Berlin történelmi belvárosa alatt húzódik egy évek óta lezárt alagút, amely stratégiai fontosságú lenne a metróüzem biztonságának és hatékonyságának növeléséhez. Bár a neve alapján egy másik utca alá tippelnénk, a Waisentunnel nem a Waisenstraße alatt fut. Felújítása viszont újjápítésbe fordult a kifejezetten rossz állapota miatt.
Több, mint 9 éve nem használható a berlini metróhálózat nagyprofilú összekötőalagútja, a Waisentunnel. Az U5-ös vonalból az Alexanderplatz és Rotes Rathaus állomások között kiágazó, majd a felszín alatt az U8-as vonalat a Jannowitzbrücke és Heinrich-Heine-Straße állomások között elérő egyvágányú üzemi vonal főképp a Spree alatti szakaszának leromlott állapota miatt került forgalomból kizárásra.
Ez és egy másik ugyanilyen vaskapu biztosítja a teljes metróhálózat létét a folyó alatti szakasz elzárásával.
A korabeli hírek szerint mindössze néhány évig tartott volna a lezárás, de az építkezéshez csak 2026-ban láthatnak neki és az aktuális tervek szerint 2030-ban gördülhet újra metrószerelvény a nagyprofilos hálózat két része között közvetlenül.
A 2018 óta lezárt árvízvédelmi kapu előtt Henrik Falk, a BVG vezérigazgatója; Ute Bonde, közlekedési szenátor; Franziska Giffey, gazdasági szenátor és Dr.-Ing. Dennis Backwinkel, a BVG Projekt GmbH ügyvezetője.
Az alagúti kapcsolatra pedig égető szüksége van a BVG-nek, mivel immár egy évtizede csak úgy tudja eljuttatni a fővizsgára érett kocsikat az U5-ről a Seestraße telephelyre, ha azokat Friedrichsfelde kocsiszínben egyesével teherautóra rakják és átviszik Britzbe. Erre a műveletre nagyjából 14 napos határidővel kerül sor, míg a saját hálózaton ez korábban 1-2 napig tartott.
A Spree medre alatt futó, az 1910-es években épült szakasz állapota – a vasbeton gyakorlatilag elmállik a folyómeder alatt – nem teszi lehetővé a további hibajavításokat, így azt teljesen elbontják és helyben cserélik. Ehhez két részletben szádfalakkal munkagödröt alakítanak ki és a bontás után új elemekből készítik el az alagutat. A jelenlegi két alagút közül viszont csak egy épül meg, hiszen a másikban közel egy évszázada nem került lefektetésre a vágány és felesleges lenne újraépíteni.
Modellezések szerint ilyen lesz az építkezési munkagödör.
A teljes alagútnak ez csak egy kis része, a parti szakasz szintén nincs a legjobb állapotban, de a Littenstraße alatti rész szintén kihívásokat tartogat a különböző korú részek miatt. A teljes költséget százmilliós nagyságrendre teszik, de a célok között szerepel a több évtizedes használhatóság.
Adorján Péter
