Ahogy haladunk az időben előre és érkeznek folyamatosan az új buszok, úgy csökken a közforgalmú a 200-as Ikarusok száma. A 256-osból napjainkra már csak egy darab maradt. Tóth Márk ezzel a kocsival szervezett fotóstúrát Ózd szépen sárguló festői vidékére október 12-én.
A fotóstúra főszereplője a JSZ-375 rendszámú Ikarus 256.42, amely jelenleg Ózd környékét szolgálja ki. A kocsi 1997-ben jött ki a gyárból, azaz lassan 3 évtizede hordja az utasait rendületlenül. „Pályafutását” az egykori Szabolcs Volánnál kezdte, Nyíregyházán. Néhány évvel ezelőtt került át Borsodba. Borsod a sorsod – tartja a mondás. Eredetileg DUD-782 volt a rendszáma, majd volt GNW-874, FVJ-451 is. 2007-től „viseli” a jelenlegit. A gyülekező az egykor jelentős iparváros vasútállomásán volt. Persze a korábban érkezők, már felszállhattak a buszpályaudvaron (helyi nyelvjárásban Indító) is.
Indulás előtti percek.
Az első fotómegállás a Marschalkó Béla által tervezett idén 100 éves Velence-telep impozáns épületénél.
Alapvetően az időjárásra se lehetett panasz. Esős időt jósoltak, szerencsére nem jött be: változóan felhős-napos időjárás kísért minket az utunkon. Először Borsodnádasdra mentünk. Az egykori lemezgyár kapujának előterében kaptuk lencsevégre a buszt. Utunkat Farkaslyuk felé vettük, ahol a bányászati emlékhelyeknél, valamint a falu határában fotóztunk.
A lemezgyár előterében.
Farkaslyuk hangulatos Vájár utcájában.
A kiállított bányamozdony és mögötte a „futós-sor”.
Még mindig Farkaslyuk, a kispiac mellett.
Az utóbbi fotómegálláskor történt a túra talán legviccesebb eseménye. Közeledtünk a buszmegálló felé, ahová épp gyalogosan tartott egy utazni kívánó helyi lakos is. Mikor észlelte a buszunkat, elkezdett szaladni. Ahogy mellé értünk, bíztatni kezdtük az ablakon kikiabálva (hopp, hopp, hajrá, hajrá!). Majd a megállóhoz érve egy kövér gáz kíséretében mentünk tovább a falu határába, hogy a hegyek előterében lefotózzuk a buszt. Eközben a lakos gyalogosan folytatta útját Ózd felé abban a hitben, hogy a busz szándékosan nem állt meg neki. Ám nem sokkal később jött a menetrendszerinti járat is. S mivel annak a sofőrje nem látott senkit a megállóban, így megállás nélkül ment tovább. Emberünk mellénk érve bár különböző jelzőkkel illetett minket, nem úgy tűnt, mintha nagyon megviselte volna az eset. Vígan sétált tovább.
Farkaslyuk határában, miután „megfuttattuk” a helyi utast.
Ezen vidám incidens után mi is folytattuk utunkat Szentsimon felé. Itt meglepetésként egy retró amerikai autóval, Lincoln-al, lehetett összefotózni az Ikarust. Borsodszentgyörgy volt a következő „fotohalt”, ahol a község egyedi faluhatárt jelző táblájával kaptuk lencsevégre a buszt. Innen Hodoscsépány buszfordulója felé mentünk tovább, majd a Pogonyipuszta vasúti megállóhely következett. Ez volt a Hétvége, de szó szerint! A következő fotóhely egy református templom előterében volt a községben, amiről előző mondatomban rémes szóviccet alkottam.
Keleti oldal, nyugati oldal! – Ahogy Ganxsta Zolee is énekli. Egy mára letűnt korszak meghatározó járművei Szentsimonban.
Isten hozott! Mondjuk minket Ikarus.
Hodoscsépány buszfordulójában.
Ugyanott, csak picit odébb a sárga fa végett.
Úton Hét felé a bánrévei vasúti átjáróban. Sorompót kaptunk az Ózdra tartó 5416-os személyvonat miatt.
Hét végén a hétvégén!
Átkelés a 92-es vasútvonalon a pogonyipusztai átjáróban.
A héti református templom előterében.
Hét határában.
Innen Bánréve vasútállomására mentünk tovább, de előtte még a Hét határában levő szántóföldről is megörökítettük a buszt a tornyosuló fellegekkel. Bánrévéről Sajópüspökibe mentünk tovább, ahol a Kisboldogasszony-templom előterében fotóztunk. Az utolsó fotómegállás Ózd vasútállomásának a rakodóján volt. A lemenő nap csodás fényeiben örökítettük meg a fotóalanyunkat. A legkitartóbbak, többek között én is, még lefotózták a buszpályaudvaron.
Bánréve vasútállomásán.
A Kisboldogasszony-templom előterében Sajópüspökiben.
Utolsó fotómegállás az ózdi vasúti rakodón.
A túra végén immár „jóllakottan” tankolás után.
Megérdemelt pihenőn a 256-os. Mellette egy 2007-es évjáratú ARC-Ikarus 134.02. Pár éve került ő is Borsodba Egerből, amit letagadni sem tud.
(fotók: Harmati Marcell)
(fotók: Harmati Marcell)
Hogy mekkora sikerei vannak a buszfotós-meneteknek, bizonyítja, hogy közel teltházzal voltunk. A külföldi vonalat Jens Grigo lelkes német fotósbarátunk erősítette.
Harmati Marcell
