2014. 11. 09.

Határnyitás

Negyedszázaddal ezelőtt talán még senki sem gondolta, hogy 1989. november 9. milyen markáns változásokat tartogat. Igaz, az év számtalan változása között ezen a napon csak egy kisebbre számított mindenki: új kiutazási szabályokat vezetett be az NDK. Ám egy baki miatt úgy alakult, hogy alig egy évvel később már az NDK belépett az NSZK-ba, így újraegyesült Németország.


1989 nem fukarkodott a változásokban: Nagy Imre újratemetése, a fordulat a kelet-közép-európai országokban, így Magyarországon is; az NDK menekültjeinek kezelése és a köztársaság október 23-i kikiáltása is folyamatosan témát adott az újságíróknak. Eközben az NDK-ban is forrongott a hangulat: távozott Erich Honecker, Egon Krenz vette át a helyét, ám a nép ebből aligha fogott fel bármit is. A nyár vége óta rendszeresek voltak a demonstrációk és egyre többen követelték az utazási korlátozások feloldását, szabad választásokat és demokráciát. A sokáig a moszkvai irányvonallal is szembemenő NDK vezetés leváltása után egy talán fiatalabb, de ugyanúgy az SED-t egyedülinek tekintő garnitúra uralta az országot.
Még 1989. október 7-én, az NDK kikiáltásának 40. évfordulóján maga Michail Gorbatschow figyelmeztette Honeckert: „Wer spät kommt, bestraft das Leben.” Azaz: aki elkésik, megbünteti az élet. Ezzel a reformok szükségességére, a nép szavának meghallgatására intette Moszkva az NDK vezetőjét – hiába. Honeckert 1989. október 18-án menesztette az SED.
A moszkvai igényeknek engedve (mert a nép igényeiről azért nem volt szó) az NDK-ban 1989 őszén radikálisan szerették volna megkönnyíteni az utazási lehetőséget nyugat felé – nem sokkal korábban azonban még vízumkényszerrel próbálták meg korlátozni a Csehszlovákián és Magyarországon át nyugatra menekülők áradatát – sikertelenül.

A ZDF késő esti híradója, a Heute Journal 1989. november 9-én este 21:45-kor, benne Günter Schabowski sajtótájékoztatójának összefoglalójával


Huszonöt évvel ezelőtt, 1989. november 9-én Günter Schabowski, az SED központi bizottságának tagja és egyben szóvivője nemzetközi sajtótájékoztatón jelentette be: a nyugatra való utazáshoz a hatóságok mindenkinek kiadják az útlevelét, aki kéri és különösebb akadályok nélkül utazhatnak nyugatra (is). Ám a dologba egy kis baki csúszott: az eredeti tervek szerint az NDK-ban csak másnap hajnalban olvasták volna be a rádióban a változásokról szóló hírt és csak november 10-étől lépett volna életbe a könnyítés – a hajnali időzítés miatt közel sem kellett tömegekkel számolni, felkészülhetett volna a hatóság. A száraz ismertetőt azonban a Bild riportere, Peter Birnkmann akasztotta meg kérdésével: mikortól lép életbe a rendelkezés? Ekkor Schabowski kicsit keresgélt a papírjai között, majd nem túlságosan határozottan, de kijelentette: „Das tritt nach meiner Kenntnis… ist das sofort, unverzüglich.” Azaz a rendelkezés azonnali hatállyal, késlekedés nélkül életbe lép.
A hírt szinte azonnal felkapta a nyugati média: a Reuters az ADN-re hivatkozva 19:04-kor a nyugat-német DPA-val együtt adta ki a hír. 19:05-kor az AP már határnyitásról beszélt és 19:17-kor a nyugat-német ZDF esti híradójában képen is mutatták a sajtótájékoztatót.

A DPA gyorshíre 1989. november 9-én 19:04-kor került kiadásra
(forrás: Wikipedia)

Érdekes közjáték: amikor az éppen Bonnban ülésező Bundestagban elterjedt a határnyitás híre, a (nyugati) himnusz éneklésébe kezdtek a képviselők.


Ekkor és így történhetett az, hogy elszabadult a pokol: NDK-állampolgárok tucatjai, majd százai, ezrei lepték el a nyugat-berlini határátkelőket, majd kicsivel később az NDK és az NSZK közötti átkelőket is. A hatóságokat azonban nem tájékoztatták a rendelkezésről, ők a 10-i életbe lépésről tudtak. A szolgálatban lévő tisztek hidegvérűségének köszönhető, hogy a tűzparancs ellenére nem történt atrocitás sehol sem.

A nyugat-berlini tévé, az SFB esti híradója 1989. november 10-éről, az előző éjszaka összefoglalójával

A Das Erste heti összefoglalója 1989. november 11-éről


Ezen az éjjelen, november 9-éről 10-ére virradó éjszaka felbolydult Berlin mindkét fele. Nyugat-Berlinben a határ mentén és a belvárosban is egy hatalmas népünnepély hangulatát árasztotta minden. Az NDK-állampolgároknak járó száz nyugat-német márkás segélyt, a Begrüßungsgeld-et sokan felvették és olyan cikkekre fordították, amik keleten hiányzottak: déli gyümölcsöket, mindenféle apróságot vásároltak.
A BVG – ekkor már ők üzemeltették a nyugati S-Bahn-t is – spontán éjszakai üzemet szervezett a metró- és az S-Bahn-hálózaton, a buszvezetők önként jelentkeztek sűrítő járatok továbbítására, sok taxis ingyen fuvarozta az utasokat. Mindenki örült, hogy 28 év után véget érhet Berlin szó szerinti és fizikai kettéosztottsága.
Walter Momper, Nyugat-Berlin akkori kormányzó polgármestere visszaemlékezéseiben azt írta: tudták, hogy valamikor megnyitja a határait az NDK és felkészültek mindenféle tervvel a városban erre és a menekültek, látogatók áradatára. Csak éppen azt nem tudták, hogy november 9-én kerül erre sor – a keleti források december környékére jósolták a határnyitást.
Az első eufórikus napok után azonban következett a munka: még nem dőlt el, mi lesz az NDK és a két Berlin sorsa; de mindenképpen együtt kellett működni. Hosszú és egyáltalán nem egyértelmű út vezetett 1990. október 3-áig, amikor – formálisan – az NDK tartományai beléptek a Német Szövetségi Köztársaságba és ezzel Németország újra egységes egész lett, a II. Világháború után tulajdonképpen először. Ám mindez már egy nagyon hosszú és másik történet része.
Azon olvasóinknak, akiket a téma jobban, behatóbban érdekel, több könyvet is tudunk ajánlani. Magyar nyelven:

Németül:

Halász Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.