2017. 12. 25.

Feldbahnmuseum Herrenleite – Szászország rejtett kincse

Erdő közepén megbúvó kisvasúti múzeum, ahol akár gőzmozdonnyal is lehet utazni? A kemencei gyűjteményhez nagyon hasonló profilú hely működik Drezdától keletre egy régi homokkőbánya területén. A drezdai villamosünnep után hazafelé benéztünk erre a kevéssé ismert kiállításra is.




A kőbánya megnyitására a XIX. század közepén került sor, majd 1906-ban kiépült a Kamenz–Pirna vasútvonal kiágazásaként a normál nyomtávú iparvasút. A 1907 és 1996 között üzemelt egyvágányú vonal első másfél kilométerét 1998-ban bontották el, a jelenleg meglévő 2,5 kilométer hosszú pályaszakasz és a kőbánya területe a Historische Feldbahn Dresden e.V. kezelésében van. A '80-as évek elejétől a drezdai közlekedési múzeum támogatóinak munkacsoportjaként működő egyesületet hivatalosan 1991-ben alapították, célként az Újraegyesítés során csődbe ment üzemek keskeny nyomtávú járműveinek megmentését kitűzve. A korábban Drezda Klotsche kerületében működő múzeum helyhiány és a terület tulajdonosának döntése miatt 2001-ben kénytelen volt a mintegy 35 kilométerre lévő jelenlegi helyszínre költözni. Jelenleg a gyűjtemény mintegy 600 különböző járművet tartalmaz, melyben mozdonyokon túl teher- és személyszállító kocsik is találhatóak.

A Herrenleite nevű területet a második világháborúban titkos üzemként benzingyártásra használták, a háború után pedig VEB Mineralölwerk Herrenleite néven termeltek itt ásványolajat. 1964-től a Nationale Volksarmee (NVA, magyarul Nemzeti Néphadsereg) üzemanyagraktára lett és ebben a funkciójában örökölte meg a Bundeswehr. Az ezredfordulóra leromlott állapotú területet az egyesület feltett célja egy folyamatosan növekvő, változatos múzeummá alakítani. A területen különböző nyomtávolságú pályaszakaszok találhatóak, így a gőz vagy dízel meghajtású járművek önerőből is képesek mozogni. Ugyan villamos meghajtású járművek is vannak a gyűjteményben, azok felsővezeték nélkül jelenleg csak statikus kiállítási tárgyak.

A múzeum vágányhálózatát bemutató rajz (forrás: © HFD e.V.)

Szubjektív túránkat kezdjük a 81-es számú dízelüzemű LDI-45 N típusú mozdonnyal, mely az UNIO Satu Mare traktorgyárban készült 1980-ban és 1991-ben került az egyesülethez. Korábban Görlitz közelében üzemelt egy mészkőbányában, jelenleg üzemképes.

Nagyobb rendezvények idején személyszállító vonatok is üzemelnek az első képen 1-essel jelölt vágányszakaszon, a 13+1 fős kocsik oldalán a gyártó logója látható.

A Falkenberg/Elster mellett 2001-ig működő mészhomokbányából származó mozdony jelenlegi formáját a bányában kapta, ahol két LEW EL6 típusú bányamozdonyt felhasználva készült a '70-es évek végén. A korábban a futómű előtt és mögött található két vezetőállást eltávolították és egy felépítményben egyesítették. A jármű ugyan üzemképes, de az ehhez szükséges 500@nbsp;V egyenáramú felsővezeték még nem épült ki.

Az előző mozdony mögötti csarnokban tárolják a kisebb mozdonyokat, amik még felújításra várnak.
Legelöl egy 1922-es gyártású, jelenleg üzemképtelen AEG villanymozdony állt.

Átrakóhely a keskeny és normál nyomtávolságú részek között, mely legutoljára talán a kőbánya használt.
Jobb szélen álló LKM Ns 2 f típusú mozdony a VEB Lausitzer Granit számára épült 1957-ben és selejtezése után 1995-ig egy bautzeni óvoda homokozójában állt. Felújításával 1999-re készültek el, jelenleg üzemképes.
Tőle balra egy LKM Ns 3 f típusú, korábban a Hosena melletti üveggyár bányájában üzemelt mozdony áll. Az 1956-os gyártású mozdony 1989 óta üzemképes.

A mozdonyok jelentős része a potsdami Karl Marx Mozdonygyárban épült, a gyár területén jelenleg ipari park és filmstúdió működik.

A gyűjtemény egyik legkisebb darabja az 1939 körül a Meißen környéki Dieck & Bosse kőfejtőben épült egyedi kuli, mely egy körülbelül 10 lóerős benzin üzemű Deutz stabilmotorral felszerelt I profilú hajlított főkeret. A meghajtás lánccal történik, az eredetileg kisebb gépek (fűrészgép, betonkeverő, stb.) meghajtására kifejlesztett motoron az Otto felirat a feltalálójára utal.

