Annak idején sebtében építették a blokád alatt, majd Nyugat-Berlin egyik fontos kapcsolata maradt a világ felé, de mindvégig kicsi volt és a város szövetébe ékelődött: búcsúzik a berlini „Otto Lilienthal” repülőtér.1948. november 5-én szállt le az első Douglas C-54-es repülőgép a frissen és rohammunkában, a berlini francia megszállási övezetben elkészített tegeli repülőtéren. A berlini blokád idején egyedül a légihíd jelentette az utánpótlási útvonalat a várost megszálló nyugati szövetségeseknek és a lakóknak. A monumentális vállalkozás egyik kényszerű gyümölcse az, amely hosszú évtizedeken át szolgálta a város(rész) légi közlekedését. Az 1974. november 1-jén átadott jellegzetes terminálépület sok mindent látott és a remények szerint legalább hírmondónak megmarad. Úgy tűnik ugyanis, hogy a novemberi hónap komoly szereppel bír a tegeli reptér életében: 2020. november 8-án búcsúzik a közforgalmú légiközlekedéstől.
Összesen 72 évig közlekedtek itt repülőgépek és a korai ideiglenes jellegű „tábori” reptér szépen lassan fejlődött: a mai terminállal átellenes, északi oldalon voltak kezdetben a kiszolgálóépületek, itt a francia megszállók és a civil légiközlekedés is megfért egymás mellett. Nem véletlen, hogy a mai U6-os metró mai Otisstraße megállója 1956-ban Seidelstraße (Flugplatz Tegel), majd 1961-től az új terminál megnyitásáig Flughafen Tegel néven működött. A régi kiszolgálóépületek még egy pár évig a német államot szolgálják majd kormányzati reptérként, várhatóan egészen 2029-ig, a szövetségi kormány helikopterei innen indulnak szükség esetén. A civil légiforgalom teljes egészében költözik az október végén hosszú csúszás után megnyitott BER-re, amely a korábbi nyugat-berlini kormányzó polgármester, későbbi szövetségi kancellár, Willy Brandt nevét viseli.
A tegeli reptér és környéke 2020-ban
(térkép: OpenStreetMap)
(térkép: OpenStreetMap)
A tegeli repteret, ahogy azt a mai formájában ismerjük, tehát 1974-ben vehette birtokban a közönség. A jellegzetes terminálépületet az 1960-es évek szemléletének megfelelően, elsősorban autós közlekedés számára építették ki: a terminál hatszögletű épületének belső részére be lehet hajtani, innen indulnak a taxik és parkoló van az épület belső udvarán. A tervezésnél szempont volt, hogy a taxitól alig húsz méterre már a check-in-pultnál legyen az utas, onnan meg alig 15 méterre már a repülőgép ajtajában legyen. Akkoriban ez különleges komfortot jelentett, ma azonban már elképzelhetetlen a biztonsági intézkedések miatt. Tegyük hozzá: ez a megoldás kis forgalomnál az exkluzivitás érzését adhatta, az utolsó évtizedben viszont éppen a terminálon belüli hely szűkössége vált a repülőtér legnagyobb problémájává.
A repülőtér forgalma a német újraegyesítés után is folyamatosan nőtt, hiába lett immáron sokkal könnyebben elérhető a polgároknak az NDK reptere, Schönefeld is. Az 1990-es években évi 100 ezer körüli repülőmozgásról 2019-re majdnem 200 ezerre nőtt a reptér forgalma, ez utasszámban évi kb. 6,5 millióról 25 millió főre való emelkedést jelent. Pedig a térség nem kényezteti el a repteret: a lakóövezetek miatt éjszakai repülési tilalom van érvényben – a térség zajterhelését mi sem mutatta jobban, hogy ha a Kurt-Schumacher-Platznál, a kifutópálya keleti végén vártunk a buszra a metróállomás előtt, gyakorlatilag lámpaváltásonként jöttek a repülők is.
A reptér másik komoly baja az, hogy hiába volt kvázi a város közepén: a közlekedési kapcsolatai szegényesek voltak. Hiába tervezte a berlini városvezetés, hogy metróvonalat épít az új terminálhoz, ebből nem valósult meg a mai napig semmi. A tömegközlekedési kapcsolatot a Zoologischer Gartenhez közlekedő X9-es és a város közepéhez, a Hauptbahnhofhoz közlekedő TXL jelzésű buszjáratok jelentik. Emellett a 109-es és a 128-as busz tárja fel a közvetlen környéket, betérve a reptérre is. Ám ezek a járatok és az egyénileg közlekedő utasok sem számíthatnak sok jóra: az A111-es autópályán megközelíthető légikikötő bekötőútja szinte mindig torlódással terhelt.
