Nem épült meg – vagy mégis? ICE-vel Nyugat-Berlinbe

1988 telén nagy remények mellett és egy 218-assal „súlyosbítva” jutott el a prototípus ICE Nyugat-Berlinbe. Akkor már küszöbön állt az NSZK-ban az ICE-közlekedés 1991-es beindítása és Nyugat-Berlin sem akart lemaradni. Az újraegyesítés előtt, a Honecker-éra utolsó éveiben napirenden volt a nyugat-berlini nagysebességű vasúti közlekedés beindítása. Aztán egyszercsak leomlott a fal.

Ötven éve ment el az utolsó nyugat-berlini villamos

Fél évszázad így vagy úgy, de bevallhatjuk: nagyon sok idő. Felnő egy generáció, nagyon sok minden megváltozhat – olyannyira, hogy rá sem ismerünk a környezetre vagy éppen arra az emberre, akit ennyi ideje nem láttunk. Berlin kapcsán is valahogy így vagyunk: ma már nehéz elképzelni, hogy milyen volt az élet a körülzárt Nyugat-Berlinben – ott, ahol a városvezetés évtizeddel korábbi döntése nyomán 1967. október 2-án közlekedett utolsó alkalommal villamos.

Kelet-nyugati gyorsvasút

Huszonöt évvel ezelőtt, 1990. július 2-án egy nagyon fontos mérföldkőhöz érkezett a két Németország egyesítésének folyamata. Ekkor lépett életbe a „Währungs-, Wirtschafts- und Sozialunion”, ami megteremtette a vámhatárok eltörlésének lehetőségét a két ország között és gyakorlatilag formalitássá váltak a határellenőrzések. Megindulhatott a forgalom a kelet-nyugati Stadtbahnon is, mégpedig átszállás nélkül.

Búcsú a trolibusztól

Meglehetősen furcsán hangzik, pedig igaz: a német fővárosban is üzemeltek trolibuszok. Az 1930-as évektől fogva működő több szigetüzem közül az utolsó nyugat-berlini járaton kereken ötven évvel ezelőtt, 1965. március 22-én szűnt meg a forgalom.

Fővonalból vicinális

Furcsa sors adatott Poroszország első vasútvonalának. A Stammbahn egykor Berlinből, a Potsdamer Bahnhofról indult és egészen Potsdamig vezetett. Ám a II. Világháború pusztítása és Berlin, valamint Németország megosztottsága csak egy sokadrangú mellékvonallá alacsonyította az egykori fővonalat. Az S-Bahn-hálózat csonkításával pedig immáron több mint három évtizede vonat sem járt erre.

Világbajnokság Nyugat-Berlinben

1974-ben a Német Szövetségi Köztársaság rendezhette meg a labdarúgó világbajnokságot. A június 13. és július 7. közötti eseményt az NSZK nyerte meg, de az esemény számunkra mégsem emiatt érdekes. A mérkőzéseket szerte Németországban tartották, de egy különleges helyszín is akadt: Nyugat-Berlin.

30 éve történt: a BVG üzemelteti a nyugat-berlini S-Bahn-t

Harminc esztendeje nagyot fordult a világ Nyugat-Berlinben. Hosszú huzavona és többszöri probálkozás után 1984. január 9-én vette át a BVG a város nyugati felén a gyorsvasúti hálózat üzemeltetését a DR-től. A szellemvasútból ismét az eredeti szerepét betöltő közlekedési eszköz lett.

Augusztus 13.

51 esztendővel ezelőtt e napon zárták le Berlin brit, amerikai és francia megszállási övezetét, azaz e napon kezdték meg a berlini fal építését.

A fal történetével tavaly, az ötvenedik évforduló alkalmával részletesen foglalkoztunk a RegionalBahn lapjain.

Ruhleben, végállomás

Lassan, de biztosan halad az OMSI új pályájának, a hivatalos kiegészítőként készülő 5-ös autóbuszvonal építése. Ezúttal azonban nem a buszokról lesz szó, hanem a kötött pályáról és a sokféle apróságról, amit az új pálya tartogat majd számunkra.

Határeset a metró

A Német Demokratikus Köztársaságot 1949. október 7-én alapították Kelet-Berlinben. Az aktus nem volt kifejezetten ünnepiek mondható: külföldi újságírók előtt bemutatták a szovjet megszállási övezetben újonnan megalakult ország zászlaját és alkotmányát, ezzel deklarálva, hogy ezentúl Európa kellős közepén nem egy, hanem rögtön két Németország is lesz. Az 1961 nyaráig eltelt szűk 12 évben Kelet-Berlinen keresztül 2 670 000 fő, az NDK lakosságának kb. 20%-a emigrált nyugatra, ennek pedig messzemenő következményei lettek a jövőre nézve…

TVG-t vegyenek!

