Az előző cikkben az elbasani utazásról olvashattak, most következzen albániai kirándulásunk utolsó vasúti utazása, ahol a lemenő nap fényében Tiranába utaztunk.
Vasárnap egy alapos tiranai városnézés után úgy gondoltuk, átutazunk Durrësbe és megnézzük a HSH karbantartó bázisát Shkozetben. Mivel a főváros, Tirana és Durrës között napi egy pár vonat van és az már hajnalban leközlekedett Durrësbe, nem maradt más, mint a távolsági autóbusz. Egy online menetrendi kereső volt segítségünkre hogyan is lehetne busszal eljutni oda. Ugyanakkor sajnos a kereső már nem jelöli, melyik autóbusz-állomásról indulnak a kocsik Durrës irányába, így kénytelenek voltunk a helyiektől segítséget kérni, hogyan is találjuk meg azt. Meglepő módon Albániában a fiatalabb korosztály szinte hibátlanul beszél angolul, így alig pár perc alatt útbaigazítást kaptunk. Alig hogy leszálltunk a buszállomásnál, már messziről, hangosan kiabálva, egymás szavát elnyomva hallhattuk a különböző albán kis- és nagyvárosok neveit a járművezetők szájából.
Senki se úgy képzelje el az albán buszállomásokat, mint pl. a budapesti Népliget vagy az Etele tér. Sokkal inkább hasonlít egy retró autós/buszos találkozóra némi roncsderbivel karöltve. Mikrobusz hegyek, régi levedlett turista buszok tömkelege. A buszállomáson, mint a hiénák, mondhatni egyből ránk vetették magukat a sofőrök, hová is szeretnénk utazni, majd az első Durrësbe induló kisbuszba fel is tessékeltek minket. Jegyvásárlás a buszon, indulás után.
Senki se úgy képzelje el az albán buszállomásokat, mint pl. a budapesti Népliget vagy az Etele tér. Sokkal inkább hasonlít egy retró autós/buszos találkozóra némi roncsderbivel karöltve. Mikrobusz hegyek, régi levedlett turista buszok tömkelege. A buszállomáson, mint a hiénák, mondhatni egyből ránk vetették magukat a sofőrök, hová is szeretnénk utazni, majd az első Durrësbe induló kisbuszba fel is tessékeltek minket. Jegyvásárlás a buszon, indulás után.
"Az autóbusz forgalmi okból nem tud a megállóba beállni. Kérjük, figyeljenek a fel- és leszállásnál!"
Nyitható ablak nem volt, légkondi sem, csak egy tetőszellőző, illetve a sofőrnél a két lehúzható ablak jelentette a szellőzést. Kijelenthető, hogy borzalmas volt. A sofőr megvárta, amíg minden hely megtelt majd elindultunk. Gondoltuk ennél rosszabb már nem lehet. Alig haladtunk ki a buszállomásról máris megálltunk és felvettünk még 4 utast, majd indultunk tovább Durrës felé. Nem sokat élvezhettük a sebesség mámorító erejét, alig 5 perc múlva újra megálltunk és még szálltak fel a már amúgy is tömött kisbuszba. Akinek volt már halálfélelme, annak nem kell bemutatni a helyzetet: a 18 férőhelyes járműben kb. 25-26 utassal megindultunk az autópálya felé. Durrësig még útközben néhány falu mellett a leállósávban megálltunk, utast cseréltünk majd haladtunk tovább.
Még egészen szellős a kisbusz
Miután megérkeztünk Durrësbe egy nagyobb séta várt ránk a karbantartó bázisig, konkrétan egy állomást kellett lesétálnunk. Mivel vonat ebben az időben nem közlekedik a két állomás között a vágányok mentén indultunk el. Volt időnk a pályaállapotokat is jól szemügyre venni.
Alig fél óra után megérkeztünk Shkozetbe ahol előbb a „vontatási telepen” kellett átmennünk. Meglepődve néztek ránk a helyi vasutasok, ritkán jár arra turista. Sajnos itt már az angol nyelvtudás kevésnek bizonyult, nem értették mit szeretnénk megnézni. Kézzel, lábbal próbáltuk elmagyarázni nekik, így nagy nehezen végül megtudtuk, hogy a kocsijavító zárva van, majd csak hétfőn dolgoznak ott.
Pár perc múlva így visszasétáltunk a shkozeti állomásra és vártuk a Fier felől érkező vonatot, ami nagyjából 10 perc késéssel meg is érkezett.
A fieri vonat
A vonattal Durrësig utaztunk alig 5 percet, közben alaposan körbe fotóztuk az egykor szebb napokat látott halbit.
Ahogy leszálltunk a végállomáson jöttek és zárták le a vonatot, a gép pedig távozott a shkozeti vontatási telepre.
A tiranai jegyek beszerzése után nem sokkal meg is érkezett a vonatunk Elbasanból, majd gépcsere után indultunk Kasharba.
Az ablakon támaszkodva élveztük az utazást Tirana felé. Nem is gondolnánk, de veszélyes eme kényelmes póz. Az egyik átjáróban szabályos kőzáport kapott a vonat. A szerencsének köszönhető, hogy nem sérült meg senki. A kocsikon is meglátszanak a dobálás nyomai, az utunk során voltak még próbálkozások a vonat dobálása kapcsán, de ezek már nem értek találatot. Közben az egyik útátjáróban még egy szerencsétlen autós is a vágányokra tévedt, ami miatt vészfékezésre kényszerült a vonatunk. Pár perc szemezés után az autósunk elhagyta a vágányokat, mi pedig a lenyugvó nap sugaraiban folytattuk utunkat Kashar felé.
Kasharban a vonatról rajtunk kívül csak egy utas szállt le, a vonatszemélyzet pedig a szerelvény elhagyása után már zárta is le a kocsikat. Még megvártuk amíg a gép körbe jár, majd lassan mi is elhagytuk az állomást.
Nem hagyta nyugodni a gondolat egyikünket sem a shkozeti karbantartó bázissal kapcsolatban. A HSH két felújított halberstadti kocsija is a bázison volt. A repülőgépünk hétfő délután indult vissza Budapestre, így másnap reggel úgy gondoltuk még egy látogatás belefér, mielőtt hazaindulnánk…
Pordán László
