2020. 02. 22.

Berlin Calling

A német fővárosról a RegionalBahn oldalain már sokat olvashattak, ám viszonylag ritka az útirajz jellegű, némileg személyesebb hangvételű írás. Ezúttal azonban egy ilyen következik, azzal a nem titkolt céllal, hogy felhívjuk az olvasó figyelmét arra, hogy utazni, ha van rá lehetőségünk, nem csak nyáron érdemes. Pláne nem városlátogatásra, ahol szinte mindegy, milyen az idő, mindig van mit nézni.


Berlinbe minden évszakban érdemes ellátogatni, nincs olyan, hogy tavasszal vagy ősszel; télen vagy nyáron: egyszerűen mindig érdemes, hiszen a hivatalosan is több mint 3,5 millió lakossal bíró metropolisz hatalmas kiterjedése és lakosságszáma ellenére is emberléptékű. Mégis: itt mintha nem a világtörténelmet szemlélné az ember, hanem egyenest annak lapjai között járna, hiszen ki ne hallott volna a berlini falról, Nyugat-Berlinről, esetleg a II. Világháború és az azt megelőző eseményekről. Hogy a császárság korát már ne is említsük. Berlinbe érdemes többször ellátogatni, hiszen a városlakók humora és tenni akarása komoly eredményeket hozott már eleddig is. Szubjektív válogatásunk következik most a berlini látnivalókból, amelyek bár nyilván közlekedésbarátok szemüvegén át, de szeretné megmutatni Berlint, túl a Bodemuseum-on és a Checkpoint Charlie-n, no meg a Reichstag épületén.

Berlini közlekedés


A Fensterplatz együttes Ringbahnfahrn című számánál szinte semmi sem mutathatná be jobban a német főváros jellegzetes hangzásvilágát, különösen, ha közlekedésre az S-Bahn-hálózatot választjuk

A német főváros közlekedése sok szempontból lehet példaértékű, bár számos problémával küzdenek ők is. Ám – mondhatjuk talán – Budapestről nézve irigylendő problémái vannak Berlinben. A jelenleg 3,6 millió lakosú város lélekszáma folyamatosan növekszik, emiatt viszont sokszor kapacitásgondokkal küzd a tömegközlekedési rendszer. És ez a rendszer valóban rendszer, hiszen a megrendelőt, Berlin városát (egyben szövetségi állam is) és Brandenburg tartományt képviselő közlekedési szövetség, a Verkerhrsverbund Berlin-Brandenburg (VBB) valóban rendszerként kezeli a közlekedést, sok esetben csak onnan tudjuk, hogy éppen kiléptünk Berlinből vagy Brandenburgból, hogy megváltoznak az utcanévtáblák és az utastájékoztató rendszer felhívja a figyelmet arra, hogy új tarifazóna kezdődik a következő megállótól.
A Berlinbe látogatók számára elsősorban a napi vagy a hetijegy megvásárlását ajánljuk: itt szinte gondolkodás nélkül érdemes az ABC tarifazónára érvényes jegyet megvenni, hiszen a berlini A zóna Ringbahnon belüli; a B a Ringbahn és a városhatár közötti terület, míg a C az a városhatár és nagyjából a város körüli autópálya-gyűrű közötti részt foglalja magában. Ezáltal viszont a berlini C tarifazóna része a szomszédos Potsdam városa is, amelyet érdemes felkeresni – és nem csak azért, mert a villamoshálózaton még számítanak egy pár évig a magaspadlós Tatra-villamosokra, hanem azért is, mert számos látnivalóval várja a látogatókat maga a tartományi székhely is, de ezek ismertetése ezúttal némileg túlmutat mostani írásunk elsősorban terjedelmi korlátain.

