2017. 06. 11.

Villamosünnep Drezdában – 2. rész

Kettős évfordulót ünnepeltek Drezdában az elmúlt szombaton: 25 éve nyílt meg a villamosmúzeum és 50 éve közlekedik a ČKD Tatra T4D a városban. Tegnap a járműfelvonulás volt terítéken, ma benézünk a múzeumba és a különjáratokat is begyűjtjük.





Tegnap ott hagytuk abba a Pirnaischer Platzon, hogy felszálltunk egy Wilder Mann felé tartó 3-as villamosra. A Trachenberger Platzig fényképezőgéppel és kamerával felszerelkezett emberek szegélyezték a vágányokat egészen a kocsiszín kapujáig. A felvonulás után még vissza kellett rendezni a járműveket a kocsiszín vágányaira, ennek a végét sikerült elcsípni. A villamosokon kívül buszok és üzemi járművek is voltak a kiállítottak között.

A T6A2 hátrafelé a hátsó ablak alatt lévő, normál üzemben lezárt segédpultról vezethető.

Mindig érdekes látvány az egyirányú járművek mozgatása, főleg hátramenetben.

A síncsiszoló is átállt egy másik vágányra

A felvonulást még két részben teljesítő T4D Großzug (T4D+T4D+B4D) beállt a tároló vágánycsoport szélén kijelölt különjárati felszállóhelyre.

A felsővezeték-vizsgáló a múzeumi csarnok elé állt be.

A hókotrós szerelvény a csarnok melletti vágányra tartott.

A ráhordó járatként üzemelő 16-os vonalon a még megmaradt és utasszállításra rendszeresen hadra fogható T4D-k szállították az utasokat. A vonalon három szerelvény dolgozott, melyből egy Doppeltraktion (T4D+T4D) volt.

Az idén 15 éves Historische Kraftfahrzeuge des Dresdner Nahverkehrs e.V. állományába tartozó 1956-os évjáratú
IFA H6Z vontató valaha a fekve maradt buszokat gyűjtötte be.

Az IFA H6B is a fent említett egyesület tulajdona, amivel az '50-es évek városi közlekedését tapasztalhatták meg az érdeklődők.

Buszos fronton egyértelműen az Chemnitzer Verkehrs-AG 1990-es évjáratú Ikarus 280.02-ese vitte a pálmát.
A tervek szerint egy drezdai Ikarus 260.02 lett volna a fellépő.

Miután körülnéztünk az utcán, menjünk be a múzeumba.

A múzeumba bejutni a csarnok másik végén lehet, de a kapuban két érdekes jármű lett kiállítva.

A 765-ös pályaszámú munkakocsi alapja 1920-ban készült a kocsiszín falai között, majd 1958-ban részben vasvázas kivitelűvé alakították. 1975-től 1981-ig tolatómotorkocsiként szolgált, jelenleg felújításra vár.

A tablón a menetárammal működő váltóállítási rendszer elvi vázlata látható. A rendszer a Magyarországon megszokottól eltérően be- és kikapcsolt motorokkal is állította a váltót: a szánszerkezet alatt terhelve haladva jobbra (piros nyílfolyam), terheletlenül balra állította a váltót (kék nyílfolyam), a zölddel jelölt részek állandóan áram alatt álltak. Az újraegyesítés után bevezetett BOStrab viszont megtiltotta a menetárammal történő váltóállítást.

Egy oktatási célokat szolgáló szekrény, amibe egy egész utastájékoztató rendszert rejtettek. A hátsó járatszámtáblától jobbra a mai napig használt, infravörös jeladóval működő lámpabefolyásoló kimenet.

A rendszer felhasználói felülete, a köznapilag csak IBIS-nek hívott (az IBIS a protokoll neve) vezérlő.

A Nagy Csuka különleges alakja nagylátószöggel még markánsabb.

A LOWA-vonat körül a VEB Waggonbau Gotha által gyártott utódok: egyik oldalon az egyirányú ET 57 motorkocsi,
másik oldalon a T4+B4 szerelvény

A tábla a járatok követésére szolgált, minden LED egy megállót jelöl. A jelenleg 216 kilométer hosszú hálózatot ma már sokkal korszerűbb rendszerrel felügyelik.

Az előző tábla bal oldalán a fontosabb csomópontok láthatóak.

A járművezetők képzésében nyújtott segítséget a T4D működését bemutató tabló. A LED-csíkok mutatják az áram által bejárt utat, amit a mögöttünk lévő vezetőállás kezelőszerveit használva tudunk befolyásolni.

A tabló a pótkocsi működését is bemutatja.

