A 2022-es retro hétvégék sorában az első hatvani, bár helyesebben talán északkelet-magyarországi retro hétvége volt: Budapesttől Egerig és Szolnoktól Somoskőújfaluig, Aszódtól Balassagyarmatig várták a vasútbarátokat május utolsó hétvégéjén a MÁV-START múltidéző vonatai.Jó egy hónappal írásunk megjelenése előtt, egészen pontosan május 28-29-ére szervezte meg a MÁV-START a hatvani retro hétvégét. Bár a programok valóban a hatvani csomópontban futottak össze, az elnevezés talán megtévesztő, hiszen Budapesttől Egerig és Szolnoktól Somoskőújfaluig kínáltak régies vonatokat az utasoknak és persze a vasútbarátoknak is. Tegyük hozzá azt is, hogy a balassagyarmati honosítású retro festésű Bzmot pedig Aszód és Balassagyarmat között várta az utasokat. Végre fővonali gépek és villamos vontatás közelmúltja is szerepet kapott ráadásul, így régi igényeket elégíthetett ki a MÁV-START a szervezéssel.
Egymás mellett a múlt és a... hát végülis a jelen. A V42 527-es a nosztalgiaflotta része, mögötte az 1960-as évektől fogva gyártott BDh és Bhv pedig még mindig a rögvalóság része a magyar síneken. A háttérben a 432 355-ös V43 1355-ösként ugyan 1982. április 28-án hagyta el a Ganz-MÁVAG gyárát, de a beépített technika az 1960-as évek első felét idézi. Így bizony nem sok év van az 1961 és 1964 között gyártott Leó és a Szili között, bár a Ward-Leonard rendszerű mozdonyok már a gyártásukkor is bevallottan korszerűtlennek számítottak. Csak épp nem volt más...
A reggeli első vonat, a Füzesabony–Eger viszonylatú 5522-es után jár körbe a Leó Egerben, hogy 5515-ösként térjen vissza Füzesabonyba.
Vajon ki indul előbb...?
A MÁV-csoport már a szombati délelőtt során gondoskodott az izgalmas pillanatokról: a Budapest-Keletiből a hosszú, vastagcsíkos kocsikból álló szerelvénnyel közlekedő IR 5500-ás továbbítására a V43 1001-est jelölték ki, de a hírek szerint a gép műszaki hibája miatt (a kettőből csak egy vontatómotor üzemelt) jelentős, 40 percen túli késéssel érkezett meg Egerbe a vonat. A tervek szerint a szűk, motorvonatra szabott fordulóidők miatt a gépeket Egerben „léptették”, így visszafelé a reggel a Tisza-tó expresszel hidegen felhozott V43 1006 431 006-os továbbította a vonatot. Ez utóbbi gép térközre jött az IR 5500 mögött és a foglalt vágányra be is fogadták Egerben. A hosszú IR 5500 szerelvénye azonban így is lelógott az első vágány peronjáról, hiszen a szintbeni kijárat miatt nem tudott teljesen előrehúzni a vonat érkezéskor. Sajnos az egri forgalmi személyzet szervezhettte volna jobban is a forgalmat: ha a három kocsis 5522-est, a Leó-vontatta személyvonatot fogadja az első vágányra, akkor a második vágányon jobban előre húzhatott volna a hosszú szerelvényes InterRegio, miután a V42-es körüljárt. A helyi és feltehetően a központi forgalomirányítás ráadásul még tetézte is a káoszt azzal, hogy bár készre volt jelentve a Budapestre tartó IR 5507-es, mégis az 5515-öst engedték el előbb. Ez sok vasútbarátnak és fotósnak nem volt ínyére, hiszen az IR-val előre lehetett volna utazni Maklárig, hogy ott is megörökíthessék, megcsodálhassák a Leót, de ez a lehetőség elúszott. Ráadásul az 5515-ös Füzesabonyban amúgy is „lóg a levegőben”, hosszú csatlakozása van a 80-as vonali IC-khez, míg az IR 5507-est be kellett szuszakolni a fővonal sűrű távolsági ütemébe a késésvel együtt, így forgalomszervezési szempontból sem volt helyes döntés az 5515-ös előreküldése.
