2014. 03. 06.

Újraélesztés vasúton, immár a GYSEV-nél is

A tegnapi nap vezető vasúti témájú híre a prototípus IC+-kocsik „megsétáltatása” volt, ám egy szakmailag legalább annyira érdekes aprósággal a GYSEV Zrt. is előrukkolt a szélső pályán. Napjainkban egyre több repülőtéren, sőt vasútállomáson vannak automata defibrillátorok, és tegnap óta a GYSEV négy fő állomása is ezek közé tartozik. Mire jó az automata defibrillátor, és miért is érdemes vasútállomásokra, vagy akár vonatok fedélzetére telepíteni? A hajtás után minden kiderül!



Tegnap érkezett a hír, de érdekessége és fontossága miatt méltánytalan lett volna az IC+ árnyékába dugni: a GYSEV Zrt. közel két millió forint értékben, öt darab automata újraélesztő készüléket szerzett be. A készülékek közül négy főbb vasútállomásokon, azaz Sopronban, Szombathelyen, Csornán és Körmenden kerül elhelyezésre, az ötödik készüléket pedig a vasúttársaság soproni vezérigazgatósági épületében helyezik ki. A soproni készülék tegnapi átadásánál Skála János, a társaság vezérigazgató-helyettese elmondta: „Célunk, hogy folyamatosan korszerűsítsük és bővítsük szolgáltatásainkat, ezért jutottunk arra az elhatározásra, hogy automata újraélesztő készülékeket szerzünk be. Bízunk benne, hogy az eszközöket nem kell majd gyakran használni, azonban reményeink szerint szükség esetén akár életeteket is menthet.”
Az ünnepségen Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője mutatta be az Innomed Powerheart AED G3 típusú készülék használatát. „A készülék teljesen biztonságos, hiszen csak akkor adja le az áramütést, ha valóban szükséges. A készülék magyar nyelvű hangutasításokkal segíti a használóját és lépésről-lépésre irányítja az életmentés folyamán.” – hangsúlyozta Győrfi Pál.

A soproni állomásra telepített automata defibrillátor átadási ünnepsége, illetve a készülék használatának bemutatása
(fotók: GYSEV Zrt.)

Mi fán terem az automata defibrillátor?
A nagyközönség a különféle egészségügyi témájú televíziós sorozatokban gyakran találkozhat a szívműködés kaotikussá vált, a keringés szempontjából improduktív működésének külső elektromos impulzusokkal történő „megrendszabályozásával”, melyet természetesen a látvány kedvéért egy kicsit vizuálisan tuningolnak. (Az ágyon fekvő betegnek például illik legalább fél méter magasra ugrani az impulzus leadásakor.) Nos, ez a manuális defibrillátor, mellyel a szakemberek saját döntésük alapján adják le az általuk megfelelőnek ítélt energiájú elektromos impulzusokat (tipikus lépcső: 200, 200, majd 360 Joule). A mai cikkünk témáját képező automata defibrillátor (AED - automated external defibrillator) ettől két lényegi ponton tér el. Egyrészt a diagnózis felállítását, azaz a külső elektromos impulzus szükségességének megítélését a készülék saját maga végzi, a beépített EKG-funkció és az ehhez szükséges algoritmusok segítségével - az AED tehát képes azonosítani a külső impulzussal korrigálható szívritmuszavarokat. A másik lényeges eltérés, hogy a terápiás döntést (az impulzus leadása vagy le nem adása) is a készülék hozza meg, beleértve az impulzus energiájának megválasztását - ez utóbi egyébként jellemzően egy előre programozott érték.
Az AED nagy dobása az, hogy a korábban csak intézményes keretek között (szakember + készülék megléte) végezhető életmentő beavatkozást laikusok közreműködésével is elvégezhetővé tette. A készülékek elterjedése miatt viszont nagyon fontos a laikusok oktatása - immár nem kell kardiológust faragni belőlük egy ilyen manőverhez, ám mindenkinek fel kell ismernie azon helyzeteket, amikor érdemes AED-ért nyúlni. Hirtelen keringési zavarnál szinte mindig érdemes, és nem is érdemes tétovázni, ugyanis a készülék diagnosztikus funckiója miatt kárt nem tudunk tenni.

