1974-ben a Német Szövetségi Köztársaság rendezhette meg a labdarúgó világbajnokságot. A június 13. és július 7. közötti eseményt az NSZK nyerte meg, de az esemény számunkra mégsem emiatt érdekes. A mérkőzéseket szerte Németországban tartották, de egy különleges helyszín is akadt: Nyugat-Berlin.
Nyugat-Berlinben az Olympiastadion adott helyett a mérkőzéseknek. A helyszín különleges volt amiatt is, mert a nyugati megszálló hatalmak mindig is kihangsúlyozták Nyugat-Berlin önálló, különleges státusát, a város(rész) soha sem lehetett teljes jogú tagja a Magyarországon Nyugat-Németországként ismert szövetségi államnak. Jellemző, hogy a nyugat-berliniek például nem rendelkeztek teljes jogú nyugati állampolgársággal, cserében persze például sorkatonai kötelezettségük sem volt, az NSZK külföldön csak képviselhette Nyugat-Berlin érdekeit.
Ennek ellenére sikerült elérni, hogy több csoportmérkőzést is rendezhessenek a berlini stadionban:
- 1974. június 14.: NSZK–Chile (1:0)
- 1974. június 18.: Chile–NDK (1:1)
- 1974. június 22.: Ausztrália–Chile (0:0)
Érdekesség, hogy a két német állam közötti mérkőzést 1974. június 22-én a hamburgi Volksparkstadionban rendezték és itt az NDK váltogatottja 1:0-ra legyőzet az NSZK csapatát.
Az 1974-es labdarúgó VB idején az ekkor már majd másfél évtizede – 1961 óta – csak szellemvasútként működő nyugat-berlini S-Bahn is komoly erőket összpontosított a hálózaton. Az NDK államvasútja, a DR üzemeltetésében álló hálózatot a nyugati polgárok elkerülték, annak idején azt hirdették a szakszervezetek képviselői, hogy ne fizessenek egyetlen pfenniget sem „Ulbricht szögesdrótjáért”: akkoriban úgy tartották, hogy a DR-rel utazók a jegyvásárlással hozzájárulnak az NDK gyarapodásához és így a műszaki határzár fenntartásához is.
Ennek ellenére a DR 1980-ig fenntartotta a reprezentatív, sűrű vonatközlekedést a hálózaton, annak ellenére, hogy a vonatok kihasználtsága igen rossz volt. Kivéve néhány eseményt, amikor azért a gyorsvasúti szerelvények is megteltek.
Az 1974-es foci VB-re tehát készült az NDK vasútja is. A három nyugat-berlini mérkőzésre összesen mintegy 249 ezer látogatót vártak. Az Olympiastadionnál lévő hatalmas pályaudvarból csak az átmenő vágányokat és egy további peront használtak rendezvények idején. Ám most valamennyi, azaz mind a nyolc külön peront üzembe helyezték a rendezvény idejére. A rendezvény miatti többletvonatokhoz és a menetrend szerinti járatok megerősítéséhez, hiszen ez utóbbiak ekkoriban is már csak négy kocsival közlekedtek.
Amatőrfilm a rendkívüli forgalomról
(forrás: Stadtschnellbahn-Berlin.de; írásunk kis képét Peter Bley készítette)
(forrás: Stadtschnellbahn-Berlin.de; írásunk kis képét Peter Bley készítette)
Érdekesség, hogy a hosszú évek elszigetelődése után ez az alkalom volt az első, amikor valamelyest segítette egymást a nyugat-berlini városi közlekedési cég, a BVG és a DR a nagyszámú látogatók szállítása során.
Érdekesség, hogy az egyik egykori peenemündei motorvonat, az akkor 276 073/074-es pályaszámokat viselő „Steuerviertel” mint elsősegélyhely működött a rendezvények idején az Olympiastadionnál. A DR egyébként keletről összesen 16 olyan szerelvényt küldött át időlegesen Nyugat-Berlinbe, amelyek a vonatok közepébe sorozható „Paßviertel”-egységek voltak, azaz vezetve nem, csak csatolva voltak alkalmasak az egyemberes üzemre.
A rendkívüli vonatok a három játéknapon a meccsek előtt és után egy-egy órán keresztül húsz perces ütemben segítették a menetrend szerinti vonatkoat az Olympiastadion és a Friedrichstraße között, tárolásukat pedig a wannseei telephelyen oldották meg.
Az utolsó mérkőzés után a DR üzemeltetésében lévő gyorsvasúton visszatért minden a rendes kerékvágásba, a többletszerelvényeket visszairányították Kelet-Berlinbe.
A minden tekintetben rendkívülinek tekinthető közlekedéstörténeti eseményről a Stadtschnellbahn-Berlin.de oldal részletes és alapos összeállítást tett közzé német nyelven, amelyet mindenképpen ajánlunk olvasóink figyelmébe.
Halász Péter