Sajnos a retro hétvége szerelvényei sem kerülik el a MÁV-csoport általános jellemzőjét, a járművekkel való nem törődést. Az 50 55 20-37 205-1 pályaszámú Bko 2021 tavaszán kapott régi InterCity-logót, az IC-közlekedés 30. születésnapja alkalmából. Ezt az akkori rendezvény után gyorsan le is vették (miért?), de a matrica nyomai a mai napig ott vannak az achátszürke sávban...
A vonat végén közlekedő 50 55 17-37 002-7 pályaszámú, ARp Apee sorozatú Komfortkocsit pedig igazán lemoshatták volna, de erre nem került sor sajnos... Így viszont igazán csúnyán fest a kocsi, főleg, hogy a tolatószemélyzet által használt kapaszkodónál azért le van törölve a szutyok a kocsi oldaláról. A kocsikat valószínűleg az előző napi szegedi hibrid-IC végéről akasztották le, majd juttatták át a Keletibe. Tényleg ilyen igénytelenül kell hozzáállni a nagy publicitást kapó rendezvényeknél a kocsik előkészítéséhez?
EU-s támogatás hirdetménye és a Leó Füzesabonyban. Korszerűsítették a miskolci fővonalat az unió pénzén...
Nézzük csak meg közlebbről a megfakult táblát... Nos igen, a szolgáltatási színvonal javítása erősen kérdéses, bár az tény, hogy az átlagutas számára legalább a FLIRT-motorvonatok megjelenése előrelépést jelentett.
Ez a felvétel akár 30-40 évvel korábban is készülhetett volna, sok minden nem változott Füzesabonyban azóta sem.
Csoportkép a retro hétvége szereplőivel... Vagyis... A kép bal szélén a BDVmot 009 414 009 nem a program része, csak a menetrend szerinti Füzesabony–Miskolc viszonylatú 5044-es számú személyvonat. A 431 306-os pedig jobb oldalon a Tisza-tó expresszt várja, hogy este a Keletibe vigye. A kép közepén a 630 029-es az IR 5502-essel indul tovább Eger felé, majd némi idő múltán követi a Leó is személyvonatával.
A 630 029-es gép sem volt a tervezett program része: az egri IR-k élén a Gigantokat a „retro” festésű V63 004-es képviselte volna, de ezt sajnos már nem sikerült kiadni a szombati reggelen sem.
A Ganz-MÁVAG gyár remekbeszabott termékei egymás között. Van amelyik már csak nosztalgia...
Az imént némi késéssel, de a Gigant által Egerbe elhúzott vékonycsíkos gyorsvonati szerelvénnyel, már mint IR 5505-ös számú vonatként érkezik a V43 1001-es Füzesabonyba. Ritka pillanat, hogy a tisztán vékonycsíkos szerelvény összefordult a szintén az eredeti színterv szerint festett, bár kifejezetten koszos első Szilivel. Szóval a kép patináját szinte harapni lehet...
Néhány másodperccel korábban a szemfüles fotósok megörökíthették a magyar villamos vontatás múltját, jelenét és (sajnos) jövőjét is megtestesítő sorozatot három különböző fényezéssel.
Ugorjunk egyet: Hatvanból Somoskőújfalu felé a dízelvontatás mutatkozott be: a képen látható M40 224-es a 2021-es dél-alföldi retro hétvégén is szerepelt, most pedig Szergej és Nohab mellett szorgoskodott a salgótarjáni vonalon.
Az igazi csemege az egészen szépen kinéző BDV-szerelvény volt a Hatvan–Szolnok vonalon. A 13-as Bmxt Bmxfee vezérlőkocsi és a 11-es BDVmot 414-es motorkocsi egy 22-05-ös Bmx-et fogott közre az eredeti kettő helyett.
