A huszadik század történelme erősen befolyásolta Berlin vasúthálózatát, illetve az ahhoz kapcsolódó pályaudvarokat. A valamikori sok fejpályaudvaros rendszertől két évtizede végérvényesen elszakadt a Deutsche Bahn és azóta a szövetségi főváros tőbbnyire átmenő vonatokkal kapcsolódik az ország más nagyvárosaihoz. Ennek nem csak szimbolikus központja a vasútnál négy azonosítóval is rendelkező Hauptbahnhof.
Ünnepség ugyan nem volt, mindössze egy rövid közleményt adott ki a Deutsche Bahn a német szövetségi főváros főpályaudvarának kerek évfordulója kapcsán. A hivatalosan 2026. május 26-án megnyitott állomáson évente 486 ezer vonatot és napi 300 ezer utast kezelnek. Monika Jung, az állomás menedzsere kiemelte, hogy a 20 év alatt központi találkozási pont lett az épület. Az utasok mellett, illetve a kiszolgálásukra 80 üzlethelyiség található benne, melyek túlnyomó többsége a megnyitás óta változatlan.
De repüljünk vissza az időben, egészen 2006. júniusának elejére, amikor a szerző egy iskolai kirándulás keretében jutott el Berlinbe és mai szemmel nézve sajnos túl kevés képet készített a frissen átadott állomásról. A területen korábban 1951-ig közlekedtek személyszállító és 1980-ig tehervonatok, a II. világháború során megrongálódott körfűtőházakat 1952-ben hagyta el az utolsó mozdony. Az 1959-re elbontott Lehrter Bahnhof megmaradt részeként egészen 2002-ig állt a Lehrter Stadtbahnhof, ahol az S-Bahnok álltak meg.
Az akkori technika (Kodak CX6200) egy mai alsó kategóriás mobiltelefonnal sem vethető össze, mégis érdekes momentumot sikerült megörökíteni egy városnéző hajó fedélzetéről. Az autóbuszok a Washingtonplatz már már forgalomtól fizikálisan is elzárt területén parkolnak a Rahel-Hirsch-Straße mellett.
A 11. vágánytól ilyen kilátás nyílt a Washingtonplatzra. A városban szinte minden fontosabb épület kapott valamilyen tematikus motívumot a 2006. június 9. és július 9. között megrendezett labadrúgó-világbajnokság kapcsán, illetve a nagyobb tereken szurkolói zónákat is kialakítottak.
A Reichstag kupolájából ilyen kilátás nyílt Moabit kerület felé. Az előtérben a Paul-Löbe-Haus és a svájci nagykövetség látható – minden más akkoriban üres volt.
Húsz évvel később egy erősen megváltozott városrészben járunk, ahol a korábban így-úgy felszabadított telkek gazdára találtak és hasznot termelnek vagy legalábbis erősen fejlesztés alatt állnak. Újabb képeink 2026. május 23-án mutatják a még mindig impozáns utascsere-komplexumot, avagy a vonatokkal tarkított plázát.
Bár nem látszik, a kép készítésekor is a foci határozta meg Berlinben a napot: aznap este játszották a Német Kupa döntőjét. A kormányzati negyed épóletei viszont továbbra is jól látszanak a háttérben.
Építészetileg a teret öt szintre osztották, melyek közül a legalsó (UG2, -15 méter) és a legfelső (OG2, +10 méter) tartalmaz vágányokat és peronokat, a köztes szintek (UG1, EG, OG1) csak üzleteket és folyosókat. A szintkülönbségek mozgólépcsőkkel és liftekkel, bátrabbaknak akár betonlépcsőkkel is leküzdhetőek. Ugyan hivatalosan 7 perc egy átszállás szabványos időtartama, csomaggal és nem futóbajnok tempóval inkább a 15 perc reális.
Az UG1, avagy az első pinceszint felől tekintünk felfelé.
A OG1 (első emelet) irányából lefelé tekintve jól látszik, hogy a Stadtbahn és a Nord-Süd-Tunnel vágányok irányai nem merőlegesek egymásra.
A mozgólépcsők legutóbb februárban kerültek a hírekbe, amikor az állomáson található darabok nagyja leállításra került. Láthatóan azóta sem sikerült maradéktalanul kijavítani a hibákat.