Az 1937-es évjáratú Bn2t tengelyképletű szertartályos mozdony 23443 számon épült a Henschelnél, a gyűjtemény egyetlen 750 milliméter nyomtávolságú mozdonya.

A '80-as évek végéről származó valamikori járműtároló jelenleg műhelyként és kiállítóhelyként funkcionál. A fekete mozdony az előzőhöz hasonló Henschel-mozdony, viszont 600 milliméteres és Franciaországból került ide.

Az 1923-ban 7789 számon a Krauss által épített Bn2t tengelyképletű szertartályos mozdony 1993 óta vár egy új kazánra, addig a bejáratnál várja a sorsát néhány csille társaságában.

Az egyesület saját gőzmozdonyát a Manfred Werner tulajdonában lévő azonos mozdony helyettesíti a pünkösdi és augusztusi hétvégéken. Ez a mozdony 7790-es számon épült 1924-ben és 1976 óta a Werner úr kertjében kiépített 200 méter hosszú körpályán közlekedik, legutóbbi kazánvizsgáját 2016 novemberében szerezte meg.

A műhely előtti vágányon álló járművek a bányaüzemek mindennapjait jelenítik meg: az alacsony építésű járművek a tárnák legmélyebb pontjait is képesek kiszolgálni. A vágány elején a Kalkwerk Ludwigsdorf számára 1980-ban épült B 660 típusú akkumulátoros mozdony csuklós felépítése nagyvasúthoz szokott szemmel szokatlan.

A vezetőfülke és a két forgóváz csuklós kapcsolata szűk ívek kiépítését is lehetővé teszi, viszont az akkumulátorok miatt nehéz kilátni a mozdonyból.

A nagy csarnok előtt több nyomtáv is lefektetésre került, hogy bemutathatóak legyenek a járművek. Ez viszont magával hozza a kitérők egyedi kialakításának igényét.

Werner úr mozdonya egész nap rendületlenül szállította az utasokat. A belépő korlátlan számú utazásra jogosít az aktuálisan forgalomba adott szerelvényen, mely a bejárat és a felső bánya között ingázik.

Az átrakó alsó, normál nyomtávú szintjén egy rövid vonat élén a mindössze 11 példányos LKM N2 sorozat tagja áll.

A feliratok szerint a fémmegunkálással foglalkozó SBS belső hálózatán közlekedett az 1951-ben gyártott mozdony, mely jelenleg nem üzemképes.

A személyszállító vonat élén lejtmenetben is a mozdony dolgozik, mivel a kocsikon csak kézifék van.

A normál nyomtávú vágányon az 1957-es gyártású dízelmotoros LKM N4 típusú tolatómozdonnyal lehetett utazni, a motor 90 lóerős teljesítménye csatlórudak segítségével jut a tengelyekre. A Köf II kategóriájú kismozdonyokat a '30-as években kezdték használni az alacsonyabb forgalmú vonalak teherforgalmának kiszolgálására.

A mozdony a feliratai szerint a drezdai gyógyszergyárnál szolgált, a megfékezett(len)sége miatt legfeljebb 30 km/h sebességgel közlekedhetett.

Vasútüzemhez mindig tartoznak közúti járművek is: a DFG 1 RS 09 típusjelzésű villástargonca és az IFA S4000 típusú platós teherautó az egyesület két legfontosabb segítsége, ha anyagmozgatásról van szó.

Nem is Kelet-Németországban lennénk, ha nem tűnne föl a zwickaui VEB Sachsenring terméke. Egy Trabant 600 pedig mindig magára vonja a figyelmet, még ha csak a raktár mellett is áll.

A múzeumot Lohmen településtől lehet megközelíteni az erdőn átvezető keskeny, de jó minőségű aszfaltozott úton. A látogatást április végétől szeptember végéig szombatonként valamint május 1-én és október 3-án tervezhetjük 14 és 18 óra közötti időtartamban, a belépő felnőtteknek 4 euró, gyermekeknek 1 euró. Április harmadik hétvégéjén, pünkösdkor, augusztus közepén és október elején már 10 órakor kinyitnak, hogy a gőzmozdonyos utazást minél többen tapasztalhassák meg. Ekkor a normál nyomtávú vonalon egy vendégegyesület motoros hajtányával is utazhatunk. További és részletes információk az egyesület honlapján és a facebook-oldalán találhatóak.

A múzeum az Elba-menti Szász-Svájc régióban fekszik (térkép: OpenStreetMap)


Adorján Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.