2012. 10. 02.

Tiszta udvar, rendes ház?

Előző írásunkban a hazai személyszállító vonatok menetrendszerűségét jártuk körbe, most pedig a vonatok és állomások tisztasága következik. A témához kiváló segédanyag a Közszolgáltatási szerződés, mely (elvileg) pontosan előírja, mit vár el a megrendelő (=állam) a szolgáltatótól (=MÁV-Start). Mire számíthatunk, és mikor érdemes panaszt tenni?




A téma aktualitását az (is) adja, hogy folyik a 3 évre kötött Közszolgáltatási Szerződés (KSZSZ) felülvizsgálata, és a következő időszakra szóló szerződés előkészítése. A KSZSZ előírásainak való megfelelést a MÁV-Start saját szolgáltatásellenőrzési egysége illetve a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium megbízásából ténykedő Közlekedéstudományi Intézet (KTI) munkatársai is folyamatosan ellenőrzik. Ugyanakkor a MÁV-Start Zrt. Ügyfélszolgálata is sokat javult panaszkezelés terén, és ez alól elvileg a tisztaságot érintők sem lehetnének kivételek. Milyen tisztasági előírásoknak is kell megfelelnie a vasútnak, és mire volt elég az elmúlt években a KSZSZ és az ahhoz kapcsolódó ellenőrzési folyamat? A játék itt sem babra megy, a nyilvánosan elérhető szerződési adatok is évi 300-400 milliós költséget sejtetnek a járművek tisztításának kapcsán.

Valahogy így kellene minden vonatnak kinéznie – indulásra kész a Wiener Walzer EuroNight a Keletiben. Más kérdés, hogy ennél a konkrét vonatnál a jobb szélen látható „bolhás” felett műszaki állapota miatt a kisorozás réme az utolsó pillanatig Damoklész kardjaként lebegett

A járművek külső tisztaságáról már korábban értekeztünk (valakit talán meg is ihletett), lássuk mint mond a KSZSZ 8. Számú melléklete! A II./1./2.1 pont (17 oldal) szerint a „jármű külső elszennyeződésének mértéke, figyelembe véve a jármű műszaki állapotát, nem haladhatja meg az igénybevétel okozta szokásos mértéket.” Érdekes gumiszabály két szempontból is. Egyrészt a jármű műszaki állapota nem feltétlenül függ össze a tisztaságával. Egy friss fővizsgás klasszik-Bhv vagy By külsőre tiszta, és műszakilag is rendben lehet, hiába elavult már 20 éve. Ugyanakkor a fővizsgától távolodva biztosan leromlik a külső megjelenése, de közben műszaki karbantartást elvileg kap, tehát műszakilag nem feltétlenül olyan leütött, mint amilyennek kinéz. Másik oldalról közelítve a kérdést, az igénybevétel okozta átlagos mérték meghatározása képtelenség. Ha két fővizsga között láthatóan nem mosnak egy kocsit, az szokásos mérték? Egyáltalán, kell külsőleg mosni a kocsikat? Bármire rá lehet fogni, hogy azt az igénybevétel okozza, végül is a posta-Bhv-k teteje sem magától barnul – más kérdés, hogy nem is mossák. Ha egy kocsi esőn kívül nem látott vizet 1-2 éve, az szokásos mérték? (Tegyük hozzá, ilyen megrendelői elvárás mellett én is a vízen spórolnék a MÁV-Start helyében, a kisebb ellenállás irányába menve.) A külső tisztaság része az ablakok tisztasága is, itt a KSZSZ előírása szerint „nincs kiltátást zavaró szennyeződés” . Sajnos, ennek is vannak fokozatai, és ez is nehezen számszerűsíthető paraméter, mely nem sarkall külső mosásra. A tetőről lefolyó rozsdás lé zavarja a kilátást?
Átlagos posta-Bhv ablaka egy átlagos vasárnap délutáni Záhony–Budapest személyvonatban. A súroló fény jól láthatóvá teszi a koszt – ha homályos a kilátás, az zavarónak minősül-e a KSZSZ szerint?

