2016. 11. 12.

A Királynő búcsúja

2016. november 7. így vagy úgy, de be fog vonulni az osztrák vasúttörténetbe – és egy kicsit a magyar vasúttörténetbe is. Ezen a napon indult ugyanis útnak az ÖBB néhány 1142-esének társaságában a most még létező összes 1014-es sorozatú gép. A cél Románia, a jövő egyelőre ismeretlen. Egy biztos: közel hét év állás után végre eldőlt, mi lesz az amúgy formás mozdonyokkal. Az ÖBB-t Magyarországon mindenképpen legendássá tevő mozdonysorozattól búcsúzunk mostani képes összeállításunkkal, remélve persze azt, hogy a jövőt nem a lángvágó jelenti.




Képes összeállításunk elején talán érdemes röviden összefoglalni az ÖBB 1014-es és 1114-es sorozatú mozdonyainak történetét. A gépek annak idején dedikáltan a Budapest és Bécs közötti és ezen túlmenően az egykori Csehszlovákia felé irányuló nemzetközi forgalom számára készültek. Annak idején úgy volt, hogy az osztrák és a magyar főváros 1995-ben közösen rendez világkiállítást, a két helyszín között pedig könnyű gyorsvonatokkal közlekedtek volna a gépek. A világkiállítást azonban lefújták, a gépek viszont megépültek: tizenhat 1014-es (74 tonna szolgálati tömeggel) és két 1114-es könnyített, 66 tonnás szolgálati tömeggel. Utóbbi elsősorban a nagysebességű forgalom és a passzív billenőszekrényes vonatok kipróbálására készült, ám végül pár év múltán a többi Sisivel azonos kivitelre alakították őket – azaz beépítették a gépekbe a többiben is jelen lévő beton nehezéket.

A Sisik mechanikus részét az SGP grazi üzeme; a villamosberendezéseket az ELIN gyártotta. A képen a 1014 004-es gyári táblája látható

A gépek villamosberendezéseit az osztrák ELIN jegyzi, a mechanikus részeket a Siemens-csoporthoz tartozó SGP gyártotta. A 17,5 méter hosszú gépek mindegyike képes volt a német nyelvterületen bevett 15 kV 16,7 Hz-es váltóáram mellett az elsősorban Közép-Európában használatos 25 kV 50 Hz-es váltóáramról való üzemre is. A gépek közül azonban csak némelyik kapta meg a magyar vonatbefolyásoló eszközöket, így a Budapestre közlekedő gépek száma korlátozott volt. Ennek ellenére rendszeres vendégek voltak a mozdonyok a Taurusok megjelenéséig, hiszen a Budapest és Bécs közötti, mozdonycsere nélküli közlekedésben nélkülözhetetlenek voltak.

A gépek eredetileg négy áramszedővel készültek: a két külső szedő a szélesebb, magyar palettával készült szedő volt, míg a belső két szedő a keskenyebb osztrák volt. Itt a 1014 002-es látható, hiányzó magyar áramszedővel. A későbbiekben csak a külső áramszedőket tartották meg, ezek mindkét hálózaton használható palettákat kaptak
(fotó: RegionalBahn archívum)

A mozdonyok számos gyerekbetegséggel küzdöttek, nem voltak igazán népszerűek a mozdonyszemélyzet körében – ezek idővel elmúltak, viszont a csekély darabszám miatt a vasút menedzsmentje sem lelkesedett a gépekért, mostohagyerekként kezelték őket. Az utolsó időkben a Bécs és Břeclav közötti nemzetközi forgalomban, valamint a Bécsből Pozsonyligetfaluba és Sopronon át Deutschkreutzba tartó regionális vonatok élén közlekedtek, valamint rövid ideig visszatértek a Bécs és Győr, illetve Tatabánya közötti Euregio-vonatok élére is.

