Kettős évfordulót ünnepeltek Drezdában az elmúlt szombaton: 25 éve nyílt meg a villamosmúzeum és 50 éve közlekedik a ČKD Tatra T4D a városban. Tegnap a járműfelvonulás volt terítéken, ma benézünk a múzeumba és a különjáratokat is begyűjtjük.
Tegnap ott hagytuk abba a Pirnaischer Platzon, hogy felszálltunk egy Wilder Mann felé tartó 3-as villamosra. A Trachenberger Platzig fényképezőgéppel és kamerával felszerelkezett emberek szegélyezték a vágányokat egészen a kocsiszín kapujáig. A felvonulás után még vissza kellett rendezni a járműveket a kocsiszín vágányaira, ennek a végét sikerült elcsípni. A villamosokon kívül buszok és üzemi járművek is voltak a kiállítottak között.
A T6A2 hátrafelé a hátsó ablak alatt lévő, normál üzemben lezárt segédpultról vezethető.
Mindig érdekes látvány az egyirányú járművek mozgatása, főleg hátramenetben.
A síncsiszoló is átállt egy másik vágányra
A felvonulást még két részben teljesítő T4D Großzug (T4D+T4D+B4D) beállt a tároló vágánycsoport szélén kijelölt különjárati felszállóhelyre.
A felsővezeték-vizsgáló a múzeumi csarnok elé állt be.
A hókotrós szerelvény a csarnok melletti vágányra tartott.
A ráhordó járatként üzemelő 16-os vonalon a még megmaradt és utasszállításra rendszeresen hadra fogható T4D-k szállították az utasokat. A vonalon három szerelvény dolgozott, melyből egy Doppeltraktion (T4D+T4D) volt.
Az idén 15 éves Historische Kraftfahrzeuge des Dresdner Nahverkehrs e.V. állományába tartozó 1956-os évjáratú
IFA H6Z vontató valaha a fekve maradt buszokat gyűjtötte be.
IFA H6Z vontató valaha a fekve maradt buszokat gyűjtötte be.
Az IFA H6B is a fent említett egyesület tulajdona, amivel az '50-es évek városi közlekedését tapasztalhatták meg az érdeklődők.
Buszos fronton egyértelműen az Chemnitzer Verkehrs-AG 1990-es évjáratú Ikarus 280.02-ese vitte a pálmát.
A tervek szerint egy drezdai Ikarus 260.02 lett volna a fellépő.
A tervek szerint egy drezdai Ikarus 260.02 lett volna a fellépő.
Miután körülnéztünk az utcán, menjünk be a múzeumba.
A múzeumba bejutni a csarnok másik végén lehet, de a kapuban két érdekes jármű lett kiállítva.
A 765-ös pályaszámú munkakocsi alapja 1920-ban készült a kocsiszín falai között, majd 1958-ban részben vasvázas kivitelűvé alakították. 1975-től 1981-ig tolatómotorkocsiként szolgált, jelenleg felújításra vár.
A tablón a menetárammal működő váltóállítási rendszer elvi vázlata látható. A rendszer a Magyarországon megszokottól eltérően be- és kikapcsolt motorokkal is állította a váltót: a szánszerkezet alatt terhelve haladva jobbra (piros nyílfolyam), terheletlenül balra állította a váltót (kék nyílfolyam), a zölddel jelölt részek állandóan áram alatt álltak. Az újraegyesítés után bevezetett BOStrab viszont megtiltotta a menetárammal történő váltóállítást.
Egy oktatási célokat szolgáló szekrény, amibe egy egész utastájékoztató rendszert rejtettek. A hátsó járatszámtáblától jobbra a mai napig használt, infravörös jeladóval működő lámpabefolyásoló kimenet.
A rendszer felhasználói felülete, a köznapilag csak IBIS-nek hívott (az IBIS a protokoll neve) vezérlő.
A Nagy Csuka különleges alakja nagylátószöggel még markánsabb.
A LOWA-vonat körül a VEB Waggonbau Gotha által gyártott utódok: egyik oldalon az egyirányú ET 57 motorkocsi,
másik oldalon a T4+B4 szerelvény
másik oldalon a T4+B4 szerelvény
A tábla a járatok követésére szolgált, minden LED egy megállót jelöl. A jelenleg 216 kilométer hosszú hálózatot ma már sokkal korszerűbb rendszerrel felügyelik.
Az előző tábla bal oldalán a fontosabb csomópontok láthatóak.
A járművezetők képzésében nyújtott segítséget a T4D működését bemutató tabló. A LED-csíkok mutatják az áram által bejárt utat, amit a mögöttünk lévő vezetőállás kezelőszerveit használva tudunk befolyásolni.
A tabló a pótkocsi működését is bemutatja.