A helyi közlekedési jegyek minden tömegközlekedési eszközre jók, legyen szó villamosról vagy éppen a képen is látható S-Bahn-ról

A VBB jegyeivel használhatjuk az adott tarifazónán belül a városi és az elővárosi autóbuszokat, a villamosokat és a metrókat is. A járművek nagy részét a Berliner Verkehrsbetriebe AöR, azaz a BVG üzemelteti. Érvénes a jegy emellett még a regionális vonatokra (RB, RE) és persze az S-Bahn járataira is. A metró- és S-Bahn-megállókban jegyautomatákat is találunk, a legtöbb magyarországi bankkártyát elfogadják ezek az eszközök. Fontos, hogy a bankkártyát használjuk, a telefonos megoldások nem feltétlenül használhatók ezeknél az eszközöknél a tapasztalataink szerint. A jegyeket érvényesíteni is kell, ám a napijegy vagy a hetijegy érvényessége nem abban a pillanatban indul, hanem azon a napon, amikor azt lekezeltük. A távolsági vonatok néhány kivételtől eltekintve nem használhatóak a VBB jegyeivel, ezt érdemes fő szabályként megjegyezni, hiszen a jegy nélküli utasok komoly felárat fizetnek: a pótdíj 60 euró; a jegyvizsgáló további 20 eurót számol fel a vonaton kiadott jegyért és a teljes árú távolsági vonatjegyet is ki kell fizetni. Röviden: drága mulatság. A hatvan eurós kérdést amúgy a városi közlekedésben is feltehetik az ellenőrök, nem érdemes tehát akár csak a vonaljegy néhány eurós árát megspórolni.

Tömegközlekekedési jegy váltható digitálisan is a megfelelő applikációból

Aki okostelefonnal utazik, annak érdemes több applikációt is töltenie: ezek mindegyikéből lehet jegyet is venni, a BVG Fahrinfo és a Jelbi esetében ugyanazzal a loginnel léphetünk be, ráadásul külföldi felhasználóként is fogadnak bennünket. A VBB appjában viszont csak a belföldi utasokat látják szívesen, ha jegyet akarnak venni. Ellenben a VBB appban érjük el a közlekedési szövetség élő térképét; a BVG Fahrinfoban a részletes menetrendet, míg a Jelbi segít az utazás tervezésében, akár több szolgáltatás, a BVG mellett különféle autómegosztók vagy éppen kerékpár- és rollerkölcsönzők segítségével és ezeket ki is bérelhetjük, ha a regisztráció során a megfelelő adatokat megadtuk. Az appok a megszokott helyekről, a Google Playből vagy az Apple Storeból érhetők el.

Ha megvettük a jegyünket, akkor érdemes azt nem mélyre elásni: a buszokon és a villamosokon a fedélzeten, az U- és S-Bahn-vonalak esetében a peronon érvényesíthetjük őket. Ez után se tegyük el mélyre a jegyet, hiszen az autóbuszok esetében alapvető ökölszabály: első ajtós felszállási rend van érvényben. A buszvezetők általában meg is követelik a jegy felmutatását, de legalábbis az első ajtós rend betartását. Egyes forgalmas megállóhelyeken esetleg eltekintenek ettől: a tegeli reptéren vagy Rathaus Spandaunál az átmenő M45-ös busznál ez rendszeres – de azért ne alapozzunk erre. Az emeletes buszok esetén fontos megjegyezni, hogy az első ajtótól a lépcsőn túlig hivatalosan tilos a folyosón állni, csak a babakocsi-tárolóban lehet állva utazni. Ugyancsak tilos az emeleten állva utazni, csak akkor álljunk fel, ha helyezkedni akarunk vagy éppen leszállunk.

Egy 20 perceként közlekedő viszonylaton járó szóló Mercedes-Benz Citaro; egy gyorsjáraton közlekedő MAN Lion's City DD és egy MetroBus-járaton közlekedő csuklós Solaris Urbino 18-as várja az indulást a schönweidei állomás melletti buszállomáson. Felszállás mindenkor az első ajtón!