Egy 1994-es archív felvétel a Budapest-Keleti pályaudvarra érkező EC 25-öst továbbító 1014 006-osról. A gép 2000. december 12-én az EC 24-es élén közlekedve kiégett, azóta pedig csak alkatrészbányaként szolgált a linzi főműhelyben – egyben ez az utolsó Ausztriában maradt Sisi is

...és így festettek a Sisik új korukban. Az „alany” ugyancsak a 1014 006-os

1994 nyarán az EC 62-essel távozik a Keletiből a 1014 009-es. A gép mögött a MÁV akkori legmodernebb kocsijai, az 1980-as évek végén a jugoszláv GOSA-tól és az 1993-ban frissen, a spanyol CAF-tól vásárolt kocsik. A Sisin jól látszik a négy áramszedő
(a videókat ATG-IMf tette közzé a YouTube-on)

A gépeket az ÖBB 2009 decemberében, a 2009/2010-es menetrend életbe lépésével végül leállította, sokáig Bécsben, a matzleinsdorfi bázison és a Grillgassénál tárolták őket, majd átkerültek St. Pöltenbe, egy részük pedig Linzbe. A mozdonyokat próbálták eladni, szó volt arról, hogy az akkori MÁV-TRAKCIÓ is venne belőlük; szó volt arról, hogy a GYSEV-nél jelenne meg némelyikük, de a Balkánon is nézelődtek vevő iránt az osztrákok. Végül azonban üzlet nem lett a dologból.
Az ÖBB végezetül 2016-ban határozta el magát, hogy a gépek sorsát végleg rendezi. Találtak egy vevőt, aki –  más gépekkel együtt – Romániába vitte őket. Ez utóbbi nem jó ómen: az ÖBB számos személykocsija végezte Kürtösön lángvágó alatt. A Sisik, amelyeket formatervük miatt a neves Brunel-díjjal is kitüntettek talán megúszhatják, bár sorsuk egyelőre rendkívül bizonytalan.

A RegionalBahn szerkesztőségének fényképtára meglehetősen gazdag, ám jellemzően csak az elmúlt másfél évtizedre korlátozódik. Ennek ellenére sikerült számos felvételt előkerítenünk: egy részét már láthatták olvasóink, egy részüket azonban csak most vesszük elő, emlékeket megidézve. Álljon hát itt képes megemlékezésünk az ÖBB talán legismertebb villamosmozdony-sorozatáról.

Forgalomban



A sort kezdjük egy fotótechnikailag nem túl kiemelkedő, ám történetileg meglehetősen komoly értékkel bíró felvétellel. A dátum a múlt ködébe vész, talán 2001-2002 környékén készülhetett egy kétes minőségű automata fényképezővel és meglehetősen rossz negatívhívással. Ám a helyszín önmagában is érdekes: vajon hány olvasónk emlékszik a bécsi Nordbahnhof (ma: Praterstern) állomás csonkavágányaira, honnan ekkoriban még a Břeclav felé tartó személyvonatok indultak? Nem sokkal később a vonatok átkerültek a Südbahnhofra, az állomást pedig alaposan átépítették.
A képen szereplő 1014 011-es egyedi festést kapott: a teherszállító leánycégnek csinált hírverést az attraktív megjelenésével annak ellenére, hogy tehervonatok élén meglehetős ritkán közlekedtek a gépek.

Itt már van pontos dátumunk: 2002. június 2-án délután a 1014 005-ös, a magyar vonatbefolyásolóval felszerelt járművek egyike robog az EC 25-ös számú vonat élén Budapest felé. A kép Győr közelében készült a Bécs felé tartó Avala EC vezetőállásából.
A mozdonyok nehezen, de megbirkóztak a 160 km/h-s közlekedéssel a nehéz és hosszú EC-k élén is, bár nem erre lettek tervezve. Ennek is köszönhető, hogy viszonylag hamar elhasználódtak, annak ellenére, hogy a kezdeti nehézségek után az utazószemélyzet kifejezetten megkedvelte a mozdonyokat.

