2020. 08. 06.

Retró szombat a Balatonon - tanulságokkal

Idén is rendezett retró hétvégét a MÁV-START az észak-balatoni (29-es) vasútvonalon. A korábbi évekhez képest idén több korhű megjelenésű retró-személykocsi szerepelt, és a mozdonyok köre is bővült egy gőzmozdonnyal. Képriportunk a múlt szombati forgatagot eleveníti fel - az élménydús program mellé egy kis füstölgéssel, hiszen a menetrend és műszaki háttér terén elég rendesen leverte a lécet a vasúttársaság.



Kiváló programot dobtak össze a MÁV-START illetékesei az idei két retró hétvégére a 29-es vonalra. Az elmúlt években már felfuttatott rendezvény idén először gőzmozdonnyal is bővült, illetve a Szabadbattyán–Balatonfüred szakasz folyamatban lévő villamosítása miatt sok szempontból már megismételhetetlen az, amit a 2020-as retró hétvégéken láthattunk. A lehetőség engem is kicsábított, és nem is csalódtam - sajnos pozitívan sem, már ami a tényleges lebonyolítást illeti.
Kedzve a pozitívumokkal: az étkezőkocsik közlekedtetése mindenképpen komoly és abszolút pozitív fogadtatású húzás, melynek remélhetőleg nem csak folytatása, de kibővítése is lesz. Ha a belföldi közszolgáltatásban valami, akkor a nyári balatoni forgalom elbírja és jó eséllyel el is tartja ezt a szolgáltatást! Másrészt a MÁV-START ezúttal komolyan vette a fedélzeti hangos utastájékoztatást, melyet legalább két nyelven (magyar mellett angol vagy német, néha mindkettő) becsülettel el is végeztek a retró hétvége vonatain - erre is nagy szükség lenne, hiszen a színes program közelről s távolról számos külföldi vasútbarátot vonzott, még a szövevényes utazási korlátozások ellenére is. Arról nem is beszélve, hogy az utasok is szemmel láthatóan megértőbbek voltak a késésekkel szemben úgy, hogy folyamatos tájékoztatást kaptak.

Nagyon pozitív volt az is, hogy még inkább sikerült túllépni NoHAB-Szergej vonalon, és volt retró Bhv-ingavonat Csörgővel, ismét volt fantasztikus hangorkánt produkáló Púpos-tandem és volt gőzvontatású vonat is. Az efféle kísérletezésben még bőven van potenciál, a kevésbé frekventált vonatszámokban (reggeli, nem Budapestre/ről közlekedő személyvonatok) akár Bobót is be lehetne vetni, ha van még kellően hadrafogható „klasszik” jármű a típusból. Mivel sokaknak már a kilencvenes évek is „nosztalgia”, akár egy kiadós, 8-10 kocsi hagyományos („hugyos”) kék Bhv-kocsikból kiadott sebesvonat (szigorúan Szergejjel), vagy egy klasszikus „korai IC” is abszolút vállalható lenne. (Ilyenkor nagy kár egyébként, hogy az autentikus magyar vasútnosztalgia ment a kukába és a MÁV-Nosztalgia is „tájidegen” járművekkel élményvonatozik - a „pápaszemes” xx-57-es kocsikból kiadott Nohabos zalaegerszegi gyorsvonat nagyon hiányzik a repertoárból.) Sőt, a 29-es vonalon a kilencvenes években még volt rendszeres nyári nosztalgiaforgalom gőzmozdonnyal Tapolca és Révfülöp között - annak felidézése is komoly dobás lehetne. További lehetőséget kínálna a retró-hétvége kiterjesztése más vonalakra is, évi 1-2 alkalommal - addig, amíg még eleget össze lehet gereblyézni a klasszikus járművekből, hiszen számos kocsitípus ment/megy úgy a kohóba, hogy nincs belőle megőrzött és üzemképes darab.

