2016. 11. 16.

Weißeritztalbahn: újjáépülő kisvasút

A másodiknak megépült és legidősebb üzemelő szász keskeny nyomközű vasútvonal év végére újra teljes hosszában járható lesz, felszámolják a még 2002-ben pusztított árvíz utolsó nyomait is a Weißeritztalbahn vonalán.



A Wießeritztalbahn – mint a neve is mutatja a Rote Weißeritz völgyében fut – a 2002-es árvízben súlyosan megsérült, a vonal egy részét alámosta a víz, komolyan megrongálta a pályát. Bár 2008. december 14 óta a Freital-Hainsberg–Dippoldiswalde szakasz újra üzemel, a Kurort Kipsdorf állomásig vezető szakasz rendbehozatalának csak 2016. március 1-én álltak neki, sokáig bizonytalan volt ennek a szakasznak a jövője, többek között a finanszírozási kérdések miatt is.

Az újjáépített szakaszon a keresztaljak egy része újrahasznosított műanyagból készült
(forrás: FRM Fernsehen)

Augusztus 2-án az utolsó hidat emelték a helyére Buschmühle és Kipsdorf között: ennek a szerkezetnek 18,5 méter a hossza és 25 tonnát nyom. A vágányzat pedig november elejére készült el, amikor a B 170-es főút utolsó keresztezésénél is beépültek a vágányok. A pálya mellett az épületek szász színű (sárga-zöld és piros díszítés) műemléki helyreállítása is megtörténik, de legjobb esetben is csak 2017-ben lehet majd a vonalon utazni. A helyreállítás az Interessengemeinschaft Weißeritztalbahn e. V. által kezdeményezett közadakozás és a Szász Szabadállam segítségével valósul meg. Az újjáépítés egyik érdekessége, hogy több helyen a keresztaljak újrahasznosított műanyagból készültek.

A napi üzemben elsősorban a különféle gőzmozdonyok dolgoznak, a dízelmozdony főleg vasútüzemi célokat szolgál. A képen egy szász IVK osztályú gőzös jár körbe Seifhennersdorfban
(forrás: Wikipedia)

A vonal turisztikai jelleggel üzemel dízel- és gőzvontatással. A dízel trakciót a Romániában, a Faur üzemében gyártott L45H típusú gép képviseli, amelyek Magyarországon sem ismeretlenek: korábban a Bordogközben és a Nyírségben, manapság pedig a budapesti Gyermekvasúton találkozhatunk az Mk45-ös sorozatú gépekkel. A Weißeritzalbahn dízelgépe egyke, 2002-ben érkezett Lengyelországból és elsősorban a pályafenntartási célokat szolgálja. A napi forgalom számára fontos gőzvontatást különféle, 1929 és 1957 között épített mozdonyokkal biztosítják. A személykocsiflotta ez utóbbiakhoz hasonló korú és meglehetősen változatos. A vonal történelmében érdekes pont, hogy 1928-tól csak Scharfenberg rendszerű központi vonó- és ütközőkészülékkel felszerelt járműveket közlekedtetnek és az 1914-ben általánossá tett légűrféket csak 1982-ben váltotta le a Knorr rendszerű légnyomásos fék.

Adorján Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.