A 70.000 m² hasznos alapterületű épületet a 2022-ben elhunyt Meinhard von Gerkan 1993-as tervei alapján 1998 és 2006 között építették meg. Nem kevésbé markáns eleme az építészetileg egyszerűnek tűnő, de különleges Bügelbauwerk, avagy a felső csarnok felett átnyúló két 160 méter hosszú hasáb és az azok alatti tornyok, melyekben további 50.000 m² iroda került elhelyezésre. Ezek a részek az utcaszint felett 46 méterrel magasodnak.
Szó szerint pincétől a padlásig átlátható az üvegfalaknak köszönhetően.
Az UG1-en, a második vágány feletti észak-déli folyosón áll egy üvegkubusban az állomás 1:87 arányú makettje, amely részben betekintést nyújt a belső terekbe is.
Az állomás nyugati oldala, alatta a Tiergarten-Spreebogentunnel és a mélygarázs.
A középső mag metszetben.
A Humboldthafen felé kinyúló keleti rész, alatta az U5-ös (korábban U55-ös) és az S21 / City-S-Bahn alagútja.
Az Europaplatz felőli oldal jól azonosítható a villamos jelenlétéből, de autóbusszal ennyire közel szinte sosem lehetett jutni.
Járjuk be az épületet a felső peronszinttel kezdve, ahonnét igazán látványos a városszövet változásának ütemét látni. Ezt a szintet vasútüzemileg a BLS (nagyvasút) és a BHBF (S-Bahn) kódsorok takarják.
Bal szélen a Humboldthafen Eins nevű irodaház, ahol többek között a PwC is bérel irodákat. Középtájt a Paul-Löbe-Haus és a Reichstag kupolája, a távolban pedig a Potsdamer Platz épületegyüttese (Beisheim-Center, BahnTower, Center am Potsdamer Platz, Atrium Tower).
A Kancellária épülete is látható még a nagyvasúti peronok keleti végéről, előtérben az S21 építkezése.
A valamikori államhatárt jelentő Humboldthafen felett átívelő hídszerkezetek már az átadás után nem sokkal problémákat okoztak a fenntartással foglalkozóknak. A Friedrichstraße felé tartó 481-es sorozatú szerelvényekből háromnegyed éve már csak felújított van forgalomban.
A vágányoktól északra épült fel nagyjából az elmúlt tíz évben az Europacity nevű negyed, ahol jószerivel csak a Sozialgericht épülete eredeti.
A 11-es és 12-es vágányok közötti peronon készült panorámakép jól mutatja a kurta tetőt, amelynek az anyaga sincs már meg.
Nem túl jellemző az ICE T a felső szinten, de néha előfordul. Itt az ICE 1052 várja indulását Köln felé.
Sokkal jellemzőbb látvány az ICE 2-es, amelyik iránytól függően szólóban vagy duplában közlekedik.
A Talgo által gyártott ICE L késedelme miatt inkább a Siemens-féle 408-as sorozat került az amszterdami vonalra tavaly ősszel. A peronok a tető alatt főleg a mozgólépcsők környékén krónikusan túlterheltek és bármilyen napszakban tumultus figyelhető meg.
Mozdonyos vonatból a FlixTrain és a PKPIC szerelvényei teszik ki a kínálatot, valamint az esetleges különvonatok. A lengyelek által vett Husarz becenevű mozdonyok már 25-26 éve meghatározzák a keleti kapcsolatot.
Az ÖBB akadékoskodása miatt szerezte be a DB Cargo a 182-es sorozatú mozdonyait, melyek alacsony darabszáma gyorsan gazdaságtalanná tette őket és átkerültek a DB Regióhoz. Néhány év kihagyás után a koncessziók újraosztását követően azonban újra az RE 2-es vonalon dolgoznak. A 182 005 a tartományi vasútfejlesztési programot reklámozza.
A lengyel EC élén is változások figyelhetőek meg az utóbbi években: egyre többször látni a lengyel tulajdonú Cargounit lízingcégtől bérelt Vectronokat. Érdemes megfigyelni a képen a hátteret is: a korábban a „pusztába lerakott” Clara-Jaschke-Straße villamosmegálló környéke is beépült.
A 46-66 méter fesztávolságú tetőszerkezet nem csak a galambok miatt okoz fejtörést a DB InfraGO szakembereinek, de a két évtizede innovatívnak számító integrált napelemek is látványosan fogynak. Kezdetben 2.700 m² felület állított elő 330 kW teljesítményt.
Egy szinttel lentebb kerülve is találkozhatunk érdekességekkel.