Mint a soproni átadáson is elhangzott, Magyarországon vezető halálok a hirtelen szívhalál, melynek hátterében az úgynevezett kamrafibrilláció, a szívizomzat egyfajta kaotikus elektromos tevékenysége áll. Ilyenkor a szívizomzat rendezetlen tevékenységet folytat, mely a keringés improduktív, azaz nem elegendő az életfunkciók fenntartásához. A hirtelen szívhalál bárkinél bekövetkezhet, Magyarországon a statisztikák szerint naponta 50-70 embert érint, és ismert szívbetegség nélkül is kiválthatja a stressz vagy a fizikai megterhelés. Ez utóbbit illetően az elmúlt években a sport világában találkozhattunk nagy visszhangot kiváltó esetekkel - például Fehér Miklós neve bizonyára sokaknak ismerős.
A „szívleállást” (pontosabban a rendezetlen szívtevékenység kezdetét) követő első 4-5 perc határozza meg a beteg sorsát, ugyanis ebben a rövid ablakban még a maradandó agyi károsodás veszélye nélkül, vagy legalábbis annak alacsonyabb kockázata mellett is rendezhető a vérkeringés. A gyors beavatkozás tehát életet ment, ezért hirtelen eszméletét és tónusát vesztő személynél azonnal mérlegelendő az AED használata! Amennyiben a készülék nem ad le impulzust, a hagyományos kardiopulmonális újraélesztés protokollja (mesterséges lélegeztetés + szívmasszázs) végzendő. Laikusok számára a legfontosabb tudnivaló: bármilyen életmentő ténykedés megkezdése előtt gondoskodjunk a mentők riasztásáról, és közöljük, hogy megkezdett újraélesztéshez kérünk segítséget!

A közszolgálat után térjünk át a vasúti vonatkozásokra! Ami az AED-k vasútállomásokra telepítésének kérdését illeti, a miértre adott válasz pofonegyszerű: minden AED annyit ér, amennyi életet potenciálisan megmenthetünk vele. Ez pedig egy pőre statisztikai kérdés - ahol többen fordulnak meg, ott több hirtelen szívhalál fordul elő. A vasútállomások, repülőterek, metróállomások, és egyéb forgalmas helyek (például bevásárlóközpontok) éppen ezért az AED-k telepítésének elsődleges helyszínei azon országokban, ahol ez a folyamat előrehaladottabb. Egy japán tanulmányból arra is egzakt választ kapunk, hogy miért érdemes minden nagyobb vasútállomást AED-vel felszerelni: a Takatsuki városában és környékén végzett vizsgálat egyik fő megállapítása, hogy az elemzett helyszínek közül a helyi állomásokon többen szenvedtek hirtelen szívhalált, mint a város egészségügyi intézményeiben! Ami pedig ennél is fontosabb: AED hiányában az állomásokon elszenvedett hirtelen szívhalál következményei lényegesen súlyosabbak voltak, mint az AED-vel ellátott intézményekben bekövetkezett esetekben.
Kevésbé triviális és nehezebben megválaszolható kérdés az, hogy van-e értelme vonatra telepíteni ezeket a készülékeket. A témával tavaly januárban foglalkoztunk már annak apropóján, hogy a Chicago-i elővárosi vonatokat közlekedtető Metra minden személykocsijára AED-t telepít. A költség-haszon elemzések kapcsán akkor megjegyeztük: míg az ilyenkor számítandó „egy megmentett életre eső költség” szinte biztosan kedvező egy forgalmas vasútállomás esetében, egy személykocsi esetében már valószínűtlen, hogy megtérülésről beszélhetünk. (Nyilván társadalmi szinten is vannak magasztosabb szempontok, de egy AED végső soron nem olcsó mulatság, amit valakinek fizetni kell.) Egy teljes hosszában átjárható motorkocsi/motorvonat már kedvezőbb esetnek tűnik - itt viszont bonyolítja a kérdést annak becslése, hogy a vonat egyik végében kialakuló vészhelyzet esetén vajon eszébe jut-e valakinek megkeresni a (tegyük fel) szerelvény közepén lévő készüléket, és ha igen, ez mennyi időt vesz igénybe. Ez az eset egyébként kiváló példa az AED-k költséghatékonysági számításainak gyenge pontjára, miszerint mind a beteg, mind pedig a készülék megtérülésének szempontjából az a legcélszerűbb, ha az AED tövében szenved hirtelen szívhalált valaki. Minden egyéb esetben ketyeg az óra...

Az AED-k potenciális vasúti alkalmazásával kapcsolatos műszaki jellegű kérdés, hogy a felsővezeték jelenléte vajon milyen hatással van a szívtevénykenység gyenge elektromos jeleit érzékelő és elemző berendezésre. Tavalyi cikkünkben ezzel is foglalkoztunk, így dióhéjban összefoglalva: egy német tanulmány szerint egyes típusok diagnosztikus funkcióját zavarhatja a felsővezeték, és ennek csökkentésére célszerű a vonaton ellátandó személyt a felsővezetékre merőlegesen fektetni. Ezzel szemben a Bécsi Orvosi Egyetem munkatársainak 2006-ban a Westbahnhofon végzett helyszíni mérései szerint az AED diagnosztikus funkcióját nem zavarja a felsővezeték, vagy legalábbis az általuk használt típusét nem zavarja. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy mindkét vizsgálat a német nyelvterületen szokványos 15kV feszültség / 16,7 Hz frekvenciájú váltóáramú felsőzetéki rendszer mellett történt, míg nálunk mindkét érték magasabb (25kV/50Hz) – a hazai körülmények között tehát még nincs evidencia a kérdésben.

Magyarics Zoltán

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.