Augusztus 13.

51 esztendővel ezelőtt e napon zárták le Berlin brit, amerikai és francia megszállási övezetét, azaz e napon kezdték meg a berlini fal építését.

A fal történetével tavaly, az ötvenedik évforduló alkalmával részletesen foglalkoztunk a RegionalBahn lapjain.

Volt egyszer egy 13-as villamos

Még tavaly elkészült a bécsi 13A busz kiváltására tervezett villamosvonal megvalósíthatósági tanulmánya, amelyet nemrégiben nyilvánosságra is hoztak. A RegionalBahn már összefoglalta a fontosabb tudnivalókat a majdani villamosvonal kapcsán a közelmúltban. Azonban azt csak félmondatokkal említettük, hogy ott bizony régen is villamos járt. Az egykori 13-as villamost most a Wiener Linien archívumából származó képekkel idézzük meg.

Emlékek a múltból

Ezúttal nem saját tollakkal ékeskedünk – sajnos magyar képek meglehetősen ritkán akadnak az 1945 és 1989 közötti Bécsből. Mindenesetre a Wiener Linien archívuma egy kincsesbánya e téren. Néhány érdekes, látszólag hétköznapi, ám annál beszédesebb képet most mi is megmutathatunk olvasóinknak.

Határeset a metró

A Német Demokratikus Köztársaságot 1949. október 7-én alapították Kelet-Berlinben. Az aktus nem volt kifejezetten ünnepiek mondható: külföldi újságírók előtt bemutatták a szovjet megszállási övezetben újonnan megalakult ország zászlaját és alkotmányát, ezzel deklarálva, hogy ezentúl Európa kellős közepén nem egy, hanem rögtön két Németország is lesz. Az 1961 nyaráig eltelt szűk 12 évben Kelet-Berlinen keresztül 2 670 000 fő, az NDK lakosságának kb. 20%-a emigrált nyugatra, ennek pedig messzemenő következményei lettek a jövőre nézve…

Török nosztalgia

Nem szűkölködött eseményekben az 1961-es év. Fél évszázaddal ezelőtt két esemény is jelentős mértékben befolyásolta Németország történetét. A berlini falról már sokat írtunk ezen az oldalon, a másik ilyen esemény pedig a Törökországgal megkötött megállapodás, aminek értelmében vendégmunkások érkezhettek Németországban, enyhítendő a munkaerőhiányt bizonyos szakmákban.

Boldog születésnapot!

Ötven éves, mégis kortalan. Berlinben él és szinte mindenki ismeri és mindenki találkozott már vele. Ő – bátran írhatjuk így – az Amplemännchen, azaz a Lámpaemberke ötven éve született.

A falkerülő metró

Az 1961-es év nem szűkölködött eseményekben, már ami a berlinieket érinti. A szektorhatárok augusztus 13-i lezárása hosszú időre meghatározta a város életét – igaz, már korábban, lényegében a II. Világháború vége óta okozott kisebb-nagyobb nehézségeket az egykori főváros négy megszállási övezetre osztása. A nyugatiak nem akartak – és időnként nem is volt szabad nekik – átmenni a szovjet szektorba, így egy saját, a keleti részeket elkerülő metrót kezdtek építeni. Ötven éve pedig átadták az akkor G-vel jelölt vonal első szakaszát.

A kettéosztott város

Ma ötven esztendeje húzták fel a berlini falat. Persze, egyik óráról a másikra nem a közismert, többszintű határvédelmet építették ki az NDK és Nyugat-Berlin határán, hanem csak sima tankcsapdák és szögesdrótok kerültek az utcákra. Lezárták az S-Bahn és az U-Bahn vágányait és állomásait… Berlin kettéosztása „tökéletessé” lett.

Lezárták a határokat!

Az NDK vezetése lezárta Berlin amerikai, brit és francia szektorainak külső határait. Az NDK és a város szovjet megszállási övezete felé ma már nem lehet korlátlanul közlekedni. Walter Ulbricht néhány hete még azt mondta: „Senkinek sincs szándékban egy falat építeni.”