Nem friss grafitti, de ne is csak a firkát nézzük – ez az ablak ugyanis a firka alatt sem igazán tiszta

A lekopott bárcákra vajon vonatkozik a takarítás, vagy ők szükségszerű elemei egy ajtónak hetekkel-hónapokkal a javítás után is? Az is erősen szubjektív, hogy ez a hanyagság a kilátást zavaró szennyeződésnek minősül-e, pedig az esztétikát biztosan rontják maradványok

A KSZSZ nem rendelkezik a rozsdafoltokról, így ez a szebb napokat megélt Bmx-kocsi tulajdonképpen tökéletes, az a néhány tenyérnyi rozsdafolt a tetőn már nem viszi át az ingerküszöböt. Hogy ne csak a lyukat lássuk a sajtban: az ablakok szokatlanul tiszták. (Figyeljük meg az elmaradhatatlan, már régen letépett de le nem takarított bárcát is az ajtón!)

Ebben a záhonyi gyorsszemélyvonatban vajon melyik kocsi tükrözi az igénybevétel okozta szokásos mértékben koszos állapotot? (A helyes megfejtők számára bónuszkérdés, hogy a 3. és 4. kocsi ablakain a szennyeződés mértéke zavarja-e a kilátást.)

Sokkal jobb a helyzet belső tisztaság szabályozását illetően, itt A KSZSZ előírásai egyértelműbbek. Az üléseken nem lehetnek „ragadó/elszínező foltok”. Ugyanez igaz a padló, a falak és a szemetesek állapotára is, a ragadó folt tilos. A kapaszkodók és kilincsek sem tartalmazhatnak „látható vagy tapintással érzékelhető szennyeződést”. Szerencsére a fenti esetek manapság valóban ritkák, ebben a vonatkozásban tetten érhetőek az elmúlt évek erőfeszítései. A lámpákat illetően a KSZSZ elvárása, hogy „a lámpabúra nem tartalmaz fényáteresztő képességet jelentősen befolyásoló szennyeződést”. De mi a helyzet a klasszikus Bhv-kocsikkal, ahol nincs búra, és gyakran körte sem? A KSZSZ egyébként minimális megvilágítási értéket sem ír elő, tehát ha a klasszikus Bhv vagy By három égősorában egy körte pislákol, az is tökéletesen rendben van. Vajon azt feltételezi a megrendelő, hogy úgyis ellopják az utasok a körtéket? Ugyanez igaz a 19-35/20-35-ös („nagy RÁBA”) 19-37/20-37-es („poznani heringes”) kocsikra is – ha négyből mondjuk egy fénycső üzemel a folyosón, az is elég, nincs következménye. Elő lehetne írni járműegység és/vagy vonat szintjén azt is, hogy a rendelkezésre álló világítótestek hány százalékának kell üzemképesnek lennie, de valamiért ez kimaradt.

By-belső egy győri gyorsvonatból – a takarítók tették a dolgukat, a kocsi a KSZSZ szerint maximális pontszámú, szolgáltatni lehet vele. Más kérdés, hogy már nosztalgiafelárat is nyugodtan lehetne szedni rajta.

„A lámpabúra nem tartalmaz fényáteresztő képességet jelentősen befolyásoló szennyeződést.” – de mi van akkor, ha nincs is búra, mint a régi Bhv-k és By-ok esetén? Automatikusan a maximális tisztasági pontszám jár?

A fentiek tipikus példái annak a jelenségnek, ami a MÁV-Start tisztasági kampányainak fogadtatását jellemzi: az elavult kocsikat hiába takarítják ki, az utasok komfortérzetét az összmegjelenés határozza meg. Ugyanez a probléma éri utól a felújított „posta-Bhv” kocsikat is: hiába új a belső, az anyagválasztás miatt könnyen koszolódnak a falak, elhanyagolt lesz az összkép egy egyébként tisztának minősített kocsin is. A legtöbb RA4-es (Usgyi, avagy Pusztametró) motorkocsi ugyanebbe a csoportba tartozik. Van klíma, jó megjelenésű és rövid távra még kényelmesnek is mondható ülések, korrekt műszaki tartalmú a WC, az összkép mégis lepukkant, főleg a jármű életkorát figyelembe véve. A lámpabúrák és a szellőzőrendszer rácsai általában elszíneződtek, a burkolóelemek tipikusan a széthullás jegyeit mutatják. Tiszta, de az összkép mégsem meggyőző – az igazi senki földje, ugyanis szolgáltatni még lehet vele, csak kicsit igénytelen. Szerencsére ez már a jobbik eset, és a RA4-es egyébként is egyszeri ajándék volt a magyar vasútnak.
Tipikus posta-Bhv belső közelről. Az ülés rendben van, de a világos falburkolat vonzza a koszt, a képen is látható barna folyások szinte kötelező elemei ezen kocsiknak. Nem túlzottan koszos, csak igénytelen – hány pont jár rá?

