2012. 12. 30.

Kelenföld – Budapest kapuja vagy szégyenfoltja?

Kelenföld állomás elvileg Budapest délnyugati kapuja, ahol számos nemzetközi vonat is megáll. A gyakorlatban eme funkció mellé még egy sajnálatos másodlagos szerep is társul: ízelítőt adni az itt leszálló utasnak a lepusztultság fogalmáról, vasútállomási kontextusban értelmezve. Képriportunk következik onnan, ahol a MÁV vezetőségét megmozgató tisztasági kampány is nyomtalanul zajlott le.



Nem először és a tervek szerint nem is utoljára foglalkozunk állomástisztasági kérdésekkel. Tavaly nagy vihart kavart ferihegyi posztunkban mutattuk be egy felújítás után magára hagyott megálló mélységes igénytelenségét, de Rákoshegy állomás állapota sem volt makulátlan, mielőtt némi festékkel megtalálták. A Közszolgáltatási Szerződés rejtelmeiben állomástisztasági szempontból is elmerültünk, egyik sokkoló példánk akkor az örökifjú Zugló megállóhely volt. De Zuglón kívül is vannak még csemegék...

Kelenföld állomás vasúti szempontból Budapest délnyugati kapuja, nemcsak a Balaton illetve Dél-Magyarország felől érkezőknek, hanem a Nyugat-Európából vonattal érkezők jelentős részének is. Fontos, sőt potenciálisan a jövőben még fontosabb szerepe ellenére az állomás elég vegyes állapotban fogadja az utazókat. Ez a hullámzó színvonal különösen aggályos annak fényében, hogy elvileg felújításai program zajlik az állomáson - mégis, az ideiglenesség állandósága már-már zavaró szintet ér el. A peronok már alapvetően rendben vannak, de az aluljáró kritikán aluli, míg a felvételi épület kissé eklektikus színvonal szempontjából. Az ősszel lezajlott tisztasági kampány szele is csak mérsékelten tört be ide ~ hogy finoman fogalmazzunk, ugyanis komolyabb, látható változás nem történt annak ellenére, hogy Kelenföld rajta volt a kiváltságos állomások listáján. De mi is a baj Kelenfölddel? Képgalériánkkal próbáljuk illusztrálni a napi valóságot, különös tekintettel a tisztasági kampányok elől sikeresen elbújó, a "város szégyenfoltja" címre is esélyes aluljáróra.

Új óra a felújított peronon – a fent maradt matrica szerint még mindig próbaüzemben. Mikor lehet már hinni neki? (Megvárják, míg magától enged a ragasztó, vagy valaki leszedi végre?)

Az aluljáró lejáratában a Centrum és Taxi feliratok vajon sima falfirkák, vagy az egyébként hiányzó hivatalos tájékoztatást pótolják?

Állandósuló ideiglenesség – a felújítás lezajlott, de a külső forgalmi szolgálattevők konténere megmaradt. Vajon meddig? Muszáj két külsőst (azaz nyolc munkahelyet) fenntartani azért, hogy elinduljanak a vonatok, vagy tárcsa nélkül is lehet(ne)?
(Zárójelben jegyezzük meg: a külsősök létét információnk szerint a 4-es metró építése miatt felhúzott fa elhatárolások indokolják, mert nem látható be biztonsággal a peron. De vajon ez a valódi ok?)

Az ideiglenes állapot olyan rövid, hogy már bőven meg tudott kopni az ajtó

Az egyébként jó állapotban lévő padok között elhelyezett virágtartóba majd valamikor egyszer virág is kerül, addig is szemetesként funkcionál – ez nálunk minden felülről nyitott köztéri tárgy univerzális funkciója

Az építési terület jelleghez igazított utastájékoztatás – egyetlen erénye, hogy egyáltalán létezik. De nem lehetne kulturáltabb módon elkeríteni a majdani 4-es metróhoz vezető lejárót?

Fővárosi állomás, 2012, no comment

Ugyanez a részlet az októberi tisztasági kampány lezajlása után, december végén. Lényegi változás, hogy barna ragasztócsíkok kerültek a továbbra sem működő lapozós kijelzőkre.
(Az egyéb javulást észrevevő olvasók között értékes tárgynyereményeket sorsolunk ki!)

Meglepő, hogy ez a kuka senkinek sem kell, és még nem lopták el – pedig fémből van! Így viszont kiválóan keretezi a falfirka közeiben megbújó hirdetményt a nem működő kijelzővel együtt

Országimázs MÁV-módra. Talán jobb lenne nem megállítani a nemzetközi vonatokat?

Tessék mondani, ez most melyik vágány?

A menetrendi információs tábla is előkelő társaságba került. Az „Etele tér” feliratú tábla üvegből van és világít sötétben – elvileg. Gyakorlatilag azonban legalább vagy tizenöt éve kiégett benne az összes neoncső. Nem mellesleg egy ilyen tábla manapság már komoly eszmei értéket képviselhet

Az aluljáró színvonalához teljes mértékben passzolnak a latin-amerikai bódévárost idéző „üzletek”

Állomási csendélet

Taxi és villamos a látványpékség és söröző után balra

Egy modern részlet: felújított vágányokon halad a MÁV-Start üdvöskéje, a FLIRT

Újabb modern részlet: Kelenföld ezen része elveszett, mielőtt megkerült volna. Pontosabban megkerült: pár hónapig használhatták a vonatok, azonban immáron legalább két éve csak a gyomnövények nőnek a peronon...

