Nemzetközi Ikarus Találkozó Tapolcán, ötödszörre is!

Immár évtizedes múltra tekint vissza az Ikarus buszok szerelmeseinek márkatalálkozója a nyugati országrészben, története során viszont a harmadik helyszínen került megrendezésre Tapolcán belül. A korábbi helyszínekkel ellentétben ezúttal jelentősen nagyobb területen voltak kiállítva az autóbuszok, valamint az időjárás is kiváló volt.

Idén május 9-én került megrendezésre az 5. Nemzetközi Ikarus Találkozó Tapolca városában. 2016 óta – a 2020-as „covid-évet” leszámítva – kétévente ellátogattak a hazai buszgyártás ékkövei ezen veszprém vármegyei városkába.

Az első tapolcai eseményt még a város déli szélén, a 77-es út mellett, a Déli városkapu buszparkolóban rendezték. Az eseményen teltház volt, illetve az Ikarus-kiállítók tekintetében túljelentkezés, voltak buszok, amik nem fértek be a parkolóba. Ezen okulván a következő három (’18, ’22, ’24) már a város központjában, a Köztársaság téren került megrendezésre. Ám az esemény népszerűsége hamar kinőtte ezt a helyszínt is, 2024-ben ismét voltak „hoppon maradt” ikarusosok, akik nem tudták kiállítani a járműveiket. A korábbiakból tanulva az ideinek már Tapolca nyugati szélén található Kinizsi laktanya adott otthont, ahol bőven volt hely. Továbbá volt nagyméretű parkoló is az autóval érkező látogatók számára és a helyi polgárőrség udvariasan segítette őket. A korábbiakkal ellentétben az idei esemény már fizetős volt, 2000 forint volt a belépő a felnőttek részére, bár azt hiszem, manapság ez abszolút barátságos árnak számít.

Közel 70 Ikarus érkezett az eseményre: Voltak újdonságok, de voltak „régi ismerősök” is, többek között olyanok is, amelyek az eddigi összes tapolcai eseményen jelen voltak. A rendezők megpróbálták a buszokat korszakok és tematika szerint csoportosítani, ezáltal jobban kihasználva a területet.

Ki korán érkezik, még tud „embermentes” képeket készíteni.

Szóló egykori volános, BKV-s 200-asok.
(fotók: Nagy Kristóf Márk)

A „kékek”. A budapesti csoport által gondozott egykori békéscsabai BPG-700 már számtalan szervezett fotóstúra alanya volt. A MEZ-616 is került már „rivaldafénybe”.

Csili-vili Farosok.

A „kicsik”.

Az Ikarus 506 az újdonságok sorát gyarapította, eddig nem sokszor szerepelt. Ezen járművek eredetileg főleg Egyiptom megrendelésére készültek, ott iránytaxiként (Kelet-Európában marsutka néven futnak) szolgáltak.

250-esek. A jobb szélső Zala volán festését eleveníti fel.

Idén is képviselte magát a MÁV-csoport is. Szerencsére még mindig üzemeltetnek közforgalmú Ikarusokat (most nem a frissbeszerzésű, Kínában legyártott, Székesfehérváron felmatricázott és beüzemelt „Széles-féle” elektromosokra gondolunk). Ilyen volt például a GMY-382 rendszámú 280.40M típusú kocsi a várpalotai üzemegységből. Ez a busz a mai napig derekasan ingázik az előbb említett város és Pétfürdő között. Néhanapján „beforgatják” Veszprém, illetve Balatonfűzfő, Berhida, Ősi felé is. Bár a műszakija a május végén lejárt, nagy eséllyel meg lesz hosszabbítva, ugyanis Várpalota híján van a csuklós buszoknak, valamint ezen Ikarus esetében sem a szerkezeti, sem a műszaki állapota nem indokolná a selejtezést. Legfeljebb a kora, hisz már 27 éves.

Üdv, üdv! Egykori kisalföldes 256-os.

Napozó Farosok.

A Várpalota ékkövének is nevezett mai napig közforgalmat ellátó 280-as is nagy népszerűségnek örvendett, sorban álltak előtte az emberek! A beosztott személyzete, és természetesen a várpalotai telephely szakemberei napokon keresztül lelkiismeretesen készítették fel a kocsit a találkozóra, hogy az amúgy is makulátlan jármű csillogjon-villogjon. A busz orrán található Hajdú – és Bakony volán matrica a busz múltjára utal, hogy Debrecenben kezdett, onnan került a mai telephelyére, amikor még volánok voltak.