Pár hónappal később, 2002. augusztus 24-én a 1014 007-es jutott az EC 25-ös élére, amelynek szerelvényével épp Győrbe érkezik a mozdony. A két kép között történt egy menetrendváltás is, így a szerelvényt már a DB AG állította ki. Az EuroCity – ami ekkor már nem viselte hivatalosan a Liszt Ferenc nevet – a Budapest felé tartó gyorsvonat szerelvénye várja az indulást. Ma már (szerencsére) elképzelhetetlen BDh-val és Nagyrábával egy Győr–Budapest viszonylatú gyorsvonat...

Ha már az előbb is Győrben voltunk, maradjunk még egy kicsit a Rába-parti város pályaudvarán. A 1014 007-es 2001. május 15-én az EC 63-as szerelvényével húz ki a pályaudvarról Budapest felé. A háttérben pihen egy 100-as Gigant a szintén Budapestre tartó gyorsvonattal, a kép bal szélén pedig a komáromi vagy budapesti személyvonat ingaszerelvénye is látszik.

Az előbb látott vonat párja, az EC 62-es Bécs felé néz. A vonatot 2001. május 15-én a MÁV kocsijaiból állították ki, ahogy ez végig igaz volt a 2000/2001-es menetrendi évadra is. A vonat mozdonya A 1014 015-ös számot viseli.

Ebben az időszakban a hozzáértő már a pályaszámról meg tudta mondani, hogy egy-egy MÁV-os mozdony hol honos. A V43 1300-as csoport alsó tartományába tartozó gépek egy részes Hatvanban, de a GYSEV számcsoportja (eredetileg 1320-1332, illetve 320-332) feletti gépeket inkább Győrben kellett keresni. A háttérben így jó helyen jár a V43 1338-as is, amely vonatával talán épp az átszálló utasokat várta, akik Budapestről az EC 62-essel érkeztek.

Ekkoriban még a Bartók Béla nevét viselő EuroCity vonat nem Budapestről, hanem Debrecenből indul. Eredetileg a Keleti pályaudvar csarnokának felújítása idején, az 1997/1998-as menetrendtől került összefűzésre egy távolsági vonat és az EC, illetve így jutott el Debrecenbe a járat Miskolcon keresztül. A cívis városból a 2001/2002-es menetrendi évad végén a hírek szerint az utolsó Bartók EC „Az utolsó vonat Európába” felirattal jött el.

2002. augusztus 23-án az indulásra váró EC 24-esről és a 1014 007-esről készíthettünk felvétel Budapest-Déli pályaudvaron. A vonat első kocsija a DB AG IC-vezérlője: a kocsiban az akkor még teljesen újnak számító nemzetközi kerékpárszállításra is lehetőség volt.

Ahogyan azt említettük, a mozdonyok egyik fő feltalálási helye a Bécs és Deutschkreutz között közlekedő személyvonatok voltak. Itt a magyar vonatbefolyásolóval nem rendelkező gépek is megfordulhattak, hiszen a GYSEV osztrák vonalán PZB-t telepítettek, míg a soproni korridorban kétoldalú megállapodás alapján nem volt gond a magyar vonatbefolyásoló hiánya. Itt éppen a 2002. július 29-én érkezik Deutschkreutz felől ingavonata élén a 1014 012-es a soproni személypályaudvarra.

A 001-es pályaszámú Sisi és a GYSEV Bh-inak együttállása sem lehetséges már. A gép éppen tolt üzemben halad Deutschkreutz felé, de az áramszedő-váltás nem sikerült valami ok miatt az ebenfurthi irányváltáskor. A vonatot is érdemes megnézni: az ÖBB Inlandswagenjeinek felújítása után, az ezredfordulón a Jaffa-színterv narancsvörös színét nem vajszínnel, hanem fehérrel kombinálták – ekkoriban épültek a Sisikhez a vezérlőkocsik is. A felvétel 2002. július 2-án készült Sopronban.

A „lapos” vonatok mellett a Taurusok térhódításáig az emeletes ingavonatok továbbítása is a Sisik feladata volt Sopron környékén. 2002. július 2-án délelőtt Bécs felé tartott emeletes ingavonatával a 1014 018-as. Ez a gép volt az egyik 1114-es, a másik pedig a 017-es Sisi.