A 19747-es Tapolca–Székesfehérvár személyvonat élén rajtra kész Tapolcán az M41 2103-as „klasszik” Csörgő; hangban természetesen nem volt hiány, egy klasszik Csörgő mindig nagy műsort rendez ezen a téren


Itt már Zánka-Köveskálon napozik a szerelvény, és hiába várja a Budapestről késve érkező 19700-as Kék Hullám sebesvonatot

Futópróbán még működött... néhány nappal a szolnoki járműjavító elhagyását és a sikeres futópróbát követően már nem lehetett vezérelni a Csörgőt a vezérlőkocsiból. Természetesen ezt egyszerűen megoldották, de önmagában jól jellemzi a műszaki kihívásokat, melyekkel a MÁV-START napi szinten küzd - a „Csépke-érának” a jelek szerint még nincs vége

A hétvége tehát az ötlet szintjén abszolút siker, és minden köszönetet megérdemel azok felé, akik a szervezeten belül az efféle megmozdulásokat szervezik, felkarolják, és hajtják.
Az ötlethez viszont kell egy profi lebonyolítás is, és ezen a ponton nagyon sajnálatos módon elég kiadósat hasalt a MÁV-Csoport. A járművek műszaki állapota mintha még mindig a Csépke-éra utóhatásaként értelmezhető leszálló ágban lenne, nagyon sok az üzemzavar - a 29-es vonalon az elmúlt egy hétben legalább 5 szolgálatképtelenség volt, ebből kettőnél komolyabb kár is keletkezett a járművekben. A járműfejlesztés továbbra is szükséges lenne, bár ezt már ősidők óta kívülről fújja mindenki...
A műszaki helyzeten túl is kérdéses, hogy például egy telt házas hatkocsis gőzvontatású vonattal tartható-e egy Tekergő gyorsvonat menetrendje (nagyon nem). Amint alább látni fogjuk, az üzemirányítás üzleti szemlélete sem az igazi - egy vonat adott esetben több, mint egy vonatszám, léteznek üzleti prioritások is. Az viszont már tényleg bosszantó és megengedhetetlen, hogy például egy hibásan leadott vágányzár miatt ne sikerüljön időben a kiinduló állomásra juttatni egy induló vonat több száz utas által várt szerelvényét. Az ilyen hanyagság nem is pénzkérdés, de komoly károkat ugyanúgy tud okozni. Vegyük gyorsan végig, mit sikerült kezdeni a főbb 29-es vonali vonatokkal a szombati napon!