A busz- és villamosjáratok alapesetben hajnali 5 és éjfél között járnak, jellemzően 20, ritkábban 30 vagy 60 percenként. Ezek mellett vannak az M-el jelzett járatok: a MetroBus és MetroTram-járatok viszont 10 vagy 5 perces ütemben közlekednek napközben és az esetleg nagy többségében minimum napi 20, de inkább 24 órás üzemben közlekednek, így az éjszakai hálózatban jól kiegészítik az N betűvel jelzett éjszakai buszokat. Fontos tudni, hogy a metrók péntekről szombatra és szombatról vasárnapra virradó éjjel egész éjszaka járnak; a többi éjszaka során a metrókkal nagyjából párhuzamos útvonalon közlekednek az N1...N9 jelzésű buszok.

Városnézés autóbuszból normál tarifáért: a 100-as busz emeletéről így fest délután az Alexanderplatz felé haladva a Siegessäule

A tömegközlekedés nem mellesleg tökéletesen alkalmas a városnézésre is: aki a nevezetességeket szeretné megnézni, annak mindenképpen tudjuk ajánlani a 100-as jelzésű buszt: elsősorban délután érdemes vele utazni, amikor nyugatról süt már a nap és ekkor a Zoologischer Gartentől az Alexanderplatz felé utazva láthatjuk a nyugati városközpontot, a követségi negyedet, a Siegessäule-t, a Bellvue-palotát, a kormányzati épületeket, a Brandenburgi kaput, majd a volt Kelet-Berlinbe átérve az Unter den Linden házait és az Alexanderplatz térségét. Ha szerencsénk van és emeletes buszt fogunk ki, akkor az emeleti első helyek igazán értékesek.

A 218-as vonalon minden nap találkozhatunk az ATB egyik nosztalgiabuszával

Szinte hihetetlen, hogy az első IK-szériás metrók már 5 éve forgalomban vannak

Látnivalók Berlinben


Az egyik legrégebbi „magas” látnivaló a Reichstagsgebäude [Birodalmi tanács épülete], melyet eredeti formájában 10 év építkezés után 1894-ben adtak át rendeltetésének és 1933. február 28-án az ülésterme máig ismeretlen gyújtogatás hatására kiégett. 1945-ben ugyan a szovjet csapatok foglalták el az épületet és készítették el a híres fényképet május 2-án, a Potsdami konferencia keretében meghatározott szektorhatár viszont az épület keleti oldalán, a mai szolgálati parkolón keresztül húzódott. 1955-ben a Bonnban ülésező Bundestag [Szövetségi Tanács] határozott az épület konzervárásáról és újjáépítéséről. Bár a hasznosításra nem voltak konkrét tervek, 1961 és 1973 között Paul Baumgarten tervei alapján átépítették az épületet a bonninál nagyobb ülésteremmel, meghagyva a lehetőséget egy esetleges Újraegyesítésnek. Az 1971-ben megkötött a Négyhatalmi egyezmény egyik fontos pontja volt, hogy a szovjet és kelet-német érdekek miatt csak bizottsági és frakcióüléseket lehetett tartani az épületben. Ennek ellenére 1985-ben a bonni kormányzat megrendelt egy tanulmányt Gottfried Böhmtől egy esetleges Újraegyesítés utáni parlamentáris használatra. Az első ülésre 144 választott képviselővel 1990. október 4-én került sor, de ez csak szimbolikus jelentőségű volt. 1991. június 20-án 18 szavazattal többet kapott a Bundestag (vissza)költözését megalapozó javaslat, így 1993-ban 80 beadott pályamű közül Sir Norman Foster, Santiago Calatrava és Pi de Bruijn tervei kerültek megvásárlásra. Bár Foster munkájában alapvetően nem, de Calatrava terveiben szerepelt az üvegkupola, később jogvita is kialakult kettejük között, az 1992-ig titkosan kezelt Böhm-tervezet is számolt már vele. A bolgár-francia művészpáros Christo és Jeanne-Claude Verhüllter Reichstag [Becsomagolt Reichstag] nevű projektje keretében ezüstös szövettel és kék szalagokkal vonták be 1995. június 24. és július 17. között az épületet, majd elkezdődhetett a mai állapothoz vezető átalakítás. 1999. április 19-én tartották a hivatalos kulcsátadást a 600 millió márkás munkálatok után, azóta az épület látogatható, tematikus vezetett túrák vagy ülésnapokon a parlamenti munka megtekintésével, de a 23 méter magasban lévő tetőkert és a 40 méter átmérőjű üvegkupola önállóan is megtekinthető. 2010 óta a helyszíni regisztráció legalább 2 órás várakozással működik, viszont online is foglalható időpont – mindkét esetben díjmentes a belépés.