Táguló univerzum, avagy jellemző átmeneti állomás az oroszosan precíz illesztési hézag és az atomokra hullás közötti spektrumban. Mindezzel együtt a jobb állapotú Usgyik még mindig a korrektebb belterű járművek közé tartoznak

A mellékhelyiségek tisztasága sikamlós terület. A közvélekedés szerint a magyar vonatok jelentős részén a WC-ket be kellene deszkázni (ilyen mondjuk történt is az első osztályú Ap-ből Bp-vé lett kocsik esetében: a két mellékhelyiség egyikét szolgálati fülkének nyilvánították). Saját becslésem szerint nagyjából egyharmados arány jut a három fő minőségi szegmensnek – korrekt, még vállalható, kritikán aluli. A MÁV-Start szerint a helyzet ennél sokkal jobb, és sok esetben egyszerűen még a vonat indulása előtt lába kél az egészségügy papírnak, szappannak és az esetleges kéztörlőnek – ez utóbbi a hazai viszonyok között teljesen reális és hihető. De mit ír elő a KSZSZ, azaz hogyan kellene kinéznie egy fedélzeti WC-nek?
Így kellene kinéznie mindegyiknek – fedélzeti WC egy Nyugatiból induló IC fedélzetén

A KSZSZ I. fejezet 1./2.10 pontja rendelkezik erről, és alapelvárás, hogy a WC „szappannal, vízzel és WC-papírral” fel legyen töltve. A kéztörlő nem előírás, de végül is lehet nélküle élni. A szennyeződés – a szokásos gumiszabály szerint – „nem haladja meg az igénybevételből adódó, és padló esetén az időjárás okozta szokásos mértéket, figyelembe véve a kocsi konstrukcióját és műszaki állapotát, valamint az állomás infrastruktúrális adottságait. (Fagypont alatti hőmérséklet esetén a vízfeltöltésre vonatkozóan.)” A kocsi konstrukciójának figyelembe vételével – mely végső soron a kohóérettség hivatali megfogalmazásban – a megrendelő komoly kiskaput ad az elavult kocsiknak. A legaranyosabb a vízfeltöltés fagypont alatti korlátozása, ugyanis a megoldás kikényszerítése helyett belenyugszunk a ténybe, hogy télen bizony sok vonat közlekedik üres tartályokkal. Télen nem kell kezet mosni... Ennyi erővel a szappant is hőmérsékletfüggővé lehetne tenni – ha nincs víz, minek a szappan?

A régit is ki lehet takarítani – egy By-kocsi mellékhelyisége egy győri gyorsvonatban, indulás előtt. Helyén a papír kéztörlő és az egészségügyi papír is, a WC-kagyló fedelét sem lopták még el – a képen ugyan nem látszik, de víz is van a tartályban

A WC-kefe a cég ajándéka, ugyanis természetesen a KSZSZ-ben nem előírás. A CAF fekvőhelyes kocsi egyébként kiváló felszereltségű mellékhelyiségének összképén csak a viseltes WC-ülőke ront. Nem ragad, de igénytelenül néz ki – hány pont?
(fotó: Halász Péter)

Ez már izgalmasabb darab, ezúttal egy posta-Bhv fedélzetéről. Víz nincs, a szappanadagolónak lába kelt az idők során. Ami nem fért rá a képre: a WC-kagyló fedelét is magukkal vitték az illetéktelenek, de legalább eü. papír és kéztörlő van – a takarítók az adott kereteken belül megtették, amit lehet

A takarítási ellenörzőlap is pont annyit ér, amennyi figyelmet fordítanak rá: nem ritka a 2 hónapja üres darab sem. A szolgáltató szerint az utasok leszedik a színes matricákat – de vajon a filctollas aláírásokat is az utasok szedik le?

Az ügy szépsége, hogy a takarítási ellenörzőlap üressége és a tényleges tisztaság között nincs sok összefüggés. Ezt például a korábban bemutatott, mintaszerű IC-mellékhelyiség mellett sikerült megörökíteni. Akkor ez az ellenörzőlap is döglött ötletté vált?