  • Nyitásként a 9739-es hajnali első, Balatonfüred–Székesfehérvár személyvonat 73 perc késéssel vágott útnak, műszaki hiba váltófelvágás miatt
  • 19700 Kék Hullám: talán a 29-es vonal legfontosabb vonatszáma volt múlt szombaton, hiszen a Révfülöpről induló Balaton-átúszás rajtjához nagyon sokan ezzel a vonattal utaztak. A vonat sorsa már indulás előtt megpecsételődött: egy pénteki mozdonytűz utóhatásai miatt a szerelvénye nem ért a Déli pályaudvarra, így a Déliben hat különféle típusból gereblyéztek össze nyolc kocsit - az Amtrak híres-hírhedt Rainbow Era korszaka ehhez képest az egységes megjelenés etalonja. De így is jár a piros pont, hiszen legalább le tudták ültetni a 700 utast, ami komoly eredmény! Viszont a már Budapestről 10 perc késéssel induló vonatra Székesfehérvártól vezényelt Csörgő még indulás előtt megadta magát (nem lehetett előfogati állásba tenni), így másikat kellett keríteni - Fehérvár indulóban 31 perc késés... Ezután következett a nap egyik szakmai mélypontja, melynek eredményeként 47 perces késést hoztak össze Tapolcáig. A részleteket lásd a következő vonatnál!
  • 19747: a nyugis reggeli Tapolca-Balatonfüred vonatszámot az olajzöldre visszafestett Bhv-ingavonat és az eredeti színtervet kapott 2103-as Csörgő vitte. A múlt heti futópróbán még lehetett is vezérelni a Csörgőt a BDt-vezérlőkocsiból, ám szombatra ez a funkció megadta magát, így jött a szokásos "húzzuk a vezérlőt" figura. Ez még nem is lenne baj, de a pontosan közlekedő vonat szembetalálta magát a késve lefelé haladó 19700-as Kék Hullámmal. Az irányítók döntöttek: a 19700 már úgyis késik, annak már harangoztak - menjen hát a 19747, a zsúfolt Kék Hullámot pedig Aszófőn félretették 11 percre. Az eredmény: a 19747 stokkja 30 utassal időben megérkezett a kihalt balatonfüredi állomásra, és megkezdhette 7 órás (!) pihenését az első vágányon - miközben a Balaton-átúszásra igyekvő, 700 körüli utasszámú 19700-as kapott még 15 percet a meglévő 31 mellé. Statisztikailag jó (egy pontos vonat maradt), technológiailag véleményes (a 19700-nak még lejjebb van keresztje, plusz repesve várják a páratlan irányba visszaforduló szerelvényét), üzletileg biztosan bukás (30 pontos utas 700 még jobban késett ellenében).
  • 1972 Tekergő: a másik reflektorfényben fürdő vonat, a Székesfehérvártól 424-es gőzmozdonnyal továbbított Tekergő gyorsvonat már indulás előtt elesett. A Rákosrendezőn tárolt szerelvényt egy  hibásan leadott tartalmú vágányzár miatt (menetvonalat kiutaltak, csak éppen vágány nem volt a városligeti elágazásnál) nem sikerült Kőbánya-Kispestre juttatni Zuglón át - a kósza hírek szerint már a kijárati jelző meghaladva állították meg a tévesen elmenesztett vonatot Rákosrendezőn (a deltavágány ugyanis ki volt zárva a forgalomból). Végül a Körvasúton vitték ki Rákosrendezőből, de innen ugyebár Kőbánya-Kispest csak irányváltással lenne elérhető (újabb időveszteség), így végül egy jó döntéssel inkább Ferencváros állomásról indult el a vonat, egy óra késéssel. (Piros pont: a Kőbánya-Kispesten hoppon maradt utasokat átszállították Fradiba.) Fehérvár még 62 perces késéssel dobta ki a vonatot, majd jött a mélyrepülés: Tapolcáig 138 perc késést szedett össze a zsúfolásig tömött és szinte minden állomáson túltartózkodó szerelvény. Az ötlet jó, de sajnos nem működik - egy telt házas gőzösös vonatot érdemes lesz kivenni a normál menetrendből és egy laza „kvázi-különvonati” menetrenddel, kötelező helybiztosítással járatni. (Míg a Katicákra próbálnak korlátozott számú jegyet kiadni a járványhelyzet miatt, a gőzösös 1972-n még a WC-ben is lapjával álltak...)
  • 19607 Kék Hullám: a reggeli Szombathelyről jövő Kék Hullám „csak úgy” szépen lassan összeszedett 46 perc késést Fehérvárig az össze-vissza késő ellenvonatok jóvoltából
  • 19702 Kék Hullám: a második Kék Hullámban semmi retró sem volt, csak az ügymenet. 9 perc késés Fehárvárig, ebből 8 perc túltartózkodás Kelenföldön. A gépcserénél kapott még 14 percet, majd Csajágon előzte a 1972-es Tekergőt a gőzössel, Almádiban már 32 percet késett, Tapolcára 45 perc késéssel érkezett. Business as usual, ahogy az angol mondaná - csak a szokásos...
  • 19705 Kék Hullám: sima ügy lett volna, délelőtti üres páratlan irányú, Tapolca-Budapest Kék Hullám, de a vonal szétesett menetrendje miatt Fehérvárig összejött neki is a +15 perc.
  • 19792 Tekergő: a tandem-Púpossal továbbított Tekergő a fentebb említett rákosrendezői malőr miatt már indulóban 30 perc késéssel nyitott, végül 44 perc késéssel ért Tapolcára - egész olcsón megúszta!
  • 16906 Tekergő: szegény záhonyi fürdős mindig a fegyver rossz végére kerül! (Lásd itt és itt.) Mivel a szerelvény a gőzössel továbbított 1972-esből fordult, már Tapolcáról 91 perc késéssel dobták ki. Az élen dübörgő 001-es Szergej valamiféle csoda folytán nem dobta be a törölközőt, de jobban füstölt, mint a 424-es. Cserében húzni nagyon nem húzott, a kenesei emelkedőn már komolyan aggódtam a látványosan szenvedő szovjet vendégművészért, aki minden menetirányítói segítség és „zöldhullám” ellenére is begyűjtött még pár percet Fehérvárig. Értőknek csak egy érdekes tény: a Füredről a 16906 után menesztett, mindenhol megálló Katica sebesvonat Fehérváron beérte és leelőzte a záhonyi fürdőst... Az ideiglenesen a vonat elején állomásozó szovjet csapatok után Fehérváron felszabadító „nemzethy” 032-es Gigant viszont már vonatot húzni is tudott, így Záhonyig sikerült 71 percre lefaragni a késést!
  • 16907 Tekergő: a páros záhonyi fürdős pontos szombati balatoni érkezése már önmagában, „békeidőben” is pezsgős nap lenne, de erről természetesen itt szó sem lehetett - már Ferihegyen megvolt az első negyedóra plusz, ám ezután egész jól tartotta magát a 194-es Szergej, még a két ellenvonat bevárása (19795 Kék Hullám és az agyonkésett 16906-os Tekergő) miatt 21 percesre sikerült akali tartózkodás után is sikerült +24'-el a tapolcai befutó. Le a kalappal!
  • 19606 Kék Hullám: délutánra már javarészt túl voltunk a nehezen indult reggel utóhatásain; mégis, ez a vonat már Balatonalmádiig összeszedett 10 perc késést, majd Tapolcáig meglett a 20' is, amivel végül Szombathelyre ért.
  • 19701 Kék Hullám: a Nohabos páratlan gyorsvonat már Tapolcáról 8 perc késéssel indult, Füredig összejött a fél óra is, a Déliben +35 perc a befutó.
  • Akik még késtek: 19703-as Kék Hullám 22 percet, 1975-ös Tekergő 11 percet, 19748-as személy 24 percet, 19751-es Katica sebesvonat 33 perc, 19794 Kék Hullám 10 perc. Napközben a Balatonfüreden áthaladó (azaz nem Katica-sebesvonat) vonatok között nem volt egy pontosan közlekedő sem...


