2013. 11. 24.

Videóajánló - XLIV. rész: görög saláta vasúti módra

Legutóbbi két videóajánlónkban a görög vasút Ganz-MÁVAG gyártmányú mozdonyaival és motorvonataival ismerkedtünk meg - jobban mondva azzal, ami ezekből megmaradt. A görög vasutak viszont a magyar szerelvényeken túl is igen érdekes járműállománnyal rendelkeztek és részben rendelkeznek még ma is: kiszuperált német mozdonyoktól a román erőgépeken át kanadai és amerikai nagyvasakig szinte minden fellelhető volt a minimum eklektikusnak nevezhető hellén vasúti gördülőállományban. Ebből a színes bazárból csemegézünk mai ajánlónkban!



A görögországi vasútvonalakat szinte egy kezén megszámolhatja a téma iránt érdeklődő vasútbarát: a dicső(bb) múlttal rendelkező ország sosem volt híres vasútjairól. Ez persze nem véletlen, a természet- és gazdaságföldrajzi viszonyok sem nagyon szorították rá a görögöket a vaspályákra - a délies munkatempó pedig szintén nem kifejezetten előny ebben a műfajban. A mégis megépült vasutakon közlekedő járművek üzemeltetésével kapcsolatban már a Ganz-MÁVAG járművek kapcsán felfedezhettünk némi nagyvonalúan bohém hozzáállást, és ez úgy tűnik, jellemző volt már a járművek beszerzésére is. Nem tudni, hogy ez a hazai vasúti járműipar hiányára vezethető-e vissza, ám nehezebb olyan neves vasúti járműgyártót mondani a 1950-től 1980-ig terjedő időszakból, akinek a termékei nem fordultak meg az OSE járműparkjában, mint olyat, akinek igen. ALCO, GE, MLW, Alsthom, Krauss-Maffei, Krupp, Ganz-MÁVAG, FAUR, Electroputere - és akkor még csak a mozdonyoknál járunk. Beszédes adat, hogy huszonhétnél többet semmiből sem vettek a derék hellének egészen 1997-ig. Így aztán igazi élő járműskanzen volt a görög vasút - merüljünk el egy kis időre ebben a színes forgatagban!

Az észak-amerikai mozdonyok Európában - különböző okok miatt - rendszerint nagyon mérsékelt karriert futottak be, ám a görögök ebben is kivételesek voltak. Három gyártótól (ALCO, GE és Montreal Locomotive Works, azaz MLW) több hullámban és típusból összesen 72 dízelmozdonyt szereztek Észak-Amerikából, melyek közül sok mai is aktív. A legfényesebb karriert talán a MLW 20 darab MX-627 és 10 darab MX-636 sorozatú mozdonya futotta be: ezek szinte mindegyike ma is üzemképes, ami 40 évnyi üzem után a mediterrán karbantartási színvonal mellett komoly fegyverténynek tűnik. Véletlenek persze ebben a műfajban nincsenek: a Montreal Locomotive Works ezen két típusa tulajdonképpen a American Locomotive Company, azaz ALCO elnyűhetetlen „Century” dízelmozdony-családjának utángyártása.
Első filmünkben három MX-627-es MLW-mozdony küzd egy kiadós nemzetközi vonattal a Thesszaloniki - Athén fővonalon átható traktorhang és turbósivítás kíséretében. A hanghatáson kívül a vonat (mely legalábbis részben a Hellas-expressz kilencvenes években szokásos összeállítású variánsának tűnik) sem akármi: a MÁV kötelékébe tartozó Ds-poggyászkocsi és 19-80-as középszámú bautzeni „bolhás” még hagyján, de az orosz „batár” háló már igazi kuriózum, a vonatban hátrébb besorozott ex-DB magas tetőprofilú görög hálókocsikat is valószínűleg megette már a rozsda...



Természetesen nem maradhatnak ki a válogatásból az MLW-mozdonyok ősei, az „igazi” ALCO-gépek. Széles nyomtávra három sorozatból (DL532B, DL50C és DL543) 27 példány, míg méteres nyomtávra a 993 kW teljesítményű DL537-es sorozat 12 példánya készült a görög államvasút számára. Ez utóbbi szériából az interneten fellelhető adatok szerint 4 darab még ma is üzemképes, második filmünkön pedig az A.9104 és A.9111 pályaszámú gépek lenyűgöző hanghatás mellett küzdenek a Peloponészosz-félsziget hegyvidéki pályáin méretes tehervonatukkal.