A megrendelő elvárása a vonatok tisztaságát illetően a KSZSZ III. Záradékában található, mely szerint a különböző kategóriákat összesítve átlagban 82 és 88% közötti tisztaságot vár el a minisztérium. Érdekes módon a sima távolsági szegmens 87%-os elvárása mellé a minőségi távolsági szegmensre csak 88% jut – úgy tűnik, szerencsére a tisztaság nem a felár része, ami örvendetes. (Van ennek persze más olvasata is...) Izgalmasabb kérdés viszont, hogy a regionális szegmens 85%-os értéke teljesíthető-e. Ez a minőségi távolsági szegmens elvárásánál csak 3%-al alacsonyabb, viszont míg az utóbbi jobbára a MÁV-Start járműállagának krémjét tartalmazza (már ha van neki olyan), a regionális szegmens járműállománya igazán színes csokor. Ugyanez igaz a budapesti elővárosi szegmensre: egy posta-Bhv nehezebben fogja átugrani az IC-kocsiknak feltett lécet. A fenti dokumentumban található súlyozásból viszont az is látható, hogy a paraméterek sokfélesége miatt egy értékelhetetlen WC-vel közlekedő, rozsdás tetejű posta-Bhv is egész könnyen megütheti a szintet, ha nem ragadunk bele az ülésbe és nem lesz koszos a kezünk a kapaszkodótól. A végső mérleg tehát az, hogy az elvárások törvényszerűen igazodnak a járműállomány állapotához (ami nem is baj), viszont sok helyen a pongyola definíció miatt az erősen kétséges állapotú elemek és kocsik is könnyen átcsúszhatnak.

Hasonló a helyzet az állomások tisztaságát illetően. Általános alapelv, hogy a vizsgálandó elem ne legyen szennyezett, és az „érintkezési felületeken” a ragadó, ruhán nyomot hagyó foltok és az eldobált szemét hiánya. Finomságok azért itt is akadnak bőven.. Az állomási WC-tisztaságra vonatkozó 3.8 pont szerint például a szennyeződés mértéke nem haladhatja meg az „igénybevételből és időjárásból adódó szokásos mértéket, figyelembe véve az állomásépület műszaki állagát”. Akkor ez a málló vakolatú, itt-ott aládúcolt Keleti pályaudvar esetében mit is jelent? Tulajdonképpen mindegy is, ugyanis meglepő módon szó sincs WC-papírról vagy szappanról, de még vízről sem! Az állomási mellékhelyiség tehát a KSZSZ alapján akár kerti pottyantós is lehet, ha az épület műszaki állagába ez belefér – legyünk őszinték, sok helyen bőséggel beleférne. Ugyancsak nem esik szó az alvállakozásba adott állomás mellékhelyiségekről - vannak köztük kellemes meglepetések, de kellemetlenek is bőséggel. A KSZSZ egyáltalán nem foglalkozik ezzel az esettel, így a helyi vállalkozó belátására van bízva a kérdés - az illetékeseknek gondolatébresztőként melegen ajánljuk a szolnoki állomás vonatkozó létesítményét.

Győr felújított peronja, virággal és modern vonattal – ez lenne a mérce

Nem felújított, de van gazdája – Lakitelek állomás hálás mérési pont lehetne a KSZSZ szerinti ellenőrzésekben

Zugló megállóhely épületét elnézve inkább nem is akarjuk látni, milyen lenne a műszaki színvonalhoz passzoló mellékhelyiség. Felmerül viszont a kérdés, hogy mi áll jobban egy MÁV-állomásépületnek: a falfirka, vagy a bazári hangulatú és tartalmú hirdetések?

Ha az ablakon lévő szennyeződést kellő távolságból nézve a kilátást nem zavarónak ítéljük meg, akkor ez az állomásbelső a KSZSZ szerint maximális pontot ér. A gombhoz varrjuk a kabátot?

Sokkal érdekesebb kérdés, hogy a KSZSZ 8. melléklete II./1. fejezetének 3. pontja alatt található felsorolásban az elvárások közül egészen evidens dolgok is hiányoznak. Egy szó sincsen például a padok vagy egyéb ülőalkalmatosságok szükséges mennyiségéről – vajon hány pont jár a maximálisan adható kettőből a padok tisztaságára, ha nincs is pad? A 61. oldalon (3. függelék) található állomásminősítő adatlapon ugyanis az ülőalkalmatosságok számát nem, csak a tisztaságát kell feljegyezni. Nyilván arról szól a történet, hogy ami nincs, azt nem is kell minősíteni – de akkor mit is kérünk számon, ha nem is rögzítjük pontosan az elvárt teljesítményt? Ugyanilyen az aluljárók megvilágítása is: bár a 3.7-es pont előírja, hogy a lámpabúra az előírt megvilágítási mérték teljesítését gátló szennyeződést nem tartalmazhat, az előírt mérték mibenlétét jótékony homály fedi. Hiába annyira sötét az aluljáró, hogy baltás gyilkosos krimit lehet benne forgatni, a KSZSZ szempontjából akár fel is lélegezhetünk, amennyiben ezt az áldozat falhoz ragadásának veszélye nélkül tehetjük meg.