A három kocsival erősített 19700-as Kék Hullámot az eredeti színterv szerint fényezett 001-es Szergej és a 418 332-es Csörgő továbbította, a vonat itt éppen Zánka-Köveskálról rajtol 43 perc késéssel

Füst van bőven, vonóerő kevésbé - a 001-es „retró” Szergej már itt is erősen beteges volt, a 418 332-es Csörgő nélkül aligha boldogult volna a 8 kocsis, zsúfolt szerelvénnyel - végül másnap fekve is maradt

Az előző napi havária miatt a 19700-as szerelvénye nem jutott időben a Délibe, így a tárolóról gereblyézték össze a 8 kocsit szombat reggel - ennek megfelelően egy típusból legfeljebb kettő jutott a vonatba (két Bmx-kocsi), cserében összesen 6 típus bolt besorozva (Halberstadti, Bmx, CAF étkező, termes DWA, 2G IC és IC+) és a kocsiszámozás is összekeveredett
Retró-hétvégén nem számít a menetrend?
A szombati napra reflektálva többen is felvetik internetes fórumokon, hogy egy ilyen eseménynél nem is kell annyira ragaszkodni a menetrendhez - sőt, a gőzösös 1972-t sokkal jobban lehetett fotózni a tervezettnél két órával később már kedvezőbb napállás miatt. Ez jól hangzik, csak két nagy baj van vele.
Egyrészt ez nem múzeumvasút vagy játszótér, de nem is megrendelt fotós- vagy különvonat. Ez meghirdetett közszolgáltatás, melyet fizető utasok is igénybe vesznek - sőt, adott esetben ők többet fizettek érte, mint a vonal mentén létrán kuporgó vasútfotósok. Egy mit sem sejtő laikusnak igen negatív élmény lehetett például a rogyásig tömött 1972-es Tekergő, már ha felfért rá. Másrészt a vonalon vannak nem-retró vonatok is, mellyel egyszerűen időben célba jutni akarnak emberek - például a 19700-as sebesvonat a Balaton-átúszásra igyekvő tömeggel. Retró ide vagy oda, a menetrend akkor is menetrend - ezért lenne célszerű például a gőzöst extra vonatként közlekedtetni, a frekventáltabbak pedig a kötelező helyjegyet is elbírnának.
Másrészt a vonatfotósoknak sem feltétlenül jó a szétesett menetrend. A napállás egy dolog, de többen (köztük e sorok szerzője is) komoly szellemi munkát és időt fektettek abba, hogy a menetrend alapján összeállítsanak egy működő útitervet, melynek leutazása során a kívánt járművek a kívánt helyen fotózhatóak vagy utazni lehet mögöttük. Megkockáztatom, hogy a legtöbben többet vesztettünk a menetrend szétesésével, mint amennyit nyertünk azzal, hogy a gőzöst és a Púpost a késés miatt már kicsit délnyugatról sütötte a nap és nem délkeletről. A vonatkeresztek áthelyezése is komolyan rontotta a „fotósmunka” hatékonyságát, hiszen sokszor egészen más körülményeket kínáló, más tájolású állomásra került egy kereszt, vagy éppen az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy az irányítók hogyan döntenek egy kereszt helyszínéről (az én esetemben például a 19700 vs. 19747 és a 16906 vs. 16907 voltak ilyen nyitott meccsek).

