2012. 05. 22.

Volt egyszer egy Székely Gyors – 2008

Történt egyszer, hogy egy nemes ötlettől vezéreltetve elkezdődött a Székely Gyors szervezése. A csíksomlyói búcsúra és a gyimesbükki, egykori határállomásra ellátogató különvonatból azóta egy meglehetősen döcögős és mind inkább a pénz körül forgó, izzadtságszagú, nagyra törő álmokat dédelgető, ám igen sok pofont elszenvedő vállalkozás lett. Azonban a most következő írás témája nem ez, hanem az, amit és ahogyan láttunk 2008-ban – vagy az utána következő három évben, amikor a RegionalBahn csapata szervezte a vonatkísérő személyzetet a zarándokvonatra.



Vonatkísérőként meglehetősen kevés lehetőség adódik a fényképezésre. Azért csak-csak előszedtünk néha a kamerát és ebből az is következett, hogy az első alkalommal közlekedő Székely Gyorsról olyan képek is készülhettek, amelyekkel mások aligha rendelkeznek. Ezek közül nyújtunk át most néhányat. Az apropó nem véletlen, hiszen 2008. május 9. és 12. között közlekedett először ez a különvonat – és hamarosan ötödik alkalommal indul Budapestről Erdélybe.
A vonatot végig a tizenhetes Nohab húzta, csak néhol kellett a CFR mozdonyainak segítségét igénybe venni. Ez azóta gyökeresen megváltozott: a magyar mozdonyok nem közlekedhetnek önerejükből akkor sem, ha erről egyébként van papírjuk. Hogyan is láttuk mi a különvonat, a zarándokvonat utazását? Nos, megmutatjuk. Kezdjünk hát neki!
Helyismerettel nem rendelkezvén – a sokszor ígért bejárás akkor is elmaradt – csak nagy ritkán vettük elő a fényképezőgépet. De azért készült egy felvétel a Brassó felől Csíkszeredára érkező vonatról, amint az állomás első vágányára érkezvén elhalad az akkor még meglehetősen rövid – két A, öt B és két WR kocsiból álló – Székely Gyors mellett

E sorok írójának érdeme (a vonat névadása mellett), hogy kialakult a szokás: a Székely Gyors – és később a Csíksomlyó Expressz – utasait a szeredai állomás térhangosán keresztül a vonat személyzete tájékoztatja. Az anyaországi kollégákat szívesen fogadó rendelkező asztalán az üveglap alatt szinte kitüntetett helyen a MÁV V43-asát és 411-esét ábrázoló képeslap

Akkor még voltak olyan daliás idők, hogy bizony engedték egyedül közlekedni a vonatot továbbító tizenhetes Nohabot. A magyar címerrel ékesített svéd jármű kedvelt háttér lett Csíkszeredában

A pünkösdi eső soha sem hiányozhatott. Az éppen elvonult eső után is sokan jártak a MÁV gépének csodájára

A szombati búcsú után pünkösd vasárnapján hagyományos program lett a gyimesbükki látogatás. Az első alkalommal az állomásra érkező vonat ajtajában állva is felemelő élmény volt a hegyek közötti, egykori magyar-román határállomás impozáns, Pfaff Ferenc tervezte épülete elé begördülni. Felejthetetlen élmény volt – és akkor még egyáltalán nem szervezett!

Íme egy videó az akkori érkezésről. Akkor, ott átélni életre szóló, hátborzongató élmény volt. Évekkel később visszanézve is büszke az ember, hogy ott volt, részese lehetett mindennek
(a felvételt barflybp készítette)

 A magyar vonat ottléte ellenére sem állt meg az élet. Az első vágányra Marasestibe taró személyvonatot tol be az ASEA. Akkor volt még lehetőség arra, hogy bár nem volt összhangban az előírásokkal, de a Nohab lehessen elől a hegyi pályán is. Azóta a hatóság még inkább odafigyel a szabályok betartására és a Nohab sajnos csak a vonatba besorozva közlekedhet, az előfogat mindig a román gép. Nem túl hálás fotótéma...

A személyvonat után a Nohab felment az egykori határon álló vasúti őrházhoz. 2008-ban ekkor tartották a kis múzeum avató ünnepségét

A svéd masina távollétében olyan képeket is készíthettünk, ami aligha van meg másoknak. Vajon hányszor sikerült MÁV-os személykocsik élén egy román ASEÁ-t egymagában megörökíteni e kép készítése előtt a gyimesbükki állomáson?

Nem sokkal később pedig visszatért a Nohab is a határról
(a szerző felvételei)



Végezetül egy profi videó: a Duna TV által készített dokumentumfilm a Székely Gyors első utazásáról

A két vonat szolgálati menetrendje

Halász Péter

Írásaink kommentálására a RegionalBahn Facebook-oldalán van lehetőség.