A KSZSZ-ben nincs előírás például arra vonatkozóan, hogy egy nagy forgalmú állomáson mekkora szemétgyűjtőket kell kihelyezni - elvileg ezt a megrendelőnek is ki kellene tudni találni. De mi van, ha nem megy neki?

A szegedi hibrid-IC-hez az Irénke női divatárun át vezet az út? Mennyit foglalhat el a zsibvásár az állomási aluljáró szélességéből? Lehet, hogy az indiai KSZSZ vonatkozó pontjait kellene adoptálnunk a Nyugati pályaudvarra vonatkozóan?
(fotó: Nánási Zoltán)

Albertirsa állomás – felújított peron és vágányok, de egy darab pad vagy kuka sincs a csupasz peronokon. Ami nincs, az nem is lehet koszos, jár a maximális pont...

Az előző képeken is láthattuk, hogy többnyire az az igazán érdekes, ami a KSZSZ-ből kimaradt. Olykor persze az is, ami belekerült. 3.9 pont szerint például a peron járda (most akkor peron, vagy járda?) esetében nem lehetnek ragadó foltok, továbbá nem lehet szemét, hó-jég, illetve gyomnövény, ismét csak „figyelembe véve az állomásépület műszaki állagát”. Hogy mi a helyzet egy megállóhellyel, ahol nincs állomásépület, azt nem tudjuk meg, a KSZSZ észlelési tartományán kívül esik a kérdés. Viszont a peronos vágányok vonatkozásában (3.10 pont) van azért elvárás, érdekes módon az állomásépület műszaki állagától függetlenül: „Peronnal érintkező vágányzat: nincs eldobált szemét, gyomnövények”. Ebben csak az a szép, hogy gyomos vágányzatú állomást nem is olyan nehéz találni, KSZSZ ide vagy oda. Meglepő módon itt esztétikai kérdést szabályoz a KSZSZ, pedig a kocsik külső tisztaságánál az esztétikai irányelvek a feledés jótékony homályába vesznek. Miért ez a kettős mérce?

Az is megér egy gondolatot, hogy a KSZSZ tulajdonképpen olyasmit kér számon a MÁV-Starttól, amihez annak nem sok köze van. Az állomások üzemeltetése ugyanis alapvetően nem a Start dolga, a tulajdonjoghoz pedig vajmi kevés köze van. Ha mondjuk a KSZSZ szerinti méréseket végzők kiszúrják, hogy Zugló megállóhely vállalhatatlan állapotú (ehhez a KSZSZ irányelvei nélkül sem kell túl éles szem), a Start reklamál mondjuk a tulajdonos MÁV Ingatlankezelő Kft.-nél, aki szól az üzemeltető Pályavasútnak például - magyar viszonyok között ugye senki sem várja el, hogy egy ilyen láncolat végén érdemben történik is valami? Mondjuk a Pályavasút elballag a tulajdonos MÁV Zrt.-hez panaszkodni, hogy mindig őt bántják, aki megsimogatja a tulajdonába tartozó Start fejét, "látom teszel a minőségért, de vannak dolgok amik adottak" jeligére. Vajon mennyi egyéni frusztráció lapulhat egy ilyen szervezeti labirintus mögött? Ki és mikor fog itt rendet tenni, ha a KSZSZ is csak sumákol egy sor alapkérdésben?

Felesleges műszaki tartalom – Kelenföld állomás felújításánál virágtartókat is sikerült közbeszerezni (nyilván olcsón), de ezek üresen állnak. Illetve dehogy állnak üresen, az utasok kukának használják az üresen tátongó hengereket

Kőbánya-Kispest állomáson készült képünkön a rendezett külső megjelenésű Bmx-kocsi lehetne a reménysugár – kár, hogy pont „ki van bárcázva” az ajtaja... Viszont a feljáró korlátjának tisztaságára nem vennénk mérget, ahogy az üvegekre is ráférne egy kis víz, és a peron aszfaltjára egy kiadós gépi seprés

Zugló megállóhely, citrom-díjas kuka és egy valamikori virágláda romjai

Ugyanitt az is megfigyelhető, hogy a gyommentesítés csak a perontető alatt történt meg – a peron viszont nem csak a tető végéig tart, sőt némelyik vonat sem. A padokat és a kukát ne is nézzük, az már biztosan az utasok sara. De vajon itt a perontető alatt, vagy azon túl pontoznak a sasszemű ellenőrök?