Nem retró, csak elszenvedi a retrót - a 19607-es Kék Hullám itt éppen 13 perc késéssel jár be Zánka-Köveskál állomásra. A csúszás végül Budapestig 46 percre nőtt, mivel a késett páros vonatok miatt többször is előállt a forgalomirányítási „melyik ujjamat harapjam” helyzet

Alsóörsön piheg a 424 247-es az 1972-es vonatszámú Tekergő élén. A késés éppen 110 perc, és itt még a fél órával később bekövetkező műszaki problémák előtt jártunk

4 perces alsóörsi tartózkodás után rajtol a zsúfolásig tömött szerelvénnyel a gőzös; ez jól illusztrálja a kihívást: a leugráló fotósok és a nagyobb utasforgalom, illetve a kissé „különvonati jelleg” miatt a túltartózkodás elkerülhetetlen - mindenképpen kell a gőzös, de érdemes lenne az alapmenetrenden felüli vonatot szervezni köré



Alsóörsre halad be a 19792-es Tekergő, két Púpossal előadva - elől a nosztalgiás, eredeti színterv szerint fényezett 219-es, mögötte a máig aktív 408 224 dolgozik

A Púposok itt már Badacsonytomajból lőnek ki. A két veterán masina derekasan megállta a helyét a 7 kocsis szerelvény élén - Fehérváron 34 perc késéssel vették át a vonatot, Tapolcáig csak további 10 perc jött össze, ami a körülményekhez képest jónak mondható, hiszen ez a vonat is igen jó házzal közlekedett. A 29-es vonalon futott viszonylag jó idő mondjuk annak is köszönhető, hogy a fenti képről hiányzik a 16906-os Tekergő, mellyel itt kellett volna keresztezni a 19792-nek, ám ekkor még alig futott be a két óra feletti késéssel érkezett szerelvény Tapolcára a gőzösös 1972-es vonatszámban

A 19792-ben futott a MÁV-Nosztalgia WRm 88-81 012 középszámú étkezőkocsija, mely Albert Flórián nevét viseli. A retró étkezőben még itt is telt ház volt, ami az elfogadható árak és kiváló kiszolgálás miatt abszolút érthető - igény a jelek szerint van a minőségi étkezőkocsi-szolgáltatásra a Balaton mentén! Furcsa érzés egyébként leírni erre a kocsira, hogy „retró”, hiszen ezzel a típussal búcsúzott a Tisza-expresszben és a mátészalkai gyorsvonatban a hazai nem-IC étkezőkocsi-szolgáltatás, e sorok szerzője még sokszor találkozott a típussal napi forgalomban 

A 194-es Szergej a Záhonyból érkező, 27 perces késésben lévő 16907-es Tekergő élén keresztez Balatonakali-Dörgicse állomáson az ellenirányú záhonyi fürdőssel, a 16906-al, mely 94 perc késéssel hasít kelet felé. A 16907-nek nem volt szerencséje, Akaliban várta már az előző, 10 perc késéssel  közlekedő 19795-ös Kék Hullámot is (utóbbi vonatot egyébként a Púposos 19792 verte el Badacsonytördemic-Szigliget állomáson)

Az M61 001 ezúttal a 19704-es Kék Hullám élén jár ki Balaonfüredről, 13 perces késéssel - hármas kereszt a 19795-el és a nyakán loholó 16906-os záhonyi fürdőssel
Igény, az volna rá!
Fiatalkoromban egy akkori MÁV-vezérigazgató nyilatkozta a Debrecen és Nyíregyháza felé tapasztalható állandó hétvégi zsúfoltság kapcsán, hogy a „100-as bármilyen mennyiségű kocsit elbírna”. Ha nem is ennyire bőséges a kereslet, de kis túlzással azt mondhatjuk, hogy a balatoni forgalom kapcsán a „határ a csillagos ég” - főleg az idei nyáron, amikor sokan a tunéziai, spanyol, stb. fapados repülő, vagy éppen a horvát határ sorai helyett inkább egyszerűen a Balatonra mennek. A retró hétvége is ezt igazolta: rengeteg utas volt, az étkezőkocsikra is bőven volt igény a 29-es vonalon. Jó eséllyel mindegyik Tapolcáig közlekedő vonatban elférne hétvégén az étkezőkocsi, de a frekventáltabbakban minden bizonnyal akár hétköznap is! Szombaton például a 19792-es vonatszámban közlekedő „retró étkezőkocsi” (=MÁV-Nosztalgiás, bautzeni gyártmányú WRm 88-81 012-es étkező) még Révfülöp tájékán is telt házzal futott. A programnak és a 29-es vonalnak nemzetközi közönsége is bőven van, jómagam fél órán belül három brit vasútbaráttal is összefutottam különböző vonatszámokban és állomásokon a vonal alsó szakaszán. Volt köztük, aki rendszeresen jön, és volt, aki 25 év után először jött újra a retró hétvége miatt. A gőzössel továbbított 1972-es Tekergőre fel sem lehetett férni, még a Púposos 19792-n is igen jó ház volt, a Balaton-átúszás rajtjára odaérő 19700-as nyolc kocsival telt házzal közlekedett. A vonatfotósok tömegét nem is említem, akik közül sokan szintén megjelennek fizető utasként legalább a program előtt és után. Igény tehát volna - nagyjából mindenre, ami gurul!
Minimális késéssel kocog be Badacsonytomajba a 19794-es Kék Hullám élén a 418 334-es Csörgő. Természetesen ezt a vonatot is elverték a vonal felső szakaszán a késett páratlan vonatszámok, de a 16906-al elmaradt kereszt és a kisebb utasterhelés miatt 10 percre tudta szorítani a késést az út végére

