2016. 10. 11.

Gyújtóbombás vonatpótlás

Berlinben az ember viszonylag ritkán fut bele valamilyen kötöttpályás közlekedési eszköz nem tervezett pótlásába. A hálózat adottságai miatt inkább az utastájékoztatásra helyeznek hangsúlyt és az alternatív eljutási lehetőségeket ajánlják a hoppon maradt utasoknak. Ám azért operatív gyorsvasúti pótlást ki lehet fogni, ha ügyes az ember: 2011-ben nekünk is volt hozzá szerencsénk. Öt évvel ezelőtti élményeinkről számolunk be ezúttal.


Mostani írásunk tulajdonképpen a Csak egy kép... sorozatunk része is lehetne, bár ezúttal nem egy, hanem annál több képet hozunk. A történet viszont itt is adott, öt évvel ezelőttről, 2011 őszéről hozzuk az élményeket.
2011 őszén Berlinben tömegközlekedni, elsősorban pedig a vasúti járatokat választani meglehetős komoly szerencsejáték volt. Ekkoriban történt ugyanis, hogy szélsőséges egyének gyújtóbombákkal próbálták meg tönkretenni a vasúti biztosítóberendezéseket és ezzel megbénítani a vasúti forgalmat. A dolog nem egyszer sikerült is nekik, sokszor viszont az idejekorán közbelépő rendőrség munkája miatt volt szükség a vasúti közlekedés felfüggesztésére. Ezúttal, 2011. október 11-én ez utóbbi történt. Ahogy akkor írtuk:
„Nem sokkal délelőtt tíz óra után állították le a Berlin-Schöneweidéből a schönefeldi repülőtérre és Grünau felé közlekedő gyorsvasúti forgalmat. Az ok: a Grünauer Kreuznál egy újabb gyújtóbombát találtak.”
Az eljárás a megszokott volt: a vonatok a két végponton – Schöneweidében és Grünaunál – lepakoltak, mehet mindenki Isten hírével. Ám a dologban volt egy bökkenő: a párhuzamos közlekedés ebben a térségben nem igazán jellemző, annál inkább az S-Bahn-ra ráhordó hálózat az, ami itt megtalálható. Ennek ellenére persze vannak alternatív eljutási lehetőségek, például a schönefeldi reptérről a metró felé vagy Schöneweide felé a környéket feltáró és 20 percenként járó helyi buszjárat; de mondjuk egy Adlershof és Grünau közötti utazáshoz ez a megoldás vagy a Köpenick belvárosába való be-, majd az onnan való kivillamosozás nem éppen megoldás. Mi magunk is így voltunk ezzel, tekintettel, hogy éppen Adlershofból Grünauba tartottunk volna. Így hát nem maradt más választásunk, minthogy felszuszakoljuk magunkat az ajánlott 163-as autóbuszra (szóló kocsikkal, 20 percenként) és megtegyük eme remek kéjutazást.

Nem túl biztató felirat a peronon az utastájékoztató kijelzőn. Tessék menni busszal, S-Bahn nem jön!

Grünau és Adlershof között az utazáshoz a 163-as buszt ajánlották. Elég karcsú megoldás

Persze akár villamosozni is lehetett volna, de azért az már nem alternatíva, hogy a 60-assal vagy a 61-essel valaki bezörög Köpenick belvárosába, hogy onnan meg kicsattogjon a 68-assal. Érdemes a képet alaposan megnézni: ebben az évben adták át a forgalomnak a Karl-Ziegler-Straße felé vezető vonalszakaszt, az építkezés idején használt, az Adlergestell (keresztben) közepére épített deltát pedig nagy erőkkel bontották. A KT4D-k pedig a köpenicki hálózaton is a múlt ködébe vesznek, pár kivételtől eltekintve 2016-ban már valamennyi forgalmi számban GT6N-ek közlekedtek

Jön a busz! Bár ez nem arra megy, amerre az S-Bahn, de a belváros felé Rudowból is el lehet jutni valahogy...

Fordulóidejét töltő S-Bahn Grünauban. A szerelvényfordulók mellett a személyzetfordulók is erősen összekuszálódtak a zárás miatt, de ez láthatóan nem izgatta a berlini gyorsvasút forgalomirányítóit. Majd megoldják!

A Grünau–Schönefeld viszonylatú utazás nem jellemző, a tömeg a buszmegállóban nem is a 263-as járatot várja, így az RVS-LDS (Regionale Verkehrsgesellschaft Dahme-Spreewald mbH) járművezetője fellélegezhetett

Annál többen várták a 163-as járatot! A forgalmi kocsi mögött pedig felbukkant a vélhetően első vonatpótló autóbusz is, mintegy két és fél órával a vágányzár kezdete után. Az utasok alaposan kitömték a 163-as kocsiját

A vonatpótló autóbusz viszonylag üresen kocogott a forgalmi kocsi után, így megállapítható, hogy az utasok Berlinben is az elsőnek érkező járműre szállnak fel
(fotók: Halász Péter)

Grünauba valamikor dél körül értünk ki, ekkor némi várakozás után végre láttuk az első vonatpótló autóbuszt is: a B-RG 8656-os rendszámot viselő Mercedes-Benz Citaro fél egy körül ért ki a külső végállomásról – lényegében két és fél órával a vágányzár felvétele után. Addig maradt a többi autóbusz és a különböző eltérő utazási lehetőség az utasok számára. Hiába, Budapesttel ellentétben a berlini utasok nincsenek elkényeztetve operatív pótlás esetében.

Halász Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.