Székesfehérvár állomásnál jobb példát keresve sem találnánk a „Peronnal érintkező vágányzat: nincs eldobált szemét, gyomnövények” kitételre. Vagy ez már a füvesített villamospályák vasúti adaptációja lenne?
(fotó: Nánási Zoltán)

Szemeretelep megállóhely peronján méltatlanul kevés hely maradt az utasoknak a biztonságos tartózkodási helyet jelölő sárga vonal és a gaz között

Rákos állomás – a peronos vágány láthatóan gyommentes, a növényeket csak a gonosz újságíró/fotós „fotosoppolta” oda
(fotó: Halász Péter)

Az állomási méréseket a 61. oldalon található (3. Függelék) adatlapon kell vezetni a MÁV-Start ellenőreinek. Itt 2, 1 vagy 0 pont adható az egyes részkategóriákra, melyben a 2 pont a KSZSZ előírásainak való teljes megfelelést jelenti, az 1 pont a részleges hiányt, a 0 pedig a nem elfogadható állapotot takarja. A 68. oldalon (8. Függelék) található az összesítéshez és súlyozáshoz használt formanyomtatvány. A helyzet persze nem ilyen egyszerű. A 10. számú függelék tartalmazza a havonta mérésre kerülő állomási minta nagyságát, és ebben a táblázatban a pontossági mintához hasonlóan komoly bukfencek vannak. Az alapvetően örvendetes, hogy átlagosan négyhavonta sorra kerülhet az összes minőségi távolsági szegmensbe tartozó állomás (59 ilyen állomásra havi 15 darabos minta jut), de a 733 regionális állomásból havonta lemért 23 már nem igazán jelzi a szolgáltató (vagy a megrendelő?) elkötelezettségét az egységes minőségre törekvést illetően. Tegyük hozzá, ebben a nullához közelítő forgalmú helyek is benne vannak, ahol egyébként gyakorlatilag nincs is az adatlapon szereplő kategóriák közül semmi, amit értékelni lehetne. Vajon ez az adatlap hibája, vagy az állomásé?
Tiszajenő-Vezseny állomásán a legelvakultabb Startos ellenőr sem találna kettőnél több ellenőrizhető elemet a 3. függelékben találhatóak közül. Gyakorlatilag a peron szemetességéről és a peronos vágány gyommentességéről lehet érdemben értekezni... De nem hiányzik innen mondjuk... ...egy pad?

Összefoglalásul: alapvetően jó irány a tisztaság részletes ellenőrzése és a minőségi elvárások megfogalmazása, sőt, az egyetlen működőképes irány egy közszolgáltatást végző cég ellenőrzésére. Ha homokszem kerül a gépezetbe, az gyakran az átlagban elavult járművek és vegyes állapotú ingatlanállomány hibája. Az ingatlanok egy részének látványos gazdátlansága is részben tulajdonosi döntés-akarat kérdése. Néhány problémás pont viszont elég erőteljesen felveti a szolgáltatói oldal felelősségét – külső mosás esetlegessége, üres takarítási ellenőrzési ívek, hogy csak kettőt említsünk. Az is igen gyanúsnak tűnik, hogy a MÁV-Start Kerepesi út elején székelő szolgáltatásellenőrzési osztályával átellenben lévő Keleti pályaudvaron sikerül tisztán indítani a vonatokat, míg vidéken igen vegyes állapotú szerelvényekkel lehet összefutni. Vajon földrajzilag jól vannak elosztva a szúrópróbaszerű ellenőrzések? Midezen anomáliák ellenére a szolgáltató érdekes módon kevés utaspanaszt kap a vonatok tisztasága miatt. Vajon már belenyugodott az utazóközönség abba, hogy ennyit várhat el? Vagy ez a szint mindenkinek megfelel?
Ha már tisztasági kampány, a Bostonban megörökített reklámhoz hasonló nálunk is lehetne - nem ártana emlékeztetni az utazókat, hogy itt is végső soron az adóforintokból lesznek tiszták a járművek
(a külön nem jelölt felvételek a szerző munkái)

Magyarics Zoltán

1 megjegyzés:

  1. Ezt nevezem!
    Mondjuk, elég nagy az ország, hosszú a vasút...

    VálaszTörlés

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.