Egy évtizede még szabadon látható volt a feljárórámpa jobb oldala, manapság már a biztonságos beengedést szolgáló konténerváros foglalja a látvány egy részét. A tér közepén az Egység lobogója nevet viselő 6×10 méteres zászló az ország legnagyobb, hivatalos lobogója, oszlopa 28,5 méteres magasságú.

Kevéssé ismert tény, hogy a Reichstagsgebäude Spree felőli sarkán egy emléktábla is méltatja Magyarország '80-as évek végi szerepét, mely az Újraegyesítéshez vezetett

Következő magassági kilátást biztosító hely a Siegessäule [Győzelmi oszlop], amit 1864 és 1873 között Heinrich Strack tervei alapján építettek meg a mai Platz der Republik közepén. Eredetileg háromosztatú és 60,5 méter magas volt, de 1939-ben átkerült a mai helyére, a Großer Stern közepére. Az áthelyezés azzal is járt, hogy alulra beépítettek egy jellegében hasonló oszloprész, a díszítésként szolgáló 60 aranyozott ágyút egy-egy szinttel lentebb helyezték, a legfölső osztatba pedig babérlevél-kötegek kerültek és elnyerte a mai 67 méteres magasságát. Az oszlop tetején a Friedrich Drake által tervezett 8,32 méter magas és 35 tonnás aranyozott Viktoria-szobor áll, melyet a berlini népnyelv csak Goldelse [Arany Bözsi] néven említ. A szobor lábához teljes áron 3, kedvezményesen 2,50 € ellenében megmászhatjuk a 285 lépcsőfokot.

A Siegessäule a Tiergarten közepén

Második legmagasabb kilátóhely a korai XX. századi arculatú, klinkertéglával burkolt Kollhoff-Tower, itt egy hagyományos boltnak látszó üvegajtó mögött találjuk a 24. és 25. emeleten található Panoramapunkt nevű kilátóteraszhoz vezető utat. A teljes áron 7,50, kedvezményesen 6 € leszurkolása után megkezdhetjük utunkat Európa leggyorsabb, üvegtetős liftjével, mely 8,65 m/s sebességgel repít a 101 méteres épület tetejére. Ugyan a fotózást némileg nehezíti a biztonságot garantáló rácsozat, a történelem során sokat látott tér és környezete Berlin egyik leghíresebb jelenkori építészeti kiállítása.

Balról jobbra: Forum-Tower, Kollhoff-Tower és Bahntower
A három épület a magasházépítészet különböző korszakait jeleníti meg

A nyolcszögletű Leipziger Platz alatt húzódik az U2-es metróvonal Potsdamer Platz nevű állomása: lejutni viszont nem feltétlenül triviális, az Alexanderplatzhoz hasonlóan sok évnyi tapasztalattal is el lehet tévedni.