Persze Sopronban nem kizárólag a csak magyar vonatbefolyásoló nélküli gépek fordultak meg: ha éppen nem volt rájuk szükség a budapesti fordában, könnyen felbukkanhattak itt is. 2002. július 9-én így tett a 1014 005-ös, amint Sopronba érkezik ingavonata élén.

Ha pedig Sopron, akkor ez már maximálisan múltidézés: a híres-hírhedt Kőszegi úti átjárón robog át Harka és így Deutschkreutz felől érkezve a 1014 014-es 2005. július 5-én.

Az ingavonatok egy részes Sopronban töltötte az éjszakát, hogy reggel a deutschkreutzi és soproni utasok tömegét vigye el a határ túloldalára. 2002. július 1-jén 22 óra magasságában készült a soproni személypályaudvar tárolóvágányain a nap fáradalmait kipihenő ingaszerelvényről és a 1014 001-esről ez a felvétel. Másnapi felvételünket erről a szerelvényről pedig fentebb már láthatták.

Ugorjunk egyet Bécsbe: 2002. július 30-án este egy komolyabb zivatar nyomában érkezett meg a 1014 016-os Sopron felől ingavonatával a meidlingi állomásra. Ez a kép ma már nem készülhetne el: a gép Romániában van, a pályaudvar pedig nagyon nem így néz ki. Látható a háttérben, hogy éppen a Pottendorfer Linie bekötésén, a 7-8. vágány peronjának építésén már dolgoztak ekkoriban. Ezt a peront használják manapság a soproni vonatok és a Westbahnhofra tartó Railjetek is itt álltak meg a közelmúltig.

Valahogy úgy adódik, hogy Bécsből szinte csak olyan helyszínről vannak Sisi-felvételeink, amelyek ma már nem léteznek. Egyik ilyen helyszín látható ezen a 2004. május 2-án készült képen: a 1014 014-es az azóta elbontott Südbahnhof 18. vágányán várja az indulást Sopron felé.

A 1014 007-est már láttuk korábban is. Akkor még az ÖBB régi emblémáját, a „Pflatsch”-ot viselte, ám 2006. szeptember 30-án már az új, „ÓBB”-logó van a gép orrán. Időközben ugyanis a belváros és a schwechati reptér között közlekedő CAT-vonatokon is vendégszerepelt a mozdony, ám hamar leváltották a két gépet igénylő fordából a 1014-eseket a Taurusok. A CAT-vonatokhoz pedig megfelelő fényezés is dukált. Ja igen, a helyszín: a ma már nem létező Südbahnhof.

A Südbahnhof testvérén, az Ostbahnhofon is megfordultak a gépek. Itt éppen a 1014 004-es egy prágai EC élén várja, hogy szerelvényét a tartalék lehúzza és a gép a fűtőházba állhasson be. A kép az előzőhöz hasonlóan 2006. szeptember 30-án készült.

A 1014 004-essel találkozhattunk később is, ezúttal egy ingavonatot jutott a gépnek. A naptár 2009. október 27-ét mutatta ekkor, az óra pedig 9:20-at, így alighanem a vonata Neusiedl am Seeből érkező REX 2614-es volt.

2009. december 8-án már nem sok volt hátra a sorozatnak. Alighanem a 1014 003-asnak is az egyik utolsó vonata volt a 102-es számú Polonia EC továbbítása. A Varsóig közlekedő vonatot a Sisi Břeclavig vitte.

Érdemes egy picit nagyobb szögben is körbenézni a fenti képünk kapcsán: ekkor már gőzerővel zajlott a Südbahnhof bontásának előkészítése, ezzel együtt az Ostbahnhof vágányainak megkurtítása. A kép bal szélén álló Talentek mögött már látható a tető, ami alatt az ideiglenes állomásépület helyet kapott a pályaudvar további három éve számára.

