2014. 04. 25.

Vérfrissítés Bostonban

Vontatójárművek tekintetében az észak-amerikai elővárosi vasúti üzemeltetők közül az egyik legkonzervatívabb a bostoni MBTA volt, ugyanis a kilencvenes évektől egészen mostanáig mindössze két új mozdonyt vásároltak, és inkább a bevált, régebbi típusok felújításával próbálták tartani a lépést az igények változásával. Ennek a hosszú időszaknak immár vége, ugyanis április közepén forgalomba állt a 40 darabos HSP46-széria első tagja. A szigorúbb emissziós normákat is teljesítő mozdonyok érkezésével nyugdíjba vonulnak az évtizedekig meghatározónak számító F40PH dízelek.




A bostoni MBTA komoly elővárosi vasutat üzemeltet: a 634 kilométeres összhosszúságú hálózaton egyszerre általában kilencven dízelmozdony szolgál. Ezidáig két fő típusból, az EMD F40PH és az EMD kanadai leányvállalata által gyártott GP40 sorozatokból állt a flotta, melyek közül egyik sem mai darab - az elsőket 1973, az utolsókat (az F40PH „utángyártott”, a Morrison-Knudsen gyárában készült változtatát) 1993-ban szerezték be. Az azóta eltelt két évtizedben felújításokkal telt az idő, a korosodó gépeket a Bombardier és a Motive Power Industries korszerűsítette 1989 és 2004 között. A helyzet mindenképpen megérett a változásra, ezért a cég három lépcsőben összesen 40 új mozdonyt (eredetileg 2010-ben 20 darabot, majd 2012-ben és 2013-ban további 7+13 példányt) rendelt meg a Wabtec cégcsoport részét képező Motive Power Industries-től. A HSP46 sorozatú gépek 4650 lóerős dízel-villamos mozdonyok kifejezetten az elővárosi forgalom igényeinek (pl. a kocsik központi energiaellátása) megfelelő kivitelben, 110 mérföld/órás (180 kilométer/óra) maximális sebességgel.
Az első, 2000 pályaszámú gépet a GE Erie-ben (Pennsylvania állam) található házi tesztközpontjában nyúzzák, a 2001 pályaszámú gépet tavaly októberben szállították Bostonba, míg a 2002-est a Transportation Technology Center Pueblo-ban (Colorado állam) lévő tesztpályáján vetik alá a típus enegedélyezéséhez szükséges próbáknak. A történet legújabb fejezeteként a 2001-es gép április 16-án megtette első útját az utasforgalomban, Boston North Station és Haverhill között. A további mozdonyokat 2015 nyaráig szállítja le a Motive Power Industries.

Az MBTA első, még festékszagú HSP46 sorozatú gépe Reading állomáson, az első utasforgalmi út során
(fotó: Wikipedia)

Az ügylet érdekessége, hogy a HSP46 sorozat teljesen új típus a Wabtec kínálatában, és egyben az észak-amerikai elővárosi dízelmozdonyok újabb generációváltását jelenti. A korábban kínált MPXpress család ugyanis az ebben a piaci szegmensben vezetőnek számító EMD 645-ös és 710-es motorcsaládjába tartozó főgépcsoporttal készült, melyek a Tier 1 és Tier 2 emissziós szabványokat tudták teljesíteni. A HSP46 sorozat a személyvonati felhasználású dízelek között eddig ritkának számító 12 hengeres General Electric EVO motorcsaládba tartozó motorral készül, és teljesíti a jelenleg aktuális Tier 3 emissziós normákat. Ezzel kapcsolatban viszont az a fonák helyzet állt elő, az első nagyobb darabszámban készült Tier 3 szabványt teljesítő személyvonati dízelmozdony könnyen az utolsó is lehet: míg a Tier 2 norma 7 éven keresztül volt érvényben, a Tier 3 már csak a 2012 és 2014 között gyártott új mozdonyokra érvényes. 2015-től már a Tier 4 szintet kell teljesíteni - ez a gyártók fő mumusa mostanában, ugyanis a szabvány a nitrogén-oxidok tekintetében a Tier 3-nál 76%-al alcsonyabb határértéket ír elő. A Siemens idén márciusban megkötött, távolsági forgalomra szánt személyvonati dízelekről szóló üzletének kapcsán már a Tier 4 lesz a teljesítendő emissziós norma. Az MBTA a jelek szerint az utolsó pillanatban cselekedett, és a HSP46-gépek ezen kivitele igazi átmeneti típusként vonulhat be a vasúttörténetbe. Az sem titok persze, hogy Wabtec részéről az EMD-GE váltást a jövőbeli lehetőségek indokolták: a GE már rendelkezik a Tier 4 normák teljesítésére alkalmas vasúti célú dízelmotorral. A HSP46 a jövőben tehát komoly potenciállal bírhat, mint elővárosi személyforgalomra szánt dízelmozdony, a bostoni MBTA pedig az új generáció „launch customer”, azaz első üzemeltetője lesz.

A 2001-es gép a Charles River felnyitható hídján keresztül hagyja el a North Station területét az első bevetést követően
(fotó: Wikipedia)

Az MBTA a tervek szerint az új gépek érkezését követően nyugdíjba küldheti az egyre elavultabbnak számító F40PH sorozatot. A hetvenes évektől a kilencvenes évekig meghatározónak számító személyvonati dízelmozdony a távolsági személyszállításból már 2003-ra kikoptak, ám az elővárosi szolgáltatók különféle felújításokkal (néha remotorizációval egybekötve) a mai napig alkalmazzák a típust (az MBTA és a Metra mellett például a Caltrain is). A gépek nem rendelkeznek kisegítő dízelmotorral a központi energiaellátás (helyi terminológiában head-end power, HEP) biztosítására, hanem a főgépcsoport alapjárati fordulatszámát emelték meg a HEP-generátor számára szükséges teljesítmény biztosítására. Ez egyrészt a „screamer”, azaz „sikító” becenevet adta a sorozatnak, másrészt kedvezőtlen az üzemeltető szempontjából mind a fogyasztás, mint pedig a főgépcsoport karbantartási igénye szempontjából. Ugyancsak fogyatkozhat az 1973-1975 között beszerzett GP40MC sorozat is. Ezek a gépek ugyan kaptak Cummins K19TA típusú kiegészítő dízelmotorokat a HEP-generátor hajtására 1997-es felújításuk során, viszont a főgépcsoport maradt az eredeti, lassan 40 éves, EMD 645-ös családba tartozó erőforrás. Az eredetileg tehervonati szolgálatra tervezett gépek megbízhatósága is kivánnivalót hagy maga után a személyforgalomban, így az MBTA valószínűleg ezt a sorozatot is szívesen nyugdíjazná.

GMD GP40MC dízelgéppel tolt elővárosi vonat Boston külvárosában; a lassan negyedik évtizedét taposó sorozat nem megbízhatóságáról híres

A második legidősebb „screamer”, az 1001 pályaszámú F40PH típusú gép indul tovább Chelsea megállóhelyről; az 1978-as évjáratú mozdonyt 1989-ben újította fel a Bombardier, azóta viszont változatlan műszaki tartalommal szolgál

Csalfa tünemény: a jobb oldalon látható MP36PH-3C típusú mozdony modern (és egyben a most érkező HSP46-osok elődje a Wabtec portfóliójában), ám a típusból csak kettőt vásárolt kéz alól az MBTA a Utah Transit Authority-től. Azt is mondhatnánk, hogy az MBTA korszerű dízelflottájának fele rajta van a képen...
(a képek a szerző munkái)


Magyarics Zoltán

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.