Balról jobbra: Atrium-Tower, Berlin Állami Könyvtára, Philharmonie, a Fujit mintázó tetejű Sony-Center tárul elénk Nyugat felé tekintve.
Középen hátul a Breitscheidplatz és környékének magasházai

A Reichstagsgebäude a Panoramapunktból: az EU-zászló a Brandenburgi kapu felé eső torony tetején leng

Ha Berlini magas épületek, akkor nem maradhat ki az NDK felsőbbrendűségét hirdetni hivatott Berliner Fernsehturm [Berlini tévétorony], melyet a Marienviertel [Mária-kerület] 1965 tavaszi, engedély nélküli lebontásával kezdtek, az egyetlen megmaradt épület az 1200-as évek második felében épített Marienkirche, amely Berlin legrégebbi működő temploma. Maga a torony alapozása 1965. augusztus 4-én kezdődött, az alapnál 42 méter és a 248,78 méteres felső pontnál mindössze 9 méter átmérőjű vasbeton toronyban egy belső acélszerkezeten belül közlekednek a látogatókat és a személyzetet szállító üvegtetejű liftek. Menekülési lehetőségként 986 lépcsőfok áll rendelkezésre a bejárathoz vezető 30 mellett – biztonságtechnikai megfontolások miatt nem látogatható bármilyen mozgásszervi problémával küzdők számára. A 32 méter átmérőjű gömbben a kilátószint 203 méteres magasságban található, a következő 207 méteres magasságú szinten pedig az egy óra alatt körbeforduló étterem. Ezen túl még három műszaki szint van a kosárnak is nevezett részben, aminek a külső felületén 1000-nél is több rozsdamentes piramis alkotja a burkolatot, ezzel is csökkentve a szélnyomást és az örvényléseket. Ezek a rozsdamentes acéllapok Dillenburgból (ami akkoriban ugyebár az NSZK területén volt), a speciális ablakok Belgiumból, a liftek és az adótechnika Svédországból érkezett. Napsütésben a burkolat kialakításából adódóan egy hatalmas kereszt alakban tükröződik, amire a megépítése után még a Stasi beépített tisztjeit felhasználva sem talált szabotázsra utaló nyomot, viszont az államilag támogatott Telespargel becenév helyett a Sankt Walter és a Rache des Papstes [a pápa bosszúja] nevek ragadtak rá, később az NDK államapparátusa a Szocializmus plussza kifejezéssel próbálta magyarázni a jelenséget.
Vasúti vonatkozása is van a toronynak, hiszen a használaton kívül észak-keleti irányban lévő 20 méteres gémmel rendelkező daru egy a lipcsei Kirow által gyártott, módosított vasúti daru. A daru már az építkezéskor felkerült és ennek segítségével a 120, egyenként 10 tonnás elemre szétszedett toronykosár elemeit 22 perc alatt fel tudták emelni a szédítő magasságba. A torony hivatalos megnyitására 1969. október 3-án került sor Walter Ulbricht és prominens kísérete által, az első polgári látogatók 4 nappal később tekinthették meg az NDK alapításának 20. évfordulója keretében. Az antennákkal együtt összesen 368,03 méter magas építmény jelenleg különböző televízió-, rádió- és adatkapcsolati adásokat továbbít. Manapság akár napi 5000 látogató is megfordul a toronyban, de egyszerre legfeljebb 380 látogató lehet a két szinten. Belépődíjként helyszínen váltva 17,50 vagy kedvezményes esetben 14,00 € fizetendő a kilátószintért, de akár 2-3 órát is várhatunk a bejutásra. Interneten akár három hónapos elővételben is válthatunk jegyet 22,50 illetve 13,00 € ellenében a kilátóba vagy az étterem belső helyeire, de további 3 € rádobásával feljogosít az ablak melletti szék foglalására.

