2022. 03. 05.

Kirándulás a csodahegyekhez: Semmering Expressz

Az új év első MÁV Rail Tours által közlekedtetett kirándulóvonatára voltunk hivatalosak néhány hete, ahol a Strandidő Expresszen már megismertnél bővebb szolgáltatáspalettát próbálhattunk ki. Új kocsik és új szolgáltatások bevetésével az utazás is az élmény részévé válik, nem csak a világörökségi helyszín, a Semmering-hegyivasút maga.
Útibeszámoló egy különleges napról.



A Semmering Expressz egy viszonylag jól bejáratott név, ami mindig teli vonatokat jelent és évi három-négy alkalommal van lehetőség a vasúttörténelem első normálnyomtávú hegyivasútját és a környékét felkeresni, akár egyénileg, akár csoportosan. Bármelyik évszakban is menjünk, mindenképpen lenyűgöző a környezet. Az idei évben a februári mellett májusi és júliusi időpontok vannak a tervekben, amiket a remények szerint nem húz majd keresztbe semmilyen előre nem látható esemény.


Korán kelünk, de megéri


A kirándulóvonat irányonként 6 óra alatt teszi meg a 380 km hosszú utat, emiatt 5:05-kor indul a budapesti Nyugati pályaudvarról, majd Rákosrendező (05:08), Kőbánya felső (05:30) és Budapest-Kelenföld (05:58) érintésével jut ki a fővárosból, vidéki érdeklődőknek Tatabánya (06:38), Komárom (07:00) és Győr (07:32) jelenti a kínálatot. A hegyeket 10 óra után nem sokkal pillanthatjuk meg és egészen sötétedésig élvezhetjük, hiszen a vonat 16:45-kor indul vissza Mürzzuschlag állomásról.

Mire az első reggeli vonatok megérkeztek a Nyugatiba már villogott a frissen felújított csarnok összesítő tábláján a különvonat. Az más kérdés, hogy Mürzzuschlag állomásának nincsen jelzője, sőt a település területén másik állomás sincs. Utasként nehéz eldönteni, hogy a személyszállító vagy a pályavasúti társaság rontotta el a feliratot.

4:45-kor megérkezett a szerelvény az MVP-ből, elkezdődött a beszállítás.
Mellette a MÁV-START egyik legfontosabb vonata, az EC 280 Metropolitan szerelvénye áll. Az idei menetrendi évben a korábbi EC 172/173 Hungária és az EC 280/281 Metropolitan szerelvénye időben helyet cserélt, így a magyar szerelvény ugyan kijut Hamburgba, de EC 172/173 Berliner néven és közel két órás prágai pihenővel. A Hungária név idén augusztus végéig az EC 286/287 vonatpárt jelöli, amikor visszatér a klasszikus felállás.

Az előkészített szerelvényben több érdekes kocsit is találunk, amik azonnal felkeltették az érdeklődésünket és még relatív üresen végignéztük őket.

A dizájn eltéveszthetetlen, de türkiz díszcsík jelzi: MRT Comfort kocsi, ami 2+ osztályként van jelezve.
Hivatalos anyakönyvi nevén: H-MAVRT 51 55 85-36 004-0 BRpee

Belül a panorámaablakos végen automatából kaphatunk kisebb rágcsálni valókat (sós ropi, csoki, földimogyoró), dobozos és flakonos üdítőt és kávét. A vásárláshoz az erre az osztályra szóló jegy mellé 5 zseton jár, minden termék árfolyama 1 zseton. Zseton ugyan nem vásárolható a fedélzeten, a tapasztalatok alapján elegendő szokott lenni, de a bár- és/vagy étkezőkocsi kínálata helyben fogyasztással elérhető.

Az automaták mögött és velük szemben pultok találhatóak, ahol elfogyaszthatjuk a vásárolt termékeket

Az ülések a Standard (2.) osztályéval egyeznek, de minden páholyban van asztal, ami inkább a Panorama (1.) osztályra emlékeztet

Tavaly ősszel még csak kívülről volt megtekinthető állapotban a magyar vasút 175 éves fennállásának emlékére matricázott kocsi, de most bemutatkozott a közönségnek a kész jármű.
Vájtfülűeknek álljon itt a kocsi névjegykártyája is: H-MAVRT 51 55 85-36 005-7 BRpee

Inkubátorfény, tolóajtó? Nem, nem szülészet.

