Nem épült meg – vagy mégis? ICE-vel Nyugat-Berlinbe

1988 telén nagy remények mellett és egy 218-assal „súlyosbítva” jutott el a prototípus ICE Nyugat-Berlinbe. Akkor már küszöbön állt az NSZK-ban az ICE-közlekedés 1991-es beindítása és Nyugat-Berlin sem akart lemaradni. Az újraegyesítés előtt, a Honecker-éra utolsó éveiben napirenden volt a nyugat-berlini nagysebességű vasúti közlekedés beindítása. Aztán egyszercsak leomlott a fal.

Kólásdoboz az NDK-ból

Az NDK fővárosában, Kelet-Berlinben az 1960-as évektől fogva folyamatosan téma volt a gyorsvasúti járműpark modernizálása. Az új járművek azonban egy ideig nem jutottak túl a kísérleti fázison. Ám az 1980-as évek végére már sikerült egy szériaérett járműtípust kifejeszteni: ez lett a 270-es sorozatú jármű, amelyet 1991-től 485-ös sorozatként ismerhetnek az ingázók. A nagy visszatérőként is számon tartott típus a berlini S-Bahn megmentője volt a legutóbbi krízis idején.

Kelet-nyugati gyorsvasút

Huszonöt évvel ezelőtt, 1990. július 2-án egy nagyon fontos mérföldkőhöz érkezett a két Németország egyesítésének folyamata. Ekkor lépett életbe a „Währungs-, Wirtschafts- und Sozialunion”, ami megteremtette a vámhatárok eltörlésének lehetőségét a két ország között és gyakorlatilag formalitássá váltak a határellenőrzések. Megindulhatott a forgalom a kelet-nyugati Stadtbahnon is, mégpedig átszállás nélkül.

Johanna – Tátra a tévében!

Villamossal a tévébe! Nem, ez nem valami elvetemült ötlet vagy éppen egy új közlekedésfejlesztési projekt, hanem maga a valóság: talán egyedülálló módon mutatja be a villamosvezetők mindennapjait és az NDK utolsó napjait a Johanna címet kapott tévésorozat. A berlini közúti vasút 150. születésnapját köszöntve nézzük meg, miről is szólt a sajnos kevéssé ismert sorozat, ami minden villamosbarátnak igazi csemege lehet.

Határnyitás

Negyedszázaddal ezelőtt talán még senki sem gondolta, hogy 1989. november 9. milyen markáns változásokat tartogat. Igaz, az év számtalan változása között ezen a napon csak egy kisebbre számított mindenki: új kiutazási szabályokat vezetett be az NDK. Ám egy baki miatt úgy alakult, hogy alig egy évvel később már az NDK belépett az NSZK-ba, így újraegyesült Németország.

Berlini próba

Az Ikarus gyár fontos partnere volt az NDK és annak buszüzemei. Ma már elképzelhetetlen, hogy a Mercedes-Benz Citarók vagy éppen az MAN Lion's Cityk helyén egykoron ráncajtós-botváltós Ikarusok várták az utasokat. Próbálkozott ugyan az Ikarus a 200-asok utódjának szánt kocsikkal is a német piacon, de a rendszerváltás elsodorta a zárt piacot. Ennek apropóján vettünk elő egy különleges felvételt – Kelet-Berlinből.

Világbajnokság Nyugat-Berlinben

1974-ben a Német Szövetségi Köztársaság rendezhette meg a labdarúgó világbajnokságot. A június 13. és július 7. közötti eseményt az NSZK nyerte meg, de az esemény számunkra mégsem emiatt érdekes. A mérkőzéseket szerte Németországban tartották, de egy különleges helyszín is akadt: Nyugat-Berlin.

Bahnreform 1994 – Volt egyszer két hivatalnokvasút

Húsz esztendővel ezelőtt, 1993 és 1994 fordulóján komoly változások következtek be a német vasúti közlekedés szervezetében. A szövetségi törvényhozás által elhatározott vasúti reform, azaz a „Bahnreform” előírásainak megfelelően 1993. december 31-ével megszűnt a korábbi nyugat-német DB és a kelet-német DR, összeolvadásukkal létrejött a DB AG. De miből is jött létre a mai, globális szinten is meghatározó szerepű DB AG és vajon milyen elveket követtek akkoriban – mindebből pedig mi valósult meg? Két részes sorozatunkban ezt próbáljuk meg kideríteni. Sorozatunk első darabjában az 1993 végén megszűnt két vasúttársaság, a két „hivatalnokvasút”, ahogy a németek sokszor emlegették történetét próbáljuk meg összefoglalni.

