2021. 01. 09.

Generációváltás a Rhätische Bahnnál – Az új üdvöskék

Ahogy sok más vasútnál is, kedvenc svájci kisvasutunk esetében is elérkezett az ideje egy komoly járműflotta-megújításnak. Vasútrajongó szemünk sír, átlagutas szemünk nevet. Írásunk második felében az új járművekkel foglalkozunk. Áttekintjük a beszerzésük történetét, a forgalombaállítást és a külső-belső felépítésüket is. A fejlődés nem állhat meg és az RhB-nál már épp időszerű a megújulás, menetrenden a jövő!




Alvra ingavonat


Már az előző írásban is röviden említést tettem róla, hogy az Albula-vasúton generációváltás már nagyjából két éve le is zajlott. Ide a Rhätische Bahn még 2010-ben írt ki pályázatot hét darab hatrészes szerelvény beszerzésére, amelyet a szinte házigyártó Stadler nyert el. Röviddel később az RhB módosította a szerződés részleteit és így végül hat hatrészes szerelvényt és hat hozzáillő elsőosztályú vezérlőkocsit rendelt. Ez a változtatás a tervezési folyamatot igencsak késleltette, így az első teljes hatrészes szerelvény csak 2015-ben ért az RhB-hoz. Hosszas tesztelések után végül 2016 második felében sikerült forgalomba állítani a szerelvényeket Chur és St.Moritz között. Eredetileg csak az Allegra (ABe 8/12) motorvonatokkal jártak, mert féktechnikailag csak ezekkel lehetett a tisztán sűrített levegős fékrendszerrel felszerelt kocsikat vontatni. Ahogy azonban egyre több Ge 4/4 II és Ge 4/4 III átépítésével végeztek, főleg utóbbiak tértek vissza az Albulára az új szerelvényekkel. A vezérlőkocsik csak egy évvel később érkeztek meg, amikkel sok probléma is volt eredetileg, de végül 2019-re szinte minden vonatot sikerült Ge 4/4 III-as mozdonyokkal és vezérlőkocsikkal ingavonatként kiadni, így a végállomásokon való körüljárás is megszűnt.


Koratéli tájon húzza Alvra vonatát az egyik nagy RhB logós Ge 4/4 III mozdony Bever és Samedan között.


Kicsivel tovább St.Moritz felé, de még Celerina előtt dől az ívbe a modern Albula-vonat.

A 2020. december eleji havazásban gyorsít ki Samedanból egy Chur–St.Moritz vonat.

Ugyanott, de kora reggeli nyári fényekben halad a nemrég St.Moritzból indult és Chur felé tartó Alvra, vezérlővel előre. A mozdony előtt megfigyelhetünk egy EW II kocsit mint erősítést.

Hasonló vonat tavaszi virágos mezőn, de betétkocsi nélkül Celerina mellett.

A szerelvények a mozdony felől négy teljesen másodosztályú, egy osztott másod- és elsőosztályú, egy elsőosztályú kocsiból állnak. Ezek egymás között szorosan vannak kapcsolva, csak üzemi körülmények között lehet bontani. Ezután jön a hagyományos, középső ütközős és két csavarkapoccsal rendelkező csatlással kapcsolt elsőosztályú vezérlőkocsi. Az első másodosztályú kocsi és a vezérlő alacsonypadlós szakasszal is rendelkezik, a vonat többi részébe lépcsőn kell felszállni. Nyitható ablakot csak a mozdony felőli végben találunk és itt is csak lassan, elektromosan kezelhetőeket, így a vonatból fotózás kicsit meg lett nehezítve. A jelenlegi állás szerint azonban több vonatban találunk 1-2 Einheitswagen II kocsit a mozdony és az Alvrára keresztelt új szerelvény között, ahol kedvünkre élvezhetjük a nyitott ablakot és a menetszelet. Az Alvrákban ezen felül találunk egy nagy többcélú teret, ahol nyáron kerékpárokat, télen síléceket és szánkókat is kényelmesen el lehet helyezni. Az egyik kocsiban a gyerekek legnagyobb örömére még egy mini játszótér is helyet kapott. Itt még egy régi krokodil (Ge 6/6 I) mozdonyt ábrázoló csúszda is van. A fedélzeti kiszolgálást a vonattal utazó mozgóárus jelenti, akitől kávét, üdítőitalokat és kisebb rágcsákat lehet vásárolni. Némely vonattal étkezőkocsi is közlekedik, amelyet az Alvra és a mozdony közé, a vonat St.Moritz felőli vége felé soroznak be. Itt a 100 éves étkezőkocsiban néhány helyben főzött meleg étleket is fogyaszthatunk.