Az ajtón belépve egy hatalmas fekete bőr kanapéval fogad a bárkocsi, szemben egy villanypianínó, a távolban pedig a bárpult.

Sötétkék plüss kagylófotelek gondoskodnak a bárhangulat teljességéről

Szintén ismerős lehet a Pannónia étkezőkocsi (H-MAVRT 56 55 88-81 029-3 WRm), amely tavaly kapta vissza eredeti fényezését és tavalyhoz hasonlóan idén is több külön- és közforgalmú vonatban feltűnik majd a tervek szerint. Ebben a vonatban a hasonló kialakítású Albert Flórián a császár nevű étkezőkocsi (H-MAVRT 51 55 88-81 012-4 WRm) is helyet kapott a nagy számú utas kiszolgálása miatt.

A Panorama MAX osztályon a 4 fős...

... és a 2 fős asztalok is terítve várták az utasokat. Mindenhol kellő számú pohár és étkészlet jelezte a foglalások számát, illetve az előre kiválasztott vacsoramenü is szerepelt az asztal kártyáján.
A Panorama osztály azonos kocsiban található, de az asztalmentes helyeket jelöli.

Ex 13000 vonatszámmal indulunk a kiutalt menetvonalnak megfelelően 5:05-kor, miután mellőlünk kihúzott a hajnali nyíregyházi személy FLIRT-je. Kőbánya felsőn elrobog mellettünk a Dacia, avagy már hajnalban sikerült újfent jó negyed órányi késést összegyűjtenie, így reménykedhetünk a korábbi indulásban Kelenföldön, de ott még tartani kell az elvileg a román zászlóshajó mögé írt menetrendet. Sebaj, haladunk tovább, nyit a konyha és kezdik összeírni a reggelire vonatkozó rendeléseket: omlett önmagában, esetleg sajttal és/vagy sonkával turbózva, főtt virsli zsömlével és croissant a választási lehetőség. Kávé vagy tea a PAN-2 kocsi végében elhelyezett asztalkán fő folyamatosan, a reggelihez a Panorama MAX jeggyel egy pohár gyümölcslé is jár – mondhatnánk akár all-inclusive szolgáltatásnak is.

Az étlap tartalmazta a reggelit és a vacsorát, lapozva az italkínálat olvasható

Nyissuk a reggelt egy adag koffeinnel: presszókávé minden szokásos kiegészítővel, frissen főzve

Már Komárom után járunk, mire megérkezik a reggeliként választott sonkás-sajtos omlett, a végét már Győr állomásán megállva nyeljük le – mellettünk a Dacia szintén szabad kijáratra vár, de csak Hegyeshalomban fog elmenni mellettünk.

Nem csak kinézetre, minőségre és mennyiségre is megkapja a maximális pontszámot

Járjunk egyet, hadd ülepedjen a bevitt kalória! Vonatunk meglehetősen hosszú: Hegyeshalomig a 22-es Gigant, 3 Panorama, 2 étkező, 1 bárkocsi, 1 Comfort, 3 Standard alkotja a szerelvényt.

A bárkocsi gyorsan elnyerte az utasok tetszését, midkét irányban folyamatosan tele volt

Hegyeshalomban a peron mellett elgurulunk, majd megállunk két tehervonat között. Az utastájékoztatás továbbra is példás, azonnal szólnak, hogy lehetőség szerint senki ne szálljon le, mert csak a mozdonycsere idejére állunk itt. Ez egy jó negyed órás folyamat, hiszen megkapjuk a hivatalosan a hamburgi Pro-Lok GmbH állományába tartozó, a Metrans osztrák részlege által főleg különvonatok továbbítására szolgáló 1042.23 feliratú mozdonyt. Utunkat az Ostbahn–Donauländebahn–Pottendorfer Linie sínjei határozzák meg, Wiener Neustadt [Bécsújhely] után viszont már a Südbahnra térünk rá.