Bécsből induljunk ezúttal ismét Magyarország felé! Ebben egyik társunk a képen is látható 1014 007-es lesz. Érdekesség: fentebb már láttuk 2006. szeptember 30-án a mozdonyt a Südbahnhofon. A délelőtt készült kép után délután már az Ostbahnhofon találkozhattunk a mozdonnyal.

2006. november 17-én Hegyeshalom állomása ködbe burkolózott. A 1014 007-es a Tatabányától Bécsbe tartó Euregio-vonatával érkezett az állomásra. Az üzemváltó állomáson a gépek feletti felsővezetéket az áramszedő lehúzott állapotában kapcsolták át a két rendszer között és ez a mai napig így is van.

Az előző, délelőtt készült felvétel párja ez a délután fotó: a Győrbe és tovább Tatabányára tartó Euregio-vonaton még a Schlierenwagenek dominálnak – manapság az Euregio-szolgáltatás mindössze a Győr és Bruck an der Leitha közötti szakaszra koncentrálódik a MÁV-START Talentjeinek közreműködésével.
2006. november 17-én Magyarország már ugyan tagja volt az Európai Uniónak, de a schengeni övezetnek nem, így az osztrák-magyar határon is rendszeres volt az ellenőrzés, bár látszólag ekkoriban már elég felületes volt. De ennek ellenére szigorú tekintetükkel a fotóst is figyelték a határőrök a hegyeshalmi peronon.

2008. október 16-án a 1014 005-ös és négy Schlierenwagen alkotta az immáron ismét csak Győrből Bécsbe tartó Euregio-vonatot. A szerelvény mögött felsejlik a Budapestre tartó személyvonat FLIRT-motorvonata, így adódik a tény: a Sisi és a Schlierenwagenek éppen Talentet pótoltak. Ekkoriban állt úgy a Bombardier motorvonatainak szénája, hogy akár vissza is kerülhetnek a rossz üzemkészségük és a számos hiba miatt a járművek a gyártóhoz (amelyeket amúgy eredetileg az ÖBB-nek szántak!), de végül a történet máshogyan alakult.

Ezen a két képen a 1014 007-es (fent) és a 1014 005-ös (lent) vezetőállása látható. A mozdonyvezetők szerették a gépeket, lényegében pofonegyszerű volt a kezelésük. Kis túlzással állíthatjuk, bármit előretolva gyorsít, magunk felé húzva pedig lassított a mozdony. A fedélzeti számítógép kijelzője a sarokban pedig az 1990-es évek elején igazi kuriózumnak számított... A magyar vonatbefolyásoló sátorjelzője azonban nem mindegyik gépben kapott helyet és ennek jelzéséről látszik az is, hogy magyar üzemmódban lévő gépről készült a felvétel.

Magyarországon vagyunk, bár ez a helyszín is „majdnem Ausztria”: Fertőszentmiklóson éjzsakázik egy emeletes ingavonat és a 1014 003-as 2009. október 12-én este.

Nem sokkal korábban, 2009. október 12-én délután a Bécsből érkező, Pamhagenig, majd onnan Fertőszentmiklósra továbbinduló REX 2625-ös élén a 1014 014-es várja a szabad utat Nezsiderben. Itt a gépek a Fertővidéki HÉV vonalának 25 kV 50 Hz-el való villamosítása, 2004 óta rendszeres vendégek voltak, kihasználták itt is a kétáramrendszerű üzemmód előnyeit.

Nezsider Burgenland északi részének központja és a Fertő-tó turisztikai szempontból vett fővárosa. Az osztrák fővárossal így nem csak a megszokott REX-ek kötötték össze, hanem a hétvégi kirándulást segítő vonatok is, amelyekben kerékpárszállítókocsi is közlekedett. A cikkünk elején már látott 1014 011-es tolja Bécs felé ingavonatát, a REX 2698-as számú, „Radtramper Neusiedlersee” nevű vonatot. A Schlierenwagen egykor elsőosztályú kocsi volt, egyik utasterét pedig azóta kerékpárszállításra tették alkalmassá.

