2014. 11. 20.

Folytassa, Bukarest!

Harmincöt éve, 1979. november 19-én adták át a közönségnek az első bukaresti metróvonalat. Több mint három évtized alatt sok minden változott a román fővárosban a föld alatt is.


Három és fél évtizeddel ezelőtt, 1979. november 19-én, 35 éve a román fővárosiak egy addig teljesen ismeretlen földalatti világgal ismerkedhettek: elindult a „ló nélküli sárga vonat”, a bukaresti metró.
De Bukarestben az első tervek a földalatti gyorsvasúti hálózat létrehozására sokkal korábban, már 1908-ban megszülettek, Dimitrie Leonida végzős egyetemi hallgató diplomadolgozataként. Konkrét lépéseket e téren az 1910-es években tettek, amikor a villamoshálózat kiépítésével megbízott Siemens & Halske feltűnően magas árajánlatot tett. A bukarestiek úgy gondolták, a növekvő főváros, a „Kis Párizs”, ahogy az ottaniak gondolták, közlekedési igényeit egy földalatti gyorsvasúti rendszer szolgálná ki teljes mértékben. Ez a változat azonban nem valósult meg, a világháborúk és egyéb, főként pénzügyi problémák miatt a bukaresti metró ügye egy fiók alján porosodott, több, mint fél évszázadig.

Az Ifjúság (Tineretului) állomás az M2-es vonal déli szakaszán fekszik és egyike a kevés színes állomásnak

A háború után Nicolae Ceauşescu totalitárius diktatúrája alatt prioritásként kezelte a főváros urbanisztikai fejlesztését, melynek részét képezte a metró is, ennek egyetlen feladata azonban gyors és akadálytalan kapcsolat biztosítása az ipartelepek és a lakótelepek között. Ekkorra a Bukaresti Közlekedési Társaság képtelen volt ellátni az ugrásszerűen megnőtt utasszámot, szükségszerű volt a metróhálózat kiépítése.

Ez már modernnek mondható állomás: a Parc Bazilescu állomást az M4-es vonalon 2011-ben adták át

Az első kapavágások után az érdemi munkák csak 1975 januárjában kezdődtek el, komoly nehézségek árán. Az építéskor irányelv volt a kizárólag román technológia használata, elképzelhetetlen volt a szovjet rendszer, ami ekkor már több szomszédos országban is működött. Emiatt az állomások kialakítása is merőben eltér a más kelet-európai metróüzemekétől, főként puritán, szürke, de minden állomás egyedi kialakítású, a funkcionalitásra törekedve.

Anghel Saligny végállomás az M3-as vonal 2008-ban átadott új szakaszán

A munkák eredményeként 1979. november 19-én eljött a történelmi pillanat: hat megállót érintve megindult a közlekedés a bukaresti metróban.
Az első szakasz megnyitása után a hálózat gyors ütemben fejlődött, hamarosan számos új vonallal bővült a ma közel 70 kilométer hosszú, 51 állomással rendelkező hálózat. Nézzünk néhány fontosabb pillanatot a teljesség igénye nélkül:
  • 1979. november 16.: M1/M3 Timpuri Noi – Petrache Poenaru; 8,63 km, 6 megálló
  • 1981. december 28.: M1/M3 Timpuri Noi – Republica; 10,1 km, 6 megálló
  • 1983. augusztus 19.: M1/M3Eroilor – Preciziei; 8,63 km, 5 megálló
  • 1984. december 22.: M1/M3 Petrache Poenaru – Crângasi; 0,97 km, 1 megálló
  • 1986. január 24.: M2 Piata Unirii 2 – Berceni; 9,96 km, 8 megálló
  • 1987. október 25.: M2 Piata Unirii 2 – Pipera; 8,72 km, 6 megálló
  • 1987. december 25.: M1/M3 Crângasi – Gara de Nord 1; 2,83 km, 2 megálló
  • 1989. augusztus 17.: M1/M3 Gara de Nord 1 – Dristor 2; 7,8 km, 6 megálló
  • 1990. január 5.: M1/M3 Republica – Pantelimon; 1,43 km, 1 megálló
  • 2000. március 1.: M4 Gara de Nord 2–1 Mai; 3,6 km, 4 megálló
  • 2008. november 19.: M1/M3 Nicolae Grigorescu 2-Anghel Salingy; 4,7 km, 4 megálló
  • 2011. július 1.:M4 1 Mai-Parc Bazilescu;2,5 km, 2 megálló

Tiszta Amerika! Beléptetőkapukon át juthatunk el a bukaresti metróba, akár csak nyugaton
(fotók: Biszak Ábel)

Az M2-es metró Egyetem téri megállója 1989-ben

A Republica állomás 1982-ben a bukaresti metró saját gyártású motorvonatával – és a vonatot menesztő peronügyeletessel

A Semănătoarea (ma Petrache Poenaru) megálló a megnyitáskor, 1979-ben
(az archív képek forrása: Agerpres)


A Munka (Muncii, ma Piaţa Iancului) nevű állomás az M1-es vonalon
(forrás: Tramclub.org)

A bukaresti metró jelenlegi hálózata a tervezett bővítésekkel együtt
(forrás: Wikipedia)
A következő megálló a Római tér
Valószínűleg a világ legkeskenyebb peronú megállója a Római tér, azaz a Piaţa Romană. A körülbelül fél méter peronszélességgel rendelkező állomás az egyik legnyomasztóbb a hálózaton, története összefondóik az „átkossal”: Nicolae felesége, Elena abban az időszakban már az ország második személyévé lépett elő, férjét nagymértékben befolyásolta minden döntésében.
A Piaţa Romană állomás peronja – talán a világon a legkeskenyebb peronokon várják az utasok a metrókat
(fotó: Biszak Ábel)
1985-öt írunk, Románia a szocialista diktatúra mélypontján hever, a Római téren az emberek a buszok és trolik ajtajaikból lógva jutottak el munkahelyeikre. Amikor Elena meglátta a 2-es metró terveit, szerinte túl sűrűn voltak a megállók, azokat ritkítani kellett: a jelenlegi átlagos állomástáv 1,5 kilométer. A tervekből így a Római tér is kimaradt, ám a mérnökök titokban előkészítették a terepet az állomáshoz. De a föld alatti munkák miatt csak igen korlátozott lehetett az állomás mérete, a talajvíz is számos helyen a mai napig becsorog az állomásra. Csak másfél év után engedtek a nép nyomásának, és ekkor végleges állapotára alakították az állomást, amely máig eléggé bizarr képet nyújt.

Biszak Ábel

1 megjegyzés:

  1. Bukarest tömegközlekedése a '70-es években:
    https://www.youtube.com/watch?v=M4dpBUtxvxI

    VálaszTörlés

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.