Korszakok a reptér földi oldaláról: a 128-as viszonylaton 2007 őszén még 15 méteres MAN autóbuszok közlekedtek. A típust azóta selejtezte a BVG: a hosszú kocsikat szóló Mercedes-Benz Citaro-k váltották
A városközpont felé az egyik fő közlekedési kapcsolatot a TXL jelzésű viszonylat jelentette. A gyorsjárat a Ringbahnt és a Stadtbahnt is elérte, sőt, az utóbbi pár évet kivéve még az Unter den Lindenen haladva eljutott Kelet-Berlin városközpontjáig, az Alexanderplatzig is. A viszonylaton korábban csuklós MAN-ek és Solaris Urbino 18-asok jártak
A másik gyorsjárati kapcsolat a TXL mellett az U7-es metrót és a Ringbahnt elérő, a Zoologischer Gartenig közlekedő X9-es viszonylat volt. A város megosztottsága idején ez a járat volt a fő tömegközlekedési kapcsolata a reptérnek, speciális fényezésű autóbuszok jártak a vonalon
Az alapjárati kapcsolatokat, a közvetlen környezet kiszolgálását a 128-as mellett a 109-es busz végezte. Ez a járat most is megmarad, de a terminálépületet már nem érinti. A járattal elérhetjük a Kurfürstendammot is, Nyugat-Berlin neves bevásárlóutcáját
A repülőtér forgalmát az utóbbi években az easyjet mellett a Lufthansa, az Eurowings, az Austrian, a Ryanair és a Swiss járatai generálták. Az európai célpontok mellett innen Doha, New York, Ulánbátor, Toronto, Peking és Szingapúr volt a fő transzkontinentális célállomás, ahova gépek indultak. Korábban, a cég 2017-es csődjéig az Air Berlin fő bázisa is volt a tegeli reptér. A cég olyan desztinációkra is kínált eljutási lehetőséget, mint Abu Dhabi, Chicago, Los Angeles, New York, Miami és San Francisco. A nagy tengerentúliak közül járt ide az amerikai Delta Airlines és a United is, New York-ból, illetve Newark-ból.
A terminálépület belső udvara az egyéni közlekedésé: a parkolók mellett innen indulnak a taxik is
A terminálépület elől indultak a különjárati buszok a Messe Berlin rendezvényeire, többek között az InnoTransra is
A különféle kiállítások, az InnoTrans, az IFA vagy éppen az ITB is komoly forgalmat vonzott a reptérre: ilyenkor a menetrend szerinti buszjáratok vezetőinek sem volt könnyű a szűk járdák mellett lavírozni
(fotók: Halász Péter)
(fotók: Halász Péter)
Érdemes megjegyezni azt is, hogy a Lufthansa Berlinben csak az újraegyesítés után jelenhetett meg: korábban a négyhatalmi megszállás elvei miatt a német légitársaság nem közlekedtethetett járatokat a volt birodalmi fővárosba – többek között e helyzet miatt is jöhetett létre 1978-ban az amerikai gyökerű Air Berlin.
Tegel utasként: nem kár érte...
Szerkesztőségünk egyik tagja viszonylag rendszeresen megfordult Tegelen légi utasként is. Magyarics Zoltán így emlékszik a német főváros most búcsúzó légikikötőjére: „Tegel számomra a legrosszabb repülőterek kétes versenyében mindenképpen dobogós volt, valahol az észak-oroszországi Arhangelszk Talagi repülőtér és a párizsi Charles De Gaulle 2D termináljának felújítás előtti állapota között. A legtöbb repülőtéren legalább minőségben elkülönül a hagyományos és fapados terminál – Tegelről még ez sem volt elmondható, a ferihegyi karámmal vetekedő színvonalú fapados C terminál nem volt sokkal rosszabb, mint a hálózatos légitársaságokat kiszolgáló főépület. Tegelben leginkább az állandó zsúfoltság volt zavaró – napszaktól függetlenül egy kín volt átvágni magát az embernek a tömegen, sehol sem lehetett leülni és a kapunkénti biztonsági ellenőrzés miatt sokszor kiadós sorbanállás jutott az utasoknak a folyosó tülekedésében. A fapados terminál ezt még annyival tudta megfejelni, hogy Párizst is megszégyenítő módon túl volt árazva az a néhány vendéglátóegység is, ami egyáltalán létezett a terminálban. Az elégtelen ülőhely, lelakott vizesblokkok, az igénytelen berendezés, konnektorok teljes hiánya és a többi már csak a hab volt a tortán. Talán csak annyi pozítivum, vagy inkább sportértékkel bíró anakronizmus volt TXL-ben, hogy a fapados terminálon sokszor egyszerűn kisétáltak az utasok a beszállókaputól a betonon álló repülőgépig - se busz, se utashíd. Már 2010 táján érezni lehet, hogy a bezárásra (-ig) játszik az üzemeltető, ehhez képest még 10 évig húzták a méltatlan állapotokkal – nem valószínű, hogy TXL-ért bármelyik utas könnyeket hullajt majd.”