Wiener Neustadt után már feltűnnek az Alpok magaslatai, de először még csak dombokként

Néhány perccel később már az első hófoltok is megjelennek a magasabb hegyeken

A Semmering-hegyivasút kezdete Payerbach-Reichenau állomása, ahol egy tipikusan osztrák emeletes garnitúra (közkeletű nevén Wiesel [menyét]) várakozik a 10:54-es indulásra, mint REX 1/2330 számú vonat

600 méter tengerszint feletti magasságnál megjelennek az első hófoltok, a Pannónia ablakából kihajolva még a hideg szél sem bántó annyira

A híresen szűk ívekkel megtűzdelt pályán szépen futnak a kocsik, a menetrendet tartja a vonat

A fő attrakció sokaknak a névadó Semmering település 896 méteren fekvő állomása, ahonnét két vezetett túra indult a 20-Schilling-Blick nevű kilátóhelyhez. Viszont volt olyan utas, aki a helyi sípályákra készült és hozta magával a felszerelést is, őket is elirányították a csoportvezetők a megfelelő irányba.

Az állomás legjelentősebb pontja a vasutat megtervező Carl Ritter von Ghega emlékműve és a mellette álló 5144 001-es motorkocsi alkotta emlékhely

A vonal az állomás utáni alagútban éri el legnagyobb, 898 méteres magasságát, innét már ereszkedik a vasút

A vasutat ezen a szakaszon szorosan követi az S6 jelű gyorsforgalmi út, a szemközti hegyek látványa viszont még a panorámaablakon keresztül is megkapó

Nem sokkal Mürzzuschlag állomás előtt még szívunk a friss levegőből, mielőtt elkezdünk szedelődzködni

Az állomás előtt még feltűnik a Payerbach-Reichenauba tartó TALENT, melyik hivatalosan R 91/7532 vonatszám alatt közlekedik a hegyivasút melletti települések kiszolgálására

A vonatot az osztrák szakaszon D 14099 számon továbbító 1042.23, mely korábban az ÖBB nosztalgiaflottáját erősítette

Tessék mondani, jó helyen járunk? A GYSEV két Ventus-a pihen az állomás végében, ahova hétvégente REX 9/7788 vonatszámban jut el egyenesen Bratislava-Petržalka [Pozsonyligetfalu] állomásról még REX 6/7788 néven indulva. Visszafelé 7797 vonatszámon közlekedik 16:50-es indulással.

Balra egy osztrák railjet a RJ 559 vonatszámban, a peron másik oldalán a magyar kirándulóvonat, jobbra pedig a Südbahnmuseum

Néhány perccel később érkezik a 4-es számú cseh garnitúra az RJ 256 Vindobona képében, hogy egészen Berlinig közlekedjen

Südbahnmuseum, a vasúttörténet szentélye


Az óránkénti railjet-ütem és a kétóránként felbukkanó TALENT nem túlzottan érdekes, ezért az átépítés alatt álló állomásról a szintén félkész aluljárót igénybe véve kijutunk a P+R területére, ahol betérünk a régi mozdonyjavító csarnok és a kapcsolódó körfűtőház területén 2004-be megnyitott múzeumba, ahol általános vasúttörténet és a vonal története is szemléletes módon élhető át. A nyitvatartásra joggal mondhatjuk, hogy érdekes: november és április között csak a tavaszi szünetben van biztosan nyitva, május 1-től október 26-ig pedig csütörtök és vasárnap között, illetve ünnepnapokon 10-13 és 14-17 órák között. Bebocsátás előtt még el kell olvasnunk a kötelező tudnivalókat, amit akár magyarul is megkaphatunk, de a személyzet csak németül beszél, a jegyet viszont akár bankkártyával is fizethetjük. Ha minden feliratot elolvasunk, akkor tényleg lehet 3 óra a részben interaktív kiállítás, de minimális háttérismerettel másfél óra alatt végezhetünk. Viszont ne felejtsünk el átmenni a pénztáros által ajánlott körfűtőházba sem, hiszen ott további érdekességek várnak minket újabb másfél-két órányi időt igényelve.