Kilátás a nyitható ablakokkal is rendelkező fotósszakaszból a Landwasser viadukton áthaladó Alvra vonatra.. Egyetlen hátránya ennek, hogy az elektromos működtetésű ablakok nagyon lassan nyílnak, így ha nem akarunk lemaradni semmiről, egész úton nyitva kell tartani, ami főleg az alagutakban vagy hidegebb időben kényelmetlen lehet.


Capricorn


A többi vonal új generációja viszont még csak most érkezik. A 2015-ben kiírt tendert, amelyben 27 négyrészes motorvonatról volt szó, mindenki nagy meglepetésére szintén a Stadler nyerte. Még mielőtt a gyártás megindult volna, az RhB 2016-ban máris lehívott egy 19 darabos opciót, majd 2020-ban a 2030-as stratégia bemutatásakor bejelentették, hogy további 20 szerelvényt rendelnek. Ezzel a jelenlegi állás szerint összesen 56 motorvonat érkezik majd a Stadlertől. Az új szerelvények az RhB eddigi koncepciójától eltérően Schwab rendszerű automatikus csatlást kaptak, így lehetővé téve a vonatok közös közlekedtetését illetve köztes állomásokon való szét- illetve összekapcsolását. A tervek szerint ezt a tudásukat elsősorban A Landquart–Klosters–Davos illetve Landquart–Klosters–Scuol-Tarasp/St.Moritz vonatok esetében fogják kamatoztatni.


Az első, 3111-es pályaszámú Capricorn 2019. június 27-én érkezett meg Landquartba a Stadler altenrheini üzeméből.


Ahogy érkeztek az újabb szerelvények, de még nem voltak menetrend szerinti üzemben, egyre furább helyekre állították őket félre, így jutott ez a szerelvény egy villamosítatlan vágányra a landquarti főműhely előtt.

Az első, ABe 4/16 sorozatú szerelvény 2019 nyarán érkezett meg Landquartba, ahonnan hosszú hónapok statikus és dinamikus tesztelései után végül néhány kisebb korrekcióra vissza kellett küldeni a Stadler St.Margrethenben található gyárába. A néhány hét után visszaérkezett szerelvény nem sokkal később, 2020 elején meg is tette első utasforgalmi tesztjeit Davos és Filisur között. Végül az első, 3111-es pályaszámú motorvonat 2020 júniusában állt rendes menetrend szerinti üzembe Davosban. Innentől indult be igazán a forgalomba állítás, egyik napról a másikra egyre több pályaszám tűnt fel a fordákban. 2020 novemberétől már Landquart és Davos között csatolt üzemben is közlekedtek RegioExpress vonatként. A Stadler gyárából is nagy tempóban érkeznek az újabb és újabb szerelvények, ezen írás megjelenésekor már a 3122-es számú, 22. legyártott Capricorn is megérkezett Landquartba.


A típusismereti oktatások már javában zajlottak 2020 nyarán, amikor ezt a Capricornt is sikerült megörökíteni az RhB legmagasabb hídján, a Wiesner Viadukton, amint Davos Wiesen állomásra érkezik.

Ugyanekkor azonban már az első menetrend szerinti bevetésekre is sor került Davos Platz és Klosters Platz között az itteni félórás erősítő vonatokkal, amelyek ezelőtt a Be 4/4-es Stammnetzpendel vonatokkal voltak kiadva.