Az egyébként sokat betegeskedő Desirok a szombati nap megbízható igáslovainak számítottak, egyikük még a 16906-os Tekergő élén szenvedő 001-es Szergejt is megszorongatta a Balatonfüred–Székesfehérváron szakaszon, dacára a több megállásnak. A képen a 022-es Desiro gyorsít ki Tapolca állomásról, mint a reggeli, Balatonszentgyörgyről Győrbe közlekedő 9602-es InterRégió vonat 
Vasárnap sem ment sokkal könnyebben...
A szombati nap üzemviteli nehézségei után a retró hétvége második napja sokkal ígéretesebben indult, de délutánra megint letérdelt a menetrendszerűség, ahogy szinte már kötelező a 29-es vonalon. Néhány késési adat a célállomásokon: 1971-es Tekergő 27 perc, 1975-ös Tekergő 51 perc, 19701 Kék Hullám 73 perc (ez volt a NoHAB + Szergej vontatású vonat, már Tapolcáról 12 perc késéssel indult, a 001-es Szergej meg is adta magát), 19703 Kék Hullám 36 perc, 19795 Kék Hullám 11 perc, 16906 Tekergő Budapesten 15 perc (Záhonyig majdnem behozta). Ellenirányban Tapolcán a 19704-es Kék Hullám 15 perc, 19606 Kék Hullám 50 perc, 19706 Kék Hullám 20 perc, 19794 Kék Hullám 8 perc. Az egyedüli pontos délutáni „hosszú” (tapolcai) vonat a Szergejjel továbbított 1973-as Tekergő volt, illetve dél körül, még a csúcs előtt viszonylag pontosan „meglógott” a 19705 Kék Hullám (Déli +6'). Kisebb csodaként a 16907-es Záhony–Tapolca Tekergő is csak 8 percet késett a végállomáson, ami tényleg paranormális jelenség, hiszen szokásához híven a járat már reggel, Kisvárda környékén elkezdett késni.
A hétvége bizonyos szempontból méltó megkoronázásaként viszont a 19793-as Balatonfüred–Kőbánya-Kispest Fecske sebesvonat „műszaki hiba miatt” lemondásra került a teljes útvonalon - a hírek szerint egész egyszerűen annyi történt, hogy a nagy hajtásban elfogyott a hadra fogható dízelmozdony. A kínzó kérdések maradtak tehát a vasárnapi nap után is: jó ez így? Mennyire érdekelt a pályavasút, a gépészet, vagy a többi résztvevő a menetrendszerű és üzleti szempontokat is szem előtt tartó közlekedésben? Mennyire van összhangban az eső-kelő járműpark az üzleti igényekkel és a papírra vetett menetrenddel?
A 001-es Szergej jár le a 16906-os záhonyi fürdős éléről, miután átszenvedte magát a Balatonkenese-környéki emelkedőkön, tekintélyes füstöt eregetve alacsony és magas fordulaton egyaránt - a váltásban érkező 032-es „ős-nyíregyházi” Gigant már a Szergejjel ellentétben húzni is tudta a vonatot...

Jövőre talán már Balatonfüredtől hozza Gigant a záhonyi fürdőst? Sokkal kevésbé romantikus, de az eső-kelő dízelmozdonyoknál talán megbízhatóbb - habár, a Szilik is tudnak például erősen füstölni, ha a helyzet úgy hozza...


Magyarics Zoltán

Írásaink kommentálására a RegionalBahn Facebook-oldalán van lehetőség.