TXL fő terminálépülete 2009 szeptemberében - méretre a világvárosok közül talán messze a legkisebb fő-repülőtér, bár Berlin ebből a szempontból kissé tudathasadásos, hiszen sok légitársaság Schönefeldre járt az újraegyesítés után is (mások, például az easyjet, mindkettőt használták)
TXL fő terminálja belülről egy csendesebb időszakban. A folyosó a hetvenes-nyolcvanas évek forgalmához biztosan elégséges volt, de a kétezres évekhez már nagyon nem
A repülőtéri buszok is elég archaikusak voltak Tegelen, itt például egy özönvíz előtti Neoplan várja az Austrian utasait
Az előtéren az Air Berlin D-ABFA lajstromjelű Airbus A320-as gépe; újonnan érkezett éppen 11 éve, 2009 novemberében az Air Berlinhez, ahonnan 2017 novemberében távozott, a légitársaság októberi csődjét követően. Jelenleg a spanyol Vueling kötelékében szolgál, a koronavírus-járvány miatt nyár óta Spanyolországban tárolják
Háromszorosan történelmi kép ez a 2012. szeptember 22-én készült fotó: a tegeli repülőtér is múlt idő, a légitársaságról már nem is beszélve. A háttérben az Air Berlin egyik szélestörzsű gépe, a D-ABXA Airbus A330-200-as parkol. A gépet 1999-ben vette át újonnan a Swissair, majd a Swiss-től került 2011 őszén az Air Berlinhez, melynek 2017-es csődjét követően némi tárolás következett, majd érdeklődés hiányában az immár 20 éves madarat 2019-ben összevágták. Az előtérben a D-ABQI lajstromjelű Bombardier DHC-Q-400 parkol, melyet 2009-ben újonnan vett át a Luftfahrtgesellschaft Walter nevű német regionális cég, mely az Air Berlin számára üzemeltette, majd a 2017-es csőd után a Eurowings kötelékébe került át, egészen idén őszig
Szintén történelmi, hiszen a rosszemlékű Germanwings-márkanevet is beszántotta már a Lufthansa. Itt még 2014. szeptember 23-án gurul a tegeli betonon a hajdani légitársaság egyik A320-as gépe
Tegelre jártak az amerikaiak is, itt éppen a United Airlines N12109-es Boeing 757-200 típusú gépe parkol, mely Newark Liberty International (EWR) repülőtérről érkezett 2014. szeptember 23-án reggel TXL-re. A gép stabil igásló, 1994 decemberi szállítása óta a United kötelékében rója az eget. A B757-es típus Amerikában gyakori és hatótávolsága miatt kisebb forgalmú transzatlanti útvonalakon is bevetette mindhárom nagy amerikai légitársaság (United, Delta, American) a keleti part és Európa nagy nyugati csomópontjai (LHR, CDG, DUB) illetve néhány kisebb célpont (EDI, GLA, SNN, MAN, BCN) között. Berlin volt talán a legtávolabbi célpont, ameddig a típus eljutott New York környékéről
Metrót nem kapott, amíg üzemelt, S-Bahn-t viszont igen. Legalábbis annyiban mindenképp, hogy a repülőtér terminálja előtti büfé stílszerűen egy kiszuperált Stadtbahn-kocsi volt – minden bizonnyal ez már nem költözik az új repülőtérre...
(fotók: Magyarics Zoltán)
(fotók: Magyarics Zoltán)
Az utolsó tegeli menetrend szerinti járat felszállása videón
Halász Péter