A Kollhoff-Towerből kelet felé tekintve a Berlini dóm, a Park Inn (volt Interhotel Stadt Berlin) és a Telespargel uralja a látképet

Az Urania-világóra mellől is jól látszik a Pápa bosszúja

A Haus am Checkpoint Charlie [Ház a Charlie ellenőrzőpontnál] ellendarabja a DDR-Museum [NDK-Múzeum], így akit a kettéosztott város élete érdekel, akár egy napon belül megismerheti a két világnézet és a benne élők mindennapjait.

Ha már kulturális ajánlat, akkor mindenképpen meg kell említeni a 2711, akár 4,7 méter magas, üreges betonoszlopot, amik a Meggyilkolt zsidók emlékművét alkotják. Ugyan az átadása óta eltelt 15 évben az oszlopok nagy része megrepedt, mégis csak 50 körüli oszlopot kellett megerősíteni. Az oszlopok között 95 centiméter széles utak vezetnek, a talaj szándékosan hullámos, de akadálymentesen is bejárható.

Az oszlopok fél és kettő fok közötti dőléssel lettek felállítva

A terület közepénél már erősen nyomasztóak tudnak lenni az akár kétszeres embermagasságú tömbök

Az Ebertstraße másik oldalán áll egy magányos betontömb, amit egy üvegablak tör meg. Az ablakon betekintve egy néhány perces rövidfilm fut végtelenítve. Ez is egy emlékmű, ami a nemzetiszocializmus alatt üldözött homoszexuálisoknak állít emléket.

A vasfüggöny mindkét oldalán érvényben volt a heteroszexuális "normától" eltérő viselkedéseket szabadságvesztéssel sújtó 175-ös paragrafus, melyet csak 1994-ben töröltek el véglegesen. A WHO már 1990-ben törölte a homoszexualitást a betegségek listájáról.

Ha már a Tiergartenben kalandozunk, nehéz észrevétlenül elmenni a Szovjet Hősi Emlékmű mellett. A Június 17. utca északi oldalán álló monumentális építmény a Berlin elfoglalásáért vívott csatában elesett 80 ezer szovjet katonának állít emléket. A helyszínválasztás pedig szándékos, mivel Albert Speer tervei szerint itt keresztezte volna egymást Welthauptstadt Germania [Germánia Világfőváros] észak-déli és kelet-nyugati főútja. Az emlékmű a Potsdami Konferencia után a brit szektorba került, de 1961-ig szovjet katonák adták a díszőrséget. Legutóbb a Győzelem Napjának 70. évfordulójára lett felújítva – 2020. május 8. Berlinben tartományi ünnepnap lesz.

Oroszosan monumentális az emlékmű, ennél csak a Treptower Parkban található nagyobb

Szürkület idején is találhatunk látványos és különleges helyszínt: az S-Bahn Tiergarten állomása melletti sétaúton áll a Gaslaternen-Freilichtmuseum, mely Európa egyetlen, működő gázlámpa-múzeuma. Berlin utcáin néhány éve még harmincezer gázlámpa világított, de az elektromos – különösen a LED-alapú – fényforrások üzemeltetése sokkal gazdaságosabb, ezért egyre több helyen cserélik hasonló színű, de már műfényes megoldásra a közvilágítást. Ennek a letűnt korszaknak állít emléket a Stadtbahnnal párhuzamos sétaút melletti szabadtéri kiállítás. Az 1978-ban 31 kandeláber felállításával kialakított gyűjtemény ma 25 német és 11 külföldi város 90 típusát mutatja be. Sajnos a vandalizmusnak elég sok darab áldozatul esett a 2006-ban történt felújítás óta, a Budapestet képviselő darab még működik.