A pitypang már épp elvirágzott eddigre a Davos Wolfgang előtti réteken, de azért volt még bőven szín a mezőn, a Capricorn pedig épp az utolsó métereket mássza meg a 45 ezrelékes emelkedőn.

A Landquart–Davos vonalon a jelenlegi tervek szerint 2021. március 29-étől már minden vonatot ki fognak tudni adni Capricornnal, amivel egy korszak lezárul majd. Időközben a Rhäzüns–Chur–Landquart–Schiers S1-es és a Chur–Thusis S2-es vonalon is egyre többször tűnnek fel az új motorvonatok, míg az innen kiszoruló első generációs ABe 4/16 3101-3105 szerelvényekkel pedig egyre többször lehet találkozni Engadinban, ahol a tervek szerint a Pontresina–Scuol-Tarasp vonalon veszik majd át az uralmat a Ge 4/4 II-es ingavonatok helyett.

2020 őszére sor került az első menetrend szerinti csatolt menetekre is, az első bevetési területükön Landquart és Davos között. A természet ugyan őszi pompáját már elvesztette, de az alacsony novemberi napsütésben azért szépen mutat a festékszagú szerelvény.


Ugyanez a szerelvény Davos Wolfgang felől érkezik a kamera lencséje elé és halad tovább a meredek lejtőn Davos Laret felé.

A Capricorn nevű motorvonatok, amely a helyi rétorománul kőszáli kecskét jelent, egy másodsztályú, magaspadlós motorkocsiból, amely alatt mindkét forgóváz minden tengelye hajtott, két másodosztályú, alacsonypadlós középkocsiból illetve egy elsőosztályú, alacsonypadlós vezérlőkocsiból állnak. A motorvonat mind a négy kocsija alatt két-két forgóvázat találunk, a szűk ívek miatt a Jacobs-forgóvázas kialakítás az RhB-nál nem jön szóba. Természetesen minden kocsi légkondícionált, azonban a mai trendekkel ellentétben kocsinként és oldalanként 2-2 manuálisan nyitható ablakot is találunk, ami szerint az RhB is tanult az Alvra vonatok esetében elkövetett hibájából. A belsőben ezen kívül sok meglepetést nem találunk, az ülések megegyeznek az Allegra motorvonatok és az Alvrák esetében megismertekkel. Szerelvényenként két, egy kerekesszékkel is használható és egy hagyományos mellékhelység is rendelkezésre áll, amivel már jobban kiszolgálható a négykocsis vonat utazóközönsége. Ezen szerelvények esetében is megvan a lehetőség a mozdonyvezetőt munka közben is megfigyelni, hiszen ezek is üvegezett falú vezetőállást kaptak.

A jövő


Az RhB-nál éppen zajlik egy másik járműbeszerzés előkészítése is, amely két célt fog szolgálni. Elsőként az Alvra vonatok erősítéseként, mint az fent is említettem, ma még régi EW II-es kocsikat használnak, amelyek kiváltására igény lenne modern kocsikra is. Ezek valószínűleg messzemenőkig hasonlítani fognak majd az Alvra kocsijaira, csak mindkét végükön hagyományos kapcsolószerkezettel szerelik majd fel, így igény szerint lehet majd a vonatokba besorozni. A másik cél a közeljövőben a Bernina vonal kocsiállományának lecserélése, ahol ma még szintén csak EW I, EW II és EW III sorozatú kocsikat találunk az Allegrák vagy az ABe 4/4 III-as motorkocsik mögött. Középtávon ezek helyett is kellenek majd új kocsik, amelyek felépítésükben megegyezhetnek a fent említett Alvra-betétkocsikkal, csak rövidebbnek kell lenniük, hiszen a Bernina-vasúton a maximális kocsihossz korlátozva van a szűk ívek miatt. Ez a sorozat lehet akár egy EW V is, folytatva a nevezéktani hagyományokat.

fotók és szöveg: Berky Dénes

Írásaink kommentálására a RegionalBahn Facebook-oldalán van lehetőség.