2012. 06. 04.

Az Európai Unió legpontosabb vasútja

De melyik is lehet az? Nos, egy biztos: nem a MÁV(-csoport). De a megoldás közel van: nemrégiben reklámkampányba kezdett az ÖBB, melyben az Európai Unió legpontosabb vasútjaként mutatja be magát, 97%-os menetrendszerűséggel reklámozva járatait. A győzelmi sajtóhírek persze mindig felületesek, nézzünk hát a számok mögé!



Elsőként érdemes lerántani a leplet a szemtelenül trükkös megfogalmazásról – bizony, Svájc nem EU-tag, tehát a pontos vasúti közlekedés etalonját jelentő Svájci Szövetségi Vasút (SBB) nem szerepel az összehasonlításban. Valljuk be, így azért lényegesen könnyebb a helyzet... A kampány alapját a 2011-es összesített adatok jelentik, melyek szerint az ÖBB járatainak 96,6%-as közlekedett menetrend szerint. Érdekes módon a hivatalos vállalati blogon egy másik, 97,6%-os érték kerül elő, de a tényeken ez mit sem változtat: az ÖBB Európa második legpontosabb államvasútja, az SBB 97,8%-os eredménnyel továbbra is őrzi vezető helyét. A kampány időzítése mindenesetre merész, ugyanis a 2010-es és 2011-es évben is a nyár hozta el a távolsági vonatok menetrendszerűségében a mélypontot.

Reklám a bécsi Westbahnhof-on

Az ÖBB-járatok pontossága 2010-hez képest összesítésben 2,4%-ot javult (2010-ben 94,2%-os volt a mutató), ami napi közel 4500 vonat viszonylatában kifejezetten jó eredménynek mondható. (Az előzményekért érdemes tavaly májusi írásunkat is elolvasni, melyben a 2010-es és 2011 eleji adatokat vettük górcső alá.) Az elmúlt évek statisztikáit vizsgálva az is nyilvánvaló, hogy míg a regionális és elővárosi járatok pontossága stabilan 95-98% között mozog, a végső összesítést a távolsági forgalom menetrendszerűsége alakítja. 2010-ben ebben a műsorszámban magához képest gyalázatosan teljesített az osztrák vasút, nyár közepén valamit decemberben 70-72% közötti értékekkel „padlózott” az egyébként 74-84% közötti tartományban ingadozó mutató. Ebből a perspektívából nézve válik igazán érhetővé a „győzelmi jelentés” mögötti tartalom – 2011-ben ugyanis nem ment 80% alá a távolsági járatok pontossági havi bontásban, az év első két hónapjában pedig sikerült a 90%-os álomhatárt is átugrani. Az idei év lesz a „puding igazi próbája”, az eddigi adatok alapján a távolsági forgalom majdnem 10% szélességű sávban mozog (kb. 82 és 91% között), míg a regionális és elővárosi forgalom tartja a 97% körüli átlagot, minimális szórással. Most következnek viszont a távolsági forgalomban az eddigiek szerint mindig problémás nyári hónapok, így kíváncsian várjuk a folytatást!

Aki nem rontja a statisztikát: a városon belül pendliző bécsi S80-as viszonylat Talentje valószínűleg akarattal sem tudna túl sokat késni

Első vagy sem, az ÖBB pontossági adatai impozánsak a hagyományos, országos hálózatot üzemeltető vasutak kategóriájában. Ebben a kategóriában egyébként sem könnyű adatokhoz jutni, de fentebb is hivatkozott, tavaly májusi bejegyzésünk első és második részében összegyűjtöttük az akkor rendelkezésre álló adatokat. A Deutsche Bahn esetében idén februárban elemeztük a Stiftung Warentest méréseit és a DB saját adatait, melyek az ÖBB mostani adataihoz képest jelentős lemaradást mutatnak. Nyilvánvalóan nehezen összehasonlítható a két rendszer a méretbeli különbség miatt, de a DB friss adatai kifejezetten biztatóak, 94-96% körüli összesített menetrendszerűséggel. A távolsági forgalom szerepe itt pontosan ugyanaz, mint az ÖBB esetében – nagyjából 8-10%-al alacsonyabb pontosságával korrigálja a regionális és elővárosi forgalom stabilan 95% feletti adatait. Erre az ellentétre vegytiszta példákat találhatunk a brit hálózatüzemeltető, a Network Rail vonatkozó oldalán. A 97% közelében tanyázó, stabil csúcstartó az egyvonalas (London–Southend-on-Sea) c2c társaság, míg a 86% körüli sereghajtók a két nagy észak-déli fővonal távolsági forgalmát kiszolgáló Virgin Trains és East Coast társaságok. (Érdemes megjegyezni, hogy itt távolsági vonatoknál 10 perc feletti eltérés számít késésnek.)