Das Zweite Gleis

Az interneten barangolva számos ritkasággal találkozhatunk. Ezek közé tartozik számos korábbi játékfilm is. Ezúttal egy igazi csemegét ajánlunk: az NDK filmgyára, a DEFA 1962-ben mutatta be vasutas témájú drámáját, a „Das Zweite Gleis” című játékfilmet.

9. November 1989

Egy baki huszonhárom évvel ezelőtt végzetes volt az egyébként is erősen haldokló NDK-ra nézve. 1989. november 9-én este leomlott a berlini fal.

Augusztus 13.

51 esztendővel ezelőtt e napon zárták le Berlin brit, amerikai és francia megszállási övezetét, azaz e napon kezdték meg a berlini fal építését.

A fal történetével tavaly, az ötvenedik évforduló alkalmával részletesen foglalkoztunk a RegionalBahn lapjain.

A fejpályaudvarok emléke

Hatvan esztendővel ezelőtt, 1952. május 18-án bezárták az utolsó fejpályaudvarokat is a német fővárosban. A döntés azonban nem csak közlekedésszervezési kérdés volt, hanem vastagon benne volt a politika is. Ne felejtsük el: ekkor Berlin nyugati részét az amerikai, angol és francia csapatok tartották megszállva, míg a keleti szektorokban a szovjet csapatok kvártélyozták be magukat és ráadásul az 1949-ben megalakult NDK fővárosáról volt szó.

Jelzős fejlesztések az NDK-ban

A második világháború elvesztésével és Németország 1949-ben bekövetkezett formális kettészakításával végérvényesen lezárult az egykori Birodalmi Vasút korszakában kezdődött, organikusnak mondható fejlődés, és a két Németország két német vasútja nem csak a járműpark, hanem az üzemvitel és a jelzési rendszerek területén is fokozatosan külön utakra lépett. A DR (vagyis az NDK államvasútja) szempontjából ez az OSzZsD-szabványhoz való közeledést és a korábbi német hagyományok részbeni feladását jelentette. Cikkünk a „jelzős sorozat” harmadik darabja.

Határeset a metró

A Német Demokratikus Köztársaságot 1949. október 7-én alapították Kelet-Berlinben. Az aktus nem volt kifejezetten ünnepiek mondható: külföldi újságírók előtt bemutatták a szovjet megszállási övezetben újonnan megalakult ország zászlaját és alkotmányát, ezzel deklarálva, hogy ezentúl Európa kellős közepén nem egy, hanem rögtön két Németország is lesz. Az 1961 nyaráig eltelt szűk 12 évben Kelet-Berlinen keresztül 2 670 000 fő, az NDK lakosságának kb. 20%-a emigrált nyugatra, ennek pedig messzemenő következményei lettek a jövőre nézve…

Boldog születésnapot!

Ötven éves, mégis kortalan. Berlinben él és szinte mindenki ismeri és mindenki találkozott már vele. Ő – bátran írhatjuk így – az Amplemännchen, azaz a Lámpaemberke ötven éve született.

A kettéosztott város

Ma ötven esztendeje húzták fel a berlini falat. Persze, egyik óráról a másikra nem a közismert, többszintű határvédelmet építették ki az NDK és Nyugat-Berlin határán, hanem csak sima tankcsapdák és szögesdrótok kerültek az utcákra. Lezárták az S-Bahn és az U-Bahn vágányait és állomásait… Berlin kettéosztása „tökéletessé” lett.

Lezárták a határokat!

Az NDK vezetése lezárta Berlin amerikai, brit és francia szektorainak külső határait. Az NDK és a város szovjet megszállási övezete felé ma már nem lehet korlátlanul közlekedni. Walter Ulbricht néhány hete még azt mondta: „Senkinek sincs szándékban egy falat építeni.”

Az elveszett főpályaudvar

Az egykori főpályaudvari mivoltára már semmi sem emlékeztet. Gaz, elhagyott peronok, befalazott aluljárók jellemzik a Berlin melletti város egykori főpályaudvarát. A villamos kijár még a zöldbe, de a vasút már csak akkor áll meg, ha jeleznek. Feltételes megálló lett. Potsdam-Pirschheidén jártunk.

Néma kincsek

Igazi kincseket tett közszemlére a berlini gyorsvasút történetével foglalkozó weboldal, a Stadtschnellbahn-Berlin.de. A YouTube-ra az 1970-es évek Berlinjében készült amatőr, színes, ámbár néma filmek kerültek fel. Mindenképpen érdemes megnézni őket, a város közlekedésének történetét ismerők bizonnyal örülnek ezeknek a képeknek.

Amikor Sassnitzban még kompok jártak...

Jónéhány éve, hogy a Mecklenburg-Vorpommern tartományban fekvő Sassnitz városában megszűnt a vasúti kompkikötő. A tengerjárók a közeli Mukranból indulnak immár, ott rakják hajóra a vasúti kocsikat.