határon található Piz Buin, 3312 méterrel a tenger szintje felett, míg a legalacsonyabban Bregenz városa fekszik a Bodensee partján 395 méteres magasságban.

A vasúti összeköttetés az Arlbergen át Tirollal már az 1840-es években szerepelt a tervekben, ám ekkor a hegységen való átvezetést még lehetetlennek gondolták. A Semmeringbahn 1854-es megnyitása után azonban bizonyítékot nyert, hogy a hegyivasút lehetséges, így a tervezés ismét beindult. Évtizedes politikai és anyagi huzavona után a vasút Innsbruckból Landecken és St.Anton am Arlbergen át elérte Bludenzet. A legnagyobb műtárgy az Arlberg-alagút a maga 10 kilométeres hosszával a kor egyik legnagyobb vasútépítési teljesítménye volt. Az alagút mellett a vonal leglátványosabb eleme a Trisannabrücke, a 120 méteres nyílással és 86 méteres magasságával impozáns látványt nyújt önmagában is.

A Wiesberg kastély mellett található Trisannabrücke eredeti formájában a vasútvonal megnyitásának idején 
(forrás: Wikipedia)

Az első vonat végül 1884-ben haladt át a teljes vonalon, ezzel egy nagyon fontos kapcsolatot teremtve Tirol és az addig elszigetelt Vorarlberg között.
A vonal legnagyobb meredeksége a nyugati rámpán található, több mint 30 ezrelékkel, ami bőven meghaladja a Semmeringbahn 24 ezrelékes értékét. A keleti oldalon a legkisebb ívsugár 300, míg nyugaton 250 méter. A vonalat 1925-re villamosították.

Az Arlbergbahn ma Ausztria egyik legfontosabb vasútvonalának számít, az egyetlen kapcsolat az ország keleti része és Svájc között, itt közlekednek a Bécsből vagy Grazból induló, Innsbruckon át Zürichbe tartó távolsági vonatok és megszámlálhatatlan tehervonat is.

Két 1144-es mozdony által továbbított tehervonat indul neki a meredek nyugati rámpának a felkelő nap első fényeiben.

Nagy tél- és hómániásként és természetesen vasútrajongóként mindig is vágytam igazi téli fotókra a témában, ehhez pedig Ausztria legnyugatibb tartománya, Vorarlberg ezúttal tökéletes körülményeket kínált. Utamat St. Pöltenből indítottam a 466-os EuroNight fedélzetén, mellyel reggel 6:20-ra értem Bludenzbe, majd éppen napfelkeltére a helyközi busszal Braz-ba, ahol a vasútfotósok egyik Mekkája, a Brazer Bogen, azaz a braz-i ív található – sajnos Braz nem csak a szép fotókról, hanem egy komoly balesetről is híres. Ebben a szép, fáktól mentes ívben közlekedő vonatok délelőtt tökéletes fényviszonyok között fotózhatók, ráadásul a háttér is csodás, pláne így télen, a havas hegyekkel.

A Fashion Train, azaz a 48-as Railjet garnitúra tart Zürichből Bécsbe a braz-i ívben napfelkeltekor.

Fél órával később már pompás napsütésben olvad bele a környezetébe a Ski-Austria Railjet úton Bregenzbe.

De nem csak matricázott Railjetek járnak erre, van hagyományos vörös is.

Szerencsére ez az autószállító nem jutott arra a sorsra, mint néhány éve egyik szerencsétlenebb társa ugyanitt.

A két 1116-osra a hosszú vonat miatt van szükség a Bregenzből Bécsbe tartó IC 865 élén. A kilenckocsis hagyományos IC vonat igazán elegánsan feszül az ívben.