A 82-es vonalon a másik szerelvényt a 431 336-os továbbította, két „hugyos” Bhv-ból állt a stokk.
A 414 011-es motorkocsi meglehetősen furcsa látványt nyújt. Elsőre talán nem is tűnik fel minden, de... A levegős nyitható tükröket fix tükörre cserélték, a központi ütköző-vonókészüléket hagyományos csavarkapocs váltotta, így már esély sincs két egység távvezérlésére, nem úgy, mint a szobi vonalon eltöltött évtizedek során. A zárfény LED-es lett, a szélvédő felett a szinte soha sem használt viszonylatjelzőt lelemezelték. Ami a képen nem látszik, hogy az utastérben a jellegzetes szögletes világítótesteket lecserélték kerek LED-es lámpákra... Mondjuk a mi retro hangulatunkat némileg rombolta, hogy az ülések sem voltak felszaggatva és nem voltak összefirkálva a belső dekoritlemezek sem, de hát ez már csak ízlés dolga. :-)
Bár BSI-csatlással gyártották a sorozat összes darabját és ennek képességeit Budapesten sokáig ki is használták, Miskolcon már csak hagyományos vonóhorogra futja. Azt szakmai kíváncsiságból nem feltétlenül szeretnénk tudni, hogy miért kell visszaállni ilyen megoldásra, amikor már a teherkocsikon is terjed a Scharfenberg-csatlás.
A képen látható vonatoknak látszólag a kétharmada, gyakorlatilag csak az egyik szerelvény része a retro hétvégének, a Szili maga a nehéz hétköznapok súlyos darabja.
Szokatlan együttállás: a KISS mellett már tényleg anakronisztikusan hat a MÁV első elővárosi motorvonat-sorozatának képviselője.
A vezérlőkocsin azért még ott van a viszonylatjelző ablaka, bár régen is legfeljebb csak annyi volt ott, ha volt ugyan valami, hogy „Északi VF”...
A hatvani retro hétvégéről meglehetősen ambivalens érzésekkel távoztunk. Az egyik ilyen az volt, hogy túlságosan nagyot akart markolni a MÁV-csoport: a terület olyan nagy lett, ahol közlekedtek a múltidéző vonatok, hogy beutazni, bejárni, fotózni sem lehetett rendesen egy nap alatt. Mindemellett pedig a részletes program meghirdetésével is sokat késtek, hiszen az ígéretek ellenére nem bő hónappal előre, hanem csak másfél-két héttel korábbra sikerült közölni a részletes terveket. Persze, megértjük, hogy azért összeszedni ezeket a járműveket, a megfelelő munkatársakat, akik ismerik és kezelhetik a gépeket, nehéz volt, de pont hogy az ilyen események azért jól tervezhetők előre.
A földrajzi terület talán túlzó nagysága mellett kiemelendő az is, hogy bár immáron hagyományosan megjelent a retro hétvégére érvényes napijegy is a MÁV-START kínálatában, az a 2021-es dél-alföldi retro hétvégére érvényes napijegy árához képest sokkal több volt, alaposan utánaszámolva pedig nem biztos, hogy mindenkinek megérte volna: akinek valamiféle kedvezménye volt, már jobban megérte azt kihasználni, hiszen ha csak a MÁV-START saját kedvezménykártyáját nézzük, akkor már eleve az 50%-ot ad, szombaton ráadásul plusz egy fő együttutazó utasnak is. A legnagyobb hiba azonban mégis talán az volt, hogy későn és rosszul kommunikálva jelent meg a kínálatban maga a napijegy is.
Mindazonáltal respektálandó, hogy a MÁV-csoport munkatársai ezúttal tényleg valami újat hoztak össze és a villamos vontatás is kivehette végre alaposan a részét a múltidéző rendezvényből.
Halász Péter