A vasút kialakulása szorosan összefügg a bányászattal, a bejáratnál egy erdélyi aranybányában a XVI. században használt kiskocsi másolata fogad

Az első osztrák vaspálya a Linz-Budweis lóvasút volt, ennek térképe és a Franz Anton von Gerstner által jegyzett leírásának címlapja tekinthető meg reprodukcióként egy tárlóban

Az 1844. október 24-én megnyitott Südbahn 1844 novemberi menetrendje Mürzzuschlag és Grätz (ma Graz) között egy olyan szobában függ, ahol az akkori kocsiosztályokat mutatják be

Sokaknak ismerős lehet a Siemens-Halske váltóállító blokk, amit a mai napig használnak többek között Budapest-Nyugati és Budapest-Déli állomásokon is. Mögötte a falnál puffok, amiken a váltójelzők piktogramjai láthatóak.

Mozgalmas a története a kiállított gőzmozdonynak: 1943-ban 3700 gyári számon épült Elbingben [Elbląg] a Schichau-Werke műhelyében KDL 1 típusként, hogy a Deutsche Reichsbahn 52 5422 számon állományba vegye. 1945-ben a szovjet csapatok utasítására a MÁV átadta az SŽD-nek, ahol a nyomtáv átalaítása után 1966-ig szolgált СЖД TЭ-5422 számon, majd már újra normálnyomtávúként a JŽ használta 33-329 számon 1991-ig, amikor a frissen megalakult szlovén SŽ-hez került. Innét került még ugyanazon évben az 1. öSEK tulajdonába, akik a strasshofi múzeumot működtetik, itt 152.5422 pályaszámot kapott. 2004 óta szerkocsi nélkül a múzeum állandó kiállítási tárgya.

A múzeum folyamatosan fejlődik, a Signalpark nevű jelzőket és sorompókat felvonultató kiállítási rész az épületen kívül kap majd helyet és 2024-ig kívánják megnyitni a közönség előtt. A kiállítási tárgyak egyelőre a bejáratnál fekszenek.

A törzsgyűjtemény áttanulmányozása után jól esett élvezni a téli napsütést és a +5 °C miatt az ereszbe csepegő havat egy szendvics mellett. De menjünk hátra a szolgálati parkolón keresztül a körfűtőházba, ahol igazán egyedülálló tárlat vár minket.

Kívülről a valamikor részben villamosított épület fordítókorongjának behavazott medencéje tekinthető meg, de a szomszédos épület falán felirat figyelmeztet, hogy üzemi területre tévedhetünk

Belépve nem találunk személyzetet, viszont a pályafenntartás egy kevésbé ismert világába csöppenünk: valódi sínbicikli fogad

Hátrébb egy kétéltűvé alakított Kübelwagen és egy első szériás Ford Transit is megtekinthető

Igazi érdekesség a Porsche által fejlesztett benzin-elektromos meghajtású ágyúszállító kocsi

Természetesen a nemzeti büszkeséget sem lehet figyelmen kívül hagyni: Austro-Daimler motorral ellátott motoros kocsi, amivel a szerszámokat és hasonlókat lehetett szállítani

Ha végeztünk a hivatalos nevükön kiskocsikkal, nyugodtan menjünk tovább a hátsó szekcióba, ahol mozdonyok vannak kiállítva.
A Gmunden gőzös 1854-ben épült a bécsújhelyi Günther mozdonygyárban a Linz-Wels-Lambach-Gmunden vasút számára, hogy személyvonatokkal dolgozzon. Az eredetileg 25 lóerős 2'B-n2 tengelyképletű mozdony mindössze 6 méter hosszú és eredetileg 3,5 osztrák láb (1106 mm) volt a nyomtávja.

Igazi hegyipályás ikon az SBB-nél Be 6/8II 13257 pályaszámon szolgált Krokodil becenevű mozdony

Szintén ikonikus, de már hazai pályán a 1042 005-7 pályaszámú mozdony, melyeket a Semmeringbahn leküzdésére terveztek, de 1142-es sorozatként a mai napig szolgálják az utazóközöséget az egész országban

A Ventus mögött látható kilátóba innét lehetett volna feljutni, de egy kerítéselem állta utunkat. A kilátóból a Gloggnitz–Mürzzuschlag távolságot 45-ről 15 percre csökentő Semmering-bázisalagút portáljának építkezését lehetett volna megszemlélni, ami így elmaradt.