Az East Coast társaság észak felé tartó HST-szerelvénye gyorsít ki York állomásról – bár a szigetországban rengeteg dolog fordítva van, mint a kontinensen, a távolsági forgalom 10 perces limittől és üzemeltetőtől függetlenül itt is hajlamosabb a késésre

Egy másik stabil versenyző az élbolyban a holland vasút (NS), mely a hálózat hosszát illetően egészen jó összehasonlítási alapot kínál az ÖBB-vel. Korábbi írásainkban az akkor elérhető 2009-es éves jelentést elemeztük, mostanra nyilvánosak a 2011-es számok is (ld. az éves jelentés 17. oldalát). Az 5 perces limittel számolt pontosság 94,7%-os, míg 3 perces tűréshatárral (ez holland specialitás) ugyanez a mutató 89,6%-on állt 2011 egészére nézve. Az ÖBB számai viszont még ebben az összehasonlításban is jónak mondhatók, ezért érthető a büszkeség.

Egy kis metodika
A késés definíciója messze nem egységes az európai vasutakon, beleértve a fent bemutatott és korábban elemzett példákat. Német nyelvterületen az alapelv a menetrendtől megengedett maximum 5 perces eltérés, ezt a DB esetében egy további, 15 perces limittel számított mutató egészíti ki – ennek a távolsági vonatok esetében a hálózat mérete miatt van létjogosultsága. A francia államvasút, az SNCF is hasonló elvek mentén publikálja (néha) statisztikáit, újabban viszont a távolsági járatoknak menettartamtól függően 10 illetve 15 perces tolerancia jár. Nagy-Britannia esetében is érvényes az 5 perces limit, de csak a London környéki elővárosi forgalomban, a többi járatnak egységesen 10 perc a tolerancia. Helyi sajátosság volt a ténylegesen leközlekedtetett járatok számát mutató „reliability” (megbízhatóság) mutató, melyet nemrégiben összevontak a pontossági mérőszámmal. A külön kezelt megbízhatósági mutató a többi vasút eszköztárában nem szerepelt, de a szigetország elővárosi vonalain bevett és sűrűn alkalmazott módszer egyes járatok lemondása. Míg a Chicago-i METRA szintén 5 perces toleranciával dolgozik, angolszász területen létezik az 5 percnek egy 4:59 másodperc helyett 5:59 másodpercet megengedő (azaz 6 perces) olvasata is, melyet a legtöbb elővárosi vasúthálózat használ az USA északkeleti partvidékén (New Jersey Transit, MTA Long Island Railroad, SEPTA). A 6 perces limitet Európában a belga hálózatüzemeltető, az Infrabel használja, míg a szomszédos holland vasút már 5 perces limittel számol. A hollandok 3 perces toleranciával is közölnek adatokat, ami a legszigorúbb mércének tekinthető. Ennél már csak a Stiftung Warentest ment tovább, amikor egy 2007-es vizsgálatban 1 perces eltérést is késésként regisztráltak a DB hálózatán. Az ellenpélda a szlovák hálózatüzemeltető, a ŽSR, akik jó szokásukat megtartva 2010-es éves jelentésükben is a késés definíciója nélkül adják meg a késési statisztikákat. Ennél már csak a MÁV, illetve MÁV-Start jobb: bár a Közszolgáltatási Szerződés 8. sz. melléklet 2.2 pontja szerint 5 perces limittel számolnak, végső soron a faék egyszerűségével kerülik meg a problémát, ugyanis nem hoznak nyilvánosságra statisztikát. Ez is egy megközelítés...

Szeretnénk hasonló témájú és hasonló számokkal ellátott reklámot látni a Keleti pályaudvar aluljárójában is...
(a szerző felvételei)

Magyarics Zoltán

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.