Fél-egy óránként indult üzemlátogatás a műhelyben, ahol a felújítás alatt álló járműveket lehetett megtekinteni. Az 1219-es pályaszámú pótkocsi különlegessége az alacsony belépőmagasság mellett, hogy 1970 és 1976 között a Kis Csukával összekapcsolva "Sandmännchen-Express" (magyarul Álommanó-Expressz) néven szállította Weixdorfból a munkába az anyákat és gyerekeiket. Ehhez az egyik oldali üléssort eltávolították, a felújítás végén ezt az állapotot szeretnék elérni.
Az alacsony belépőmagasságot a különleges felfüggesztés és a 650 mm átmérőjű kerekek használatával érték el. A Schwebeachs (magyarul függőtengely) építési mód a hagyományos felfüggesztés kifordításából született.
Az egyirányú ET 57 mögül hiányzó 1422-es pályaszámú pótkocsi szintén felújítás alatt áll. Ezt a járművet a Wehmningenben található villamosmúzeummal cserélték, mert ott a kétirányú pótkocsit tudják használni.
A járművek mellett a technika fejlődése is bemutatásra kerül, itt felsővezetékek darabjait láthatjuk, a háttérben pedig áramszedők állnak időrendben.
A múzeumban a telekommunikáció fejlődése is megtekinthető.
A DVB baleseti segélykocsija egy MAN TGM 13.290, amiben a kisiklott járművek visszaemeléséhez használt eszközök laknak. Hasonló járművet szerzett be év elején a BKV is.
A forgalomirányítók munkaeszköze volt a Barkas B1000. Élmény lehetett egy ilyennel ledolgozni egy húzósabb napot.
A Robur LO 3000 a kisebb városok közlekedésében vett részt. Az típusjelből kiolvasható, hogy ez egy 75 lóerős léghűtéses benzinmotorral felszerelt jármű, melyet 3 tonnányi teherrel lehetett megterhelni.
A T4D Großzug a múzeum és Diebsteig forduló között ingázott órás ütemben.
A ritkaságnak számító Ikarus 258-as is tiszteletét tette az eseményen.
Lottchen is beállt a különjáratozásba.
A 16-os vonal általában a múzeum nagyobb eseményei idején közlekedik, most az útvonala a Betriebshof Trachenberge–Albertplatz–Carolabrücke–Pirnaischer Platz–Postplatz–Augustusbrücke–
Albertplatz–Betriebshof Trachenberge kör volt.
Albertplatz–Betriebshof Trachenberge kör volt.
A Nagy Csuka a várost elhagyó vonalon a városhatárig közlekedett, ahol a Radebeul Ost nevű hurokban fordult. A háttérben a Berolina-szerelvény érkezett vissza a 3 megállónyira lévő Wilder Mann végállomásról.
A Zeithainer Straße megállót hagyja ki az Offener Leipziger névre hallgató nyitott városnéző kocsi.
A Tatra T4D sorozatból képezhető legérdekesebb egység a Dreifachtraktion (3×T4D), ami csak az áramellátási rendszer és a járművek korszerűsítése óta lehetséges. A baráti Németországban a folytonos energiahiány miatt volt fontos az energiahatékonyság.
Az előbbi szerelvény az utolsó körének teljesítése közben az Altmarkton.
Szintén utolsó körét teszi meg a Doppeltraktion, itt éppen a Synagoge megállóban cserél utast. A 2001-ben épített Neue Synagoe az 1938 novemberében lerombolt épület helyén áll, a 24 méter magas homokkő hatású vasbetonépület
34 rétegű külső falának legfelső szintje pontosan Kelet felé néz.
34 rétegű külső falának legfelső szintje pontosan Kelet felé néz.
Néhány perccel később az éppen felújítás alatt álló Augustusbrücke Neustadt-i oldalán ereszkedik le az előbb látott szerelvény. A háttérben a mecsetre hasonlító épület a valamikori Yenidze dohánygyár épülete, melyet 1997 óta irodaházként hasznosítanak és Drezda legmagasabb sörkertje található a tetején.
Ismét egy színvonalasan megszervezett eseményen vehettünk részt, amit az érdeklődők nagy száma ellenére élvezni lehetett. A DVB és a VVO támogatóként volt jelen a felnőtteknek információs sátrakkal és a gyerekeknek érdekes játékokkal.
A kettős ünnep a múzeum zárásával és az utolsó 16-os járat visszaérkezésével véget ért, de a múzeum általában a hónap első szombatján kinyitja kapuit. Ekkor az egyesület tagjai idegenvezetést tartanak, a belépőjegy 3,00 €, gyerekeknek 2,00 €. A legközelebbi alkalom július 1-én lesz.
Adorján Péter