Felújított peronról csodálhatjuk a málló vakolatú műemlék felvételi épületet

Az internetes oldal ajánlója sem rossz, de a bal alsó sarokban a világítótestről lelógó vasrács még érdekesebb részlet – ha kicsit foszlik még, a balesetveszély is bekerül az állomás szolgáltatások közé

A söröző és a kínai butik között elrejtettünk egy állomási aluljárót

Az állomásépület eredeti megjelenéséhez képest méltatlan állapotban van

Kelenföldön mindig Karácsony van – jól látják, a karácsonyi kivilágítás égősora augusztusban is a helyén volt

Impozáns bejárat, kézzel rajzolt WC-iránytáblával

Sör, kávé, vizipisztoly és jegyátvevő automata – ez a bazári hangulat is a MÁV-Start „branding” része?
(Egy arculati kérdésekre adó marketinges szakember mindenesetre szívrohamot kapna.)

A belső tér alapvetően rendben van, de egy festés itt is fájóan hiányzik
Nem mellesleg: a szabadba vezető ajtó mellett érdemes megnézni a piktogramokat: a MÁV-csoport már készül a 4-es metró átadására (várhatóan, ha minden jól megy 2014-ben esedékes), mert már évek óta ott figyel a földalatti gyorsvasút emblémája is!

Kusza hirdetménykavalkád az információs iroda ajtaján

Kelenföldön nem csak az aluljáró ragadt a múltban, a forgalmi iroda felett is egy már nem létező cég nevében egy ebben a formában már nem létező szervezeti egységét hirdeti a kopott felirat. Igaz, legalább nem költöttek feleslegesen a nagyjából kéthavonta változó elnevezések miatt az új táblára...
Tegyük hozzá azt is, hogy ez a bejárat legalább két évtizede zárva van – a tábla pedig 1993 körül, tehát 19 éve kerülhetett fel, ugyanis MÁV részvénytársaságként 1993. június 30. óta firmál
(a felvételek a szerző munkái)

Frissítés
A cikkre érkezett olvasói reakcióból megtudtuk, hogy Koncz János, a vonatosszeallitas.hu szerkesztője, a Közlekedési Klub által szervezett “Fogadj örökbe egy megállóhelyet” program keretében Kelenföld állomást örökbe fogadta. Ennek keretében eltávolítja a felújított peronokra került firkákat, részt vesz a padok lefestésében - a következő ilyen alkalmat tavaszra tervezik - valamint lehetőség szerint a cikkben is említett üresen tátongó virágtartók feltöltésére is igyekszik megoldást találni. Az aluljáró kívül esik eme civil kezdeményezés hatókörén is - azon egyszerű oknál fogva, hogy térfigyelő kamerák hiányában minden erőfeszítés hiábavaló szélmalomharc. Koncz Jánostól tudtuk meg azt is, hogy a karácsonyi díszkivilágítás égősorának leszedését prózai ok gátolja: az állomás felső szintjére nem lehet felmenni, ugyanis életvészélyessé vált. Műemléki védettsége miatt a felvételi épületnek csak a teljes felújítás hozhat változást - majd egyszer, valaha...

A magunk részéről örvendetesnek tartjuk a civil aktivitást, ám ez kevés, illetve nem adekvát. A civilek akciói tökéletesen megfelelőek lehetnek egy vidéki megállóhely vagy kis forgalmú állomás rendben tartására. Egy fővonalak metszéspontjában fekvő, forgalmas fővárosi állomás túlmegy ezen a léptéken, ott már csak a méretek miatt is a vasúti szolgáltató részéről szervezett, rendszeres állagmegóvásra és szinten tartásra lenne szükség. Ez az, amiről itt nem beszélhetünk. Az szintén nem a civilek felelőssége, hogy a különféle bérlők és alvállalkozók a vasúti szolgáltató arculatát romboló módon vannak jelen a vasúti ingatlan területén - ennek ékes példája a jegyátvevő automatát nyaldosó ízléstelen bazár, vagy az aluljáró igénytelen fémbódéi. Ide tartozik az is, hogy alkoholos italokat árusító bérlőt miért kell beengedni egy vasúti aluljáró területére... Ezek a kérdések mind-mind túlmennek a vasútért tenni akaró civilek hatáskörén, és ezért a vasúttársaság felelőssége egyértelmű a Kelenföldön uralkodó állapotokért. Sajnos a jelek szerint a vasút még azokkal a kérdésekkel sem foglalkozik, amelyek nem kerülnek pénzbe - például a bérlők tevékenységének szabályozása.


Magyarics Zoltán

Írásaink kommentálására a RegionalBahn Facebook-oldalán van lehetőség.