Tehervágány-gépkocsiból, azaz TVG-ből valószínűleg jónéhányat árulnak jelenleg is az interneten. Ezek egyike a BVG egykori 4081-es számú pályakocsija. A kis járművet most alig hatezer euróért bárki megveheti.

Als der Osten durch den Westen fuhr

Egy kiváló történész előbb könyvet írt az NDK államvasútjának Nyugat-Berlinben betöltött szerepéről, majd dokumentumfilmet is forgattak a témáról. Az „Als der Osten durch den Westen fuhr” című alkotást kedden este mutatta be a Rundfunk Berlin-Brandenburg.

Berlin Zoologischer Garten – az NDK előretolt helyőrsége?

A nyugat-berlini vasúti közlekedés a II. Világháború után különleges szerepet játszott a történelemben. A nagyvasút üzemeltetése végig, az S-Bahn-hálózaté 1984-ig a kelet-német államvasút, az DR feladata volt. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy naponta csak néhány vonat érkezett Nyugat-Németország felől Nyugat-Berlin főpályaudvarára... Pedig így volt. Az állomás közelmúltjának történetével a berlini fal felhúzásának ötvenedik évfordulója alkalmából kiállítást rendeztek.

A lichterfeldei tolatós

Berlin-Lichterfelde West. Valaha az amerikai megszálló erők állomása volt, ma már csak egy sokadik S-Bahn-megálló a Wannseebahn mentén. No és persze a Wannsee felől érkező tolatós tehervonatok végállomása. Ritkaságszámba megy a városon belüli számtalan iparvágány kiszolgálását végző tehervonat, de itt azért akad elegy, amit fuvarozni kell.

A falkerülő metró

Az 1961-es év nem szűkölködött eseményekben, már ami a berlinieket érinti. A szektorhatárok augusztus 13-i lezárása hosszú időre meghatározta a város életét – igaz, már korábban, lényegében a II. Világháború vége óta okozott kisebb-nagyobb nehézségeket az egykori főváros négy megszállási övezetre osztása. A nyugatiak nem akartak – és időnként nem is volt szabad nekik – átmenni a szovjet szektorba, így egy saját, a keleti részeket elkerülő metrót kezdtek építeni. Ötven éve pedig átadták az akkor G-vel jelölt vonal első szakaszát.

Einmannwagen

Az 1961-től teljesen körbezárt Nyugat-Berlinben az S-Bahn elvesztette jelentőségét. A civilek – a városvezetés hallgatólagos támogatásával – buszra, metróra szálltak. A városrészt fő közlekedési eszköze az autóbusz lett, hiszen az utolsó nyugat-berlini villamos 1967-ben elment. Kultikus közlekedési eszközök lettek a homoksárga autóbuszok. A videómegosztókon egy érdekes kisfilmmel találkoztunk: egy berlini buszvezető napját mutatja be.

A kettéosztott város

Ma ötven esztendeje húzták fel a berlini falat. Persze, egyik óráról a másikra nem a közismert, többszintű határvédelmet építették ki az NDK és Nyugat-Berlin határán, hanem csak sima tankcsapdák és szögesdrótok kerültek az utcákra. Lezárták az S-Bahn és az U-Bahn vágányait és állomásait… Berlin kettéosztása „tökéletessé” lett.

Lezárták a határokat!

Az NDK vezetése lezárta Berlin amerikai, brit és francia szektorainak külső határait. Az NDK és a város szovjet megszállási övezete felé ma már nem lehet korlátlanul közlekedni. Walter Ulbricht néhány hete még azt mondta: „Senkinek sincs szándékban egy falat építeni.”

Sztrájk a szellemvasúton

Három évtizede, egészen pontosan 1980. szeptember 17-én kezdődött a nyugat-berlini vasutasok több napos és véres összetűzésekkel is tarkított munkabeszüntetése. A sztrájk látszólag eredménytelen volt, de négy évvel később beért a gyümölcse.

Vasút a város alatt – A berlini Nord-Süd S-Bahn

Van egy alagút, amely átvezet Berlin alatt. Sőt, nem csak egy ilyen van, de amiről most szó lesz, az a II. Világháború után sokszor állt politikai harcok kereszttüzében – és szó szerint két világ határán vezetett. Keleten szinte eltörölték a nyomait, Nyugaton pedig csak áthaladtak a vonatok a „szellemállomásokon”.