A Budavár típusú kandeláber az első elágazásnál kapott helyet

Berlini gasztrórovat


A berlini és a brandenburgi konyha kifejezetten jellegzetes, bár Berlin manapság a street food egyik bástyája is. A bulinegyedben, Kreuzbergben és a Warschauer Brücke környékén bármit megkaphatunk ebben a kategóriában.
Ha valami hagyományosat, de gyorsat szeretnénk, akkor a számos helyen elérhető Thüringer Rostbratwurst-ra érdemes „rámenni” vagy ha valaki a helyi különlegességeket szeretné megkóstolni, akkor a Currywurst-ot válassza! Ez ugyanis berlini étel, legalábbis a városban mindenképp: Hertha Heuwer 1949-ben szolgálta fel a Kantstraße és a Kaiser-Friedrich-Straße sarkán álló büféjében ebből az első adagot – a közelben működött a Currywurst-múzeum is 2018-ig! Számos helyen találkozhatunk ezzel a fogással: a sok gyorsbüfé-lánc is erre szakosodott, a legismertebb ezek közül talán a Currywurst Express és a Curry 36. A város egyik legjobbját azonban az évtizedek óta az Eberswalder Straße U-Bahn-állomás mellett működő Konnopke’s Imbiß-ben keressük!

Ha „streetfood”, akkor Currywurst! Itt éppen sült krumplival és Berliner Pilsnerrel tálalták a város egyik legjobbját

Ha valami klasszikusabbra vágyunk, abban sincs hiány: a rendkívül felkapott, „fancy” helyek mellett számos igazi kisvendéglő és nyáron sörkert várja az éhes és szomjas vándort. Természetesen ezek között is akad tematikus helyszín: a kaulsdorfi S-Bahn-megálló melletti étterem például pont a gyorsvasútra szakosodott, konyhája pedig számos helyi specialitást kínál.

A berlini konyha egyik jellegzetessége a berlini módra készített szárnyas- vagy borjúmáj. Itt éppen szárnyasból készült látható gombóccal és ami miatt berlini, az a sült almakarikák és a jellegzetes fűszerezés

Berlinben a helyi sörfőzdék kínálata mellett a nagyipari termékeket is érdemes megkóstolni: rendkívül népszerű a Berliner Kindl, melynek számos változata érhető el. Tőlük e sorok szerzői a világos baksört vagy a szűretlen Zwickl-t tudják ajánlani. A „népsör” leginkább a Berliner Pilsner, ezt annak idején Kelet-Berlinben kezdték főzni; Nyugat-Berlinben a Schultheiss a párja. Ma már azonban ez utóbbit sem a Turmstraße metróállomás mellett készítik, hanem a Berliner Kindl az Indira-Gandhi-Straße-n lévő komplexumában gyártja.
Aki üdítőre vágyik inkább, az is választhat helyi terméket: a Spreequell számos üdítőitalt kínál az ásványvizek mellett, ezek különlegesebbje a Berliner Faßbrause; a pikáns ízek rajongóinak pedig a Bitter Lemon-jukat tudjuk ajánlani. Ugyan nehezebben beszerezhető, de mindenképpen érdemes megemlíteni  a Thomas Henry márkájú termékeket is, amik hivatalosan ugyan koktélalapanyagok, de önmagában is fogyaszthatók. Nagyobb élelmiszerboltokban szinte mindig kapható valamelyik verziója.
Ha már élelmiszerboltok: Berlinben néhány kivételtől eltekintve vasárnap az üzletek zárva vannak. A kivételek közé tartoznak a repülőtéri és vasútállomási boltok, de bizonyos termékeket, elsősorban kényelmi dolgokat vagy műszaki cikkeket nem vehetünk meg ilyenkor a helyi jogszabályok értelmében. A többi napon a szupermarketek nagy része reggel 6-tól, de inkább 7-től 21-22 óráig, ritkábban 24 óráig van nyitva. A későbbi időszakban általában a kisboltok, az eleve a késői nyitvatartásra specializálódott Späti-k vannak csak nyitva, itt viszont mindent el lehet érni, ami csak kell. A legnagyobb láncok a kisebbtől a legnagyobb boltféléig jelen vannak a városban: a REWE-csoport a REWE, Nahkauf és a Penny üzleteivel; az EDEKA-lánc; a Kaufland és a real,- is elérhető számos helyen. A Lidl mellett itt az Aldi Nord üzleteit találjuk a diszkont kategóriában, velük versenyzik a Netto, a helyi szlengben a kutyás piktogramja után „Hundennetto”-ként emlegetett lánc. A kettő kategória közé esik a Netto Markendiscount és a Norma lánc is. Érdemes megjegyezni, hogy az italos göngyölegeknek betétdíja van: a sörösüveg 0,08 € vagy 0,15 €; a műanyag üdítős vagy ásványvizes palack 0,15 €; a PET-palack és az fémdoboz pedig 0,25 €-t ér, erre érdemes figyelni. Nem kevesen ezzel egészítik ki kis pénzüket, így ha magunk nem akarunk bajlódni a visszaváltással, ne törjük össze az üveget, hanem tegyük le kulturáltan akár a szemetes mellé. Pár perc és már nyoma sem lesz.