Harmadik ajánlott rövidfilmünk főhőse is egy ALCO-gyártmányú erőgép, ezúttal normál nyomtávon. Az A.302 pályaszámú Alco DL500-as mozdony vasútbarátoknak szervezett különvonatozásokon tűnik fel Konstantinos Gogis 2001-2003 között készült képsorain. A gép egyedisége abban rejlik, hogy míg az Észak-Amerikából beszerzett többi görög sorozat középvezetőállásos kivitelben épült, a DL500-as széria megtartotta a tengerentúlon szokásos, ám az öreg kontinensen teljesen tájidegen egy vezetőállásos kivitelt. (Egy Spanyolországba szakadt rokont nemrégiben a madridi vasúti múzeum gyűjteményében láttunk viszont.) Az 1962-ben gyártott sorozat mozdonyai közül már csak az A.302-es üzemképes, ő is már a nosztalgiaflottát gyarapítja.



A görögök persze nem álltak meg a bevált amerikai technikánál, hanem bevásároltak keleti szomszédunktól is. Egyrészt a hazai síneken Dacia becenéven ismert LDH-sorozat LDH70-es típusából vásároltak tizenkettőt a bukaresti Augusztus 23. Művektől. Másrészt - és ez az érdekesebb szál - a román járműipar büszkesége, az Electroputere Craiovában működő gyára is szállított 10 fővonali dízel-elektromos mozdonyt, LDE 4000 típusjelzéssel, A.551-560 pályaszámokon. A 4000 lóerős nagyvad hazai terepen 70 és 71-es sorozatként érdekes módon nem bizonyult igazán sikeresnek (az 1976-1983 között gyártott gépekről az 1989-es fordulat után már szinte csak parajosban rozsdálva készültek fényképek), míg görög földön a kilencvenes évek végén is javában dolgoztak. Az alábbi két filmen ismét a fentebb már hallott átható traktorhangot árasztják az Electroputere legerősebb dízelmozdonyai, ami szintén nem véletlen: az LDE 4000-es a román gyártó ALCO-licensz motorokkal folyt rövid kalandjának gyermeke, a 16 hengeres, 16 R251 típusjelzésű motor tulajdonképpen az MLW 10 évvel korábban a görögöknek szállított MX636-os sorozatába épített 16-251F közeli rokona.





A görög vasút történetének kevésbé dicső lapjaira tartozik az a valószínűleg szélesebb körben ismert tény, hogy a német vasúttól 1989-1990 során használtan beszerzett 20 darab Krauss-Maffei gyártmányú V200.1-es sorozatú dízel-hidraulikus mozdonyt a hellén vasút néhány éven belül rendesen lelakta. A helyi „policy” értelmében ezek is mentek a kerítésbe, néha egészen banális hibákkal - jellemző, hogy a 2001-ben hazamentett mozdonyok közül számos felújított példány még ma is üzemel magánvasutak kötelékében. Az is jellemző, hogy az alábbi videó 1997-es elkészültének idején a 20 gépből már csak néhány üzemelt, azok is jobbára csak egy dízelmotorral...



Mielőtt azt hinnénk, itt ki is merült az egzotikumok sora: a görögök „természetesen” Japánból is vásároltak, méghozzá 1967-ben 20 darab dízel-hidraulikus tolatómozdonyt a méteres nyomtávú hálózatra. A hírek szerint ezek közül mára egy maradt üzemképes, ám az alábbi képsorokon még párosával parádéznak a méteres hálózat pireuszi fűtőházában. Ráadásként egy ALCO DL537-es dízelgép és a Ganz-MÁVAG egyik méteres nyomtávra gyártott dízelmotorvonata is feltűnik a filmben.



Természetesen motorvonatok terén is igazi állatkertet tartott fenn a görög vasút, kiszuperált 1937-es Linke-Hoffmann kocsiktól az ötvenes évekbeli FIAT motorkocsikon át a francia De Dietrich Ferroviaire 1952-ben épült, méteres nyomtávú motorvonatáig. Ebből az ikerkocsis kivitelű típusból 13 példány épült, és szerencsére egy közülük megmaradt az utókornak. Ez a nosztalgiaflottás szerelvény parádézik Konstantinos Gogis alábbi, 2002-es felvételén egy vasútbarátok számára szervezett úton.




Magyarics Zoltán

1 megjegyzés:

  1. Nem az ex-DB magas tetőprofilú kocsikat építették át nálunk kb. 10 éve?
    http://www.railfaneurope.net/pix/gr/car/night/WLABmh/OSE_617371408015_WLABmh_1.jpg

    VálaszTörlés

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.