Természetesen külföldről is érkeztek buszok szép számmal, főleg Lengyelországból és Németországból.

A Németországból érkezett szóló 200-asok sora Szász-Anhalt kivételével az összes keleti tartományt képviselte.

Lengyel, magyar, két jó barát – Polak, Węgier, dwa bratanki. Ez a 280-as eddig még nem járt magyar rendezvényen. Most sem sokon múlott a megjelenése, mert reggel még a motorhoz kerestek alkatrészt.

A külföldről érkezett csuklósok: a lengyelek Poznańból érkeztek, a német csuklós Meiningenből indult.

A korábban már bemutatott szóló „német-sorfal” jobb széle. A konferenciabusz a Wolf család egyik féltve őrzött darabja. A krémszínű „Thüringen Express” rendszeres vendége a hazai rendezvényeknek.

Ők is visszatérő vendégek. Balra az OBVB szovjet specifikációjú, jobbra Peter Lübbert egyedi arculatú 250-es autóbusza Berlin környékéről.

A jobb oldali „Honecker-busz” is rendszeresen meglátogatja „szülőföldjét”. A forgalmi engedélye szerint ő egy lakóautó. A piros 250-es szovjet exportból visszamaradt, majd a magyar rendőrséget és néhány magáncéget megjárt busz jelenleg Mühlhausen/Thüringen mellett lakik.

200-as „popók”, hátrébb meg egy 435-ös.

Az újabbak sora. EAG-ok, valamint a sor végén az új villanybuszok. A jobb szélső ’97-es E98-as eredetileg svéd megrendelésre készült. A skandináv országban vitte megbízhatóan az utasokat bő 2 évtizedig. A buszt a 2020-as évek elején kínálták eladásra. Az új tulajdonos az egri székhelyű Szebusz Kft. lett, akik szépen felújították az amúgy is remek állapotban meghirdetetett kocsit.

Újdonságként a „retró” autóval, motorral (legalább 30 éves legyen) érkezőknek ingyenes volt a belépés, valamint a buszok mellett egy elkülönített területen ki is állíthatták a járműveiket. Harmati Marcell követekzőképpen elmélkedett: „Miért is kellett eladnom a ’95-ös évjáratú, 2017-es országos autóstalálkozón szépségdíjat is nyert Suzuki Swiftem?!”

A kiállított retró autók Roburral és Barkasszal megspékelve. A két német jármű rendszáma nem csal, Apolda és Gotha környékéről indultak.

Napközben több busz is ingázott a laktanya és a vasútállomás között, mivel közösségi közlekedéssel nehezen volt elérhető a helyszín. Továbbá voltak városi körjáratok is.

A városi körjáratok, illetve állomási ingajáratok indulópontja.

A Kapos Volán által megőrzött egykori GWV-885, a FAROS-1, amely egy Ikarus 55-ös.

Még a nagy összevonás előtt a budapesti Volánbuszhoz került VOL-066, avagy EZY-690.

Nagy port kevert az esemény!
(fotók: Harmati Marcell)

Győr ugyan messzebb van, de a Kisalföld Volán által megőrzött 256-os…

…és az egykori CCP-293 is megfordult néhányszor a vasútállomás előtt.
(fotók: Halász Péter)

Szoci momentum a vasútállomáson a Tisza Kunság Volán 266-osával.

Mivel volt honvédelmi területen rendezték az eseményt, így a katonaság is képviselte magát. Hoztak többek között egy tankot is, amivel lehetett utazni.

Bevetésre várva! Hamarosan lelkes érdeklődőkkel fog megtelni a harckocsi, hogy elvigye őket egy felejthetetlen körre.
(fotók: Harmati Marcell)

Kitelepült étterem, büfé várta az éhes érdeklődőket. A korábbiakhoz hasonlóan idén is lehetett vásárolni „fesztiválpólókat”, relikviákat, egyéb „vásárfiákat”. A rendezvény végén volt tombolasorsolás is.

Az esemény talán fő attrakciója a „karaván” volt, amikor a legtöbb kiállított busz szép hosszú sorban megy egy kört kora délután a Káli-medencében Mindszentkálla felé. Ez hatalmas élmény, hisz jelképes összegért lehet utazni a járművekkel, illetve az úton-útfélen álló fotósoknak kiváló fotótéma.

A karaván Mindszentkálla határában.