Utazás oda-vissza


Bár Budapest és Berlin között számos repülőjáratot is találunk, mi ezúttal mégsem ezt, hanem a vasúti közlekedést ajánljuk az utazni vágyóknak. Ennek egyik oka, hogy a reggeli járatok zsúfoltak, míg a délutáni járatok relatíve későn érkeznek meg Berlinbe. Ellenben a MÁV-START üzemeltetésében háló- és fekvőhelyes kocsik is közlekednek Budapest és Berlin között. A Keleti pályaudvarról 19:25-kor induló Metropol EuroNight másnap reggel háromnegyed tízre ér Berlinbe. Ellenkező irányban este fél hét körül indul a járat Berlinből, Budapestre reggel fél kilenc magasságában érkezik. Fontos tudni, hogy a Berlin Hauptbahnhof célállomású jeggyel a városon belül egy egyirányú utazásra jogosultak vagyunk a Stadtbahnon a gyorsvasút járataival is, amennyiben úticélunk a Ringbahnon belüli területre esik. Korábban ez a díjszabási pont volt a legendás „Berlin Stadtbahn” nevű fiktív állomás. Az ülőkocsiba 29, a fekvőhelyes kocsiba 49, a hálókocsiba 69 eurótól indulnak irányonként és utasonként.

Érkezik Hamburg felől a Hungária EC a berlini főpályaudvar alsó szintjére. A vonatot Prágáig a České Dráhy Vectronja továbbítja

Aki esetleg nappal szeretne utazni és bevállalja a durván 11 órás vonatozást, annak a Hungária EuroCity-vonatot is ajánljuk. A MÁV-START által kiállított szerelvény Budapest-Nyugatiból 7:25-kor indul; Berlinből pedig 9 óra előtt távozik a szerelvény. A vonatot a MÁV-START felújított CAF- és DWA-kocsikból állítja ki és ha szeretnénk, akár a drótszamarunkat is vihetjük, hiszen a vonattal kerékpárszállító kocsi közlekedik: korábban a DB Fernverkehr adta a járművet, míg a 2019/2020-as menetrend életbe lépése óta a MÁV-START kerékpárszállító teres IC+-kocsija jár a vonattal. Aki megéhezik, az a magyar étkezőkocsiban csillapíthatja éhségét, a járaton forinttal, euróval és cseh koronával is fizethetünk. Megjegyezzük: az étkezőkocsiban a szlovák és a cseh belföldi szakaszon, elsősorban Érsekújvár és Prága között nagyon sokan vannak, érdemes ezt a szakaszt talán elkerülni. A nappali vonatra a jegyek 2. osztályra 39, 1. osztályra 65 eurótól indulnak a jegyek egy útra. A részletek a MÁV-csoport weboldalán böngészhetők.

Írásunk létrejöttét a MÁV-csoport támogatásának köszönhetjük!

Adorján Péter, Halász Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem!

Oldalunkon általában előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését jogát fenntartjuk. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.