Innen szintén a Klosertalban Bludenz és Stuben am Arlberg között közlekedő helyközi busszal utaztam tovább Dalaas-ig, ahol egy kisebb kaptató után lehet elérni a falu felhagyott állomását, ahol azonban az Arlbergbahn távolsági- és tehervonatai a mai napig gyakran kereszteznek. De nem ez teszi jó fotóhellyé az állomás felett átvezető gyalogos átkelőt, hanem a kijárati jelzők után völgyirányban található kőviadukt, melyre szinte tökéletes kilátás nyílik. A fényviszonyok miatt itt is délelőtt érdemes fotózni, ám mire ideértem, a nap már a felhők mögött rejtőzött.

Az IC 118 Innsbruckból Bregenzen át Münsterbe közlekedik. Itt éppen Dalaas állomáson vár az EC 163-al való keresztre. 

A Zürichből Grazba tartó EC 163 „Transalpin” egy hagyományos piros és a Vegatrans-t reklámozó 1116-ossal az élén érkezik Dalaas állomásra a Schmiedtobelbrückén. Ezen vonat egyik első osztályú kocsija a képen is látható panorámakocsi, melyet az SBB ad az egyébként 100%-ban ÖBB-s kocsikból kiállított szerelvénybe.

Ismét egy Zürichbe tartó Railjet, ezúttal Dalaas állomását elhagyván sikerült lencsevégre kapni az ÖBB zászlóshajóját. 

A két 1144-es által húzott InnoFreight tehervonat az emelkedő felén már túl van, Dalaas állomás nagyjából félúton található Bludenz és Langen am Arlberg között. 

Dalaas-ból tovább folytattam utamat felfelé a völgyben Langen am Arlberg vasútállomásáig, ahol rövid átszállás után a Zürich felé tartó Railjettel a svájci St.Gallen kantonban található Buchs határállomásig utaztam. Az állomás fő forgalmát a Wil és Chur között közlekedő RE és a St. Gallen–Buchs SG–Sargans–Wattwil–Herisau–St. Gallen (és vissza) kört járó S4-es S-Bahn vonatai adják, melyek félóránként kereszteznek itt. Az állomástól kis sétára található egy vasút felett átvezető híd, mely egyben jó fotóhely is, pláne ha nem süt annyira a nap, ilyenkor ugyanis nem csak észak felé tudunk fotózni.

Langen am Arlberg vasútállomásán lehet átszállni a távolsági vonatok és a helyközi buszok között a legkényelmesebben. Innen a buszok a síelni vágyókat egyenesen a pályák aljába viszik. 

Lent a völgyben már sajnos nem maradt hó, de a háttérben a hegyeken azért még így is dekoratív. Egy DB BR185-ös által továbbított tehervonat érkezik Sargans felől Buchs-ba. 

A Svájci Államvasút (SBB) egyik hatrészes Stadler KISS motorvonata indul Buchs állomásáról Sargans-on és Bad Ragaz-on át Graubünden fővárosa, Chur felé. 

A Südostbahn (SOB) négyrészes Stadler Flirtjei járnak az S4-es kör-S-Bahnon. A képen épp egy ilyen hagyja el Buchs állomást a jellegzetes gabonatároló mellett elhaladva. 

Ismét egy KISS, ezúttal az ellenkező irányban, Chur felől érkezik az RE, hogy Buchs után továbbhaladjon Wil felé.  

Végül a Zürichből Bécsbe tartó Railjet kényelmét élvezvén alig több mint hat óra alatt érkeztem vissza kiinduló állomásomra, St.Pöltenbe egy csodás nap után, a fent látható adag fotóval.

Berky Dénes

1 megjegyzés:

  1. Remek beszámoló és nagyon szép képek! Annyi megjegyzésem lenne, hogy a trisannabrückés kép nem a megnyitáskor készült, hanem a villamosítás után, amikor a híd alját egy halhas-tartóval megerősítették. Jól látszanak a felsővezetéki oszlopok is. Ez az eredeti állapot: https://de.wikipedia.org/wiki/Trisannabrücke#/media/File:Trisannabruecke_1.jpg Ezen az is jól látszik, hogy Wieseberg várának tornyát utólag rekonstruálták, a vasút építésekor már/még nem állt.

    VálaszTörlés

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.