Furcsa sors adatott Poroszország első vasútvonalának. A Stammbahn egykor Berlinből, a Potsdamer Bahnhofról indult és egészen Potsdamig vezetett. Ám a II. Világháború pusztítása és Berlin, valamint Németország megosztottsága csak egy sokadrangú mellékvonallá alacsonyította az egykori fővonalat. Az S-Bahn-hálózat csonkításával pedig immáron több mint három évtizede vonat sem járt erre.
Nem sokkal a Nürnberg és Fürth közötti vasút megnyitása után, 1838-ban nyitották meg a Berlin és Potsdam közötti vasútvonalat. A Stammbahn Poroszország első vasútja volt és több mint száz évig virágzó forgalmat bonyolított a vasútvonal. A II. Világháború után nem indult újjá a vasúti közlekedés a későbbi szektorhatárokon át, csak Zehlendorf és Düppel között vették fel a forgalmat ingavonatokkal.
Néhány évvel később, 1948. június 15-étől váltották a gőzmozdonyok vontatta vonatokat az S-Bahn villamos motorvonatai. Az egykori „Zuggruppe 5” vonatai ingáztak ekkortól fogva a rövidke, mindössze 2,5 kilométer hosszú szakaszon.
Zehlendorf állomás peronja, miután a II. Világháború után villamosították az egykori nagyvasúti vágányokat is
(Detlef Jentzsch gyűjteményéből, forrás: stadtschnellbahn-berlin.de)
(Detlef Jentzsch gyűjteményéből, forrás: stadtschnellbahn-berlin.de)
Zehlendorf állomás nyugati vége: egyenesen az ekkor már egyvágányú, villamosított Stammbahn látszik, a kép jobb szélén pedig a Wannseebahn vágányai kanyarodnak el
(Greif gyűjteményéből, forrás: stadtschnellbahn-berlin.de)
(Greif gyűjteményéből, forrás: stadtschnellbahn-berlin.de)
A meglehetősen puritán düppeli felvételi épület. Ma már nincs meg, elbontották
(Greif gyűjteményéből, forrás: stadtschnellbahn-berlin.de)
(Greif gyűjteményéből, forrás: stadtschnellbahn-berlin.de)
A vasúti forgalom egészen 1980. szeptember 18-ig maradt meg a vasúti pályán, ekkor a DR megszüntette a legtöbb nyugat-berlini S-Bahn-vonalon a közlekedést, miután 1961 után gyakorlatilag „szellemvasúttá” vált a gyorsvasút, köszönhetően a nyugat-berlini szakszervezetek által szervezett, a városvezetés által nyíltan nem támogatott, de megtűrt bojkottnak.
A gyér forgalmú vasútvonalon a DR szerette volna némileg növelni az utasszámot, így a két végállomás között 1971-1972 során megépítette Zehlendorf Süd megállóhelyet. Az 1972. szeptember 20-án forgalomba helyezett állomás nem mellesleg komoly konfliktusokat okozott a DR és az amerikai kommandantúra között, hiszen Zehlendorf kerület az amerikai szektorhoz tartozott, a helyzet rendezése miatt 1971 végétől 1972 szeptemberéig szünetelt az egyetlen peronnal és egy kis felvételi épülettel rendelkező állomás építése.
A vonalon ingázó vonatok mindig kétemberes üzemben közlekedtek. A szerelvények indítását a düppeli végállomáson és Zehlendorf Süd megállóhelyen a segédvezető intézte – németül Triebwagenschaffner, motorkocsi-kalauz a neve, ám jegyvizsgáló ténykedést nem látott el.
Többek között ezen a vonalon közlekedett utoljára a Nyugat-Berlinben maradt „Bernau” osztályú motorvonatok utolsó példánya, mivel más viszonylaton nem járhatott, mert az észak-déli alagút szűkös űrszelvényébe sem fért be.
A vasúti forgalom megszűntével a pályát nem szedték fel, de a természet magáévá tette. A düppeli felvételi épületet elbontották, de a peronok mindhárom állomáson megmaradtak. A vasúti sínek mellett ma gyalogút vezet. A vasútvonal újbóli megnyitását, rekonstrukcióját civilek évek óta szorgalmazzák, ám egyelőre csak nagyra törő tervek születtek a témában, más nem.
Düppel végállomásból nem sok maradt, az erdőben azonban a vágányok megvannak és a peron maradéka is jól látható
A sínek megvannak fák között, senki sem bántja őket. Egyedül az áramvezető sínt vették le a tartóbakokól
A peron és a vágányok lassan az enyészeté lesznek. Az 1980-ig használt oldalról fényképezve látszik még a Berlepschstraße felé eső oldalon a II. Világháború után felhagyott vágány peronja is
A természet visszafoglalja a szünetelő forgalmú vasútvonalat
Az egykori S-Bahn mellett már az 1960-as évek óta közlekednek autóbuszok. A 115-ös busz hagyományosan a ma U3-asként jelzett metróvonal Fehrbelliner Platz állomásával köti össze a düppeli térséget és Zehlendorfig gyakorlatilag S-Bahn-pótlóként funkcionál
A vasútvonal egyetlen szintbeni átjárója a Clauerstraßénál volt – a sínek itt még megvoltak a kép készítésekor
A vasút területre tilos belépni és télen nem síkosságmentesítik a területet
Zehlendorf Süd állomás peronjához vezető járda. Hátrébb a felvételi épület látszik
Elhagyatottan várja sorsát az 1972-re felépített épület
A peron is megvan a fák között
Sőt, a jellegzetes, íves kandeláberek is megvannak még. A vasbeton oszlopos kialakítás az NDK-ra jellemző, nem a nyugat-berlini térségre
A megálló régi névtábláját is csendben rágja az idő vasfoga. 2008-ban még látható volt a felirat...
A vasúti vágányok felől nézve jól látszik a vasbeton elemekből épített peron
A vasút melletti gyalogútról nézve így fest a felvételi épület
Az útátjárót vezérlő berendezéseket rejtő vasbeton építmény az egykori vaspálya mellett
Zehlendorf állomáson vonat már sok-sok évtizede nem jár a Stammbahn peronja mellett, ám a perontetőt a mai napig karbantartják. Talán egyszer ismét járnak majd mellette vonatok?
Kilátás a Stammbahn felé a Wannseebahn peronjáról. A kép bal oldalán látszik a felhagyott peron
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
Nem csak az egykori nyugat-berlini területen, hanem az egykori NDK-ban is vannak nyomai a Stammbahnnak. Igaz, sokkal kevesebb, hiszen az egykori vasúti pálya java része az államhatárként kezelt szektorhatár nyomsávjába tartozott. Ám a legjellegzetesebb maradványa a vonalnak Dreilinden mellett, a ma A115-ösként jelzett autópálya felhagyott és felbontott szakasza felett átívelő, szintén felhagyott vasúti híd.
Halász Péter