Fél-egy óránként indult üzemlátogatás a műhelyben, ahol a felújítás alatt álló járműveket lehetett megtekinteni. Az 1219-es pályaszámú pótkocsi különlegessége az alacsony belépőmagasság mellett, hogy 1970 és 1976 között a Kis Csukával összekapcsolva "Sandmännchen-Express" (magyarul Álommanó-Expressz) néven szállította Weixdorfból a munkába az anyákat és gyerekeiket. Ehhez az egyik oldali üléssort eltávolították, a felújítás végén ezt az állapotot szeretnék elérni.

Az alacsony belépőmagasságot a különleges felfüggesztés és a 650 mm átmérőjű kerekek használatával érték el. A Schwebeachs (magyarul függőtengely) építési mód a hagyományos felfüggesztés kifordításából született.

Az egyirányú ET 57 mögül hiányzó 1422-es pályaszámú pótkocsi szintén felújítás alatt áll. Ezt a járművet a Wehmningenben található villamosmúzeummal cserélték, mert ott a kétirányú pótkocsit tudják használni.

A járművek mellett a technika fejlődése is bemutatásra kerül, itt felsővezetékek darabjait láthatjuk, a háttérben pedig áramszedők állnak időrendben.

A múzeumban a telekommunikáció fejlődése is megtekinthető.

A DVB baleseti segélykocsija egy MAN TGM 13.290, amiben a kisiklott járművek visszaemeléséhez használt eszközök laknak. Hasonló járművet szerzett be év elején a BKV is.

A forgalomirányítók munkaeszköze volt a Barkas B1000. Élmény lehetett egy  ilyennel ledolgozni egy húzósabb napot.

A Robur LO 3000 a kisebb városok közlekedésében vett részt. Az típusjelből kiolvasható, hogy ez egy 75 lóerős léghűtéses benzinmotorral felszerelt jármű, melyet 3 tonnányi teherrel lehetett megterhelni.

A T4D Großzug a múzeum és Diebsteig forduló között ingázott órás ütemben.

A ritkaságnak számító Ikarus 258-as is tiszteletét tette az eseményen.

Lottchen is beállt a különjáratozásba.

A 16-os vonal általában a múzeum nagyobb eseményei idején közlekedik, most az útvonala a Betriebshof Trachenberge–Albertplatz–Carolabrücke–Pirnaischer Platz–Postplatz–Augustusbrücke–
Albertplatz–Betriebshof Trachenberge kör volt.

A Nagy Csuka a várost elhagyó vonalon a városhatárig közlekedett, ahol a Radebeul Ost nevű hurokban fordult. A háttérben a Berolina-szerelvény érkezett vissza a 3 megállónyira lévő Wilder Mann végállomásról.

A Zeithainer Straße megállót hagyja ki az Offener Leipziger névre hallgató nyitott városnéző kocsi.

A Tatra T4D sorozatból képezhető legérdekesebb egység a Dreifachtraktion (3×T4D), ami csak az áramellátási rendszer és a járművek korszerűsítése óta lehetséges. A baráti Németországban a folytonos energiahiány miatt volt fontos az energiahatékonyság.

Az előbbi szerelvény az utolsó körének teljesítése közben az Altmarkton.

Szintén utolsó körét teszi meg a Doppeltraktion, itt éppen a Synagoge megállóban cserél utast. A 2001-ben épített Neue Synagoe az 1938 novemberében lerombolt épület helyén áll, a 24 méter magas homokkő hatású vasbetonépület
34 rétegű külső falának legfelső szintje pontosan Kelet felé néz.

Néhány perccel később az éppen felújítás alatt álló Augustusbrücke Neustadt-i oldalán ereszkedik le az előbb látott szerelvény. A háttérben a mecsetre hasonlító épület a valamikori Yenidze dohánygyár épülete, melyet 1997 óta irodaházként hasznosítanak és Drezda legmagasabb sörkertje található a tetején.


Ismét egy színvonalasan megszervezett eseményen vehettünk részt, amit az érdeklődők nagy száma ellenére élvezni lehetett. A DVB és a VVO támogatóként volt jelen a felnőtteknek információs sátrakkal és a gyerekeknek érdekes játékokkal.

A kettős ünnep a múzeum zárásával és az utolsó 16-os járat visszaérkezésével véget ért, de a múzeum általában a hónap első szombatján kinyitja kapuit. Ekkor az egyesület tagjai idegenvezetést tartanak, a belépőjegy 3,00 €, gyerekeknek 2,00 €. A legközelebbi alkalom július 1-én lesz.

Adorján Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.