2014. 10. 12.

Ráncfelvarrott Tramwaytag

Számos újdonságban bővelkedett az idei Tramwaytag. A helyszín az öt évente szokásos simmeringi főműhely volt, ám idén több kísérőprogram is más volt, máshogyan jelentkezett vagy éppen teljesen új eleme volt a Wiener Linien villamosünnepének – ahol egyre nagyobb szerepet kapott a többi ágazat is.


Ahogy ötévente mindig, így 2014-ben is a simmeringi központi főműhely adott otthont a Tramwaytag rendezvényének. Igaz, eredetileg júliusra tervezte a Wiener Linien a programot, míg végül október lett belőle. A programok idén bőségesebbek voltak, mint akár tavaly is, talán ez annak is betudható, hogy a rendelkezésre álló terület is nagyobb volt, mint 2013-ban a favoriteni kocsiszínben. A másik pedig a Tramwaytag korábbi fényének – korábban általunk is említett – megkopása lehetett az, ami apró, ám mégis jelentősnek látszó változtatásra sarkallta a Wiener Linient.

A simmeringi főműhelyben mindig hangulatos programokkal várja a Wiener Linien a Tramwaytag látogatóit

A szokásos bemutatók nem maradtak el: az egyik álláson a csoportemelő működését demonstrálták egy hosszú ULF szerelvény segítségével

Az egyik ilyen változás volt, hogy a főműhely csarnokában a szokásos bemutatók és vásárlási lehetőségek közül hiányzott a Wiener Linien bolhapiaca, ahol kiszuperált közlekedési ereklyéket lehetett vásárolni korábban – idén csak a Wiener Lokalbahnen standjánál volt ilyenre mód. A másik újdonság pedig az első hajtányverseny volt, ahol bárki próbára tehette erejét a bicikli-hajtány segítségével egy mintegy száz méteres szakaszon – általában tíz másodperc körüli időeredmények születtek.

Bolhapiaccal idén csak a Wiener Lokalbahnen jelentkezett – alighanem sokak bánatára a Wiener Linien idén nem jött ki ilyen lehetőséggel a Tramwaytagra

Szakmai bemutató: diszpécserek munkáját és az utastájékoztató rendszer elemeit is megismertette a Wiener Linien a látogatókkal. A képen egy átlagos bécsi diszpécseri munkahely: jobbra az utastájékoztató kijelzőket vezérlő BON.tip, míg a másik két monitoron a járművek irányításában használható IVU.fleet alkalmazás látszik – hasonló programokat használ a BKK is a FUTÁR rendszerében

Hagyományos elem a jegykezelő berendezések bemutatója is

Újdonság volt viszont a hajtányverseny a műhely udvarán

A hagyományos programok közül kiemelkedik azonban a főműhelyi bemutató esetén a járművezetés: idén autóbuszt, villamost és metrót – az U6-os vonalán közlekedő T sorozatú kocsik egyikét – lehetett kipróbálni, persze felügyelet mellett. A népszerűségét a programnak jól jelzi, hogy a nyitás után hamar elfogytak az időpontok a járművezetésre, aki nem volt szemfüles, az csak délutánra kapott helyet, ha egyáltalán kapott.

A látogatók vezethettek autóbuszt...

...villamost...

...és metrót is

A közlekedést idén két viszonylat biztosította: a villamosok az ilyenkor megszokott útvonalon, a Grillgassénál lévő hurokban megfordulva rótták a köröket a főműhely és Simmering metróállomása között. A viszonylaton is a szokásos kocsik dolgoztak, egy kivételével: ezúttal a WLB egyik nosztalgiajárműve is beszállt a járat forgalmának lebonyolításába. A városi kocsik esetén pedig a fotósok örülhettek a főműhelyi visszafogásnak: az érkező vonat pótkocsiját ugyanis mindig másik motorkocsi vitte vissza a város felé, így különleges szerelvényösszeállítások is akadtak ezen a napon a temető mellett vezető villamospályán.

A nosztalgiavillamosok közül éppen a főműhelyhez érkezett a 4082-es pályaszámú, M sorozatú motorkocsi és egy hasonló pótkocsiból álló szerelvény

A másik viszonylat a belvárosba vezetett: ezen az Österreichisches Omnibusmuseum járművei jártak: egy Gräf&Stift LU200-as és egy Gräf&Stift OGW-120-as képviselte a városi kocsikat, míg a Saurer 5GF-U a régi postabuszok szerepében dolgozott a Schwedenplatz és a főműhely között többek között a frissen megnyitott villamosmúzeum érintésével közlekedő járaton.

Igazi csemege az ÖOM Saurer 5GF-U típusú postabusza, ez volt az egyik kocsi a nosztalgiabuszos vonalon

Idén is látogatható volt a villamosmúzeum: a Remise kiállítását már korábban bemutattuk és idén nem csak a kiállítás átrendezése és méretének csökkenése miatt jártuk végig a két csarnokot, hanem azért is, mert a korábbi évekkel ellentétben nem tette meg azt a csekély gesztust a Wiener Linien, hogy a Tramwaytag alkalmából díjmentesen mutatja meg a gyűjteményt, hanem ugyanúgy le kellett szurkolni a hat eurós belépti díjat.

A villamosmúzeum idén is nyitva volt, de most nem volt ingyenes: a Remise kiállítását a Tramwaytag alatt is csak belépődíj ellenében lehetett látogatni – ennek megfelelően szellősek és csendesek is voltak az egykori erdbergi kocsiszín csarnokai

Összességében elmondható a programról: van még potenciál a Tramwaytagban, ám az is igaz, hogy a szakmai programok helyét inkább a nagyközönségnek szóló látványos elemek veszik át. Ezen felül pedig egyre nagyobb szerepet kap a villamosok mellett a többi ágazat és főleg az autóbuszos ágazat is. Kérdés, hogy a pletykák ellenére jövőre vajon lesz-e Tramwaytag Bécsben? Ha igen, mi ott leszünk.

Egyre nagyobb szerepet kap a többi ágazat is a Tramwaytag programjában. A Wiener Linien buszkiállítással is demonstrálta, hogy bizony zajlik a buszpark teljes cseréje – a képen az egyik új üdvöske, a csuklós Mercedes-Benz Citaro 2-es bécsi kivitelben
(fotók: Halász Péter)

Halász Péter

1 megjegyzés:

  1. És mégis előreláthatólag az idei volt az utolsó Tramwaytag...

    VálaszTörlés

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.