Mivel még volt két óránk az indulásig, megnéztük az állomás másik oldalát és a település központját. Szombat délután szinte örülhetünk, ha nyitva van bármilyen kereskedelmi egység Ausztriában, ezúttal is mindössze a Stadtplatzon található Unimarkt (bár hivatalosan független, de a dizájn erősen hasonlít a német Edekára) szupermarket és a szomszédos Köck pékség kínálatát lehetett szemügyre venni ajtón belülről. Innét már egy rövid sétával elérhető a Mürz folyó partján a pihenőpark, de időközben megszűnni készült a természetes megvilágítás és visszatértünk az állomásra.

Régebben laktanyaépületként szolgálhatott a Kaplanplatz 1 alatt álló épület, mögötte elvileg az állomás átépítését bemutató Infobox lenne, de az legalább decemberig nem elérhető

A felvételi épület kibelezve áll, a 2. és 3. peron közötti szigetperon még a régi osztrák megoldás, de 2026-ra ez is korszerűsödik – természetesen a forgalom indokolatlan szüneteltetése nélkül történik minden. A bázisalagút jelen állás szerint majd 2028-ban nyit meg, addig valószínűleg marad a mostani menetrendi struktúra.

Az állomással szemben egy kisebb buszgarázs áll, ahova beállt ez az Irisbus Crossway LE is, amelyik tavaly nyáron érkezett a környékre egy szolgáltatóváltás eredményeként.
A megállóban olvasható menetrend kevésbé kínálati jellegű: hétvégén ugyan át lehet utazni a 187-es busszal Semmeringbe, de csak az R 91-es vonathoz csatlakozva minden második-harmadik órában.

A belváros egy részlete a napnyugtához közeli, délután fél négyes időpontban

Indulás előtt még hagytunk időt egy railjet-keresztre, ezúttal északról érkezett a cseh és délről az osztrák egység

A ČD ezúttal az 1-es garnitúrát küldte az RJ 257-re

Naplementével ellentétesen vár a vacsora


Nem sok idő maradt felszállni a vonatra, aminek a helyére érkezett a Ventus-páros, hogy 5 perccel később visszainduljon. Az élményekkel feltöltődve és a hegyi levegőn elfáradva foglaltuk el helyünket a hazaúton, ahol a hegyi szakaszt magunk mögött hagyva elkezdődött a vacsora kihordása. A lemenő nap utolsó fényeiben még láthattuk a Bécs irányában teljesen beállt gyorsforgalmi utat, hiszen a síelők többsége autóval vagy busszal érkezik a környékre.

A kocsik tartozéka a snowboard vagy síléctartó, így nem volt probléma a sporteszközök elhelyezése

Vacsorára az A jelű menü Vörösboros marharagu galuskával névre hallgatott

A B jelű menü Bardírozott trikolor csirkerolád vajmártással és sáfrányos jázminrizzsel volt

A vegetriánus C jelű menü pedig Gerslivel és dióval töltött paprika olasz paradicsommártással

Desszertként mindegyikhez eperzselés sajttorta járt

Az étlappal visszaúton is maximálisan meg voltunk elégedve, véleményünk szerint nem érdemes kihagyni a fogásokat. Mindegyik ízletes és laktató, a frissen készült étel illata pedig még az elfogyasztás után is élményt okoz. A személyzet nem tanult vendéglátókból állt, mégsem éreztünk semmilyen hátrányt emiatt, legtöbbjük hivatalos munkaidőben is a MÁV-csoportnál tevékenykedik. Az országhatár után újra vonatszám- (D 14100/Ex 13001) és mozdonycsere a hegyeshalmi rendezőben és irány tovább Budapest felé. Kelenföldig sikerült közel negyed órányi előnyre szert tenni a forgalomirányítás hathatós segítségével, így a tervezettnél korábban hazaérhettek az utasok.


Írásunk létrejöttét a MÁV Rail Tours Kft. segítségének köszönhetjük!

Adorján Péter

Írásaink kommentálására a RegionalBahn Facebook-oldalán van lehetőség.