Az Europaplatz és az Europacity látványa az üveghomlokzaton keresztül kitekintve egészen nagyvárosias. A villamos majdnem tíz évet késett, de már ugyanennyi ideje elválaszthatatlan része a városrésznek.
Az északi teraszra kilépve látható a Jürgen Goertz által megálmodott Rolling horse nevú szobor, bár jelenleg a talapzata nem látható az étterem vendégeit az S21-építkezéstől védeni hivatott paravánfal miatt.
Berlinben is van S21, ami az elmúlt két évtizedben sok problémát okozott és egyelőre nincs hivatalosan megerősített megnyitási időpontja. A korábban kommunikált tavasz már elmúlt, a meg nem erősített hírek szerint június közepe az új cél.
Néhány éve még itt taxik serege várta az utasokat, de az S-Bahn-alagút építése okán részben elbontották a bejárást. A kerítés és a kerékpártároló közötti keskeny sávon halad át jószerivel az összes villamosról és autóbuszról leszálló.
Az Invalidenstraße túloldalán, egy alig feltűnő lépcsősor vezet majd az ideiglenes S-Bahn-állomásra
A Tiergartentunnel északi portáljánál kanyarodik a buszvégállomásra egy ADL Enviro 500-as, Berlin valószínűleg utolsó emeletes típusa. A háttérben az egykori konténerátrakó helyén épült magasházak meredeznek.
Nem csak a vasútnak, hanem a közútnak is épült egy alagút a Potsdamer Platz és a főpályaudvar között. Ennek az átadására két hónappal korábban került sor és irányonként két sávon haladhat a forgalom 2,4 kilométer hosszban.
A Döberitzer Grünzug nevű parkból figyelhetjük a pinceszint vonatait, itt egy Comfortjet tart a pinceszintre az északi váltókörzetben.
A déli állomási tér, a Washingtonplatz sem teljesen érdektelen terület, bár kevésbé forgalmas.
Az üveghomlokzat a város felé néz, itt a turistákat leszámítva főleg a metróállomás déli végén kijutók igyekeznek visszatérni a vasútállomásra.
A Washingtonplatz felhagyott buszmegállójával szemben egy nem hivatalos mikromobilitási pont alakult ki. A hátteret a cube berlin adja, egy 42,5 méter élhosszú kocka, melynek homlokzata kaleidoszkópként tükrözi vissza a környezetét.
A Humboldthafen Sprre felőli végén átvezető Hugo-Preuß-Brücke kiváló rálátást biztosít az állomás déli oldalára. Ahol a talajvizet elvezető cső áll, ott volt korábban egy mára elbontott metrólejárat.
Belépve az üvegfelületek miatt szinte nappali világosság fogad, de ez beljebb kerülve a fénymennyiség gyorsan csökken.
Belépés után jobbra fordulva egy korszerű LED-tábla informál az induló vonatokról, külön felsorolva az S-Bahnokat.
A 2-es vágány feletti szinten már látható jelei vannak az S15-ös jelzést kapott új S-Bahn-vonalnak. Az iránymutatás viszont egyelőre csak egy elfalazott átjáró felé küldi a gyanútlan utasokat. Megnyitása után ez lesz majd a BHBT jelű állomás.
Megérkeztünk a lenti peronszintre, ahol nyolc vágány áll a vonatok rendelkezésére és a forgalom nagyját ezek kezelik az üzemileg BL kóddal ellátott állomáson. Itt találkozik egymással nagyjából az elmúlt három évtized vasúti járműtechnikája.
Az Eisenachból Ostseebad Binz felé tartó ICE 936-ot továbbító ICE 1 LDV az utascsere ideje alatt némileg meg is tisztul.
A ČD legújabb terméke a Comfortjet, amelyik railjet vonatnemben közlekedik. Felvételünkön a Prágába tartó rj 173.
A NEB 2024. decembere óta üzemeltet Mireo Plus B és Mireo Plus H motorvonatokat, de tervezetten nem érintik a főpályaudvart.
Amennyiben olvasóink egyes képek alapján hasonlóságokat vélnek felfedezni a tíz vagy tizenöt évvel ezelőtti cikkünkkel, az nem a véletlen műve.
Zárásként a Spreebogenpark felől mutatunk egy felvételt, ahol a szűk látószög mellett is látványos a környék beépítettségének változása.
(fotók: Adorján Péter)
(fotók: Adorján Péter)
Adorján Péter