A fenti kép párja – mindkettő 2009. június 21-én készült – ez a felvétel, amelyen 1014 013-as érkezik Bécsből a REX 2629-es számú vonat élén. A vonat a napi utolsó járat volt ekkoriban, ami hétvégén továbbment Pamhagenből Fertőszentmiklósra.

Leállítva

A Sisiket az ÖBB a 2009/2010-es menetrendben már nem foglalkoztatta. A gépeket a menetrendváltással leállították. Tárolóhelyük egy ideig a Südbahnhof ekkorra már felhagyott fűtőháza volt, hiszen a pályaudvart is bezárták 2009. december 12-én este. A felvétel a Stammstrecke alagútjába süllyedő Schnellbahn-szerelvény ablakából készült és a 1014 002-as vehető ki tisztán, mögötte pedig a 1014 004-es áll. a sor túlért a fűtőház épületén, az építmény másik oldalán is látszottak a Sisik. A kép 2009. december 16-án készült.

Majd' egy hónappal később, 2010. január 24-én este az épület másik oldalán a sor másik végét láthatjuk a 1014 005-ös formájában.

Nem sokkal később a gépek egy része kikerült az Ostbahn mellé, a simmeringi főműhely szomszédságában létesített ideiglenes vontatási telep mellé. A sorban hét Sisi látható: elől a 1014 005-ös...

A 005-ös Sisit az Ostbahn mellett a sorban (Bécs felől nézve) a 013-as számú gép követte...

A következő pedig a 016-os volt. A mozdonyok makulátlan állapotban várják sorsukat, ami talán kelet-európai eladás lett volna. Végül az is lett, de kérdés, hogy üzemelhetnek-e még valaha is?

A 011-es előtt a sorban még a már sokszor látott 007-es Sisi pihent a télben...

A sort a 004-es folytatta. Sajnos itt már a vandalizmus első jelei látszanak a mozdonyon, bizonyítva, hogy a grillgassei tárolás talán nem a legjobb ötlet...

A sort a 002-es Sisi zárta. A Grillgasse megálló közelében készült képek mindegyike 2010. február 24-i.

A mozdonyok másik része, illetve később valamennyi Sisi a matzleinsdorfi bázison pihent. Itt éppen három másik társával a 009-es 1014-es pihen a csonkavágányon.

Kicsivel arrébb, egy másik társával a 1014 014-es várakozott.

A szintén sorsa jobbra fordulását váró 1042 034-es és a 1142 586-os között pedig a 1014 017-es, a „másik” 1114-es pihent. Ezt a gépet időnként még elővette a későbbiekben az ÖBB, többek között akkor, amikor a ČD 380-asai teljesítették az osztrák engedélyekhez szükséges próbameneteket. Valamennyi, az előzőekben látott matzleinsdorfi kép 2010. január 30-án készült.

Írásunk másképpen nem jelzett képeit Halász István, Halász Péter és Magyarics Zoltán készítette.
Szöveg: Halász Péter

3 megjegyzés:

  1. Két pontosítást engedjetek meg. Jelenleg 2 Sisi van Ausztriában, a 006 és a 001 is Linzben várja sorsa jobbrafordulását. A másik: Az első gépek eredetileg nem 4, hanem 2 áramszedővel kerültek kialakításra, melyek a belső tartóbakokon kaptak helyet. Ez egyébként a 002-ről készült fekete-fehér fotón is jól kivehető. A 4 áramszedős kialakítás később került kivitelezésre.

    VálaszTörlés
  2. Kár hogy a magyar vasút nem vásárolt belőle...
    Nekem nagyon bejön.
    Nem úgy mint a TRAX TAURUS...😠😠😠

    VálaszTörlés
  3. Érdekes, hogy hazánkban az ELIN márkanév kb. gyatra minőségű hajszárítókról és melegszendvics sütőkről ismert. Egy mozdonygyár miért alacsonyodott le annyira?

    VálaszTörlés

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.