Farosok sora.

Farosok, háttérben meg a 200-asok.

Főszerepben a már nosztalgiaflottát erősítő egykori kisalföldes 256-os.

A mai napig aktív várpalotai kocsi teltházzal közlekedett.

Lengyel üdvözlet.
(fotók: Hánis Gábor)

A menet közepén haladtak a külföldi illetőségű buszok, az MGN-NV 24H ablakából ilyen volt a mögöttes kocsik látványa.
(fotó: Adorján Péter)

A Csobánc tövében a karavánt vezető Faros, amely NDK-s múlttal rendelkezik.

Győr egykori igáslova, a hajdani CCP-293 rendszámú 200 ezredik Ikarus.

Pihenő nosztalgia-flotta.

A karavánról visszatért buszok más felállásban háttérben a Badacsonnyal.

200-asok a repülőtér mellett.
(fotók: Nagy Kristóf Márk)

Összegezvén sikerült talán a legjobb helyszínt megtalálni az eseményre mind a hely befogadóképessége, mind a parkolóhelyek tekintetében. Ismét kellemes szájízzel távoztunk, de mégis hogy másképp éreznék magukat az Ikarus-rajongók?!

Az esemény után a szervezőkkel beszélgetve 6.000 körüli látogatószámot jelöltek meg, ami kifejezetten jó eredmény egy olyan hétvégén, amikor az ország három pontján is volt nagyobb buszos rendezvény. Jogos kritikaként említették, hogy a két bejárat és a kassza torlódásokat okozott, illetve a szemetesek alacsony számát jelezték a látogatók nekik. Ugyan mobil mellékhelyiségből elegendő volt a terület közepén, csapvíz nem állt rendelkezésre – utóbbin esetleg a terület tulajdonosa tud majd változtatni.

After! A fotósoknak a vasárnap is tartogatott ínyencségeket a hazatérő kocsikról: Balatonfűzfőn egy „napozó” 280-assal lehetett összefutni. A 27 éves kocsi eredetileg debreceni volt és a HCA-759 rendszámot viselte, napjainkban Budapesten „lakik” magánkézben.

Korok, buszok. Pihenő szegedi Ikarus, suhanó Credo Econell Next, valamint a kettő között „pózol” szerzőnk Ikarus logóval diszített autója, a HarmatIkarus.
(fotók: Harmati Marcell)

A következő nagyobb volumenű Ikarus-találkozó 2027. május 22-én lesz Drezdában, a Trachenberge kocsiszínben, ahol már volt hasonló rendezvény. A német eseményeken rendszeresen jelennek meg magyar járművek is, hiszen a két rendezvényt a magyar és német szervezők egymással koordinálva rendezik meg.

Az MBB Meininger Busbetriebs GmbH – amely a 2025-ös német találkozót rendezte – képviseltette magát a kék-fehér 280-assal, amely szintén nem először jutott el Magyarországra. Korábbi tulajdonosa többször járt vele magyarországi rendezvényeken. Az autóbusz május 6-án kapott új gumiabroncsokat, így az első kilométereket még inkább főutakat használva volt ajánlatos megtenni. Másnap már bőven jutott autópályás haladás a szívómotoros, kézi váltós busznak, de kifogástalanul tette a dolgát. Az egy hetes feladat során 2.200 kilométerre vetítve mindössze egy liter motorolajat fogyasztott, pedig a Fichtel-hegység, a Šumava és a Vysočina is igazán próbára tette a gyárilag 192 lóerős gépezetet. A rendezvény hivatalos nyitvatartása alatt Adorján Péter állt a megjelentek rendelkezésére és szolgált információval mind a szolgáltatási terület látnivalói, mind pedig a cég tekintetében.

Meiningenből az esemény előtt két nappal, reggel hat órakor indult útnak az MBB GmbH csapata, hogy az éjszakát 600 kilométerrel és 12 órás utazással később Brnóban töltve másnap már csak a maradék 315 kilométert kelljen megtenni.

Többször volt már említve a GMY-382, melyet egy tárgyalási napot követően a meiningeni busz mellé lehetett csalogatni.

Visszaúton kizárólag a szerencsén múlott, hogy a 250SL és utasai eltérő napi céllal ugyanúgy Lanžhot mellett tartottak pihenőt.
(fotók: Adorján Péter)

Végezetül álljon itt két videó a kiállításról és a felvonulásról:

---

Adorján Péter, Harmati Marcell